A lap korrektúrázva van
52
Malakiás
"És azon a napon, azt mondja a Seregek Ura, amelyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nekik, amint kiki kedvez a maga fiának, aki szolgálja őt" („amelyet én szerzek" helyett a Van Essz-féle ford. így szól: „amelyen cselekedni fogok"; angol-f.: „amelyen kincseimet [széljegyzet: külön kincsemet] elkészítem)" — Malakiás 3:17
(III. rész.)
1 JEHOVA olyanokat választ ki az emberek közül, akik hozzá való tiszta ragaszkodásukat bebizonyítják. Ezeket nevével felruházza és bizonyságtevőiül küldi, hogy az ő nevéről és igéjéről bizonyságot tegyenek. (Tim. II. 2:19) Természetesen az Úr mindenkor tudhatta, kik az övéi; mindazáltal világosnak tűnik fel, hogy az Úr
csak a templom megítélésekor dönti el, kik az övéi. Ezeket a választottakat küldi szolgálatára, s ha hívek maradnak hozzá, tekintet nélkül a támadásokra szolgálni fognak Istennek. A peres ügyet, t.i., hogy tud oly teremtményeket is felmutatni a földön, akik a legellentétesebb körülmények között is hívek és igazak maradnak iránta, a saját javára fogja eldönteni. Ezeket a híveket Jákobban példázta és az Úr Jézus Krisztus hűséges apostolairól a következőket íratta meg prófétái útján: „Mert kiválasztá magának az Úr Jákobot, Izraelt a saját örökségéül (angol-f. „kincséül").“ (135. zsoltár 4) Amidőn Mózes Isten népe előtt a hűség szövetségét hirdette, azzal a szellemi Izraellel kötendő szövetség példáztatott; akkor mondotta Mózes: „Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népével leszesz, amiképpen szólott neked és minden ő parancsolatát megtartod; hogy feljebbvalóvá tegyen téged minden nemzetnél, amelyeket teremtett, dicséretben, névben és dicsőségben és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, amint megmondta vala." — Mózes V. 26:18, 19
2 „Ama napon", illetve Jehova-, a templom megítélése napján, akkor lesznek az ő tulajdonává (kincse) a lelki izraeliták, akik feddhetetlenségüket kifejezésre fogják juttatni. Az angol Leeser-f. szerint: „ama napon, amelyet én szerzek, rendkívüli kincse lesznek." (Malakiás 3:17) Ama nap, amelyen Jehova végzéseinek végrehajtója útján szent nevét tisztázni fogja, tényleg értékes nap lesz. Az egy sajátságos, rendkívüli nap. Ezen
a helyen a héber szót az angol fordítás „ékszereknek" fordítja és Mózes V. 7:6-ban ugyancsak „saját" népének fordítja. Ugyanez a szó fordult elő Mózes V. 26:18 és 14:2-ben, amely az angol és más fordításokban is „tulajdon“-népnek van fordítva; Mózes II. 19:5-ben „enyéimnek" és a 135. zsoltár 4-ben „sajátomnak" (angol „rendkívüli kincsnek") van fordítva. Bajosan lehetne azt állítani, hogy „ezek az ékszerek gyémánthoz hasonlítanak és keménységük a jellemfejlesztést példázza; s a jellemet a gyémánthoz hasonlóan csiszolni kell, ami az igazságra való hajlamot mutatja". Ez a szöveg nyilván nem ezt jelenti, hanem sokkal inkább a következőt: „Jehova a híveket, akik iránta való ártatlanságukat megőrzik, kiválasztja a világból és templomába fogadja és a „saját" vagy „tulajdon" népévé fogadja, illetve az angol f. szerint „örökségévé" a „saját céljára" ama napon, amelyet szerezni fog. Ezt az értékes napot Jehova szerezte és a zsoltáros a hűségesekről mondja: „Ez a nap az, amelyet az Úr szerzett; örvendezzünk és vigadjunk ezen." (118. zsoltár 24) A hűségesek Isten tulajdon népe, egy bizonyos célra választva, arra t. i., hogy Jehova erényeit hirdesse, de nem valamily más teremtmény dicsőítésére. (Péter I. 2:9) Jehova ezt „ama napon cselekszi, amelyet kincse számára szerzett", vagy amelyen „cselekedni fog". (Rotherham és Van Essz-f.)
3 Amidőn Jehova a Sinai hegységnél Izrael fiaihoz szólott, mondotta: „Mostan azért, ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi
nép közt az enyéim (angol-f. külön kincsem); mert enyém az egész föld." (Mózes II. 19:5) Jehovának, ez a szilárd törvénye nem változik meg és nyilván azt jelenti, hogy azok, akik „szorgalmasan hallgatnak az ő beszédére", illetve hívek és igazak lesznek iránta és Jehova előtt feddhetetlenségüket megőrzik, ígéri: „Az én kincsem
