¹ JEHOVA kísértője, az ördög, Isten ellen, folytatott harcában minden eszközt felhasznált. Legfinomabb eszközeinek egyike, amivel a kísértő a legtöbbet ártott az embernek, a vallás volt. Ha a nép oktatva lett volna afelől, hogy a vallás az ördögtől származik, kétségtelenül kevesebb vakbuzgó lett volna a földön. Most azonban elérkezett a nép felvilágosításának ideje. Isten nagy ellenfele, vagy kísértője az ördög. Most világos, hogy az ördög évszázadok óta vallást használt Isten ellen való harcában és az emberiség megkárosítására.

Most szükségesnek látszik azok érdekében, akik Isten iránt jóindulatúak, s akik ennélfogva békét, megelégedettséget, boldogságét és életet szeretnének maguknak, tisztán eléjük tárni a vallás romlottságát, hogy kellő alkalmuk nyíljon a maguk megvédésére. Jehova tanúira sok üldöztetést fog hozni az igazság feltárása a „valláshagyományok" felől, — s ez máris megkezdődött: mert a kísértő jól tudja, hogy mihelyt a nép világosan megérti a vallás tulajdonképpeni mibenlétét, többé nem lesznek oly alkalmak a népek ámítására, mint azelőtt.

171

Azonkívül Jehova tanúi részére is szükségesnek látszik, hogy tüzetesen megismerjék a vallások gyakorlatának eredetét és annak a népekre való hatását, hogy annál inkább képesek legyenek Jehova felséges nevének világszerte való hirdetésére -és azok segítségére, akik Istennek és Krisztusnak kívánnak szolgálni. Ebből az okból mutat rá itt az őrtorony ismét nyomatékosan arra, ami Isten ellen harcol, ami törvénytelen és szörnyűség az Úr előtt.

² A mindenható Isten az első világnak a vízözön által véget vetett. A vízözön minden testet elpusztított a föld színén azzal az ivadékkal együtt, amely „Isten fiainak" és az „emberek leányainak" egybekeléséből származott. Csak azok az emberek maradtak meg az életben, akik a bárkában voltak. „... A régi világnak sem kedvezett, de Noét, az igazság hirdetőjét, nyolcadmagával megőrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát." (Péter II. 2:5) Azok, akik akkor elpusztultak, istentelenek és utálatosak voltak Jehova előtt. A földön csak Noé, három fia és Noé családjának másik négy tagja maradt meg. „Isten fiai", akik emberek lányait vették feleségül, Sátán fogságába kerültek, viszont a törvényszegő angyalok, akik eredetileg résztvettek Sátán lázadásában, lealacsonyított állapotba vagy lakóhelyre vettettek. Isten az ördögöt nem fosztotta meg hatalmától; ennek az okát tanulmányunk későbbi részeiben fogjuk meglátni. Közvetlenül a vízözön után más világ kezdődött s ez a világ tart még most is. A legtöbben azt hiszik, hogy ez a világ mindörökké fennmarad; ebben azonban tévednek. Az ég és a föld alkotja a világot; az ég a világnak ama része, amely emberi szemeknek láthatatlan, viszont a föld az a része, amelyet emberi szemeinkkel láthatunk. A vízözönkor végrehajtott ítélet nem terjedt ki az angyalokra; de a láthatatlanok és a láthatók közt fennálló összeköttetést a vízözön lerombolta. Írva van: „hogy egek régtől fogva voltak és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára; amelyek által az akkori világ vízzel elboríttatván, elveszett. — Péter II. 3:5, 6.

³ Örökké fen fog maradni a mai világ, illetve a látható és a láthatatlan részében? A Szentírás erre a kérdésre a következőképpen válaszol: „A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára." (Péter II. 3:7) Az Úr a mai világot a „jelenvaló gonosz világnak" nevezi (Galata 1:4) s ez fog Isten elhatározása szerint elmúlni vagy elpusztulni. A „tűz" a teljes megsemmisülés képe s ez fog a jelenlegi világra következni. Sátán, az ördög a fejedelme vagy uralkodója a mai romlott és pusztulásra ítélt világnak. (Korinthus II. 4:4) Mialatt ez a világ elmúlik, egy új világ fog keletkezni, amely felől az írás a következőket mondja: „De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik." (Péter II. 3:13) A föld népessége a vízözön után Noéból, három fiából, Sém, Kám és Jáfetből és Noé családjának többi tagjaiból állott. „Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait és azt mondá nekik: Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a földet." (Mózes I. 9:1) „Ez pedig a Noé fiainak, Sémnek, Kámnak és Jáfetnek nemzetsége, és fiaik születének az özönvíz után." (Mózes I. 10:1) Az emberiség akkor kezdett szaporodni.

Az élet szentsége

⁴ Jehova közvetlenül Noénak a bárkából való távozása után közölte az élet szentségéről szóló szövetségét. (Mózes I. 9:9—11) A szövetség Isten ünnepélyes és

változhatatlan akaratának kijelentését képezi. Isten minden teremtmény tudtára akarta adni, hogy az élet a Teremtőtől nyert adomány, s hogy a Teremtő engedelme nélkül senki sem jogosult elpusztítani vagy valakit megfosztani az élettől. Isten a madarakat és az állatokat az ember táplálékául rendelte. (Mózes I. 9:2—4) Amidőn valaki embertársát Isten akarata ellenére megöli, az illető gyilkos lesz és meg kell halnia. (Mózes I. 9:6) Az állatok haszontalan öldösése is az örökkévaló szövetség megrontását jelenti (Mózes I. 9:5) A törvény csak oly esetben engedi meg az embernek az állatok megölését, ha táplálékául szükséges az; de ha csupán sportkedvtelésből vagy gyilkolási vágyból kifolyólag öldösi az állatokat, ez az élet szentségéről intézkedő örökszövetség megszegését jelenti.

⁵ A szövetség kihirdetése után az ördög felfedezett egy oly módot, amely útján Isten nevét újból meggyalázhatja, amennyiben az embereket az örökszövetség megszegésére fogja rávenni. Ez a kihágás főképpen Nimród esetében lett kirívó. Nimród, Kámnak, Noé egyik fiának volt az ivadéka. „Nimród ... hatalmas kezdett lenni a földön." A „hatalmas" szó ebben a szövegben (Mózes I. 10:8) ugyanoly értelemben fordul elő, mint Mózes I. 6:4—ben, ahol „hatalmasoknak" van fordítva, s azon ivadékról szól, amely a szellemi teremtményeknek (Isten fiainak) az emberek lányaival való házasságából származott. „Ez (Nimród) hatalmas vadász vala az Úr előtt, azért mondják: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród!" (Mózes I. 10:9) Nimród dicsőségre vágyakozott, vérszomjas és harcias szellem fűtötte, kedvét lelte a rossz cselekedetekben, s nyilván az ördög s annak démonai tartották befolyásuk alatt. Nimród a vadállatokat tisztán gonosz vágyainak kielégítése céljából öldöste; fiatal embereket fegyverzett fel és képezett ki gyilkos cselekedeteinek utánzására, s ezek az emberek voltak csodálattal eltelve Nimród iránt és tisztelték őt elvetemültségéért (amit bátorságnak tartottak). Nyilván az ördög tanította meg erre az embereket, hogy jobban ragaszkodjanak egy teremtményhez, mint a Teremtőhöz. Nimród felől az áll megírva, hogy „hatalmas vadász volt az Úr előtt" (azaz, hatalmasabb és okosabb volt a Mindenhatónál). Az a tisztelet és elismerés, amiben őt részesítették, kultusz volt, s akkor kezdődött meg a vízözön után a vallás (hagyomány) kultusz.

⁶ A hagyomány (vagy vallás) a tiszteletnek oly formáját jelenti, amelyben teremtmények egy másik teremtményt részesítenek, amidőnis a tiszteletbenrészesítettet maguk felett állónak, imádásra és tiszteletre méltónak tekintik. Az ördög Nimród apjának, Khúsnak az elméjét befolyása alá kerítette és Khúst, Kámnak a fiát használta fel hamis vezetőnek, hogy a szaporodni kezdő népet elfordítsa Jehova Istentől. Fiát, Nimródot más fiatalemberekkel együtt Isten örökszövetségének megszegésére és teremtmények tiszteletére képezte ki, ami azon cél végett történt, hogy a teremtmények elméje a Mindenható Istentől elterelődjön. Sátán, szövetséges ördögeivel ezáltal kihívta Istent, káromolta nevét és vallás (hagyomány) kultuszt létesített a földön. Mostantól fogva jusson- és tartsuk eszünkben a következőket: Mindig a hagyomány volt azon főeszköz, amelyet az ördög használt a mindenható Isten nevének gyalázására és így idegenítette el az embereket a Felségestől.

⁷ A politika azon eszköz és művészet, amely a népek megszervezését és kormányzását végzi, illetve emberi szervezeteket igazgat. Miután a kultusz szervezése megtörtént és működni kezdett az embereknek Istentől való eltérítésére és teremtmények tiszteletére, azt a politika követte nyomon illetve egy szervezet, amelyet az em-

172

berek kormányzására és felettük való uralkodásra használtak. A vezetést politikai téren is Nimród, a kultuszalapító vette át és ő lett az uralkodó vagy király. „Az ő birodalmának (királyságának) kezdete volt Bábel." (Mózes I. 10:10) Nimród, vallásbeli és politikai szövetségeseivel városokat kezdett alapítani és a népet azokba gyűjtötte össze; ezzel megkezdődött a gazdasági élet, a kereskedés is, illetve a kölcsönös kereskedelmi érintkezés. Vallás, politika és kereskedelem attól kezdve az ördögnek és szövetségeseinek kezébe került s ezek útján kormányozta a világ nemzeteit, uralkodott felettük és távol tartotta őket a Mindenható Isten szolgálatától.

⁸ Amenyiben az ördög törvényszegő angyalaival tovább kidolgozta azon gonosz tervét, amely útján az embereket Istentől eltérítse és teremtmények tiszteletére bírja, oly gondolatot támasztott bennük, hogy az üdvösségüket a saját cselekedeteikkel munkálhatják s az a saját- és más teremtmények hatalmában áll. „És mondának: Jertek építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén." — Mózes I. 11:4.

⁹ Az ördög kultusz által bírta rá az embereket arra, hogy Sineár rónaságain telepedjenek meg és a Bábeltornyot megépítsék, ami magyarul „Isten kapuját" jelenti. Akkor merült fel tehát az ördög azon vallása, amely útján a Mindenható Istennel dacolni akart. Isten nyilván egy kultusznak szervezett mozgalom által való létesítése miatt lépett közbe és zavarta össze az emberek nyelvét, minélfogva héberben a „Bábel“-szó zavarodást jelent. Isten immár akkor, kezdetben kifejezésre juttatta helytelenítését a „kultusszal" szemben s azzal juttatta kifejezésre, hogy az szörnyűséges az ő szemeiben, mivel az ördög szerezménye. Az emberek között misem idézett elő annyi zűrzavart, mint a sok különböző vallás. A vízözön óta a sokfelé vallás használtatott fel főeszközül a nép megzavarására, elámítására és félrevezetésére, aminek az lett az eredménye, hogy az igazi mindenható Istent nem ismerik és nem tisztelik. Már ez magában véve is kellő bizonyíték arra nézve, hogy a vallást az ördög szerezte és használta az emberek megtévesztésére és Istentől való eltérítésére. A népek a valláshagyományok következtében babonásak lettek és könnyen a vallásvezetők hálóiba kerülnek, minek következtében aztán a politikusok könnyen hatalmukba kerítik a népet, hatalmuk alá hajtják s így válik lehetővé az üzlet vagy kereskedelem részére az embereket megfosztani jogaiktól és becsületesen keresett szerzeményüktől.

¹⁰ Bábel és Babilon azonos jelentőséggel bír. Babilon, az ördög szervezetének az elnevezése, amely három elemet: válási, politikai és kereskedelmi elemet foglal magában a világ népein való uralkodás céljából. Az ördög hívei a vallást önző érdekeik szolgálatában használják s emiatt mondja Isten az ördögnek: „Kereskedésed bősége miatt belsőd erőszakossággal telt meg és vétkezél; ezért levetélek téged az Isten hegyéről és elvesztélek, te oltalamzó kérub, a tüzes kövek közül. Vétkeid sokaságával, kereskedésed hamisságában megfertőztetted szenthelyeidet; azért tüzet hoztam ki belsődből, ez emésztett meg téged; és tevélek hamuvá a földön mindenek láttára, akik reád néznek." — Ezékiel 28:16, 18.

¹¹ Sátánt önző haszonlesése indította arra, hogy a Mindenható Isten ellen lázadjon s aztán vallást, politikát és kereskedelmet kezdett használni olthatatlan, kapzsi vágyának táplálására. Ezzel egyezően áll megírva: „Minden rossznak gyökere a pénz szerelme; mely

után sóvárogván, némelyek eltévelyedtek a hittől és magukat általszegezték sok fájdalommal." — Timótheus I. 6:10.

¹² A „pénz" szó ebben a szövegben olyasmit jelent, amivel a hasznot mérni, illetve annak megmérését kifejezni lehet. Nem a forgópénzben van a hiba, amit „pénznek" neveznek, hanem a bűn azon vágyból származik, ami önző hasznot jelent bárki számára is. Sokan, akik kezdetben hittek Jehova Istenben és szolgálni kezdtek neki, kapzsi vágy hatalmába kerültek s ez az olthatatlan haszonvágyuk okozta bukásukat. Ugyanily úton járt Sátán is, s ugyanezen úton jártak mindenkor azok is, akik neki szolgáltak. Erre a célra használták fel a vallást is, az ördög így használta fel az embereket, hogy magukat valamily ügynek szenteljék, főképpen neki szenteljék s azáltal Istentől elforduljanak.

¹³ Babilon alapítása után más szervezett országok keletkeztek, nevezetesen: Egyiptom, Asszíria, Perzsia, Görögország, Róma, stb. Mindezen nagy világhatalmak alosztályaikkal vagy azon nemzetekkel együtt, amelyek nekik voltak alárendelve, valamily vallást gyakoroltak, ami még most is így van. Babilon az összes vallások anyja, viszont az apa az ördög. Emiatt az összes vallások jogos elnevezése Babilon. Az ördög Isten legnagyobb ellensége vagy kísértője, s az ő vallása az ember halálos ellensége. Az ördög szervezetét egy parázna nő példázza, melyet Babilonnak hívnak. Emiatt tartoznak az összes vallások Babilonhoz s főképpen azon vezető vallás, amelyet minden „keresztényinek" nevezett országban ismernek. A vízözön óta minden nép, nemzet és törzs gyakorolt valamily vallásformát, amire a Gonosz és szövetséges gonosz szellemei indította vagy bírta rá. Emiatt áll megírva Babilon felől a Bibliában, hogy „paráznaságának borával minden nemzetet megrészegített." (Jelenések 14:8) „És az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja." (Jelenések 17:5) Mindez azt mutatja, hogy a vallás az ördög eszköze, azt használja a Mindenható Isten ellen való harcában, azáltal hívja ki, gyalázza és ámítja el az embereket és fordítja el a Mindenható Istentől, akit Jehovának hívnak.

¹⁴ A felekezeti szervezeteket olyanok alapították a földön, akik gonosz befolyás alatt álltak, akiken a nagy ellenség, Sátán, az ördög uralkodott, vagy uralkodik. Ez a tényállás, akár tudják vagy sem, az illetők; ezt a Biblia mondja. Ezáltal nem akarunk egyetlen embert sem megbántani. Ez nem lehet sem ok, sem mentség, és semmi jó sem származhatnék abból, ha valakit nevetség tárgyává tennénk. Mi csupán a tényállást kívánjuk nyíltan a nép előtt feltárni, hogy minden becsületes ember megismerje a tulajdonképpeni ellenségeit. Két nagy szervezet van, nevezetesen: A Mindenható Isten szervezete, amely teljesen tiszta, igaz és igazságos; és az ördög szervezete, aki az utánzó isten, amely törvénytelen és teljesen gonosz. A világ népei ezen szervezetek közül vagy az egyiknek, vagy a másiknak szolgálnak. Az ördög, gonosz angyalai, s támogatóik mindenkor Isten ellen harcolnak, az ő nevét gyalázzák, az embereket elvonják Istentől és romlásba döntik. Ez a gonosz szervezet mindenkit el akar pusztítani, aki Jehova mellett áll, miképpen a régi prófétákat is el akarta pusztítani, akik Isten mellett álltak és Istennek szolgáltak. Isten hűséges szolgája a Felséges meghatalmazása és sugallat alatt kimutatja, hogy az ördög pártján álló hatalmak nagy hadjáratot indítanak Jehova hívei ellen. A következőket mondja: „Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének

173

világbírói ellen, a gonoszság lelkei (szellemei) ellen, melyek a magasságban vannak." (Efézus 6:12) Láthatjuk tehát, hogy Sátán és elvetemült szövetségesei, akik eredetileg lázadásakor csatlakoztak hozzá, a gonosz világ hatalmai, fejedelemségei és láthatatlan uralkodói, akik a sötétségben (láthatatlanságban) működnek mint az ember ellenségei. Azok, akik a Mindenható Isten szervezetében vannak, az ördögi hatalom és uralom ellen küzdenek s emiatt tartoznak megmondani a valláshagyományok felől a tényállást, — s ez harcot jelent —; mert a valláshagyomány volt a főeszköz, amivel a népet tévútra vezették. Isten hű szolgái ebben a harcban azonban nem használnak testi fegyvereket, s testi kárt senkinek sem okoznak. Nekik csak egy fegyverük van, s ez a „Lélek kardja, azaz, Isten igéje." (Efézus 6:13, 17) Jehova a mellette állóknak mondja, akik ebben a hadjáratban az ő szolgái: „Ti vagytok az én tanúbizonyságaim, ti tartoztok oktatni a népet az én nevem, az én országom és végzéseim felől!" (Ésaiás 43 :10, 12) Isten ezen tanúbizonyságai emberek, akik testben élnek, de csak az igazság fegyverét használják, amivel Jehova szerelte fel őket. „Mert noha testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk (harcolunk). Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istenben, erősségek lerontására." — Korinthus II. 10:3, 4.

¹⁵ Jól értsék meg tehát, a Mindenható Isten valódi szolgái és Jézus Krisztus követői nem folytatnak harcot egyetlen ember ellen sem, sem zsidó, sem pogány, sem katolikus, sem protestáns, sem hitetlen ellen. Egyetlen embernek sem akarnak kárt okozni, hanem csupán az igazságot kívánják hirdetni azok érdekében, akik megismerni szeretnék a helyes utat. Mindenféle nemzetiségű emberek kerültek Sátán és szövetséges gonosz angyalainak ravasz befolyása alá; de az ilyen embereket csak sajnálni lehet. Jehova tanúinak a kiváltsága és kötelessége, hogy önökkel az igazságot közöljék, úgy, ahogyan Isten parancsolta, hogy az istenfélő emberek megtalálhassák azt a helyet, ahol védve lehetnek ellenségeikkel szemben. Isten beszédének az igazsága tehát figyelmeztetésül hangzik el a jóindulatú emberekhez, hogy arra hallgatva, a biztonság helyére menekülhessenek.

Jehova tanúi

¹⁶ Ábel, Énok, Noé hívek voltak Jehovához és tisztaságukat megőrizték Isten előtt. A Mindenható nevének tanúi voltak. Noé a vízözön után 350 évvel halt meg, (Mózes I. 9:28, 29) s ezen idő alatt Noé leszármazottai gyorsan szaporodtak. Abban az időben majdnem mindenki Sátánnak és más ördögöknek a befolyása alá került. Noé elhunyta után két évvel született Ábrahám. Ábrahám Káldeában, Ur városában lakott. Szerette a Mindenható Istent és neki szolgált. 75 éves korában Isten parancsára Kanaánba költözött: „És monda az Úr Ábrahámnak: Eredj ki a te földedből és a te rokonságod közül és a te atyádnak házából, arra a földre, amelyet én mutatok neked. És nagy nemzetté teszlek és megáldalak téged és felmagasztalom a te nevedet és áldás leszesz. És megáldom azokat, akik téged áldanak és aki téged átkoz, megátkozom azt; és megáldatnak te benned a föld minden nemzétsegei. És kiméne Ábrahám, amint az Úr mondotta vala neki és Lót is kiméne ővele; Ábrahám pedig 75 esztendős vala, mikor kiméne Háránból." — Mózes I. 12:1—4.

¹⁷ Azért költözött oda, hogy Jehova nevének bizonyságtevője legyen. Jehovának voltak néhány hű tanúi az édeni lázadás óta, habár csak kevesen is voltak a többiekhez képest. Isten közölni kezdte, hogy senki sem részesülhet az ő áldásában, aki nem hiszen benne

és nem engedelmeskedik az ő parancsainak; így kezdte hirdetni az evangéliumot Ábrahámak. „Eleve látván pedig az írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek! Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal." — Galata 3:8, 9.

¹⁸ Ábrahám az igazság prédikátora volt, tehát Jehova Isten tanúja. Ábrahámnak és Sárának abban az időben született egy fiúgyermeke, Izsák. Isten Ábrahám és Izsák útján kezdett prófétai képeket alakítani, a saját szeretett fiát, Jézus, az ígéret igazi örökösét példázva, akit erre a földre fog küldeni, s aki Jehova hív és igaz tanúja lesz, áldozati halált fog elszenvedni, így az ember váltságdíját megszerezvén, hogy aki hiszen Istenben és Jézus Krisztusban, kimenekülhessen az ördög kelepcéjéből és megtalálja az örökéletet. (Mózes I. 22:1—18) Isten korlátlan akarata szerint tárta fel szándékát és aszerint is hajtotta végre, s az ő elhatározása biztosan teljesülni fog, úgy ahogyan kijelentette. (Ésaiás 46:11) Ettől a ponttól kezdve fogjuk látni, hogy az ördög a valláskultuszt az emberiség történetének minden fejezetében Isten elleni harcra használta és az emberek megtévesztésére.

¹⁹ Ábrahám napjaiban az egyiptomi nemzet nagy volt, ördögi vallása volt, akárcsak Babilon népeinek. Egyiptom hatalmas kereskedelmi és katonai nemzet volt, egy király uralkodott felette, akit „Faraónak" címeztek, ami „nagy házat" jelent.

²⁰ Jákób Ábrahám unokája volt, és Istennek igazi szolgája s hűséges pátriárkák egyike volt. A Mindenható Isten utasítására és parancsára családostól Egyiptomba költözött s több évig ott lakott. Isten Jákobnak a nevét Izraelre változtatta át, attól kezdve Jákób ivadékait izraelitáknak vagy hébereknek nevezték. (Mózes I. 32:28; 40:15) Az ördögimádó egyiptomiak a héberekből rabszolganépet csináltak maguknak egy zsarnok Faraó uralkodása alatt és erősen elnyomták. (Mózes II. 1:11—14) Faraó, az uralkodó és az ördög hivatalos képviselője a földön minden zsidó fiúgyermek megölésére vonatkozó rendeletet adott ki. Mózest elrejtették; szülei dugták el, — a gyermeket Faraó leánya, találta meg és a királyi házban neveltette fel. — Mózes II. 2:6—10; Zsidók 11:23—28; Apcsel. 7:22.

²¹ Amidőn Mózes férfiúvá serdült, Jehova Isten és népe iránt való buzgósága miatt menekülni volt kénytelen Egyiptomból és Midián országába költözött. Miközben Mózes Midiánban lakott, Isten kiválasztotta és a nép szabadítására küldte Egyiptomba. A héberek nem akarták gyakorolni az ördög vallását Egyiptomban és ragaszkodtak az ősüknek, Ábrahámnak tett ígérethez s az ördög emiatt igyekezett angyalaival együtt nehéz terheket róni az izraelitákra. Terheik egyre jobban elnyomták. Isten meghallgatta kiáltásukat és Mózest Egyiptomba küldte, hogy vezetőjük legyen és az elnyomók kezéből kimentse. Isten akkor mutatkozott be Mózesnek mint a „Vagyok" vagy önmagábanlétező, akinek sem kezdete sem vége nincsen, amidőn Mózes még Midiánban tartózkodott, ahol kiválasztotta őt, Magát mint „Jehova" kinyilatkoztatta előtte, ami azokkal való szándékára mutat, akik őt szeretik és neki szolgálnak. (Mózes II. 6:3) Amidőn Mózes Faraó előtt megjelent, közölte, hogy Jehova Isten azt parancsolja, bocsássa el a zsidókat Egyiptomból s akkor mondotta a Faraó: „Kicsoda a Jehova, hogy szót fogadjak neki!" (Mózes II. 5:2) Ez annak a bizonyítéka, hogy Faraó az ördög hivatalos képviselője és Jehova ellensége volt. Azután kezdődtek meg Egyiptom csapásai, melyeket Isten bocsátott reá, hogy az egyiptomiak kellő figyel-

174

meztetésben részesüljenek az ő hatalma és szándéka felől. Faraó ezen csapások alatt mindig beleegyezett a nép elbocsátásába, de a szavát mindig megszegte, amidőn a kivonulás ideje elérkezett volna. Azután bocsátotta Isten az utolsó csapást reá, amely az egyiptomi elsőszülöttek halálát okozta. Amidőn az egyiptomi elsőszülöttek meghaltak Faraó elbocsátotta az izraelitákat. Mózes kivezette az izraelitákat Egyiptomból és Isten kegyelméből száraz lábbal vezette keresztül a Veres-tengeren, amidőn Faraó seregei pedig a zsidók után nyomultak és el akarták őket pusztítani, belefúltak a tengerbe. (Mózes II. 14:21—31) Így szerzett akkor Isten prófétai képet, amely útján előre bemutatta azon elhatározását, hogy kiszabott idejében az ördögöt és hadait le fogja buktatni. Ezeket a történelmi igazságokat itt azért idézzük, hogy kellő áttekintést nyerjünk arról, hogyan fog eljárni az ellenség a néppel szemben.

A Biblia

²² Hogyan lehet tehát határozottan tudni, hogy a fentiek teljesen igazak s hogy az teljesen úgy van? A felelet a következő: Ez onnan tudható, hogy ezekről a tényekről a Szentírás, Isten igéje tudósit, Isten igéje pedig igazság. (János 17:17) A Mózes napjai előtt élő embereknek volt-e Bibliájuk? Nem volt; mert hiszen Mózes 5 könyvét Mózes írta Isten sugallata alatt. Azt megelőző időkben, Isten angyalai útján érintkezett híveivel a földön. (Mózes I. 18:1—33; 19:1, 15) Isten szólott Mózeshez és kioktatta Egyiptomban való teendői felől. Isten szövetséget kötött a héberekkel éppen Egyiptomból való távozásuk előtt s Mózest használta tolmácsául és közvetítőül e tekintetben. Miután a héberek vagy zsidók Egyiptomból való kivonulásuk után Sinai hegységéhez érkeztek, Isten megerősítette velük kötött szövetségét és alaptörvényeket adott nekik. (Mózes II. 19:1—20) Azonkívül különböző rendeleteket is adott nekik Mózes útján. Isten parancsolta Mózesnek, miket írjon fel, s ő azokat fel is írta s így keletkezett a Biblia első öt könyve.

²³ Jehova feljegyzéséből kitűnik, hogy az embert a saját képmására teremtette és a földet rendelte lakóhelyéül (Ésaiá-s 45:12, 18) s az első embert kioktatta a teendői felől, hogy tisztaságát és a helyes álláspontját meg tudja őrizni az Úr előtt. Az ördög több törvényszegő angyallal együtt fellázadt Isten ellen s ez a gonosz had megtámadta az emberiséget, Istentől el akarta fordítani és pusztítani. Észszerű tehát az a következtetés, hogy Isten azoknak az engedelmes embereknek adta igéit, akik az ördöggel szembeszálltak, hogy így a helyes úton vezéreltessenek. Így is cselekedett egy ideig angyalai vagy küldöttei útján, azután pedig a kellő időkben hű szolgái útján adta tudtul az emberiségnek akaratát és feljegyeztette azt; ezt a feljegyzést nevezik szt. Bibliának (Szentirásnak), amelyet Isten azóta is azoknak az érdekében őrizett meg, akik tudni szeretik az igazságot. Mózes teljesen hűséges volt Istenhez, Isten őt választotta ki a Biblia elején álló könyvek megírására. Azután az Úr más hűséges szolgái írták a Biblia többi részeit, úgy, ahogyan Isten parancsolta és sugallta. Ezen hű szolgák egyike írta a következőket: „Az Úrnak lelke szólott én bennem és az ő beszéde az én nyelvem által." (Sámuel II. 23:2) Egy másik bizonyságtevő mondja efelől: „Isten szent emberei úgy szólottak, ahogyan a szentlélek indította őket. (Péter II. 1:21) — A Biblia keletkezéséről részletesebben ír a „Teremtés" c. könyv V. fejezete.

²⁴ Némelyek azt mondják: „Én nem hiszek egy mindenható Isten létezésében, minélfogva a Bibliának sem

hiszek!" Az ilyenek nem láthatják meg az igazságot és nem is érthetik meg, emiatt vannak teljes tudatlanságban az embernek a Teremtővel való kapcsolata felől. Az embereket az ördög szellemileg megvakította, amit azért cselekedett, hogy ne lássák az igazságot (Korinthus II. 4:4) Ha a szellemileg egészséges és értelmes ember maga körül néz és a látható dolgokat megnézi, immár ezekről fel kell ismernie, hogy létezik egy nagy Teremtő, aki mindezen látható dolgokat teremtette s ez a nagy Teremtő a Mindenható Isten. Aki nem hisz az Istennek, sohasem fogja megérteni az igazságot, hanem a sötétségben kell maradnia. Meg van írva: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, kik őt keresik." (Zsidók 11:6) Az olyan ember, aki azt állítja, hogy nincsen Isten, dőre. (14. zsoltár 1) Ha valaki saját magát a dőrék közé sorozza, ezzel kifejezi, hogy teljesen az ördög, a leggonoszabb ellenség hatalma alatt áll. Isten nem kényszeríti az embert az igazság hitére. Csupán szemei elé tárja az igazságot s hagyja hadd cselekedjen a legjobb belátása szerint, fogadja el, vagypedig vesse meg az igazságot. Isten világosság és „világosságba öltözik". (104. zsoltár 2) Igazságának világosságában nem azok részesülnek, akik az ördögnek szolgálnak, amit ama tény is mutat, hogy a gonosz angyalok a sötétségben vannak fogságban tartva. „Világosság hintetett el az igaznak." (97. zsoltár 11) Aki Isten törvényében gyönyörködik és igazságosan törekszik viselkedni, a világosságban jár és áldott. — 1. zsoltár 1, 2.

²⁵ A Biblia nem a dőrék számára van írva, s ez a tanulmány sem nekik szól. A Biblia az ember segítségéül és vezetőjéül íratott, hogy a jóakaratú emberek abban a követendő helyes út felől minden szükséges tanácsot megtaláljanak, Istenhez ragaszkodjanak és ne szolgáljanak az ördögnek. „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbitásra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített." (Tim. II. 3:16, 17) Jelen tanulmány egyszerű szavakkal kívánja ismertetni a Bibliát azokkal az emberekkel, akik az igazságot szeretnék tudni. Nem kívánjuk, hogy mások értékeljék és használják ezt a tanulmányt. A Szentírás Isten szavát tartalmazza; ez az igazság és az ember vezetője, aki a helyes dolgot megismerni és cselekedni kívánja. „Az én lábaimnak szövétneke a te igéd és az én ösvényem világossága. A te igédnek summája igazság és a te igazságod ítélete mindörökkévaló. Gyönyörködöm a te beszédedben, mint aki nagy igazságot talált. A hamisságot gyűlölöm és útálom, a te törvényedet szeretem." — 119. zsoltár 105, 160, 162, 163.

²⁶ Jézus, aki tökéletes volt, bizonyította Istennek a Bibliában feljegyzett beszéde felől: „A te beszéded igazság!" (János 17:17) Senki se gondolja azonban, hogy egy Bibliának puszta birtoklása vagy alkalmi elolvasása már bölccsé fogja tenni. Sokan mondják, hogy van Bibliájuk, ismerik a tanítását is, mégsem ismerik annak tartalmát és értelmét. A Biblia az ismeretek és a bölcseség legnagyobb kincstára. Aki az igazságot megismerni szeretné, tanulmányozni tartozik a Bibliát és magát Istennek kell szentelnie, s nem szabad szégyelnie megvállani, hogy minden jótétemény a Mindenható Istentől származik. (Tim. II. 2:15) Alázatos ember, aki őszintén tanulni kíván; ha az ilyen ember Isten kjelölt útjára lép, biztosan okulni fog, amint írva is van: „Igazságban járatja az alázatosakat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosakat. Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik szövetségét és bizonyságait megtartják." — 25. zsoltár 9, 10.

175

²⁷ Sok vakbuzgó pap tagadja a Bibliát. Vájjon miért? Azért, mivel ezek nem Istennek az emberei, hanem az ördög pártján állanak. A magas szövegkritikusok ehhez az osztályhoz tartoznak. Ezek okosaknak tartják magukat beképzeltségükben, tündökölni kívánnak mások szemeiben s azon elismerést és tiszteletet maguk kívánják élvezni, amely jogosan a Mindenható Istent illeti; ezáltal ismertetik meg, hogy az ördög társaságához tartoznak. Világi okossággal rendelkeznek, amely felől írva van: „Elvesztem a bölcseknek bölcseségét és az értelmeseknek értelmét elvetem. Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcseségét? ... Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtlensége erősebb az embereknél." — Korinthus I. 1:19, 20, 25.

²⁸ Emberek véleménye mitsem ér, ha ellentétben áll Isten kijelentésével. Aki emberek tanításait követi, biztosan a sötétségben fog maradni. Mert természetből kifolyólag minden ember tökéletlen s az igazság ismerétében és a bölcseségben csak akkor gyarapodhatunk, ha Isten akaratát megismerjük és cselekedni kívánjuk. Ebből az okból mindenki, aki tagadja a Bibliáit mint Isten beszédét, dőre személy, akár pap, akár közönséges ember is legyen az illető. Dőreség emberi véleményekre támaszkodni, mert az romlásba visz. „Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, aki meg nem menthet!" (116. zsoltár 3) Ezzel szemben Isten vezetésének felismerése, az abban való bizalom és annak követése, élethez és boldogsághoz vezet. „Bizodalmad legyen az Urban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útadban megismerjed őt; akkor ő igazgatja a te útaidat!" (Példb. 3:5, 6) „Az pedig az örökélet, hogy megismerjenek téged, az egyetlen igaz Istent, és akit te küldöttéi, a Jézus Krisztust!". (János 17:3) Aki az igazságot megismerni szeretné, Isten igéjében, amely az igazság, mindent meg kell viszgálnia és mindent megtartani tartozik, ami megegyezik Isten beszédével. Egyéb minden az ember ellenségének pártján áll. — Thess. I. 5:21.

²⁹ Az ördög a sötétség fejedelme s mindent elkövet, hogy az embereket tudatlanságban tartsa az igazság felől, tehát a sötétségben. Miért akarják távol tartani a népet a Biblia tanulmányozásától és megértésétől vallásvezetők és papok? Miért adtak oly utasításokat híveiknek, hogy semmit el no olvassanak, ami a Szentírást magyarázza? Miért szólítják fel az embereket oly könyvek elégetésére, amelyek semmi mást, csakis a Biblia gondolatait tárgyalják? A felelet a következő: Ezt azért teszik, mivel az ördögnek az eszközei és képviselői, akár tudják, akár nem; mert aki nem áll az Úr mellett, az szemben áll vele. (Máté 12:30) Ezek önző okokból akarják tudatlanságban tartani a népeket s így akarják a papság befolyása alatt tartani; a nép tiszteletét maguknak akarják lekötve tartani, s egyúttal pénzbeli támogatását is.

Miért van még életben az ördög?

³⁰ Azon hosszú idő alatt, amely Édentől a Sinai hegyig nyúlik, amidőnis az izraeliták Isten utasítására odagyülekeztek, az ördög és angyalai szembeszálltak Istennel, minden embert elnyomtak és kínoztak, aki igazságosan kívánt élni és az Istennek akart szolgálni s így az ördög majdnem mindenkit elfordított Istentől. Még maguk Mózes és Áron is bajba kerültek azon befolyás következtében, amelyet Sátán s angyalai gyakoroltak a népre. Az ördög nagy bajokat támasztott az izraelitákra, amidőn azok Egyiptomban laktak; de az Isten ki¬

szabadította őket és a Sinai hegység lábainál állottak Isten törvényének átvételére, hogy így védve legyenek az ördög támadásaival szemben. Miközben Mózes a hegyen tartózkodott, ahol Isten kezéből a törvényeket átvette, az ördög kelepcéjébe csalta az izraelitákat és bálványimádásra, vagyis valláskultusz gyakorlására bírta. Sokan azt kérdezték, s kérdezik még ma is, miért nem pusztította el Isten az ördögöt akkor, vagy már korábban is, s őrizte meg az embereket elnyomásával és gonosz ámításaival szemben? Az ördög és az ő gonosz angyalai ellenkezőleg egészen napjainkig tevékenykedtek, a földön erőszakoskodtak és a népeket rémületbe kergették. Miért engedi meg a szerető Isten, hogy az ördög életben maradjon és gonosztetteit tovább folytassa?

³¹ Erre a kérdésre röviden a következőket válaszoljuk, amely a fenti bizonyítékokat kiegészíti: Isten azért nem semmisítette meg mindezideig az ördögöt, mivel az ördög azzal hivalkodott, hogy minden embert el tud fordítani Istentől, Istent perbe fogta, mutasson egy olyan embert a földön, aki akkor is megőrzi Jehova iránt való hűségét, ha ő, az ördög, fogja próbára tenni. Ez a kihívás kétségbevonta a Mindenható Isten becsületét és kijelentését. Azzal egyértelmű, mintha azt mondta volna, hogy nem Jehovaisten a legfelségesebb és a leghatalmasabb. Isten nyomban elpusztíthatta volna az ördögöt. Tegyük fel, ha Isten nyomban lázadásakor vagy a vízözön idejében elpusztította volna az ördögöt és gonosz angyalait, tehát még mielőtt alkalma nyílt volna az ördögnek elnyomni az izraelitákat, mi lett volna az eredmény? Akkor könnyen azt mondhatták volna, hogy az ördögnek nem volt alkalma kimutatni, kicsoda az okosabb? A felsőbbség kérdése tehát nem lett volna eldöntve a többi teremtmények elméjében. Ha csak egyetlenegy teremtmény is le tudná győzni az Istent, azáltal az Istenben való hit és az Isten iránt való engedelmesség alapjai örökre megrendülnének. Azért akarta az Isten ennek a kérdésnek végleges eldöntése előtt teljes alkalomban részesíteni az ördögöt állításának bizonyítására. Faraó az ördög helytartója volt Egyiptomban és kihívást intézett Jehovához ezzel a kérdésével: „Kicsoda a Jehova, hogy szót fogadjak neki?" Maga az ördög is nyíltan dacolt Istennel. Isten akkor jegyeztette fel könyvében Mózes útján annak indoklását, miért hagyta hogy az ördög és az ő angyalai folytassák elvetemült üzelmeiket s miért nem pusztította el még azokat. Kijelentése; amely egyúttal magyarázat is a fenti kérdésre, így szól: „Éppen azért hagytalak meg téged, hogy megmutassam neked az én erőmet s hogy az én nevemet világszerte hirdessék!" (Mózes II. 9:16) Ez a kijelentés főképpen az ördögnek szólott s akkori helytartójának, Fáraónak, a vezető világhatalom uralkodójának.

³² Egyszóval: A Mindenható kijelentette, hogy Sátánnak és szövetséges angyalainak a lehető legnagyobb működési szabadságot fogja engedélyezni, tegyenek meg mindent, amit tudnak; de aztán kitűzött idejében megmutatja kísértőinek mindenekfelett való hatalmát, amennyiben őket minden támogatóikkal és munkáikkal együtt elpusztítja; elpusztításuk előtt azonban világszerte kifejezésre fogja juttatni felsőbbségét és a nevét ellenségei teljes figyelmeztetésére, hogy tudomást szerezhessenek közeli pusztulásukról, s hogy így az Isten iránt jóindulatú emberek is figyelmeztetésben részesüljenek, Sátántól elmeneküljenek, Jehova mellé álljanak s védelemben és oltalomban részesülhessenek. Az eldöntendő kérdésnek egyszer és mindenkorra Jehova javára kell eldőlnie, nevének és becsületének igazolására. Ez az oka annak, amiért Isten folytatni engedte a Gonosz

176

üzelmeit a földön; Isten azonban határozottan megígérte, hogy kitűzött idejében mindezeket el fogja seperni. Most tehát eljött az idő, amidőn az ő nevét világszerte hirdetni kell, s most emiatt hívjuk fel a nép figyelmét az Úr kegyelme folytán ezekre a nagy igazságokra.

³³ Miért hagyta azonban az Isten, hogy az ördög azokat az embereket nyomorgassa a földön, akik a Felséges szolgálatában szegődtek? Miért nem oltalmazta meg az Isten ezeket a hűségeseket az ördög minden támadásaival szemben? A felelet a következő: Ha Isten ezt megtette volna, akkor az ördögnek nem lett volna szabad keze elvetemült kihívásának bizonyítására. Továbbá, azok, akik Isten akaratának cselekvésére fogadalmat tettek, csak úgy őrizhetik meg hűségüket és ártatlanságukat Isten iránt, ha ellenállnak az ördög támadásainak és minden üldöztetések között is megőrzik ártatlanságukat Isten előtt. Isten ezen okból Ígérte meg ismételten szolgáinak, hogy megőrzi és örökéletet ad nekik s minden gonosztevőt el fog pusztítani: „Megőrzi az Úr mindazokat, akik őt szeretik, viszont a gonosztevőket megsemmisíti." (145. zsoltár 20) „Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját!" — Jelenések 2:10.

Jób — a példája

³⁴ A Szentírás több embert név szerint is megnevez, akik hívek és igazak voltak Jehova iránt és ellenálltak az ördögnek. Közülök való Ábel, Énok, Noé, Ábrahám, Jób és Mózes is. Isten a régmúltban hű embereket nagyobb, jövőbeli események példázására használt. Ezeknek egyike volt Jób. Az ördög lakóhelye az írás szerint Mágóg. (Ezékiel 38:2) Jób napjaiban Sátán még nem volt letaszítva a mennyekből, hanem időnként megjelenhetett a Mindenható Isten előtt. Amint látjuk, Isten hűséges fiai időnként megjelentek Jehova előtt: „Lön pedig, hogy egy napon eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt. Eljőve Sátán is közöttük, hogy udvaroljon az Úr előtt." — Jób 2:1.

³⁵ Jehovának természetesen tudomása volt arról, hogy Sátán honnan jött; de nyilván avégett beszélt Sátánnal, hogy azáltal képletet szerezzen annak kimutatására, hogyan támadja és próbálja az ördög a hívő embereket. „És monda az Úr Sátánnak: Honnét jössz? És felele a Sátán az Úrnak és monda: Körülkerültem és át meg átjártam a földet. Monda pedig az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nics a földön olyan, mint ő; feddhetetlen, igaz, istenfélő, bűngyűlölő. Még erősen áll az ő feddhetetlenségében, noha ellene ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg őt. És felele a Sátán az Úrnak és monda: Bőrt bőrért; de mindent, amije van, odaad az ember az életéért. Azért bocsásd ki csak a te kezedet és verd meg őt csontjában és testében; avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged? Monda pedig az Úr a Sátánnak: Imé, kezedben van ő, csak életét kíméld. És kiméne a Sátán az Úr elöl és megveré Jóbot undok fekélyekkel, talpától fogva a feje tetejéig." — Jób 2:2—7.

³⁶ Sátán kétségtelenül gúnyolódott Jehovával, amidőn arra mutatott rá, hogy a vízözön óta csak kevés ember tartott ki Jehova mellett s hogy ő mindenkit rá tudna bírni Isten megtagadására, ha arra alkalmat adnak neki. Ez sértő kihívás volt Jehova Istennel szemben és az Isten felvette a harcot. Jób gazdag ember volt, boldog családdal rendelkezett, egészséges volt, békében és nyugalomban élt. Az ördög azt állította, hogy Jób nyilvánosan meg fogja átkozni az Istent, ha mindenét elveszítené. Jehova ezen állításra válaszolta: „ímé, a te kezedben van ö!", azaz, tedd meg, ha tudod, és bírd rá

őt az én megátkozásomra. Mire Sátán undorító betegséggel verte meg Jóbot, ami oly borzasztóan fájdalmas volt, hogy Jóbnak a felesége maga mondotta: „Erősen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben? Átkozd meg az Istent és halj meg!" (Jób 2:9) Ámde Jób mindezen megpróbáltatások között is megőrizte feddhetetlenségét Isten előtt. Mire az ördög újabb kínokat bocsátott Jóbra, amidőnis látszólagos vallásos, jámbor embereket küldött hozzá, hogy gyötörjék őt; ámde Jób mindamellett megőrizte ártatlanságát és szilárdan kitartott a Felséges mellett. A Jób élményeiről szóló feljegyzés azokat példázza, vagy azok számára szolgáló példa, akik az igazságért szenvednek, de minden üldözések és büntetések között is megőrzik Isten előtt való feddhetetlenségüket. Abban az időben senkivel, még az angyalokkal sem ismertette meg Isten, hogy miért engedélyezett szabad folyást az ördögnek ellene és szolgái ellen irányuló harcában. Bizonyos azonban, hogy Isten kitűzött egy időpontot, amidőn megismerteti annak az okát és az Isten pontosan a kitűzött időben fogja az egész peresügyet a saját, dicsőségére eldönteni. A következő események útján, melyek Isten türelme folytán fordultak elő, az ördög évszázadokon keresztül főképpen a valláskultuszok által igyekezett gonosz fenyegetését valóra váltani. A leszámolás ideje elérkezett, amidőn a peresűgynek el kell dőlnie s emiatt érkezett el most az Isten kellő ideje is, hogy mindazokkal megismertesse a helyes magyarázatot, akik szorgalmasan a helyes értelem birtokába szeretnének jutni.

Izrael megszervezése

³⁷ Jákób leszármazottai, Izrael, nemzetté szerveztetett meg és Mózes vezérlete alá lett rendelve. Miután az izraeliták csodálatos módon Egyiptomból kiszabadultak, s mialatt a Sinai hegység tövében táboroztak, Isten alaptörvényeket és rendeleteket adott nekik. A „tíz" a teljesség szimbóluma, s amit általában „tíz parancsnak" neveznek, tényleg Isten törvényének az ember számára szóló teljes feltárását jelenti. „Rendeletéiben" pontosan meghatározza az ember kötelességeit, amit az alaptörvénnyel egyezően teljesíteni tartozik. A zsidó nemzet határozott ellentétben állott más nemzetekkel és népekkel, mivel Izrael volt ama nép, amelyet Isten magának választott ki, s amely nép útján prófétai képeket alakított nagyobb, a jövőben bekövetkező események példázására. (Korinthus I. 10:11) Most pedig vegyük figyelembe itt, hogyan adta Isten ennek a népnek az alaptörvényt, ama törvényt, amely minden emberre szól, aki Isten akaratának teljesítéséhez hozzákezd: „A harmadik hónapban, azután, hogy kijöttek Izrael fiai Egyiptom földéről, azon a napon érkezének a Sinai pusztába. Efidimből elindulván, érkezének a Sinai pusztába és tóborba szállának a pusztában; a heggyel átellenben szállá pedig ott táborba az Izrael. Mózes pedig felméne az Istenhez és szóla hozzá az Úr a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének: és ezt add tudtára az Izrael fiainak: Ti láttátok, amit Egyiptommal cselekedtem, hogyan hordoztalak titeket sas-szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket. Mostan azért, ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nekem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyém az egész föld. És lesztek ti nekem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az igék, melyeket el kell mondanod Izrael fiainak. Elméne azért Mózes és egybehívá a nép véneit és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, amelyeket parancsolt vala neki az Úr. És az egész nép egy akarattal felele neki és monda: Valamit rendelt az Úr, mind megtesszük;

177

és megvívé Mózes az Úrnak a nép beszédét." — Mózes II. 19:1—8.

³⁸ Jehova Isten átadta Mózesnek kőtáblákra vésett törvényeit: „Átadá Mózesnek a bizonyság két tábláját, az Isten ujjúval írt kőtáblákat." (Mózes II. 31:18) Isten korlátlan hatalmával kövekre is éppen úgy tudott írni, akárcsak a homokra. Aki hiszi, hogy van egy mindenható Isten, aki az ő szolgáit megjutalmazza, látja, hogyan gondoskodott Isten a Biblia megírásáról s hogyan őrizte meg azt az elmúlt évszázadok alatt. A Bibliát senki sem tudta elpusztítani, habár sokszor megpróbálkoztak ezzel. Annyi bizonyos, hogy az ördög mindent megpróbált a Biblia elpusztítására s az újabbi időkben, főképpen a „szövegkritikusokat" használta a Biblia értékének becsmérlésére, így akarván befolyásolni az embereket, hogy a Bibliának ne higyjenek.

Miért adatott a törvény?

³⁹ Ha minden ember tökéletes és engedelmes volna Jehova Isten iránt, nem volna szükségünk írott törvényre, amely a helyeset elrendelje és a rosszat megtiltsa. A tökéletes teremtményeket az önzetlenség igaz cselekedetekre indítja. Ámde az emberiség Ádámnak Édenből történt száműzése óta tökéletlen s a zsidóknak Egyiptomból való kiszabadításukkor az emberiség elbukása következtében Sátán állandó befolyása alatt nagyon romlott volt. A tökéletlen emberek számára okvetlenül szükségesek a törvények; mert ez a biztos vezetőjük a helyes úton. S a törvények, amint Írva van, éppen ilyeneknek adattak: „Tudván azt, hogy a törvény nem az igazért van, hanem a törvénytaposókert és engedetlenekért, az istentelenekért és a bűnösökért, a latrokért és förtelmesekért, az atya- és anya-gyilkosokért, emberölőkért." — Tim. I. 1:8, 9.

⁴⁰ A szeretet, mint az önzetlenség tökéletes kifejezése, a törvény teljes betöltését jelenti és feleslegessé teszi a törvény alkalmazását. (Róma 13:10) A törvény tulajdonképpeni magva minden ember szívébe bele van írva, aki teljesen összhangban él Istennel s akinek Isten akaratának teljesítésében telik öröme. Amidőn az izraeliták össze voltak gyűlve a Sinai hegyénél, a földön majdnem minden ember az ördögnek szolgált s emiatt mindnyájan a pusztulás útján voltak. Isten az izraelitákat meg akarta oltalmazni ezen rontó befolyással szemben. A zsidóknak adott törvény nem az Isten érdekeit szolgálta, hanem kizárólagosan az ember javának érdekeit. Ha valamely ember az ördögöt követi, biztosan el fog pusztulni; de ha megőrzi ártatlanságát Isten előtt, élni fog. Isten ebből az okból adta törvényeit az izraelitáknak s ez mindazokra vonatkozik, akik igazságosan kívánnak viselkedni. A törvény vagy alaptörvény, amely az isteni törvények sorában legelöl áll s a legfontosabb is, így szól: „És szóla Isten mindezeket az igéket, mondván: Én, az Úr (Jehova) vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek neked idegen isteneid én előttem. Ne csinálj magadnak faragott képet és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr, a te Istened, féltőnszerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiákban, harmad és negyediziglen, akik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, akik engem szeretnek és az én parancsolataimat megtartják." — Mózes II 20:1—6.

⁴¹ Isten törvénye sohasem változik meg, mivel Isten sem változik meg sohasem. (Malakiás 3:6) Az ő törvénye mutatja az örökélet útját. Egyetlen teremtmény sem

fog örökéletben részesülni, aki szándékosan megszegi Isten törvényeit. Ha valaki mást vállaszt istenéül, Jehova nem fogja örökéletben részesíteni. Ha valaki megszegi az Isten alaptörvényét, ez azt jelenti, hogy az illető az ördög pártjára állott, tehát romlásába rohan. Isten tehát az ember érdekében íratta meg törvényében, hogy az embernek ne legyenek Istenem kívül más istenei, mivel egyedül csak ő képezi az élet forrását. Ámde napjainkig a valláskultuszok voltak a legeredményesebb eszközök Isten törvényének a megszegése terén, s még most is ezek azok.

TANULMÁNYKÉRDÉSEK

1 Miért oly fontos most, hogy Jehova tanúi a vallásgyakorlat eredetéről és gyakorlatának eredményéről oktatásban részesüljenek s miért kell a káros hatását világosan feltárni? Miért üldözik azokat, akik ezen igazságokat hirdetik?

2 Mi volt a vízözön rendeltetése? Mi lett a vége? Magyarázd meg Péter II. 3:5, 6-ot!

3 Örökké fenn fog-e maradni a „jelenvaló világ s miért nem?

4 Mi egy szövetség? Miért intézkedett Isten szövetségében az élet szentségéről?

5-6 Hogyan idézte elő az ördög a vízözön után az örökszövetség megszegését valláskultusz által?

7 Hogyan és miért szövetkezett vallás, politika és kereskedelem egymással?

8-9 Mily okból építették a Bábel tornyot? Mennyiben jellemző a Bábel név?

10-12 Állapítsd meg Babilon azonosságát! Mutasd ki, hogy a „pénz szerelme minden gonosz gyökere".

13 Hogyan bizonyítják a tények, hogy „Babilon borával megrészegítette a nemzeteket"?

14-15 Ismertesd a fennálló két nagy szervezetet s azon eszközöket és módszereket, amelyeket most a hadjáratban használnak!

16-18 Mit mutat ki az isteni feljegyzés Jehova hű tanúit illetőleg Ábrahám idejéből? Hogyan bánt Jehova Ábrahámmal? Mivégből?

19-21 Írd le néhány szóval a) Egyiptomot mint nemzetet Ábrahám idejéből, b) hogy miért voltak az izraeliták Egyiptomban a faraók idejében s miért voltak ott elnyomva, c) hogyan szabadultak ki elnyomóik kézéből, d) mutasd ki a prófétai jelentőségét az itt említett dolgoknak, valamint feljegyzésük rendeltetését is!

22 Hogyan tudhatjuk meg, hogy az előbbiekben említettek teljesen igazak és hitelesek?

23 Mondd el röviden, hogyan keletkezett a Biblia s hogyan nyertük mi?

24 Magyarázd meg miért nem hisznek némelyek a mindenható Isten létezéseben, s következőleg a Bibliában sem.

25 Mi a Szentírás eredete és rendeltetése a zsoltáros, az apostolok és Jézus bizonyságtevése szerint? Miről intézkedett Jehova, hogy most mindenki, aki helyesen kíván viselkedni, megérthesse Isten akaratát és szándékát?

26 Kinek és mily feltétel alatt lett hozzáférhető Isten beszéde?

27 Magyarázd meg szövegek alapján, miért tagadja több pap is a Biblia hitelességét!

28 Miért nem lehet biztonságot nyerni emberek tanainak követéséből? Hogyan lehet megtudni mi az igazság?

29 Miért akarják vallásvezetők távoltartani a népet a Szentirás tanulmányozásától?

30 Mily okból üldözik állandóan Éden óta mostanáig az Isten iránt hű embereket?

31-32 Magyarázd meg miért hagyta az Isten életben az ördögöt, hogy gonosz üzelmeit folytassa? Miért lesz most ezen nagy igazságra terelve a nép figyelme?

33 Miért engedte Isten, hogy az ördög gyötörje és üldözze azokat a földön, akik Isten akaratának cselekvésére fogadalmat tettek, miért nem oltalmazta meg őket az ördög minden támadásaival szemben?

34-36 Miért említi meg az írás egyenként egyesek neveit és tetteit, akik hívek voltak Jehovához és ellenálltak az ördögnek? Ismertesd ezeket! Beszéld el mily élményeken ment keresztül Jób a Biblia elbeszélése szerint s mily tanulságot és példát láthatunk ebből azokra nézve, akik feddhetetlenségüket megőrizni sze-

178

retnék Isten előtt? Miért tartotta fenn Isten a jelen időre ennek megértését?

37 Mily törvény volt az, melyet Jehova az izraelitáknak a Sinai hegységnél adott? Mit kell érteni a „tíz parancs" elnevezés alatt? Mutasd ki Isten alaptörvénye és rendeletei közti különbséget! Beszéld el, hogyan adta Isten alaptörvényét a zsidóknak? Miért adta csak a zsidóknak és bánt velük megkülönböztetéssel?

38 Indokold meg a) miért kísérelték meg többszöris a

Biblia elpusztítását és akarták megfosztani hitelességétől, b) s miért őriztetett meg az összes évszázadokon keresztül?

39-41 Magyarázd meg szövegek alapján a törvényadás okát! Melyik az „első és nagy parancs" s miért? Mit láthatunk most, a törvény, a lények és a dolgok állásának megvilágításában mint a valláskultusz eredetét és gyakorlása célját illetőleg?

(Angol W. 1937 jún. 15)

Harc az Isten ellen

II. rész

„Útálat az Úrnál az istentelenek útja." — Példb. 15:9.

¹

JEHOVA mindig következetesen, igazságosan és helyesen cselekszik. Isten törvénye védelmet nyújt az ember számára Isten azonban törvényével és szándékával egyezően szabad választást engedélyezett az embernek, mert csak így próbálhatta ki, hogy megőrzi-e ártatlanságát, teljesen Istenben fog-e bízni és neki fog engedelmeskedni, vagypedig ellenkező útra fog lépni és az ördögnek fog engedelmeskedni. Ez főképpen kitűnik azon eseményekből, amelyek a törvényszövetségnek a Sinai hegységnél való felavatásakor zajlottak le. Izrael népe ott Mózes visszatérésére várakozott, aki üzenetet fog hozni neki Istentől. Teljesen méltányolnia kellett volna azon tényt, hogy Isten kiszabadította Egyiptomban való nehéz elnyomatásából, tehát igazi barátja és segítője volt. Miközben Mózes viszatérésére várakoztak, aki a Mindenható Isten utasításait fogja hozni számukra, nyugodtan kellett volna maradniok az izraelitáknak és teljesen Istenben kellett volna bízniok. Az ördög azonban intézkedett arra nézve, hogy kísértésbe essenek s a valláskultuszt használta Istenben való hiányos hitüknek kimutatására. Jehova szándékával és cselekvési módszerével egyezően Jehova engedte, hadd próbálja meg őket az ördög. Az izraeliták az ördög kísértése alatt elbuktak; Isten mindazáltal meghallotta a hűségesek kiáltását, kegyelmes volt irántuk és újabb alkalmakat nyújtott az izraelitáknak, ártatlanságuk igazolására.

² Kevés idővel a törvényadás után, miközben Mózes a hegyen tartózkodott, az izraeliták megszegték Isten törvényét, aranyborjút vagy bályányt csinálván maguknak. Büntetésül háromezer irzaelitát öletett meg Isten egy napon; „És az Úr megverte a népet az aranyborjú miatt." (Mózes II. 32:28—35) Az izraelitáknak az aranyborjú előtt bemutatott „istentisztelete" vallás-kultusz volt s azzal az ördög befolyásának engedtek. Ha Isten megengedné kiválasztott népének az ördögtől való vallás gyakorlását, azzal azt engedné meg, hogy ellenségéhez, az ördöghöz csatlakozzon. Egy kép vagy szobor csinálása, amely valami mennyeit, mondjuk pld. ami az Urat ábrázolja, s az előtte való leborulás, Isten alaptörvényének a megszegését jelenti. Isten azért parancsolta az embernek, hogy a képek tiszteletétől óvakodjon, mivel az ördögtől akarta megvédeni azáltal. Valamily képek alkalmazása az Úr imádásával kapcsolatban, bűn. Isten tehát azért adta törvényét az embernek, hogy az ördög befolyásától és hatalmától megoltalmazza, amely hatalmat és befolyást főképpen valláskultusz útján gyakorol s így akar minden embert elfordítani Istentől. Meg van írva az írásban, hogy Jehova Isten ígéretet adott Ábrahámnak, hogy magot fog támasztani neki, akiben a föld minden nemzetségeit megáldani fogja. Ábrahám Istent képviselte, fia vagy testi leszármazottja, Izsák, Jézus Krisztust, Isten szeretett fiát. Isten törvénye ennek a megígért magnak, Jézus Krisz¬

tusnak, a világ megváltójának eljövetelére mutatott; Isten a törvényt a bűn miatt adta, így akarta választott népét, az izraelitákat megoltalmazni, hogy az ígéret magvának, Jézusnak eljövetelekor helyes szívállapotban legyenek.

³ A helyzet a következő volt: Ádám vétkezett s az átöröklés folytán az egész emberiség a bűn hatása és az ítélet alá került. Ebből az okból bizonyos időben minden embernek meg kell halnia, hacsak Isten nem gondoskodik a megváltásukról. „Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál és akképen a halál minden emberre elhatott, mert mindnyájan vétkeztek ... Bizonyára azért, mivel egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat (ítélet), azonképen egynek igazsága által minden emberre elhat, az életnek megigazulása." (Róma 5:12, 18) „Mert a bűn zsoldja halál, Isten kegyadománya pedig örökélet a mi Urunk Jézus Krisztusban." — Róma 6:23.

⁴ Jehova Isten az életadó, intézkedése, hogy életet Jézus Krisztus, az ő szeretett fia útján fog adományozni. Isten azoknak szánta adományul az életet, akik hisznek Istenben és Jézus Krisztusban, az ígéret magvában, s ezen hitüket gyakorolják is, híven ellenállva az ördögnek. Isten az izraelitákat a föld minden népei közül választotta ki s most alkalmat akart nyújtani nekik ártatlanságuk igazolására, hitüknek és iránta való engedelmességüknek bizonyítása útján. Megvédésük céljából vette őket körül törvényével mint valami kerítéssel (gyepűvel) s így akarta megvédeni az ördög szolgálatától. Jézus Krisztus eljövetelekor aztán azokat, akik ártatlanságukat megőrizték volna, az ő törvényét lejobb tudásukkal megtartván, és bízván Jézus Krisztusban, megmentette és az örökélet adományában részesítette volna. Azért áll megírva, hogy az isteni törvény megszegése, bűn. „Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség." (János I. 3:4) Azonkívül írva áll: „A törvény a bűnök okáért adatott, míg eljön a mag (Krisztus) ... Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hit által igazoljunk meg." (Galata 3:19, 24) Így tehát világosan kitűnik a bizonyságtevésből, hogy Isten megparancsolta az izraelitáknak, hogy csak neki, az egyetlen Istennek, szolgáljanak, s hogy az a saját érdekükben van, mert így lesznek megvédve Sátán, az ördög, vagy ellenség támadásaival szemben.

⁵

Az izraeliták éppen negyven éves vándorlás előtt álltak, mely a vadonon keresztül vezetett. Feltehető volt, hogy ezen az úton más nemzetekkel és népekkel is érintkezésbe fognak kerülni, amelyek az ördög vallásán voltak. Fel kellett tehát vérteztetniök az ördögvallással szemben és meg kellett őrizniük hűségüket a Mindenható Isten iránt, tiszta lelkületűket őrizvén meg ezáltal. Csak az ilyenek vonulhattak be az ígéret földjére; a törvényszegőknek ellenben el kellett pusztul-

179

niok és sohasem léphettek az ígéret földjére. Később aztán az izraeliták az Úr gondviselése alatt élőképeket voltak hivatva alakítani, amelyek útján Isten a hűséges szolgáira vonatkozó szándékát vetítette elő; emiatt példáznak az izraeliták élményei nagyobb eseményeket, amelyek Sátán világának a végén fognak bekövetkezni. Mózes az izraeliták vezetője volt hosszú útjukon s azon idő alatt írta meg öt könyvét amit Isten sugallt neki; utána Isten más szolgái mindazon eseményeket feljegyezték, amelyeken az izraeliták átmentek. Isten ezeket nemcsupán történelemképpen íratta fel, hanem nagyobb, később bekövetkező eseményeket akart előrejelezni általuk. — Korinthus I. 10:11; Zsidók 10:1.

„Behálózó bűn"

⁶ Most pedig képzeljünk el magunknak egy 600 000 emberből álló hadsereget húsz éven felüliekből, nőket és gyermekeket kivéve, amint az ígéret földje felé vándorol a vadonon keresztül, magával viszi nyájait és élelmiszereit, igás állatait, egy oly népet, amelyet Isten elkülönített a többi népektől! Ez a nép Isten parancsának engedelmeskedve, úton volt. Vajjon hányán fogják megőrizni ártatlanságukat Isten előtt és érkeznek meg az Ígéret földjére? Melyik nagy bűn volt az, amely őket oly könyűszerrel behálózta s immár útjuk kezdetén körülöttük ólálkodott? Az élményeikből és az-írás bizonyítékaiból merített válasz a következő: Az ördög által kieszelt valláskultusz és formaság volt az, amelynek gyakorlására a nép elcsábíttatott s így a Mindenható Istentől elhajlott. A valláskultusz mindig főeszköz volt az ördög kezében, amely útján az embereket elámította és az igazsággal szemben megvakította. Izrael ebbe a bűnbe bonyolódott bele s ez a bűn fonta be azokat is, akik Jézus Krisztus követőinek vallották magukat. Több évszázaddal a pusztai vándorlás után írta Pál apostol, aki zsidó származású volt, a zsidókhoz írott levelét s abban több hűséges embert megnevez Ábeltől kezdve Keresztelő Jánosig, akik megőrizték ártatlanságukat (feddhetetlenségüket) Isten előtt. Kimutatja, hogy azok Isten elismerését az ördögvallás kerülése és a Mindenható s az ő törvényei iránt tanúsított tántoríthatatlan ragaszkodásukkal nyerték meg. Azután mindazoka figyelmezteti, akik Isten akaratának cselekvésébe beleegyeztek és Jézus követésébe szegődtek, hogy emlékezzenek az előttük élt ezen hűséges tanukra és járjanak hasonló úton: „Annakokáért mi is, akiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező (behálózó) bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőteret." — Zsidók 12:1.

⁷

Ama bűn, amely az embereket oly könnyen behlózza, Edén óta a valláskultusz volt. Sátán ezen eszköz útján ámította el az embert, befonta s azáltal Istentől térítette el. Könnyen a valláskultusz félrevezető befolyása alá lehetett kerülni, azáltal megszegték Isten törvényét, s az ördög mindenkor gondoskodott arról, hogy vallást tartsanak az emberek szemei elé, és így okozta bukásukat. Képek, füzérek, keresztek és hasonló tárgyak készítése, állítólagos istentiszteleten való használása egyenesen Isten törvényének a megszegését jelenti s azt mutatja, hogy azok, akik ily kultuszt gyakorolnak, tudtukon kívül az ördög kelepcéjébe kerülnek. Aki emberek, zászlók vagy hasonlók előtt leborul, azáltal azoknak tulajdonítja az üdvösségét, ami vallásos külsőséget és az Isten törvényének nyilvános megszegését jelenti. Nem szabad megosztani az Istenhez való hűséget más teremtménnyel. Egyedül Jehova Isten az életadó és védelmező; „féltőnszerető Is¬

ten", illetve az igazságért buzgólkodik s nem engedi bemocskolni a nevét vagy igéjét az ördög ravasz fondorlatai vagy cselekedetei által. Nem fogja tehát életben részesíteni azokat, akik tárgyakat imádnak, melyeket az ördög talált ki és használ Jehova nevének gyalázására. Isten törvénye, amely elrendeli, hogy az emberek ne tartsanak más isteneket rajta kívül, sem mennyei, sem földi dolgokról faragott képet ne csináljanak, s azok előtt ne hódoljanak, tisztán azon célból adatott, hogy az embert az ördög elvetemültségével, a „könnyen befonó bűnnel" szemben megőrizze.

⁸ Ismét visszatérve az apostolnak az Isten szövetséges népéhez intézett szavaira, miszerint, „félretéve minden akadályt és a megkörnyékezö bűnt", világosan láthatjuk, hogy Istennek híven szolgálni nem lehet, ha egyúttal az iránta való szeretetünket mással is megosztjuk; hogy nem lehet vallásoskodni és egyúttal Istennek is híven szolgálni; hanem félre kell tenni az akadályokat s az apostol tanácsa szerint kell cselekedni: „Ezt az egyet cselekszem", (Filippi 3:14) s ez Jézus Krisztus követését jelenti és az Isten törvényeinek a megtartását. A valláskultusz teljesen ellentétben áll a Mindenható Isten parancsával.

⁹

Isten törvénye egyszerű, s az ő törvényével szemben tanúsított engedetlenség bálványimádás. (Sámuel I. 15:23) Minden vallásceremónia arra mutat, hogy gyakorlói bálványimádást végeznek. Istentisztelet alkalmával való képhasználat bálványimádás és minden bálványimádás szörnyűség Isten előtt. Amiképpen Isten nehéz megpróbáltatásoknak engedte át Jóbot, úgy az izraelitákat is nehéz próbáknak engedte át s azóta ugyanúgy tett szövetséges népének tagjaival is, hogy az ördög megkísértse őket, hogy így kitűnjön, hogy az Isten, vagypedig az ördög mellett döntenek-e. Mivel Isten tudta, hogy a zsidók ördögvallások gyakorlóival kerülnek majd érintkezésbe, parancsolta meg nekik határozottan: „Ne hajoljatok a bálványokhoz és ne csináljatok magatoknak öntött isteneket. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek." (Mózes III. 19:4) „Ne csináljatok magatoknak bálványokat, se faragott képet, se oszlopot ne emeljetek magatoknak, se kőszobrokat ne állítsatok fel a ti földeteken, hogy meghajoljatok előtte, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek. És lerontom a ti magaslataitokat és kiirtom a ti nap-oszlopaitokat és a ti holttesteiteket a bálványaitok holttetemeire hányatom és megutál titeket az én lelkem." (Mózes III. 26:1, 30) „Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok." (Krónika I. 16:26) A valláskultusz vagy ördögvallás, amint világosan láthatjuk, az ember legnagyobb ellensége, amit az ősellenség, az ördög az ember elpusztítására szerkesztett.

¹⁰ A törvényszövetség után történt események mutatják, mennyire szükséges volt a törvény. A zsidók vándorlásáról szóló feljegyzések nagyon sok példa vagy esemény útján mutatják, hogy az izraeliták bálványimádásra tértek át. Amidőn érintkezésbe kerültek a moábitákkal, látták, hogy a moábitáknak van egy vallásgyakorlatuk, amelyet „Baál-Peornak" hívnak, mire több zsidó megszegte Isten törvényét s ahhoz a valláshoz csatlakozott; azáltal Isten haragjának tették ki magukat és többen elpusztultak közülük. „Mert hívogaták a népet (a moábiták) az ő isteneik áldozataira és evék a nép és imádá azoknak isteneit. És odaszegődék Izrael Baál-Peorhoz; az Úr haragja pedig felgerjede Izrael ellen. És monda az Úr Mózesnek: Vedd elő e népnek minden főemberét és akasztasd fel őket az Úrnak, fényes nappal; hogy elforduljon az Úr haragjának gerjedezése Izraeltől. Monda azért Mózes Izrael bíráinak: Kiki ölje

180

meg az ő embereit, akik odaszegődtek Baál-Peorhoz.“ — Mózes IV. 25:2—5.

¹¹

Az izraeliták minduntalan megsértették Isten törvényeit, az ördögvalláshoz fordulván, ami azzal az eredménnyel járt, hogy csak nagyon kevesen vonultak be az ígéret földjére azok közül, akik Egyiptomból kijöttek. Amidőn Mózes utoljára figyelmeztette az izraelitákat, akkor mondotta nekik az Úristen parancsára: „Ti tudjátok, miképen laktunk Egyiptomnak földén és miképen jöttünk által a nemzetek között, akiken áltáljöttetek. És láttátok az ő undokságaikat és bálványaikat: fát és követ, ezüstöt és aranyat, amelyek nálok vannak. Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, akinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg és ürömtermő gyökér! És ha lesz, aki hallja ez esküvéses kötésnek igéit és boldognak állítja magát az ö szívében, ezt mondván: Békességem lesz nekem, ha a szívem gondolata szerint járok is (hogy a részeg és a szomjas együtt vesszenek): Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen és rászáll arra minden átok, amely meg van írva e könyvben, e törvénykönyvben. Azt fogják majd kérdezni mind a nemzetek: Miért cselekedett az Úr így ezzel a földdel? Micsoda nagy felgerjedése ez a haragnak? És ezt mondják majd: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az ő atyáik Istenének szövetségét, amelyet akkor kötött velük, amikor kihozta őket Egyiptom földéről; és elmentek és szolgáltak idegen isteneknek, és imádták azokat; olyan isteneket, akiket nem ismertek volt, és nem adott nekik az Isten. És felgerjedett az Úrnak haragja e föld ellen, hogy reáhozza mindazt az átkot, amely meg van írva e könyvben." — Mózes V. 29:16—20, 24-27.

¹² Miután Isten elfogadta Sátán kihívását, hagyta, tegye próbára az embereket, kiket Isten törvényével védelmezett, s így az ő szövetséges népének szabadságában állott akaratának használatára s határozhattak, hogy Istennek szolgáljanak és életet nyerjenek, vagy pedig az ördögnek szolgáljanak és meghaljanak. Ez képezi az Isten örök és változatlan törvényszokását.

¹³

Amidőn az izraeliták a hűséges Józsué vezérlete alatt az Ígéret földjére értek, egy ideig Istennek szolgáltak. Isten választott népe voltak, s a rosszakaratú ellenség emiatt állandóan támadta őket. Ezen kísértések hatása alatt az izraeliták elbuktak s minduntalan ördögvallásra tértek. De voltak olyanok is azon időkben, akik hű istentiszteletre buzdították az izraelitákat; viszont mások éppen az ellenkező utat választoták. Akháb és Jézabel uralkodása idejében majdnem az egész nép az ördögvallásnak hódolt. Isten akkor küldte hozzájuk hű prófétáját, Illést, figyelmeztetést küldött általa és üzenetet Akhábnak, hogy az ő vallás¬gyakorlata hozta mindama bajokat az izraelitákra, amelyek miatt szenvedtek: „És mikor meglátta Akháb Illést, monda Akháb neki: Te vagy-é az Izrael megháboritója? Ő pedig monda: Nem én háborítottam meg Izraelt, hanem te és a te atyád háza, azzal, hogy elhagytátok az Úrnak parancsolatait és a Baál után jártatok!" — Kir. I. 18:17, 18.

¹⁴ Isten azután támasztotta Jéhut, hű szolgáját, aki Akhábot és házanépét bálványkultusza miatt megölte: „Azután levágá Jéhu mindazokat, akik megmaradtak volt az Akháb házából Jezréelben és minden főemberét, egész rokonságát és minden papját, míg csak ki nem irtotta a maradékát is." (Kir. II. 10:11) A Baálvallás minden szolgáját megölte Jéhu, a bálványokat kihordat-

ta Baál-templomából és tűzzel égette el, így irtotta ki Jéhu a Baál-kultuszt Izraelből". (Kir. II. 10:25—28) Ezeket az eseményeket annak bizonyítékául idézzük, hogy a valláskultusz teljesen ellenkezik Isten törvényével, szörnyűség és ördögi, tehát az emberiség legnagyobb ellenségeinek egyike.

Hit szegők

¹⁵

Az izraeliták minduntalan belátták gonosztetteiket és bocsánatot kértek az Úrtól, az Úr pedig megbocsátott nekik. De nemsokára azután újból ördögvallást kezdtek gyakorolni és annak gonosz befolyása alá kerültek. Az Úr emiatt nevezte őket „parázna Izraelnek" (Jeremiás 3:6—14) Isten mint saját népére ruházta nevét s minden alkalmat megadott neki ártatlanságának bizonyítására, hogy része legyen annak kimutatásában, hogy az ördög hazudott, hogy megőrzi hűségét Isten iránt s mindenkor élvezni fogja kegyeit. Izraelt tehát a saját nevéért oltalmazta meg, megbocsátott neki, időről-időre helyreállította és újabb alkalmat nyújtott neki szíve tisztaságának bizonyítására. Ezért áll megírva Izrael felől: „De pártot ütőnek a fiák (az izraeliták) ellenem, parancsolataimban nem jártak, s törvényeimet meg nem tartották, hogy azokat cselekedjek, amelyeket az ember ha cselekszik, él azok által; szombataimat megfertőztették; mondám azért, hogy kiőntöm búsulásomat rájok, teljessé teszem haragomat rajtuk a pusztában. De visszavontam kezemet és cselekedtem az én nevemért, hogy meg ne gyaláztassék a pogányok előtt, akiknek szeme láttára kihoztam őket." — Ezékiel 20:21, 22. A nemzet (Izrael) a maga egészében hűtlen lett Istenhez; de mindig voltak azért néhányan, akik megőrizték Jehovához való hűségüket és ártatlanságukat.

¹⁶ Azután Isten hűséges embereit, a prófétákat küldte, akik minduntalan megprófétálták a Messiás eljövetelét, Isten felkentjének, a Krisztusnak, Ábrahám megígért magvának eljövetelét. (Mózes I. 22:17, 18) Prófétái utján figyelmeztette az izraelitákat, hogy elpusztítja őket, ha tovább is hűtlenek lesznek hozzá az ördögvallás gyakorlása által, s figyelmeztetése szerint el is pusztította őket hűtlenségük miatt. Isten aztán a kitűzött időben elküldte Jézust, szeretett fiát az igazság közlésére. Izrael papjait Isten törvénye a nép oktatására kötelezte törvénye és a próféciák felől, amelyek a nagy Messiás, a megígért magról szólottak. Tehát tudniuk kellett volna Jézus eljöveteléről, s főkép a papoknak kellett volna készen lenniük az ő fogadására. Jézus születésekor egyetlen papnak vagy kultuszápolónak som volt szabad azon esemény szemtanújául lennie, aminek nyilván való oka az volt, hogy ördögvallást ápoltak. Isten alázatos juhpásztorokat választott Jézus születésének tanúiul. A mennyekből angyalok útján közöltette Jézus születését és a következőket mondotta a pásztoroknak: „És ímé, az Úrnak angyala hozzájuk jövő és az Úrnak dicsősége körülvevő őket; és nagy félelemmel megfélemlének. És monda az angyal nekik: Ne féljetek, mert íme hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen. Mert született néktek ma a Megtartó, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Ez pedig nektek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban. És hirtelenséggel jelenék az angyallal menynyei seregek sokasága, akik az Istent dicsérik és ezt mondják vala: Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jóakarat!" (Lukács 2:9—14) Abban az időben majdnem egész Izrael ördögvallást ápolt; de voltak néhányan, akik hívek maradtak Istenhez.

181

Az ördög és eszközei

¹⁷

Ha a papok, akiket máskülönben írástudóknak és farizeusoknak is neveztek, mint Izrael papsága Isten akaratát cselekedte volna és megtartotta volna parancsait, tudniok kellett volna, hogy Jézus harminc éves korában kezdi meg szolgálatát s arra utasították volna a népet, hogy legyen készen az ő fogadására és tartsa meg az ő parancsait. Amidőn Jézus harminc éves lett és megkezdte működését, a papi-osztály egyetlen tagja sem fogadta őt s nem üdvözölte mint Isten fiát. Aminek az a magyarázata, hogy a hagyományok ápolói voltak és ők akarták élvezni az emberek kegyeit, (János 5:44) s hogy az ördög eszközei voltak, mivel az ő vallását ápolták. Azok a zsidó papok vagy vallásvezérek ravaszok, csalók és ámítok voltak. Néhány hűséges izraelita várakozott csak Krisztusra, a Messiásra; Jézus azok közül választotta tanítványait. Tanítványainak egyikéről mondotta: „ímé egy igazán izraelita, akiben hamisság nincsen!" (János 1:48) Ez bizonyítja, hogy az összes papok vagy vallásvezérek hamis és helytelen úton voltak.

¹⁸

Jézus megkeresztelkedett a Jordánban, Jehova felkente őt, s az ott álló tanuk látták, hogyan fejezi ki Isten hatalmát és elismerését Jézus iránt, „És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm!" (Máté 3:17) Farizeusok vagy papok nem voltak tanúi ama nagy eseménynek. Sátán kétségtelenül valahonnan végignézte, de az emberek nem látták őt. Nyomban miután Jézus a szentszellemmel felkenetett, az ördög megtámadta és ravasz és gonosz tervével el akarta pusztítani. Felszólította Jézust, tegyen csodát és változtassa a köveket kenyérré; mire Jézus azzal válaszolt neki, hogy az ember élete nem függ a betűszerinti kenyértől, hanem Isten igéje iránt való hűségétől. Azután az ördög oly kihívást intézett, Jézus mutassa meg, hogy felsőbbrendű, ugorjon le egy magas toronyból a völgybe; mire Jézus így válaszolt: „Meg van írva: A te Uradat, Istenedet ne kisértsd!" Az ördög mint e világ láthatatlan uralkodója gúnyosan felajánlotta neki a világ átadását, ha leborul előtte és imádni fogja őt. Mire Jézus így válaszolt neki: „Távozz tőlem Sátán, mert meg van írva: Csak a te Uradat, Istenedet tiszteld, és neki szolgálj egyedül!" (Máté 4:1—10; Lukács 4:1—13) Ez döntő bizonyíték amellett, hogy az ördög Isten ellensége, csaló, ámító, hazug s ő eszelte ki a kultuszt, s hogy mindenki, aki valamily tárgyat vagy személyt tisztel az Úr helyett, Isten ellensége, az ördög szövetségese és eszköze, akár tudja, akár nem. Egyetlen zsidó pap sem fogadta el Jézust s nem támogatta, ami azt bizonyítja, hogy mindnyájan az ördög szolgái voltak.

¹⁹

Azután kezdett hozzá Jézus munkájához, prédikált a nép előtt, amit a következő szavakkal kezdett meg: „A mennyeknek országa elérkezett!" Elfogadta-é ezt mint igazságot valamely pap? Nem fogadta el! A papok, farizeusok és egyéb vallásvezérek kétszínűek voltak, szerették az emberek részéről való dicséretet és elismeréseket, sőt dicsőségre vágytak, miképpen atyjuk, az ördög is. Egy nagysokaság Jézussal felment a hegyre, ahol a híres „hegyibeszedet" tartotta. A tudósításból nem tűnik ki, hogy bárcsak egy pap ott lett volna a híres hegyibeszéd meghallgatására. A köznép szomjasan hallgatta s Jézus többek között így szólt: „És mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; a te Atyád, aki titkon néz, megfizet neked nyilván. És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédünk, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy az ő sok beszédük-

ért hallgattatnak meg. Ne legyetek hát ezekhez hasonók mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle." (Máté 6:5—8) Azután mondott Jézus egy mintaimádságot a nép előtt, amelyet általában "Miatyánk" címen ismerünk. - Máté 6:9-13.

²⁰

A fenti szövegben említett papok, akik valláskultuszt gyakoroltak, Jézus szerint képmutatók voltak, mivel az utcán jámbor képet vágtak, hogy az emberek lássák őket. Ezen zsidó papok viselkedését a maiakéval kell összehasonlítani. Ki nemlátta, hogy papok vagy egyéb vallásoskodók imakönyvvel a kezükben jártak az utcán vagy valamely parkban leülve, úgy tettek, mintha imádkoznának? Ily papok naponként járnak kivételes ruházatukban az uccákon, hogy így az emberek figyelmét magukra tereljék. Amiképpen a zsidó papok zsinagógáikban állottak, úgy állnak ezek is épületeikben különös testtartással és értelmetlen szavakat mormolnak érthetetlen nyelven, amelyet csak kevesen értenek, vagy talán senki sem érti meg a hallgatók közül, s ezzel akarják magukra terelni a figyelmet. Jézus így mutatta meg, hogy a zsidók közzül azok, akikvalláskultuszt ápolnak, ma is megtalálják hasonmásaikat azokban, akik a "kereszténység“ között most vallásoskodnak.

²¹ Jézus az ember, Jehova Isten nagy tanúja volt a földön, akit Isten azért küldött, hogy igazságának üzenetét az ő neve érdekében hirdesse. Ha az akkori papság becsületes lett volna és a Mindenható Isten mellett állott volna, örömmel fogadta volna Jézus szavait és teljesítette volna utasításait; ahelyett azonban nem hitt neki, szembeszállt vele minden képzelhető módon,, mivel az ördög eszköze volt, minélfogva Isten ellensége volt. A köznép közül való becsületes zsidók felől, akik meghallgatták Jézust, áll megírva: "A néptömeg szívesen hallgatta őt“ (Márk 12:37) Hittek-e Jézus szavainak a papok? Nem hittek, sőt ellenkezőleg mindent megtettek amivel arra tudták bírni a népet, hogy ne higyjenek neki. Amidőn egy becsületes ember elbeszélte ezeknek a papoknak, mily csodálatos dolgokról beszélt Jézus s miket cselekedet, azt felelték neki: „Vajjon a ti is elvagytok-é hitetve? Vajjon a főemberek vagy a farizeusok közzül hitt-é benne valaki?" (János 7:47, 48) Jézus támogatása helyett ama kor papsága minden eszközt felhasznált, amivel szembeszállhatott vele és távoltarthata tőlle a népet az ő igaz éltető beszédeinek hallgatásától. Hasonló állapotok uralkodnak ma is a „kereszténység" vallásvezérei között.

Az igazság ellenségei

²²

Mit használ most vizsgálat alá venni ama papságot, amely Jézus napjaiban élt a földön s egyáltalán miért? Ennek célja csupán az, hogy ki akarjuk mutatni, hogy azok az emberek kultuszt ápoltak és az Isten képviselőinek vallották magukat, holott, az ördög mellett álltak és az Isten ellenségei voltak; s hogy napjainkban is azok Jézus Krisztusnak, az ő országának és az Istennek s az embereknek is az ellenségei s képmutatók, mindenkor szembenálltak az igazsággal, ami azt mutatja, a kultusz az ördögtől származott s a nép ámítására használtatott; amiképpen Jézus földönlétekor volt, van ma is; a vallás Isten és az ő országa ellen irányul. Isten a régmúltban előrejelezte prófétái útján, hogy a zsidók vallásvezérei elfordítják a népet Istentől, most pedig Jézus kijelentette, mint a legnagyobb próféta, hogy képmutatók és az ördög képviselői voltak. Amit Jézus mondott akkor azoknak az embereknek, sokkal inkább érvényes most azokat illetőleg, akik haszonérdekből gyakorolják a vallást, s akik azok ellen harcolnak, akik Isten igéjét, az igazságot hirdetik Krisztus és az ő királysága felől.

182

²³

A zsidó vallásvezetők Ábrahám magvának nevezték magukat, tehát az ígéret szerint Isten örököseinek. Jézus megmondta nekik, hogy Isten azért küldte őt a földre, hogy bizonyságot tegyen az igazságról s hogy az az üzenet, amelyet hozott, nem a sajátja, hanem ő az Isten szavait szólja. A papság ezen kijelentésekre való tekintet nélkül Jézus megölésére törekedett, amit Jézus szemükre is vetett nekik, mondván: „Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok, de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye nálatok. Én azt beszélem, amit az én Atyámnál láttam; ti is azt cselekszitek azért, amit a ti atyátoknál láttatok. Felelének és mondának neki: A mi atyánk Ábrahám; monda nekik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek. Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, aki az igazságot beszéltem nektek, amelyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte. Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek. Mondának azért neki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az Isten. Monda azért nekik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem; mert én az Istentől származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem. Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat. Ti az ördög-atyától valók vagytok és a ti atyátok kívánságát akarjátok teljesíteni. Az emberölö volt kezdettől fogva és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja. Mivelhogy pedig én igazságot szólok, nem hisztek nekem. Ki vádol engem közületek bűnnel? Hapedig igazságot szólok, miért nem hisztek nekem? Aki az Istentől van, hallgatja az Isten beszédeit, azért nem hallgattok ti, mert nem vagytok az Istentől valók." — János 8:37—47.

²⁴ Tényleg az ördög gyermekeinek bizonyultak, ahogyan Jézus megmondotta. Az események azt bizonyítják. Az emberektől hagyományozott szertartásokat gyakorolták. Isten parancsait megvetették s így megfosztották Isten igéit, tehát Isten ellenségei voltak és az emberiségnek is ellenségei. Figyeljük meg Jézus szavait, ami döntőleg kimutatja a valláskultusz és az Isten törvényei közti különbséget: „Akkor írástudók és farizeusok jőnek vala Jézushoz, mondván: ...Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit (hagyományait)? ... ő pedig felelvén, monda nekik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által? ... És erőtlenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által. Képmutatók, igazán prófétáit felőletek Ésaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engem; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai." — Máté 15:1—9.

²⁵

Azok a papok és prédikátorok zsidó-vallást ápoltak, s az ördög eszközei voltak. Saulus is ugyanerről tett bizonyságot, amint Galatab. 1:13, 14 feljegyzi. Az ördög ezeket a zsidó papokat magához csábította, mivel büszkék voltak, emberektől várták a dicsőséget, emberektől kitalált tanokat tanítottak, viszont Isten törvényét vagy parancsait figyelmenkívül hagyták. Nimród napjai óta az ördög mindig vallást használt, s azzal távolította el az embereket Istentől s így támasztotta alá ördögi, elvetemült kihívását. Az ördög az emberi hiúságot veszi igénybe és az embereket külsőségek ápolására indítja, amely útján állítólag Istennek szolgálnak, ami tényleg azonban szörnyűség Isten szemeiben.

²⁶

Isten szt. prófétái útján közölte előre azon szándékát, hogy egy országot (birodalmat) fog felépíteni nevé-

nek dicsőségére és minden igazságos és az igazságot szerető teremtmény érdekében. Előre közölte, hogy elküldi szeretett fiát, a Messiást, a nép kormányzására és megáldására. Aztán a kitűzött időben Jézus eljött és közölte az emberekkel, hogy Jehova képviseletében jött, s azokat az embereket gyűjti maga köré, akik híven szolgálnak Jehova Istennek és tanúi lesznek az ő nevének. Voltak-e vallás-vezérek azon zsidók között, akik Jézushoz csatlakoztak a királyság hirdetésére, akik meghívták az embereket, hogy rendeljék alája magukat Jehovának? Egy se volt; ellenkezőleg, azok az embereket távol tartani igyekeztek a királyságtól. Erről mondotta Jézus: Jaj nektek, ti képmutató farizeusok és írástudók! mert ti bezárjátok a mennyeknek országát az emberek előtt; mert ti nem mentek be, s azokat sem engeditek bemenni, akik szeretnének bemenni!" (Máté 23:13) Ki hirdette most a jelenben a vallásvezérek közül Isten és Krisztus országát mint a világ egyetlen reménységét? Egy sem! Ellenkezőleg, arra utasítják az embereket, hogy ne hallgassák meg azokat, akik Isten országának hírével mennek hozzájuk. Emberi tervekre mutatnak rá és emberi intézményeket neveznek meg a nép megsegítésére és üdvözítésére.

²⁷ A vallásos farizeusok, akik szembeszálltak Jézussal, a külsőségek buzgó hívei voltak és az emberek előtt rendkívül tiszta, igazságos és csodálatos embereknek szerettek látszani. Atyáik hagyományait megtartották, akik Isten hű prófétáit megölték s most ők maguk is meg akarták ölni Jézust, a legnagyobb prófétát. Azért mondotta nekik Jézusi „Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépeknek tetszenek, belől pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák. Épen így ti is, kívülről igazaknak látszotok ugyan az emberek előtt, de belől rakva vagytok képmutatással és törvénytelenséggel. Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert építitek a próféták sírjait és ékesgetitek az igazak síremlékeit. És ezt mondjátok: Ha mi atyáink korában éltünk volna, nem lettünk volna az ő bűntársaik a próféták vérében. Így hát magatok ellen tesztek bizonyságot, hogy fiai vagytok azoknak, akik megölték a prófétákat. Töltsétek be ti is a ti atyáitoknak mértékét! Kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, miképen kerülitek ki a gyehennának büntetését?" (Máté 23:27—33) Jézusnak ez világos kijelentése volt, hogy a valláshagyományok gyakorlói az ördög eszközei, akár tudják, akár nem.

Gyilkosok

²⁸

Minden gyilkos és hazudozó vallásos. Mielőtt valamely gyilkost kivégeznek, valamely vallásképviselője látogatja meg, s néhány értelmetlen szót rebeg el fellette, ami állítólag meg fogja menteni, holott céltalan az egész. A kultuszt az ördög létesítette; ő a hazugságok atyja és „kezdet óta embergyilkos" volt. (János 8:44) Nimród óta Isten örökszövetségének megszegői, akik szembeszálltak Istennel és embereket öldöstek le, mindig vallásoskodók voltak s valamily vallást ápoltak. Vallásoskodók ölték meg Isten szent prófétáit, akiket Isten az igazság közlésére küldött, s a vakbuzgók megölték őket, mivel Istent képviselték és az igazságnak engedelmeskedtek. (Máté 23:30—32) Amidőn Jézus, a nagy próféta és a mindenható Isten örököse erre a földre jött, az ördög oly gondolatot támasztott a vakbuzgókban, hogy megöljék őt s azért mondották Jézus felől: „Ez az örökös; jertek öljük meg és foglaljuk el az ő örökségét!" (Máté 21:38) Nem a köznép, hanem a vakbuzgók harcoltak Jézus ellen és törtek az életére, mégpedig azért, mivel az igazságot hirdette.

183

²⁹ Az ember Jézus volt az egyetlen tökéletes igazi ember, aki valaha is élt ezen a földön. Szent, ártatlan és büntelen volt. (Zsidók 7:26; Péter I. 1:19) Jézus jót cselekedve járt-kelt, soha senkinek kárt nem okozott és igazságtalanságot nem cselekedett. Gyakran azzal vádolták, hogy bűntényt követett el s mindenkor a vakbuzgó vallásrajongók emeltek hamis vádat ellene. Az ily rajongók összeesküdtek a meggyilkolására; mert attól féltek, hogy a nép hozzá fog csatlakozni s így ők, a papok elvesztik megélhetésüket Ennek bizonyítékául áll megírva: „Akkor mondák a farizeusok egymás között: Látjátok mitsem tudtok csinálni; ímé az egész világ őt követi!” (János 12:19) „Akkor a főpapok és a farizeusok összehívták a szinhedriumot (felsőbíróságot) és mondának: Mit tegyünk? Mert ez az ember sok csodát mível; Ha békén hagyjuk, mindenki őbenne fog hinni, s eljönnek a rómaiak s feldúlják ezt a helyet (megfosztanak állásunktól) és a nemzetet.” — János 11:47, 48.

³⁰ Mire a főpap a következőket mondotta: „Ti semmit sem tudtok, és meg sem gondoljátok, hogy jobb, hogy egy ember haljon meg a népért (ezzel megjósolta, hogy Jézus a nemzetért fog meghalni) ... s attól a naptól kezdve kezdtek azon tanakodni, hogy megöljék őt.” (János 11:49—53) Ez szándékos gyilkosságra vonatkozó összeesküvés volt, és kifejezésre is jutott tetteikben.

³¹ A papok hamisan hazaárulással vádolták meg Jézust. Nem a köznép és nem is a politikai réteg kívánta az ő halálát; hanem a vallásrajongók kiabálták: „Feszítsd meg! Feszítsd meg!” (Máté 27:12—26) Amidőn Jézus Krisztust a fára szegezték s a vére kifolyt, akkor gúnyolta a papság: „Hasonlóképen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala: Bízott az Istenben, mentse meg most őt, ha akarja: mert azt mondta: Isten fia vagyok!” (Máté 27:41—43) Modern papokat is ugyanaz a szellem fűt és hasonlóképpen beszélnek Isten országának hirdetőiről. A papok nem gondoskodtak arról, hogy Jézus testét tisztességesen eltemessék; hanem egy tekintélyes, gazdag jogász, aki nem egyezett a papok cselekedetével, kérte el Jézus testét és részesítette illedelmes temetésben. (Máté 27:57) A főpapok és a farizeusok, akik a vallás vezérei voltak, akarták meggátolni Jézus feltámadását is, ők vesztegették meg a katonákat, hogy hammisan valljanak s mondják azt, hogy Jézus tanítványai lopták el a testet, amíg ők aludtak. (Máté 28:11—13) Kételkedhetik-e tehát becsületes ember csak egy pillanatig is azon vallásrajongók bűnösségében és abban, hogy azok a vallásvezérek, a farizeusok és az írástudók az ördög eszközei voltak? E tanulmány során ne feledjük, hogy vallásrajongók ölték meg Jézust, s aztán hasonlítsuk össze ezzel azon tényeket, hogy éppen a gyilkosok játszanak vezető szerepet a valláskultuszok terén.

Az ő eljövetelének rendeltetése

³²

Az ember Jézus Isten fia volt. Mielőtt ember lett, a Logosz (Ige) volt Jehova Isten munkavezetője mindenek megteremtésében. (Kolossé 1:16) Logosz Isten mindenhatósága folytán 'testté lett (azaz, ember lett) és lakozék ember között'. (János 1:14) Jehova Isten elküldte őt mint rendkívüli képviselőjét erre a földre, s az a közlemény, amelyet közölt, a Mindenható Istentől való volt.(János 7:16) Az ördög, a hazugságok kitalálója, gyilkos és csaló, évszázadok óta rágalmazta Jehova nevét, dacolt vele és kihívta, hogy mutasson hát oly embert a földön, aki megőrzi hűségét akkor is, ha ő, az Őrdög; fogja kipró-

bálni. Miután Jehova négyezer éven át akadály nélkül hagyta az ördögöt garázdálkodni, szeretett fiát, Jézust, küldte a földre annak bizonyítására, hogy az ördög hazug, s hogy Jehova nevének igazolója legyen. Isten akaratának végrehajtásában rendkívül fontos volt, hogy Jézus hirdesse az igazságot; azért válaszolta egy kérdésre földi missziója végén: „Király vagyok; azért születtem és azért jöttem a világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról; minden, valaki az igazságból való, hallgatni fog az én szómra.” (János 18:37) Ebből következik, hogy minden személy, aki nem akar hallgatni Jézus szavaira, nem az igazságból való, hanem az ősellenség, az ördög befolyása alatt áll.

Megváltás

³³

Jézus földrejövetelének legfőbb oka és rendeltetése az volt, hogy bizonyságot tegyen az Istenről, Jehováról, és az ő országáról és szent nevét igazolja. Azzal kapcsolatban s egy másodrendű okból, azért is jött, hogy az embert megváltsa a kárhozatból, amely Ádám bűne következtében terhelte. Ádám Isten törvényének szándékos megszegése miatt ítéltetett halálra, gyermekei azután születtek. Az elítélt Ádám tökéletlen volt, mivel halálítélet alatt állott, tehát nem is nemzhetett tökéletes gyermekeket. Ennek következtében azóta minden ember bűnben született és fogamzott. „Ímé bűnben születtem, és bűnben fogamzott az én anyám.” (51. zsoltár 7) „Azért amiképen egy ember által jött a bűn a világra és a bűn által a halál, és a halál minden emberre elhatolt, mivel mindnyájan vétkeztek.” (Róma 5:12) Ábel, Énok, Noé és Ábrahám hívek voltak Istenhez; de mivel Ádám bűne folytán tökéletlen emberek voltak, s az örökélethez nem volt joguk, nem élhettek örökké, csakis ha megváltásban részesülnek. Az embert Isten egy tökéletes emberi élet által kellett hogy megváltsa a halálból; mert a tökéletes emberi élet volt az, amit Ádám az isteni törvény által kirótt büntetés következtében elveszített. Mivel pedig minden ember Adámtól származott, nem volt olyan ember egysem, aki Ádám helyett tökéletes áldozatot tudott volna bemutatni Isten előtt. Isten azonban gondoskodott egy ily tökéletes emberről.

³⁴ Az isteni rendelés szerint az emberiségnél a férfi nemtől származik az életmag. Hogyan lehetett volna tehát egy tökéletes embert előállítani, s ki fizethette volna meg a megváltás árát és lehetett volna szabadító? Jehova, a mindenható Isten megcselekedte ezt, amidőn Mária még hajadon volt. (Máté 1:18) Isten szent szellemétől fogamzott. Arra való tekintettel, hogy Isten a férfit és a nőt is a föld elemeiből alkotta, nem nehéz megérteni azt sem, hogy Isten Mária fogantatását is keresztül tudta vinni. A gyermek, Jézus, megszületett, tiszta, szent, makulátlan és teljesen különálló volt a többi emberektől, mivel nem az Ádám tisztátlan életcsirájából származott. (Zsidók 7:26) Jézust emiatt nevezi az írás minduntalan az Ember Fiának, ami „Isten Fiát” jelenti. Amidőn Jézus harminc éves lett, az isteni törvény rendelése szerint alkalmas lett Isten papságára. Jézus akkor teljesen felszentelte magát Isten akaratának cselekvésére, Jordánban való megkeresztelkedése volt a külső, látható jele mások előtt, hogy ő tényleg szövetséget kötött Isten akaratának teljesítésére. Akkor teljesült be a következő kijelentés: „Akkor mondék: Imhol vagyok, felőlem áll megírva a könyvtekercsben... A te akaratod teljesítését, ezt kedvelem, én Istenem; és a te törvényed az én szívemben van.” (40. zsoltár 7, 8; Máté 3:15—17) Ő, aki az emberiséget meg akarta váltani, magát önként kellett áldozatul szentel-

184

nie; s mivel Isten akarata volt ez, Jézus teljesítette Isten akaratát szabad akaratból és örömmel, magát feláldozta, amennyiben magát átszolgáltatta Istennek. Jézus, a tökéletes ember élete vagy vére képezte a bűnössé lett ember megváltási árát. Az élet a vérben van. (Mózes III. 17:11, 14) Jézus tökéletes emberi életének önkéntes feláldozása Jézus áldozati halálakor megszerezte a váltságdíját. „Vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat. (Zsidók 9:22) Isten el tudta fogadni mint engesztelő, vagy megváltó áldozatot Jézusnak, a tökéletes embernek, vérét, illetve életét. (Erre nézve bővebb magyarázatot nyújt a „Kiengesztelés" című könyv).

³⁵ Jézus Krisztus, a tökéletes ember a földön az ördög és annak képviselői útján minden elképzelhető támadásnak ki volt téve; de ő mindazon támadások és üldözések között megőrizte feddhetetlenségét Isten előtt, s egyetlen pillanatig sem tért le az Istenhez való hűség és lojalitás útjáról. Jézus ezzel beigazolta, hogy a Sátán hazug, s egyúttal Jehova nevét és kijelentését is igazolta. Miután Jézus mintegy három és fél éven keresztül bizonyságot tett Isten nevéről és országáról, a legnagyobb bűnténnyel, hazaárulással vádolták; látszólagos tárgyalást rendeztek, elítélték és törvényes bizonyíték nélkül megfeszítették, egy fára szegezvén fel őt s mint istentagadó bűnöst ölték meg; ilyennek is tekintették. (Mózes V. 21:23) Isten hagyta, öljék meg Jézust ellenségei, de jól tudta, hogy Jézus még a halálban is megőrzi iránta való hűségét és feddhetetlenségét, s hogy fel fogja őt támasztani a halálból. Jézus tehát minden követelményt teljesített s ezzel alkalmasnak bizonyult Isten nevének igazolására. Isten Jézust hűsége miatt feltámasztotta halottaiból, halhatatlansággal, tehát nem emberi élettel, ruházta fel, azaz isteni élettel, amely végtelen és elpusztíthatatlan, e a világegyetemben maga után a legfelsőbb méltóságra emelte. (Filippi 2:5—11) Isten a halhatatlan Jézus Krisztusnak adott minden hatalmat mennyen és földön. (Máté 28:18) Azért mondotta Jézus: „Én vagyok az élő, ... eddig halott valék, s ímé, élek örökkön örökké s nálam vannak a halálnak és a hádesnek kulcsai." (Jelenések 1:18) Jézus Krisztus tehát minden hatalommal felruháztatott, hogy mindenekben mint Isten akaratának legfelsőbb végrehajtója működjön.

(Folytatása következik)

TANULMÁNYKÉRDÉSEK

1-4 Mit akart elérni Jehova azáltal, hogy törvényt adott az embernek és feddhetetlenségére nézve próbának tette ki? Írd le az izraeliták bálványimádását a Sí-

nainál! Miért nem álltak meg megpróbáltatásaikban? Mily büntetést kaptak miatta? Miért kíméltettek meg mint nép? Magyarázd meg szövegek alapján, miért adta törvényét Isten annak a népnek és bánt vele kivételesen!

5-6 Volt-e hasznuk a zsidóknak abból, hogy Isten nekik adta a törvényét és rendkívül vezérelte ügyeikben? Miért? Mily eredménnyel járt az részükre? Mily rendkívül fontos ez most Isten népe számára?

7-8 Miért volt oly káros a „valláskultusz" az ember számára?

9-10 Miért adott Isten határozott parancsot a zsidóknak a bálványok, képek, vagy tárgyak vagy teremtmények tisztelete tekintetében?

11-12 Megérkeztek-e az ígéret-földjére az Egyiptomból kivonult zsidók? Miért nem?

13-14 Mutasd ki, hogy főképpen „vallás" volt ama főeszköz, amellyel az ördög Isten választott népét befonta, még azután is, miután az ígéretföldjére érkezett!

15-16 Magyarázd meg miért nevezi az Úr az izraelitákat „parázna nemzetnek"? Magyarázd meg miért érintkezett velük tovább is lázadásaik után s miért, figyelmeztette őket minduntalan prófétái útján? Miért nem volt hajlandó a nép és a papság Jézust fogadni, amidőn ő eljött? Kiknek és miképpen lett bejelentve Jézus születése? S miért csak ezeknek? Mily bizonyságtevés hangzott el ottan?

17 Miért kerülte el Jézus a papi-osztályt, amidőn tanítványait kiválasztotta?

18 Magyarázd meg a) miért volt távol a papság Jézus megkeresztelésekor; b) hogyan és mily szándékból támadta meg az ördög Jézust nyomban azután?