Oldal:A-nagysokaság-összegyüjtése-1-2-rész-1936.djvu/8

212 sem, és állást foglalnak-e Isten, Krisztus és az ö népe mellett! „Mert szívvel hiszünk az igazság¬ ra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre; mert azt mondja az írás: Valaki hisz ö benne, meg nem szégyenül. Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura minde¬ neknek, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, akik öt segítségül hívják.** — Róma 10 :10—13 51 A nagysokasághoz tartozóknak hinniük kell, hogy Jehova az egyetlen igaz és mindenható Isten és Jézus Krisztus az emberiség üdvözítője, az élet egyetlen útja; ily hittel kell mindenkinek nyíltan az Ür mellé állania és az Istenben, vala¬ mint az Ür Jézus Krisztusban való hitét is meg¬ váltania és teljesítenie kell Isten akaratának vég¬ rehajtására kötött megállapodását. Ez az üdvös¬ ség útja, más út nincsen. Az embernek semilyen földi teremtmény vagy szervezet sem szerezhet üdvösséget, sem az, hogy valamely kép vagy jel¬ kép előtt, amely valamely teremtményt vagy al¬ kotást képvisel, meghajlik. A választóvonal oly éles, hogy eziránt semmi kétség sem állhat fenn. ” A gibeoniták nem állottak félre és nem vára¬ koztak a döntő ütközet kimeneteléig, amelyet ké¬ sőbb Gibeonnál vívtak meg. Nem vártak a sze¬ rencsére, hanem immár a csata kimenetele előtt nyíltan kifejezték álláspontjukat. Hasonlókép¬ pen a nagysokaság sem várakozhatok most a gi- beoni csatában példázott armageddoni csata ki¬ fejezésével. Ha a gibeoniták előbb megvárták vol¬ na a csata kimenetelét, az Úr nem lett volna kí¬ méletes irántuk. Ha a nagysokaság előbb meg akarja várni Armageddont g csak azután akar¬ na jelentkezni, nem részesülne kíméletben. Ami¬ dőn Józsué a gibeonitáknak feltette a kérdést, azonnal így feleltek: „Igen messze földről jöttek a te szolgáid, az Úrnak, a te Istenednek nevéért, mert hallottuk az ö hírét és mindazt, amit Egyip¬ tomban cselekedett.** (Józsué 9 : 9) A gibeoniták azon kijelentése, hogy nagyon messziről jöttek, egyszerűen azt példázza, hogy a nagysokaság nem e világból való, hanem Isten országának el¬ jövetelét várja. A gibeoniták azon kijelentése Józsué előtt, hogy ők az ő szolgái, nemcsupán udvariassági nyilatkozat volt, hanem azon hajlan¬ dóságukat fejezte ki, hogy mindazt megteszik, amire utasítást kapnak. . ” A gibeoniták szószólója Józsuának még arról is beszélt, hogy ők hallották, mit cselekedett öér- tük (a zsidókért) az Úr és „mindazt, amit csele¬ kedett az emoreusok két királyával, akik valának túl a Jordánon, Szíhonnal Hesbon királyával és Oggal, Básán királyával, aki Astarótban vala.** (Józsué 9 :10) Erről a többi kananeusok is érte¬ sültek; ámde kifejezték, mily balga népek s a mai idők dőréihez képest, akik vezetőik, a róm. kát. hierarchia után futnak, az semilyen benyo¬ mást sem gyakorolt reájuk és nem keresték Jó¬ zsué kegyeinek megnyerését. Napjainkban is a nép nagy részét annyira megfélemlítették, hogy nem hallgat Isten beszédére. A jóindulatúak azonban kivételt képeznek. ” A gibeoniták megváltották és kifejezték, hogy ismerték némileg Istent s azt is kimutatni kezd¬ ték, hogy valamicske okossággal is rendelkeznek. Azok, akik Jehovának ezen a napján a nagysoka¬ ságot képezik, ugyancsak tudomást kell szerezze¬ nek Jehováról és az ő országáról (és szereznek is,) s az igazság ezen üzenetéről az Úr azon bi- zonyságtevőitöl értesülnek, akiket az Úr orszᬠgukba küld. Ez a nap az, amelyen Jehova nevét az Ür Jézus Krisztus útján kijelenti s azt a világ¬ ból összegyűjtött népére alkalmazza, hogy az ö országát és királyát bejelentse. Akik reá hallgat¬ nak és figyelnek, a bölcscség bizonyos mértéké¬ re kezdenek szert tenni. Erről mondja a zsoltáros: „Az Úrnak félelme a bölcseség kezdete; kellő be¬ látással bírnak, akik gyakorolják.** Dicséretük örökre megmarad." — 110. zsoltár 10 ” Jehova bizonyságtevői immár régen tudták, hogy csak egy út vezet Istenhez, mégpedig Jézus Krisztus, és az üdvösségnek más útja nincsen. Most tisztábban látják, mint valahais, hogy a nagysokaságot alkotóknak is meg kell ismerniök Jehova üzenetét, országát és az üdvösség egyet¬ len útját s ezeknek is Isten pártjára kell állaniok, amennyiben szóval és cselekedettel kifejezik Is¬ tenben és Jézus Krisztusban való hitüket. Ameny- nyiben az Ür a maradékot ezzel a felvilágosítás¬ sal megajándékozza, világosan kimutatja előtte azzal járó kötelességét és megbízatását, azt t. 1., hogy a királyság gyümölcseit azokhoz vigyék, akik az üdvösség útját megismerni szeretnék. Mi származna abból, ha most az ördög el tudná hi¬ tetni némelyekkel az efféle kijelentéseket, mint: „Nem nagyon fontos most a nagysokaságot ke¬ resni", vagypedig: „a nagy munka a nagysokaság¬ gal kapcsolatban majd csak Armageddon kitöré¬ se után kezdődik"? Ha a maradék az ily fecsegé¬ seknek hinne és azok szerint járna el, nagyon kᬠros eredmény származna abból az ő részére s azon emberek is szerencsétlenül járnának, akik mene¬ külés után' epekednek s a nagysokasághoz tartoz¬ ni szeretnének. Ez világosan kitűnik azon figyel¬ meztetésből, melyben prófétája szája útján ré¬ szesítette őrszemeit. (Ezékiel 3 :17—20; 33 : 3— 13) Akik Isten igéjéből táplálkoznak és az ő uta¬ sításait megfogadják, nem hagyják magukat fél¬ revezetni emberi okoskodások által, hanem most szorgalmasan végre fogják hajtani az úr utasí¬ tását. ” Most, az Úr napján, tisztán áll, miről van szó, s így mindenkinek az ördög, vagypedig Isten és az ő országa mellett kell állást foglalnia. Nyil¬ ván ezt példázza a gibeoniták eljárása és nyilat¬ kozata is: „Ezért szóiénak nekünk a mi véneink és földünk lakosai is mind, mondván: szerezze¬ tek magatoknak eledelt az útra és menjetek elé¬ jük és mondjátok nekik: Szolgáitok vagyunk mi, most azért kössetek frigyet velünk!" — Józsué 9 :11 ” Jegyezzük meg, a gibeoniták egyetlen szóval sem emlékeztek meg valamely köztük levő király¬ ról, sem olyan iránt való alattvalói hűségükről, hanem a .véneikről" ( tanácsadóikról) és földjük minden lakóiról" szólották. A gibeoniták nyilván gyűlést tartottak s azon határozták el azon bizott¬ ság küldését, amely most immár Józsué előtt ál¬ lott. így a maguk és a nép nevében beszélhettek: „Mi a te szolgáid vagvunk!" Más szóval: Nem vagyunk ellenségeid, akik halált érdemelnek ke¬ zeidtől; mi teljesen hajlandók vatrvunk szolgálni neked; kössél hát szövetséget velünk: köss bé¬ keszerződést vagy megállapodást velünk, amely értelmében szolgáid leszünk! ” Jézus Krisztusnak nyilván e képlet lebegett