121 - Dicsér, én lelkem, az Urat!
A lap korábbi változatát látod, amilyen Katomozes (vitalap | szerkesztései) 2021. november 7., 13:33-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „= Dicsér, én lelkem, az Urat! ={{raw:data:ta|c|146. Zsoltár.}} 1. Dicsérd én lelkem az Urat! Megmenteni csak Ő tudhat.<br> Ne bízzatok ti emberben, hiszen porr…”)
Dicsér, én lelkem, az Urat!
146. Zsoltár.
1. Dicsérd én lelkem az Urat! Megmenteni csak Ő tudhat.
Ne bízzatok ti emberben, hiszen porrá lesz csakhamar
És semmivé lesz, mit akar. – Reményetek az Úr legyen!
2. Mi’ boldog az, ki benne hisz! Ígérete biztos, mert hisz’
Igaz s hatalmas Isten Ő, ki mennyet-földet alkotott
És létre minden lényt hozott. – Szavára állott mind elő.
3. Szabadulást hoz Ő s jogot, kihozza azt, ki elfogott;
Megnyitja Ő a vak szemet; megtart gyötrött, árvát, szegényt.
Ő ad nekik ételt s reményt. – És minden gőgöst porba vet.
