A lap korrektúrázva van
12
és bátorságot tételezett fel Józsué emberei részéről. Azután beszédet tartott Józsué az ő bátorításukra: az ő bátorító szavai most a földön élő maradéknak szólanak: „És monda nekik Józsué: Ne féljetek és meg ne rettenjetek; legyetek bátrak és
erősek, mert ekképpen cselekszik az Úr minden ellenségeitekkel, akik ellen ti hadakoztok”. — Józsué 10:25.
14 Ennek a napnak uralkodói gőgösek és felfuvalkodottak, Jehova tanúbizonyságait gorombán és megvetően kezelik; ámde közel az idő, amidőn Jehova nagyon megalázza őket Jézus Krisztus által. Jehova bizonyságtevőinek hitre és bátorságra van szükségük, hogy tevékenységüket az ellenállások dacára is folytassák; erős hitüket mindvégig meg kell őrizniök. Az ellenségeskedés mindvégig fog tartani Jehova tanúbizonyságai iránt; emiatt mondja az Úr Jézus: „Aki mindvégig kitart, fog üdvözülni!” (Máté 24:13) A hűségesek látni fogják Isten ellenségeit porig alázva, miképpen Józsué annak idején megalázta a királyokat és kivégeztette: „Azután pedig megveré őket Józsué és megölé őket és felakasztatá őket fára és felakasztva maradtak a fákon mind estvéig." — Józsué 10:26
15 Az öt hullának öt fára való akasztása a kötkezőket példázza: „Ezek az emberek Isten átka alatt állnak!" Jehova átkozott ellenségeit példázzák, akik először megaláztatnak, azután pedig megöletnek. Fára való akasztásuk Sátánnak további megalázását jelenti, akinek a szolgái voltak, amidőn az ő képviselői Armageddonkor elpsztíttatnak. „Ha valakiben halálos ítéletre való bűn van és megölik és felakasztod azt a fára; ne maradjon éjjel az ő holtteste a fán, hanem temesd el azt még azon a napon; mert átkozott Isten előtt, aki fán függ, és meg ne fertőztessed azt a földet, amelyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül." — Mózes V. 21:22, 23
16 Jehova mindezeknek a megtörténését és feljegyzését azért engedte meg, hogy hű bizonyságtevőinek hitét és bátorságát megerősítse, akik most élnek a földön és az ő országának és nevének hírét terjesztik. Amiképpen Józsué megölette ellenségeit, a nagyobb Józsué, Jézus Krisztus is Isten minden ellenségeit ki fogja irtani Armageddonkor. — János 5:27
17
Józsué Isten azon törvényére való tekintettel, hogy a földet ne fertőzzék meg, annak a napnak estéjén, amelyen teljes győzelmet aratott, a fákra akasztott öt hullát levétette a fákról: „Lőn pedig a nap lementének idején, parancsola Józsué és levevék őket a fákról és behányák őket a barlangba, amelyben elbújtak vala és nagy köveket rakának a barlang szája elé, mind e napig." — Józsué 10:27
18 Holttesteiket nem temették el katonai díszpompa mellett; hanem szégyen és gyalázat mellett hányták bele a barlangba, amelyben azelőtt elrejtőzködtek és szikladarabokat hengergettek a barlang szája elé. A Sátán- és az ő szervezete feőli intézkedés is hasonlóképpen szól: „Te pedig messze vettetel sírodtól, mint valami hitvány galy, takarva megölettekkel, fegyverrel átverettekkel, sziklasirba leszállókkal, mint valami eltapodott holttest! Nem egyesülsz velük a sírban, mert elpusztítád földedet, megölted népedet; nem él sokáig a gonoszak magva sem.", (Ésaiás 14:
19,20) Isten ellenségei nem fognak tisztességes temetésben részesülni; ez ki van mutatva Joákim, Jeruzsálem hitszegő királyának pusztulása által is: „Azért ezt mondja az Úr Joákimnak ... Úgy temetik el, mint a szamarat, kivonják és elvetik Jeruzsálem kapuin kívül." — Jeremiás 22:18, 19
19 A csata még az este bekövetkezése előtt befejeződött és a királyok is felakasztattak. Makkeda városát még ugyanazon a napon, amelyen a nap és hold megállották, el kellett foglalni és lerombolni; ez meg is történt: „Makkedát is bevevé Józsué ugyanazon a napon és fegyver élére hányá azt és annak királyát és megölé őket és egy lelket sem engedett menekülni azokból, amelyek benne valának. És úgy cselekedék annak királyával, amint cselekedett vala Jérikhónak királyával." — Józsué 10:28
20
Ama nap nagy mészárlás napja volt, s az Jehova nevének az igazolására történt. Ama nap példázza „az Úr naját", mégpedig azon részét, amelyen Jehova Jézus Krisztus által fogja igazolni nevét, ellenségeinek elpusztítása útján. Józsué azután hozzáfogott, hogy egész Kánaánt megtisztítsa az ellenségtől. (28—40. vers) És Józsué megverte az ellenséget Kádes-Bameától egészen Gázáig és a Gósen földjétől egészen Gibeonig. (41. vers) A Biblia külön is megemlékezik Gibeonról, mivel a gibeoniták Józsué és Jehova mellett tanúsított állásfoglalásukkal szolgáltattak okot az ellenséggel való harc megkezdésére. Jehovának ezen a napján, amidőn nevét igazolni fogja, Sátán minden nemzetet Armageddonra toboroz; mert Jehova népe ott lesz összegyűlve, s az lesz a csata főpontja. Jehova tehát Armageddonnál fogja megvívni a döntő harcot Jézus Krisztus útján, ez a mindenható Isten nagy napjának lesz a viadala. Egy illető, aki Isten népének tanítója szeretett volna lenni, azt állította, hogy Armageddon külön, a mindenható Isten nagy napjának viadalától különálló csata lesz; ezzel kívánta bizonyítani azon állítását, hogy „Armageddon két része" között egy nagy munkát fognak elvégezni. „Armageddon" a „csapatok gyülekezőhelyét" jelenti, t. i. Jehova seregeinek a helyét. Ezek máris az Úr köré gyülekeztek, most pedig Sátán csatára mozgósítja haderejét; s mivel Armageddon ama hely, ahol Isten nagy napjának csatáját meg fogják vívni, az találóan van Armageddon viadalának nevezve. Armageddon tehát azt a helyet és helyzetet jelenti, ahol Sátán hadai Isten népe ellen fognak támadni; s amidőn Jehova Isten közbe fog lépni s mindaddig harcolni fog az ellenséggel, amíg azt teljesen felmorzsolja: tehát a mindenható Isten nagy napjának viadala lesz, amelyet összegyűjtött népének és nevének igazolására fog megvívni.
21 Annak további bizonyítékaéppen, hogy a gibeoni ütközet az armageddoni csatát, a mindenható Isten nagy napjának viadalát példázza, áll megírva: „És mindezeket a királyokat és azoknak földjét egy útban hódítá meg Józsué, mivelhogy az Úr, Izraelnek Istene hadakozott vala Izraelért". (Józsué 10:42) A csatáról és az ellenfelekről szóló kijelentés, akiket Józsué „egy napon" vert le, bizonyítja továbbá, hogy Armageddon csak egy viadal lesz s egy időben fogja megvívni Jézus Krisztus, nem pedig időközben, illetve nem két részben, hogy közte bizonyságtevő munkát lehet¬
