A nagysokaság összegyűjtése I. és II. rész
A lap korábbi változatát látod, amilyen Katofzsolt (vitalap | szerkesztései) 2020. november 9., 19:00-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „<pages index="A-nagysokaság-összegyüjtése-1-2-rész-1936.djvu" from=1 to=20 header=1 /> <div class='publication-firstpage'>”)
Az
ŐRTORONY
és Krisztus
jelenlétének hírnöke
Ti vagytok az én
tanúim, szól Jehova,
hogy Isten vagyok.
Ésaiás 43:12
Vigyázó! meddig még az éj?
Ésaiás 21:11
The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Monthly, December 1936
Revista lunara - Anul 23
Vallásos f-irat 23. évlolyam
23-24 szám
1936 december hó
TARTALOM
A nagysokaság összegyűjtése I. rész
207
A nagysokaság összegyűjtése II. rész
215
Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)
Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.
A z Ő r t o r o n y
Megjelenik havonként.
Kiadó:
WATCH TOWER BIBLE AND TRACT SOCIETY
Praha-Smichov, Tylova 16.
Föszékhelye: 117 Adams Street, Brooklyn, N. Y.
Tisztviselői:
Rutherford J. F. elnök.
Van Amburgh W. E, titkár.
„És minden fiald Jehovától tanulnak és nagy lesz fiaid békessége.” — Ésaiás 54:13, angol fordítás.
Amit a Szentírás tisztán és világosan tanít:
J e h o v a az egyedül igaz Isten, Örökkévaló, a menny és a föld Teremtője, minden teremtményeinek életadója; a teremtés kezdete, illetve a legelső teremtménye a Logosz (ige) volt; a többi dolgok teremtésében ő képviselte Istent; most a Logosz a megdicsőített Úr Jézus Krisztus, mennyen és földön teljhatalommal van felruházva, Isten legfőbb végrehajtó tisztviselője.
I s t e n a földet az ember számára, a tökéletes embert pedig a föld számára teremtette és neki a földet rendelte hazájául; az ember azonban szándékosan megszegte Isten törvényét és emiatt halálra ítéltetett; Ádám bűne következtében minden ember bűnösnek született és nem rendelkezik életjoggal.
J é z u s emberré lett és az ember Jézus az emberiség váltságértékének vagy váltságának megszerzése miatt halt meg; Isten őt mint isteni teremtményt támasztotta fel; vette fel a mennybe, minden teremtmény és minden méltóság fölé emelte és minden hatalommal és tekintéllyel felruházta.
J e h o v a szervezete Sion, ennek Krisztus Jézus a legfőbb tisztviselője s a világ jogos királya; a felkentek, Jézus hű kővetői, Sion gyermekei, Isten szervezetének tagjai és tanui, kiváltságukat és kötelességüket képezi, hogy Jehova Isten felsőbbségéről bizonyságot tegyenek, Istennek a Szentírásban kifejezett elhatározását az emberiséggel közöljék és a királyság gyümölcseivel mindenkit megkínáljanak, aki azokról tudomást kíván szerezni.
A v i l á g végéhez ért, Jehova az Úr Jézus Krisztust a tekintély trónjára emelte; Jézus mint Isten királya, a Sátánt a mennyből kivetette és most Isten országának felépítését végzi a földön.
A V i l á g n é p e i n e k megmentése és megáldása csak Isten országa által történhetik, amely ország Krisztus uralkodása alatt immár megkezdődött; az Úr soronkövetkező nagy munkáját Sátán szervezetének elpusztítása és a földön az igazság beiktatása és megerősítése fogja képezni; Isten országa alatt mindazok, akik Igazságos törvényeinek engedelmeskednek, helyreállíttatnak és örökké élhetnek a földön.
Küldetése:
E folyóirat az embert Jehova Istennek és a Bibliában közölt akaratának megismeréséhez akarja hozzásegíteni. Főképpen oly bibliai tanításokat közöl, melyek Jehova tanúinak szolgálnak segítségül. Minden olvasót rendszeres bibliatanulmányozáshoz segít s evégből más iratokkal is szolgál, mint segédeszközökkel a Biblia tanulmányozására. Rádióközvetítésre és más, nyilvános előadásokra alkalmas, a Szentírás megértését szolgáló cikkeket is közöl.
Közleményeiben e folyóirat szigorúan csak a Szentírást tartja tekintélynek. Minden felekezettől, szektától, párttól és más világi szervezettől független. Tartózkodás nélkül, teljes erejéből Isten országa mellett kel síkra, mely Krisztus, a szeretett Király alatt fog felépülni. Nem ragaszkodik dogmákhoz, ellenkezőleg, mindenkit felszólít, vizsgálja meg tartalmát a Szentírás alapján gondosan és kritikus szemmel. Nem avatkozik viszálykodásokba és személyes érdekű ügyeket sem közöl.
Előfizetési ára:
Amerikában: egy évre 1 Dollár; félévre 50 cent.
Canadában: egy évre 1 Dollár 50, félévre 75 cent.
Csehszlovákiában: egy évre 24 Kĉ, félévre 12 Kĉ.
Magyarországon: egy évre 4.50 P. félévre 2.25 P.
Romániában, egy évre 120.— lei, félévre 60.— lei.
Levelező és megrendelési címe:
Watch Tower, 117 Adams Street, Brooklyn, N. Y.
Magyarországon: Watch Tower, Budapest, III., Zsigmond u. 68
Csehszlovákiában: Praha-Smichov, Tylova 16.
Romániában: Societatea de biblli si tractate, Bucuresti 2 Str. Crisana No. 33.
(E folyóirat több nyelven, fordításokban jelenik meg.)
Mindazok, akik a Bibliát komolyan kutatják, azonban fogyatkozás, szegénység vagy balsors következtében az Őrtornyot nem tudják megfizetni, azt ingyen megkaphatják, amennyiben azt évente egyszer a kiadóhivataltól kérik és az ingyenes küldés kérését megindokolják. Mi a szűkölködőknek szívesen segítségükre vagyunk, azonban a postai rendelkezések megkövetelik, hogy a szállítást évente egyszer írásban kérjék.
Az előfizetőkhöz szóló felhívás: Új előfizetést vagy előfizetés megújítását csak külön kérelemre nyugtázunk. Címváltozások egy hónapon belül eszközöltetnek. Az előfizetés lejártának bejelentését a folyóirattal együtt az előfizetés lejárta előtt egy hónappal jelezzük.
Irodai munkatársat keresünk:
A Társulat prágai hivatalába egy oly csehországi állampolgár, nőtlen férfi (vagy nő) testv. keresünk, aki csehül, szlovákul, magyarul s keveset németül is tud. Az ilyenek írjanak a prágai címünkre, hogy velük levélileg is felvehessük az érintkezést.
(a 224. oldal folytatása)
A hála visszhangja
„Szabad időmet a legnagyobb örömmel a Biblia és az önök szép könyveinek tanulmányozására fordítom, s általuk ismereteimet kibővíthetem. Az örömüzenet egyik hírnökétől beszereztem a „Gazdagság” és „Igazolás” című könyveket. Megtudhatnám, hogy mikorra készül el a második kötet, hogy azt is megrendeljem? Az „Age d‘Or” szintén lebilincselő — csak kissé rövid a tartalma! Nem untat azonban senkit még a másodszori
átolvasás után sem.
Köszönetemet fejezem ki a bizonyságtevőknek és az örömüzenet valamennyi hírnökeinek elsősorban, J. F. Rutherfordnak a könyvek szerzőjének,
aki a remény és vigasz sugarait juttatja el a világ népeihez!
P. M. G. asszony, Belgium”
Az „elmozdíthatatlan szikla” ismeretessé válik
„Nem fér kétség ahhoz, hogy Louvain-ban is vannak az igazsággal rokonszenvező emberek. Nemrég, amidőn este az ablakom előtt állottam, három férfi haladt el előttem s közülök az egyik éppen a mi füzeteink felől beszélt a két másiknak, mégpedig annyi tűzzel és meggyőződéssel! — A „nagy szikláról” beszélt, amelyet semmi sem tud kimozdítani helyéből, továbbá a mai idők szenvedéseiről és a szerencsétlen állapotokról. Annyira
felvidultam, hogy a legszívesebben követni szerettem volna őket —
Mne E. B. L-ben, Belgium”
Csehszlovákiában felelős: J. J. Detrich ml., Praha-Smichov, Tylova. ul. 16.
Ára: 2.— Kĉ
Watch Tower, Praha-Smichov nyomása.
A nagysokaság összegyűjtése
„Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is elő kell hoznom és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor." — János 10:16
I. rész.
1 JEHOVA mindazokat magához gyűjti, akiket örökélettel megajándékoz. Ezt az összegyűjtést felkentje, Jézus Krisztus, az ő kedveltje útján hajtja végre. Kísértői közül senkit sem gyűjt magához, hanem csakis azokat, akik őt keresik és az ő követelményeit teljesítik. Először azokat gyűjti magához, akik vele áldozati szövetséget kötöttek és ezt a szövetséget híven megtartják.„Gyűjtsétek elém az én kegyeseimet,akik áldozattal erősítik szövetségüket" ... „Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását!" — 50. zsoltár 5, 23
2 Jehova nem versenyez Sátánnal arra nézve, hogy közülök melyik fogja a többséget megnyerni. Isten felfektette azon törvényét, amely alapján az emberek életet nyerhetnek,s csak azok fognak valaha is örökéletet nyerni, akik ezeket a megállapított szabályokat teljesíteni fogják. Az Úr Jézus Krisztus Atyjának utasítására és nevében bizonyította: „Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem ... Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámasztom azt az utolsó napon." (János 6:38, 40) Először a kegyeseket gyűjti a templomba és ezek alkotják a királyi házat és ő ezeket nevezi „kicsiny nyájnak". Azután a többieket gyűjti össze s azokról mondja: „Más juhaim is vannak nekem, melyek nem ebből az akolból valók; azokat is elő kell hoznom, és lesz egy akol és egy pásztor". (János 10:16) Ezek az utóbbiak azon „juhokat" fogják alkotni, akik Krisztus jobbja felől állanak és a kegy ezen állapotába az ítélet idejében állíttatnak, amidőn az Úr Jézus templomában ítélkezni fog. — Máté 25:31—46
3 Sátán, a ravasz ellenség Isten népét minden áron félre akarja vezetni; s azon dolgokhoz, amelyeket most a ravasz ellenség alkalmaz, tartozik azon kísérlete is, amellyel azt akarja elhitetni a maradékkal, hogy saját maga a maradék fogja összegyűjteni a nagysokaságot s az a munka, amellyel most a maradék foglalkozik, csekély vagy semilyen értékkel sem bír ahhoz képest, amely Armageddon első részének elmúlása után fog következni (amint egyesek gondolják). Ez az állítás odairányul, hogy akkor a kicsiny nyáj vagy a maradék sokkal nagyobb munkát fog végezni, tehát most nem kell olyannyira törnie magát a bizonyságtevés munkájának elvégzésében. Az alábbiakban Sátánnak, a ravasz ellenségnek, s azoknak, akiket erre felhasznál, sztratégiai sakkhúzását akarjuk megsemmisíteni és a maradékot arra képesíteni, hogy az Írásból meglássa, mi képezi tényleg a jelen időben az ő kötelességét és feladatát.
4 Jézus arra figyelmeztetett, hogy az ellenség, ha tudja, még a választottakat is félre fogja vezetni; ámde a hű választottak nem fogják félre-
vezettetni engedni magukat. Védve lesznek ezzel szemben, ha szorgalmasan tanulmányozzák Isten igéjét és az ő törvényeit megtartják; ha komolyan, őszintén és híven teljesítik azt, az Úr a helyes úton fogja őket vezetni és biztonságba fogja őket helyezni. (Példb. 3:5, 6) „Igazságban járatja az alázatosakat és az ő útjára tanítja meg az alázatosakat." (25. zsoltár 9) A hű maradék az Urat féli s így bölcseségről tanúskodik s abban megmarad és bírja Jehova azon ígéretét,hogy közölni fogja vele szándékát.
5 A maradék, amely most a földön van, Jehova bizonyságtevője, nem maga gyűjti össze a nagysokaságot; az Úr csupán egy bizonyos munka elvégzésével bízta meg, miközben a nagysokaságot őmaga gyűjti össze. Az Úr a maradékot a templomba gyűjti, felkeni, oktatja és mostan időszerű üzenetével elküldi; a maradék az ország ezen üzenetét hirdeti, mialatt az Úr az embereket megítéli, egymástól szétválasztja s maga köré gyűjti azokat, akiket kedvel. A „nagysokaság" olyanokból áll, akik az Urat keresik, megtalálják és neki engedelmeskednek. Ezek hallják az Úr szavát, hisznek és engedelmeskednek neki. „Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. Mimódon hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig
prédikáló nélkül? Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? Amiképpen meg van írva: Mily szépek a békességhirdetőknek lábai,akik jókat hirdetnek?" (Róma 10:13—15) A maradék kiváltsága és kötelessége, hogy mindvégig Isten igéjének prédikátoraképpen szolgáljon, hogy azok az emberek, akik a nagysokaságot alkotni fogják, tudomást szerezzenek az igazságról és keresni kezdjék a Jehova szervezetéhez vezető utat, melynek Jézus Krisztus a főnöke; ott találhatnak biztonságot.
Armageddon
6 Egy illető, aki e kérdés tekintetében nem lát világosan, a következő kérdést intézte hozzánk: „A maradék főmunkája a nagysokasággal kapcsolatban nem fog csupán Armageddon első részének elmúlása után következni?" Erre vonatkozólag nincsen írásbizonyíték, sőt az Írás éppen az ellenkezőket mondja! Egy másik a következőket kérdezte: „Az 1936 febr. 1. sz. WT nem azt állítja-e, hogy Armageddon két részből fog állani?“ Nem! A WT nem állít ilyesmit, és arra a Szentírás nem is jogosít fel. A WT tényleg a következőket írta: „Mintha az Írás Armageddonnak két különböző részére (vonására) mutatna rá: 1. az álszenteskedők pusztulását (hamis vallások) elmúlását illetőleg s 2. Sátán szervezetének teljes kiirtását illetőleg". Armageddon harca a mindenható Isten nagy napja. Azt Jézus Krisztus, Isten hadvezére és az ő mennyei seregei fogják megvívni. Jelenések 17:16-ban áll megírva: „És a tíz szarv, amelyeket láttál és a fenevad, ezek meg fogják gyűlölni a paráznát, kifosztják
208
és megmezítelenítik, húsát megeszik és őt magát tűzzel égetik meg.“ Ez, amint látszik, főképpen azokat a vallásintézményeket vagy szervezeteket jelenti, amelyeket az ördög használt fel a nép elámítására. Akkor a álszenteskedők el fogják titkolni kilétüket. (Zakariás 13:6) Ezek az álszenteskedők egy részét alkotják Sátán szervezetének, ezek azok a pásztorok, akiket az Úr keze fog elpusztítani. (Jeremiás 25:35) Sátán látható szervezete nyilván három részből áll, nevezetesen : gazdasági-, politikai és vallási tényezőkből. A Jelenések 19. fejezete az Úr Jézus Krisztust, mint lovon ülőt írja le, amint győzelmes seregeit az ellenséggel szemben vezeti. Az 1936 febr. 1. WT magyarázat nem dogmatika csupán észszerű és Írás szerint való feltevésnek látszik lenni, hogy Armageddonkor először az álszentek fognak elpusztulni s azután következik a „fenevad" és a „hamis próféta", s végül a Sátán pusztulása. —Jelenések 19:18—21; 20:1—3
7 Elpusztulásakor vagy valamivel azelőtt minden ellenségnek tudnia kell, hogy Jehova a legfelségesebb és az ő pusztulásuk tőle származik. Amidőn a hamis vallásintézmények és álszentek kipusztulnak, az rendkívüli dolognak fog feltűnni Sátán szervezetének azt túlélő tagjai előtt, mivel ezeket sokáig az Úr képviselőinek tartották. Természetesen most nem tudjuk pontosan megállapítani, hogy mikép és mily sorrendben fogja eredményezni az Úr az ellenség elpusztulását, de ez nem is fontos a mi számunkra. Ami ezzel kapcsolatban a maradék számára nagyon fontos, az Isten parancsának megtartása és mostan való elvégzése annak, amit ő parancsol, s hogy azt szorgalmasan és erőteljesen elvégezzük. Annyi bizonyos, hogy abban az időben, amidőn Krisztus vezetése alatt a mindenható Isten nagy csatája folyni fog, a maradék munkája a bizonyságtevést illetőleg a nagysokasággal kapcsolatban be lesz fejeződve. — Ezékiel 9:4—11; Máté 24:14, 21
8 Ne feledjük, rég az ideje, hogy a vallással-kufárkodók voltak Jehova nevének legnagyobb meggyalázói az emberek között. Az ördög főképpen a papságot használta fel és később a többieket is, akik közös ügyet vállaltak azzal, hogy nagyon meggyalázzák Jehova nevét; észszerűnek és írásszerűnek is tűnik fel ama feltevés, hogy az Úr először ezt a farizeusságot fogja megszégyeníteni s azután Armageddon harcában elpusztítani, amely csatában Sátán szervezetének többi részei is — úgy a láthatók, mint a nem láthatók — el fognak pusztulni. Amire tehát a WT a „két rész" alatt célzott, azt jelenti, hogy először a hamis valláselem fog kipusztulni,és Sátán szervezetének többi része azután következik.
9 Amiket most itt előadunk, mindenek felett annak kimutatását célozza, hogy a maradéknak most szorgalmasnak és nagyon tevékenynek kell lennie ama munka végzésében, amellyel az Úr megbízta s e munkának a nagysokaságot illetőleg be kell fejezve lennie az armageddoni viadal kitörése előtt. Itt most ismét Jehova felkészülésére mutatunk rá, amiről a próféta a köv. szavakban szól: „Mert mint a Perázim hegyén, felkél az Úr és mint Gibeon völgyében, megharagszik, hogy megtegye munkáját, amely szokatlan lesz és hogy cselekedje dolgát, amely hallatlan lesz." — Ésaiás 28:21
10 Jehova prófétája, Abdiás útján, akinek a jövendölését egy előző alkalommal megtárgyaltuk, szólítja fel bizonyságtevőit, a maradékot: „Keljetek fel és hadd támadjunk reá haddal!" A maradéknak ezen eljárása Jehova utasítása értelmében a mindenható Isten nagy csata napját meg fogja előzni. Ésaiás 28:21 jövendölése azon
utolsó nagy viadalt illetőleg, amelyet Jézus Krisztus fog megvívni Jehováért, főképpen Gibeon városára hívja fel a figyelmünket. Ugyanazon fejezetben, nyomban ama kijelentés előtt, hogy Jehova úgy fog haragudni, mint a Gibeon völgyében, ezeket mondja: „Jég söpri el a hazugság oltalmát!" (17. vers), 2. vers szerint „jégeső". A jégesőről szóló leírás kétségtelenül annak kimutatását célozza, hogy Gibeon és az ott megvívott harc is jelképes jelentőséggel bír.
11 Gibeon előtt két különböző időben volt harc. Ama tény, hogy e csaták mindenikéről feljegyzés készült, mutatja, hogy a gibeoni események jövőbeli eseményeket vetítettek elő. Az Úr az első csatát Gibeonnál akkor vívta meg, amidőn Józsúé vezényelte az Úr látható haderejét. (Józsué 10. fej.) A második gibeoni csata alkalmával az Úr Dávid királyt állította emberi szemekkel látható hadai élére. (Sámuel II. 5:19—25) A legcsekélyebb kétség sem állhat fenn aziránt, hogy ez a két ütközet Armageddont példázza s a hasonmás vizsgálásakor mindkettőt segítségül kell vennünk.Az Úr az első gibeoni ütközetkor jégesőköveit hullatta az ellenségre, ezáltal többen pusztultak el, mint más fegyverek útján. Az Írásban ez ki is van emelve. Amidőn Dávid Isten ellenségeivel, a filiszteusokkal harcolt és Gibeonig kergette, nincsen szó jégesőről. A perázim-hegyi ütközetnél, amely Dávidnak Gibeonnál vívott csatáját megelőzte s amelyet Isten gyűlölőivel,a filiszteusokkal vívott, mondta a következőket: „Szétszórta az Úr ellenségeimet előttem, mint a víz szokott eloszlani; azért nevezé azt a helyet Baál-Perázimnak." (Sám. II. 5:20) Ésaiás, Jehovától íratott próféciája a „rendkívüli eseménnyel" kapcsolatban „jégesőt" említ és „pusztító vihart, amely árvíz módjára pusztított." (Ésaiás 28:2) Ugyanez a próféta mondja: „És jég sepri el a hazugság oltalmát és a vizek elárasztják a rejteket" és „az ostorozó áradat eljő" — Ésaiás 28:17, 18
12 Az első gibeoni csata az armageddoni csatát példázta, amely Jehova országának az érdekében fog történni. Ugyanez az eset állott fenn, amidőn Dávid király harcolt Gibeonnál. Józsué, az első gibeoni csata vezetője Jézus Krisztust példázta. „Józsué" neve a Jézus névvel egyjelentőségű. Jézus a héber Józsué név görög változata. „Józsué" vagy „Jézus" azt jelenti, hogy „Jehova a szabadító". Dávid, akinek a neve „szeretettet" jelent, Jézus Krisztust, Jehova szeretett fiát példázta.Amiképpen a testi izraeliták felett Dávid király állott, áll Isten szeretett fia mint király a szellemi Izrael felett és mindazok felett, akik örökéletet fognak nyerni. A zsidókhoz írt lev. 4:8-ban áll megírva: „Ha Józsué (széljegyz. görögül: Jézus) nyugalomba vezérelte volna őket, akkor nem beszélne egy másik napról". Az angol bibliaford. szerint: „Ha Jézus nyugalmat szerzett volna nekik!" A lelki Izrael felől áll megírva: „Az én szolgám, Dávid (az én szerelmesem) lesz király felettük!"
209
(Ezékiel 37:24) Az utolsó nap kétségtelenül az Úr Jézus Krisztusra, a királyra vonatkozik, aki Jehova szervezetének a főnöke. Az Úr prófétája aztán így szól: „Mikép a Gibeon völgyében, megharagszik!" (Ésaiás 28:21) Mindkét gibeoni ütközetben Isten haragja jutott kifejezésre az ellenséggel szemben; következőleg az Írás e kijelentése prófétailag Isten haragjának erőteljesebb kifejezésére vonatkozik „az Úr napján", Armageddon viadalakor.
13 Jehova az Írás tudósítása szerint néhány hónappal Gibeon jelentkezése előtt megkötötte az izraelitákkal Mózes vezetése alatt a hűség és engedelmesség szövetségét, amidőn Moáb mezején összegyűltek. Ez a szövetség a királyság hűségszövetségét példázta, amelyet Isten a lelki vagy szellemi izraelitákkal kötött. (Mózes V. 1:3; 29:1) Józsuét Jehova a hűség szövetségével kapcsolatban Mózes utódjává nevezte ki. A Moáb mezején kötött hűség szövetsége az Isten országára vonatkozó hűség-szövetségét példázza, amelyet az Úr a nagyobb Mózes által köt a templom-osztállyal. Két és fél hónappal a Moáb mezején kötött szövetség után, t. i. a pászka idején vezette Józsué a zsidókat keresztül a Jordánon és kezdett Kanaán meghódításához, amelyet Isten Ábrahámnak adott. Akkor „Jehova volt Izrael királya." (Mózes V. 33:5) Most immár Jehova uralkodni kezdett, amennyiben szeretett fiát, Jézus Krisztust, trónjára ültette s megparancsolta neki, hogy uralkodjon ellenségei között azon országon, amelyet Jehova „Ábrahám magvának" ajándékozott. (Mózes I. 13:14—17; 15:18; 110. zsoltár 2
14 A kananeusok erősen szembeszálltak az Ígéret-földjén Isten jelképi királyságával, miképpen a filiszteusok is Dávid uralkodása alatt szembeszálltak Isten képletes népével és erőszakoskodni akartak rajtuk. Mindezek Isten ellenségei voltak. Azokban az esetekben az ellenkezés miatt vívtak harcot Gibeonnál, először Józsué és később Dávid. Most pedig Jehova szeretett fiát ültette a trónra állandó országának felépítésére, még mialatt az ellenség az országban van, mint amiképpen annak idején a kananeusok is még Palesztinában voltak; most az ellenségek ismét erősen és nyakasan szembeszállnak az ország felépítésével, és nevekedésével. Most a mindenható Isten csatája közvetlenül küszöbön áll, hogy az országot az ellenségtől megtisztítsa. A prófétai feljegyzés nyilván mindkét gibeoni csatáról a maradék megerősítésére és reménységének fokozására lett előre feljegyezve s most érkezett el a kellő idő ahhoz, hogy a maradék tiszta betekintést nyerjen a két gibeoni ütközet jelentőségébe, amelyek a mindenható Isten nagy csatáját példázzák. Itt emiatt fogjuk hasznosan megvizsgálni ama két csata előzményeit.
15 Az izraeliták a Jordán keleti partján gyülekeztek s ez Józsué parancsnoksága alatt történt, aki akkor az utasítás értelmében szólott Izraelhez: „És monda Józsué: Erről tudjátok meg, hogy Isten van köztetek! És hogy kétség nélkül elűzi
előletek a kananeust, a khitteust, a khivveust, a perizeust, a girgazeust, az emoreust és a jebuzeust. — Józsué 3:10
16 Amidőn Isten népének előnyomulása megkezdődött az Ígéret földjén lakó ellenség ellen, Izrael
számára rendkívül fontos volt megtudni, hogy Jehova az egyetlen igaz Isten. Jehova csodát mívelt és Izraelt keresztül vezette a Jordánon, amennyiben a folyó vizét egy bizonyos helyen feltartóztatta és a folyó medrét kiszárította s így Izrael egész hadereje szárazlábbal, kelhetett át és biztonságban érkezett meg. Amidőn az izraeliták a nyugati parton megérkeztek, megkezdődött a harc az ellenséggel. Hogy miért cselekedett így Jehova, ez a következőben van megmagyarázva: „Hogy megismerje e földnek minden népe az Úrnak kezét, hogy bizony erős az; hogy féljétek az Urat, a ti Isteneteket minden időben."(Józsué 4:24) Isten ott mutatta meg, hogy az ő nevének tisztázása a legfontosabb, hogy mindenki tudomásul vegye, hogy ő a mindenható.
17 Most Jehova a nagyobb Józsué, Jézus Krisztus útján vezette a hűséges hasonmási izraelitákat, illetve a lelki Izraelt arra a „földre", nevezetesen Istentől kijelölt állapotukba. Most a háború kitört a két ellenfél között, s főképpen az álszentek küzdenek a maradék ellen az ördög felbujtásából. (Jelenések 12:17) A most folyó háború célja Jehova nevének a megdicsőitése körül folyik, hogy mindenki tudomásul vegye, hogy Jehova a legfelségesebb és a legbölcsebb is. Ekképpen az ellenség és minden ember is, aki igazságosan kíván viselkedni, oktatva és figyelmeztetve lesz. Nyilván ez az egyik oka annak, hogy miért tűrte meg Isten mindeddig az ördögöt és elvetemült üzelmeit; amint meg is van írva: „Hogy az én nevemet világszerte hirdessék!" Jehova nevének ez az ismertetése meg kell hogy történjen és az ismertetésnek be kell fejeződnie, még mielőtt Jehova Armageddonkor nagy hatalmát kifejezésre juttatja Sátán szervezetének elpusztítása útján. (Mózes II. 9:16) Az ellenséget Jehova bizonyságtevőinek bizonyságtevése indítja támadásra s ez a harc meg fogja előzni a mindenható Isten nagy csata napját. Jehova nevéről van tehát
szó és az ő országáról, amely most felépülőfélben van és az ő neve most megdicsőítve és tisztázva lesz és az ő királysága fog uralkodni az egész földön.
18 Annak tisztább meglátása érdekében, hogy a nagysokaság mostani összegyűjtését megértsük, meg kell vizsgálnunk azt, ami az első gibeoni csatát megelőzte és azt is, ami azon csatához vezetett és ami akkor történt. „Lőn pedig, hogy amikor ezt meghallották (t. i. hogy a zsidók szárazlábbal keltek át a Jordánon és Jerikót és Ait elfoglalták) mindama királyok, akik a Jordánon túl a hegyeken, a síkon és a nagy tengernek egész partja mentén valának a Libanon ellenében: a kittheus, az emoreus, a kananeus, a perizeus, a khivveus és a jebuzeus. Egybegyülekezének, hogy megvívjanak Józsuéval és Izraellel egyakarattal." — Józsué 9:1, 2
19 Amidőn az ellenségek értesültek azon nagy események felől, amelyeket Jehova cselekedett, s hogy népét miképpen használta, azonnal megegyeztek, hogy hadbaszállnak Isten népe ellen. Ez példázza, mi történik a nagyobb Józsué, Jézus Krisztus visszajövetelekor. Jehova a hasonmásban nagy hatalmát 1914-ben öltötte fel; akkor kezdett uralkodásához, amennyiben szeretett fiát, az Úr Jézus Krisztust a trónra emelte, hogy ellenségei között uralkodjon. (Jelenések 11:17,
210
18; 110. zsoltár 2, 6) Azután következett be Sátánnak és angyalainak kivetése és a földre vetése a mennyekből. Akkor kezdte Sátán mozgósítani összes hadait, úgy a láthatókat, mint a nemláthatókat és felszerelni az elkerülhetetlen következő ütközetre; azótais ezt cselekedte. Sátán emiatt keveri összes haderejét cselszövésbe Jézus Krisztus, a Józsuénál és Dávidnál nagyobb ellen. — Jelenések 12:10—17; Ésaiás 8:9—13
20 ”Az Ígéret-földjét megszállva tartó emberek között nyilván voltak jóakaratúak is, akik igazság után epekedtek s így a jelen idők jóindulatú embereit példázzák, akik sokáig Sátán szervezetének hatalma alatt állottak. Abban az időben olyanok is éltek Palesztinában, akik látták Istennek népe iránti kegyelmét és számon is tartották. Ilyenek laktak Gibeonban. „De meghallák Gibeon lakói is, amit Józsué Jerikóval és Aival cselekedett vala. És ők is ravaszul cselekedének: Elmenének ugyanis és követekül adák ki magukat. Szerzének azért szamaraikra ócska zsákokat és ócska, megrepedezett és összekötözött boros tömlőket. És ócska, megfoltozott sarukat lábaikra, és ócska ruhákat magukra; az útra való kenyerük is mind száraz és penészes vala. Így menének el Józsuéhoz a táborba, Gilgálba és mondának neki: Messze földről jöttünk! Most azért kössetek frigyet mi velünk!" — Józsué 9:3—6
21 A gibeonbeliek tenni kezdtek valamit a megmentésük érdekében és az Írás feljegyzi, hogy mit csináltak. Ezen a helyen van először említve Gibeon. Ez a név „dombot" vagy „dombon épült várost" jelent, mivel Gibeon magaslaton feküdt.(Kir. I. 3:4; Krón. II. 1:3) A gibeoniták khivveusok voltak. (Józsué 9:7) A „khivveus“-név „falusiakat" jelent. Kámtól származtak, Noénak Kám, illetve kanaáni ágából. (Mózes I. 10:6, 15—17) A khivveusok azon átok alatt állottak, amelyet Noé Kámra bűnei miatt mondott: „ ... és Noé felserkent mámorából és megtudá, amit vele az ő kisebbik fia cselekedett; monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai között!" (Mózes I. 9:24—26) Ez az átok szószerint beteljesült a gibeonitákon; mert mint khivveusok kananeusok voltak és Sém fiának, Izraelnek a szolgái lettek. A gibeonitákhoz tartoztak még másik három falu lakosai is, nevezetesen Kefira lakói, ami „falakkal bekerített falut" jelent, és Beéroth, ami „kutat" jelent; és Kirjáth-Jeárim, ami „erdővárost" vagy „erdőfalvat" jelent; ezeknek a falvaknak az elnevezése egyúttal a vidéket is jellemezte.
22 A gibeoniták tehát az egész emberiség, az egész ádámi ivadék állapotát példázhatják az átok alatt. Az átok alatt levőket Jézus Krisztus áldozata váltotta vissza s csak az ő vére és neve az üdvösség és az élet egyetlen eszköze. „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk: (mert írva van: átkozott minden, valaki fán függ!)" (Galata 3:13) A gibeoniták mint kananeusok (Kanaán „megálazottat" jelent) azokat példázták, akik az öröklött bűn folytán meg- vagy le vannak alázva. — Róma 5:18
Ellenség az országban
23 Az Úr a régi korban feljegyeztetett tudósításában sok oly részletet feljegyeztetett, aminek
megértése most a prófécia tanulmányozóját annak jobb megértéséhez fogja segíteni, ami most, rövidesen Armageddon előtt, történni fog. Kanaán országában hét különböző nemzet telepedett meg, ezek közé tartoztak a khivveusok. Mielőtt Izrael az országba érkezett, Isten értesítette az ellenség erejéről; „Mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, amelyre bemenendő vagy, hogy bírjad azt; és sok népet kiűz te előled: a khitteust, a girgazeust, az emoreust, a kananeust, a perizeust, a khivveust és a jebuzeust; hétféle népet, náladnál nagyobbakat és erősebbeket." (Mózes V. 7:1) Az izraeliták tehát értesítve voltak arról és tudták, hogy az országba való benyomulásuk háborút jelent az ellenséggel. Hasonlóképpen értesítette Isten az ő népét is, amely most él a földön, az ellenség egyesült hadereje felől s arról, hogy harcra kell készülnie; így is van és most harcban áll s azt is tudja, miért áll harcban.
24 A kanaáni ellenségek Isten népe ellen esküdtek, hasonlóképpen most az ördög bandástól, a láthatók és a láthatatlan hordák együtt cselszövést kovácsoltak össze Isten népe ellen. Amint látszik, a gibeoni khivveusok és a szomszéd községek lakosai nem csatlakoztak a többi kananeusok cselszövéséhez, tehát kivételt képeztek. Kifejezésre juttatták, hogy félnek Istentől és az ő seregeitől s oly út után néztek, amelyen Isten kegyelmét megnyerhetnék. Okosnak vagy ravasznak nevezhető-e az eljárásuk, nem változtat azon a tényen, hogy azon nagy prófétai kép alakítására használtattak, amelyet most vizsgálunk. Vitán felül áll, hogy a gibeoniták istenfélelemmel bírtak-e,vagy sem s úgylátszik ebből az okból cselekedtek a feljegyzés értelmében. A maguk részéről „ők is ravaszul jártak el és követekül léptek fel; ócska zsákokat raktak szamaraikra és ócska, megfoltozott boros tömlőket, elhasznált, foltos lábbelit és ócska ruhákat és minden kenyerük száraz- és penészes volt. így mentek Józsuéhoz a táborba Gilgálba és a következőket mondták neki s a vele levő férfiaknak: „Messzi országból jöttünk, most kössetek tehát szövetséget velünk!" — Józsué 9:4—6
25 A gibeoniták Isten-félelme egy oly osztályt példáz, amely most féli az Istent; mert az „isten-félelem a bölcseség kezdete". A „ravasz" szót, amely e szövegben előfordul, „okosnak, körültekintőnek, és bölcsnek" is lehet fordítani. Gibeon oly út után nézett, amelyen lakosainak életét Jehova ítéletvégrehajtóitól, Józsué embereitől meg tudná menteni. Amit az emberek általában — kezdetben önzően — keresnek, amidőn az Úrhoz megtérnek, az élet és a biztonságuk. Azután fejlődnek a szeretetben vagy önzetlenségben, miután Isten szándéka felől bizonyos ismeretek birtokába jutottak. Az élet a teremtmény számára minden másnál értékesebb, mivel az ember élet nélkül semmit sem élvezhet. Itt csupán azt akarjuk kiemelni, hogy a gibeoniták oly utat kerestek, amelyből jó származhatik. Természetesen ravaszul és körültekintően kellett eljárniok; hiszen nem tudhatták, hogyan fogja őket fogadni
Józsué, s ebből az okból jártak úgy el, ahogyan a szöveg mondja „ravaszul". Ezzel kimutatták, hogy Józsuétól függnek és elővigyázatosan jártak el annak kiderítése érdekében, hogy minek a cselekvése volna a legjobb az ő érdekükben. Ha-
211
sonlóképpen minden ember, aki a biztonság- és az élet útját keresi, el fog jutni annak felismeréséhez, hogy teljesen a mi Urunk Jézus Krisztustól függ; mert ez az egyetlen út, amelyen Jehova életet ád. (Apcsel. 4:12) Ezek tehát körültekintően járnak el arról való megbizonyosodás céljából, hogy tényleg az igazság-e az, ami eléjük lesz tárva, mert hiszen a helyes úton szeretnének járni. Immár most meg akarjuk mondani, hogy kezdetben mindazok, akik Krisztushoz járulnak, csak csecsemők. Akkor nevekednek teljes férfi korra a Krisztus Jézusban, amidőn Isten ismeretében és az ő jóságának értékelésében előrehaladnak. Nincsen oka tehát, miért kellene azt mondani a gibeonitákról, hogy hazudtak Józsuénak és „a falhoz akarták állítani". Hiszen csupán elővigyázatosan s azon utasítással egyezően jártak el, amelyet Jézus később tanítványainak adott, hogy legyenek okosak (elővigyázatosak) mint a kígyó, de galamb-tiszták. A gibeoniták nem akarták megkárosítani Józsuét és embereit. Csupán arról akartak meggyőződni, hogy mily helyzetbe kerültek saját maguk.
26 A többi népek mindnyájan összeesküdtek az izraeliták ellen, hogy elpusztítsák őket. Ettől az összeesküvéstől távolmaradni, sőt olyanok kegyét keresni, aki az összeesküvőkkel szemben a harcot vezetni fogja, tényleg nagy hitet igényelt a khiveusok vagy gibeoniták részéről. Hasonlóképpen most is a Sátán szervezetéből valók mindnyájan s azok is, akiken az uralkodik, egymással összeesküdtek Jehova választott és felkent népe ellen és elpusztítására. Közülök csak azon egy osztály képez kivételt, amely a „nagysokaságot" fogja alkotni.
27 E prófétai drámában a gibeoniták játszották ama szerepet, amely a nagysokaságot példázza, s annak gondos megvizsgálása, ami ettől kezdve a gibeonitákkal történt, annak meglátására képesít minket, amit az Úr a nagysokasággal tenni fog.
28 Józsué és a hadserege úgy, amint tenniük kellett is, körültekintően nyomult előre. Azon utasításokra gondoltak, melyeket Jehova több idővel az Ígéret-földjéhez való megérkezésük előtt adott, amidőn beléjük véste: „Jegyezd meg magadnak, amit ma parancsolok neked. Ímé, kiűzöm előled az emoreust, kananeust, khitteust, perizeust, khivveust, jebuzeust. Vigyázz magadra, nehogy szövetséget köss annak a földnek lakosaival, amelybe bemegy, hogy botránkozásra ne legyen közötted!" — Mózes II. 34:11, 12
29 Az Úr nyomatékosan figyelmeztette az izraelitákat, hogy az országban ravasz és szövetkezett ellenséggel lesz dolguk s ezt a figyelmeztetést szívükbe vésve, nyilván körültekintően nyomultak előre az izraeliták. Amidőn bennszülöttek közeledtek hozzájuk, meg kellett állapítaniok előszöris, hogy nem valami hadicsellel állnak-e szemben,amellyel őket kelepcébe akarják csalni; ez megmagyarázza, miért volt oly elővigyázatos Józsué. Az izraeliták értesítve voltak, hogy az ellenséggel vívott harcukban győzni fognak, ha engedelmesek lesznek az Úr iránt: „Oltáraikat rontsátok el, törjétek össze bálványaikat és vágjátok ki berkeiket." (Mózes II. 34:13) Amidőn tehát a gibeoniták mint követek megjelentek Izrael férfiai között, tartózkodó fogadtatásban részesültek:
„Izrael férfiai pedig mondának a khivveusoknak: Hátha közöttem lakozol te; hogyan kössek azért frigyet te veled?" (Józsué 9:7) Ebből bölcseséget tanulhatnak Jehova tanúbizonyságai. A gibeoniták azt mesélték Józsuénak, hogy távoli országból valók és teljesen rendjén való dolog volt, hogy Józsué meggyőződött, hogy ezek barátai és nem ellenségei. Az Úr felkentjei tudják, hogy ellenség között vannak s emiatt elővigyázatosak azokkal szemben, akik hozzájuk közelednek s előbb meggyőződnek róla, hogy baráttal vagy ellenséggel van-e dolguk. Jehovának felkentjeihez irányuló utasítása úgy szól, hogy semmikép se alkudjanak meg az ellenséggel, sem az ördögi szervezet valamely romlott részével. Jehova népe azt is tudja, hogy olyanok is vannak a világon, akik nem egyeznek az ördög szellemével; mindazáltal kellő elővigyázattal járnak el és nem szövetkeznek senkivel sem, míg meg nem győződtek afelől, hogy az illető pontosan egyezik-e az Úr azon utasításaival, melyeket a Józsuénál nagyobb, az Úr Jézus Krisztus követői részére Jehova osztott ki, olvassuk: „Mi köze az Isten templomának (népének) a bálványokkal? Mert ti az élő Isten temploma vagytok, amint meg is mondotta: Én köztük lakozom és köztük járok, és az ő Istenük leszek és ők az én népem lesznek!" Azért menjetek ki ő közülök és különítsétek el magatokat tőlük, azt mondja az Úr, és tisztátlant ne illessetek és én magamhoz veszlek titeket; és a ti atyátokká leszek és ti a fiaimmá lesztek, azt mondja a mindenható Úr." — Korinthus II. 6:16—18
30 Akik most mint az igazság őszinte keresői az Úrhoz járulnak, felismerik, hogy Jehova szolgái az Úr kegyelmét élvezik. Hasonlóképpen látták a gibeoniták is, hogy Józsué és hadserege a mindenható Isten kegyelmét bírják. Emiatt voltak hajlandók alárendelni magukat Józsué rendeleteinek; „azok pedig (a gibeoniták) mondának Józsuénak: Szolgáid vagyunk mi! És monda nekik Józsué: Kik vagytok és honnan jöttetek?" (Józsué 9:8) A gibeoniták kijelentése elismerte, hogy Jehova, az izraeliták Istene, a legfelségesebb és Jehova, választott hadvezérével együtt képezik a felsőbb hatalmakat. Azok a jóindulatú emberek, akik most az Isten szervezetéhez vezető utat keresik, hasonlóképpen elismerik, hogy Jehova a legfelségesebb s vele együtt Jézus Krisztus, aki nagyobb, mint volt Józsué, a „felsőbbség". A gibeoniták készségesen harc nélkül alárendelték magukat Józsuénak a következő szavak kíséretében:„Mi a te szolgáid vagyunk!" Ezzel azon óhajukat fejezték ki, hogy inkább fognak Józsué Istenének szolgálni, mintsem elpusztuljanak vagy Józsuéval harcban megmérkőzzenek. A gibeoniták részéről ez arra irányuló petíció vagy kérés volt, hogy baráti szerződést vagy szövetséget kivánnak kötni Józsuéval. A gibeoniták ezen kérésére Józsué a következőket válaszolta: „Kik vagytok és honnan jöttetek?" Mennyire ráillik a gibeoniták felfogása a nagysokaságéra, amely Isten szervezetét keresi! Mindenekelőtt jóakarattal kell lennie Isten, az ő országa és királya, az Úr Jézus Krisztus iránt, aki nagyobb Józsuénál. Amiképpen Józsué azt kívánta a gibeonitáktól, hogy igazolják magukat, kívánja most a nagyobb Józsué, hogy igazolják magukat, akik hozzá járulnak s vallják meg, az ördöghöz ragaszkodnak-e vagy
212
sem, és állást foglalnak-e Isten, Krisztus és az ő népe mellett! „Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre; mert azt mondja az Írás: Valaki hisz Ő benne, meg nem szégyenül. Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, aki kegyelemben gazdag mindenekhez,akik őt segítségül hívják." — Róma 10:10—13
31 A nagysokasághoz tartozóknak hinniök kell, hogy Jehova az egyetlen igaz és mindenható Isten és Jézus Krisztus az emberiség üdvözítője, az élet egyetlen útja; ily hittel kell mindenkinek nyíltan az Úr mellé állania és az Istenben, valamint az Úr Jézus Krisztusban való hitét is megvallania és teljesítenie kell Isten akaratának végrehajtására kötött megállapodását. Ez az üdvösség útja, más út nincsen. Az embernek semilyen földi teremtmény vagy szervezet sem szerezhet üdvösséget, sem az, hogy valamely kép vagy jelkép előtt, amely valamely teremtményt vagy alkotást képvisel, meghajlik. A választóvonal oly éles, hogy eziránt semmi kétség sem állhat fenn.
32 A gibeoniták nem állottak félre és nem várakoztak a döntő ütközet kimeneteléig, amelyet később Gibeonnál vívtak meg. Nem vártak a szerencsére, hanem immár a csata kimenetele előtt nyíltan kifejezték álláspontjukat. Hasonlóképpen a nagysokaság sem várakozhatik most a gibeoni csatában példázott armageddoni csata kifejezésével. Ha a gibeoniták előbb megvárták volna a csata kimenetelét, az Úr nem lett volna kíméletes irántuk. Ha a nagysokaság előbb meg akarja várni Armageddont s csak azután akarna jelentkezni, nem részesülne kíméletben. Amidőn Józsué a gibeonitáknak
feltette a kérdést, azonnal így feleltek: „Igen messze földről jöttek a te szolgáid, az Úrnak, a te Istenednek nevéért, mert hallottuk az ő hírét és mindazt, amit Egyiptomban cselekedett." (Józsué 9:9) A gibeoniták azon kijelentése, hogy nagyon messziről jöttek, egyszerűen azt példázza, hogy a nagysokaság nem e világból való, hanem Isten országának eljövetelét várja. A gibeoniták azon kijelentése Józsué előtt, hogy ők az ő szolgái, nemcsupán udvariassági nyilatkozat volt, hanem azon hajlandóságukat fejezte ki, hogy mindazt megteszik, amire utasítást kapnak.
33 A gibeoniták szószólója Józsuénak még arról is beszélt, hogy ők hallották, mit cselekedett őértük (a zsidókért) az Úr és „mindazt, amit cselekedett az emoreusok két királyával, akik valának túl a Jordánon, Szíhonnal Hesbon királyával és Oggal, Básán királyával, aki Astarótban vala." (Józsué 9:10) Erről a többi kananeusok is értesültek; ámde kifejezték, mily balga népek s a mai idők dőréihez képest, akik vezetőik, a róm. kat. hierarchia után futnak, az semilyen benyomást sem gyakorolt reájuk és nem keresték Józsué kegyeinek megnyerését. Napjainkban is a nép nagy részét annyira megfélemlítették, hogy nem hallgat Isten beszédére. A jóindulatúak azonban kivételt képeznek.
34 A gibeoniták megvallották és kifejezték, hogy ismerték némileg Istent s azt is kimutatni kezdték, hogy valamicske okossággal is rendelkeznek. Azok, akik Jehovának ezen a napján a nagysokaságot képezik, ugyancsak tudomást kell szerezzenek Jehováról és az ő országáról (és szereznek
is,) s az igazság ezen üzenetéről az Úr azon bizonyságtevőitől értesülnek, akiket az Úr országukba küld. Ez a nap az, amelyen Jehova nevét az Úr Jézus Krisztus útján kijelenti s azt a világból összegyűjtött népére alkalmazza, hogy az ő országát és királyát bejelentse. Akik reá hallgatnak és figyelnek, a bölcseség bizonyos mértékére kezdenek szert tenni. Erről mondja a zsoltáros: „Az Úrnak félelme a bölcseség kezdete; kellő belátással bírnak, akik gyakorolják." Dicséretük örökre megmarad." — 110. zsoltár 10
35 Jehova bizonyságtevői immár régen tudták, hogy csak egy út vezet Istenhez, mégpedig Jézus Krisztus, és az üdvösségnek más útja nincsen. Most tisztábban látják, mint valahais, hogy a nagysokaságot alkotóknak is meg kell ismerniök Jehova üzenetét, országát és az üdvösség egyetlen útját s ezeknek is Isten pártjára kell állaniok, amennyiben szóval és cselekedettel kifejezik Istenben és Jézus Krisztusban való hitüket. Amenynyiben az Úr a maradékot ezzel a felvilágosítással megajándékozza, világosan kimutatja előtte azzal járó kötelességét és megbízatását, azt t. i., hogy a királyság gyümölcseit azokhoz vigyék, akik az üdvösség útját megismerni szeretnék. Mi származna abból, ha most az ördög el tudná hitetni némelyekkel az efféle kijelentéseket, mint: „Nem nagyon fontos most a nagysokaságot keresni", vagypedig: „a nagy munka a nagysokasággal kapcsolatban majd csak Armageddon kitörése után kezdődik"? Ha a maradék az ily fecsegéseknek hinne és azok szerint járna el, nagyon káros eredmény származna abból az ő részére s azon emberek is szerencsétlenül járnának, akik menekülés után epekednek s a nagysokasághoz tartozni szeretnének. Ez világosan kitűnik azon figyelmeztetésből, melyben prófétája szája útján részesítette őrszemeit. (Ezékiel 3:17—20; 33:3—13) Akik Isten igéjéből táplálkoznak és az ő utasításait megfogadják, nem hagyják magukat félrevezetni emberi okoskodások által, hanem most szorgalmasan végre fogják hajtani az Úr utasítását.
36 Most, az Úr napján, tisztán áll, miről van szó, s így mindenkinek az ördög, vagypedig Isten és az ő országa mellett kell állást foglalnia. Nyilván ezt példázza a gibeoniták eljárása és nyilatkozata is: „Ezért szólának nekünk a mi véneink és földünk lakosai is mind, mondván: szerezzetek magatoknak eledelt az útra és menjetek eléjük és mondjátok nekik: Szolgáitok vagyunk mi, most azért kössetek frigyet velünk!" — Józsué 9:11
37 Jegyezzük meg, a gibeoniták egyetlen szóval sem emlékeztek meg valamely köztük levő királyról, sem olyan iránt való alattvalói hűségükről, hanem a véneikről" (tanácsadóikról) és földjük minden lakóiról" szólottak. A gibeoniták nyilván gyűlést tartottak s azon határozták el azon bizottság küldését, amely most immár Józsué előtt állott. Így a maguk és a nép nevében beszélhettek: „Mi a te szolgáid vagyunk!" Más szóval: Nem vagyunk ellenségeid, akik halált érdemelnek kezeidtől; mi teljesen hajlandók vagyunk szolgálni neked; kössél hát szövetséget velünk: köss békeszerződést vagy megállapodást velünk, amely értelmében szolgáid leszünk!
38 Jézus Krisztusnak nyilván e képlet lebegett
213
szeme előtt, amelyt Jehova a gibeoniták és Józsué által alakított, amidőn Isten törvényét kihirdette azokat illetőleg, akik Krisztushoz és az ő szervezetéhez kívánnak csatlakozni. Jegyezzük meg, hogy Jézus akkor a nagysokasághoz beszélt."Megy vala pedig ő vele nagysokaság; és megfordulván, monda azoknak: Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom... Vagy valamely (melyik) király (az), mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzön, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel
szembeszállhat-é azzal, aki ő ellene húszezerrel jött? Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket. Ezenképpen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom." — Lukács 14:25, 26, 31—33
39 Azok az emberek, akikből a nagysokaság alakulni fog, most nem állhatnak tétlenül arra várva, hogy Sátán szervezetének bukását lássák, s csak azután akarván engedelmeskedni az Úrnak. Tudomást kell szerezniök Jehováról és az ő országáról és ki kell jelenteniök, hogy Jehova Isten és az ő országa mellett állanak és igazságot s alázatosságot tanulnak; mert Armageddonkor való megoltalmaztatásuknak ez az előfeltétele. Meg kell állaniok a próbán, amely szükségképpen mindazokra következni fog, aki Isten kegyelmében részesülni fog. Ha a nagysokaság tagjai megmenekülni szeretnének Isten ítéletvégrehajtójának, a nagyobb Józsuénak fegyverétől, gyorsan kell cselekedniök s nem szabad Armageddon kezdetéig várakozniok az állásfoglalásukkal. Az Úr figyelmeztetett s tovább is figyelmezteti a jóindulatúakat, hogy Armageddon közeledik és küszöbön áll s a nagysokaságnak a „hegyekre" kell menekülnie, ha meg akar menekülni s magát még Armageddon kitörése előtt az Úristen és Jézus Krisztus a nagyobb Józsué szolgálatára felajánlania. Az ilyeneket figyelmezteti az Úr, hogy ne halogassák menekülésüket a téli időre (Armageddonig). — Máté 24:15—20
40 Az Úr Jézus mondja: „Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő elpusztulása. Akkor, akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; és akik annak közepette, menjenek ki abból; és akik a mezőben, ne menjenek be abba!" (Lukács 21:20, 21) A hajdani Jeruzsálem a mai álkereszténységet példázza, amely azt állítja ugyan, hogy Istent és Krisztust képviseli. Isten bizonyos földi eszközöket használt a hajdani Jeruzsálem elpusztítására. Isten most szándékába való betekintéssel ajándékozta meg a felkent maradékot s a hozzácsatlakozó nagysokaságot, a jonadábokat, miszerint az álszent Jeruzsálemet el fogja pusztítani, illetve Sátán szervezetének vallásbeli részét, amely a világot elnyomja. Jézusnak fenti kijelentése nyilván a következőket jelenti: Amidőn a jószándékú emberek betekintést nyernek Isten szándékába a mai kétszínű Jeruzsálem, illetve Sátán szerv. kétszínű elemének pusztulását illetőleg, Isten szervezetéhez tartoznak menekülni; mert bizonyos, hogy akkor az álkereszténység pusztulása küszöbön áll. Aki most hanyagnak vagy botrányokozónak minősül, vagy azzal szá-
mol, hogy majd megtér a halálos ágyán, vagy az Isten szervezetébe való menekülésnek jobb alkalmára fog várni, az olyant az Úr kijelentése szerint a veszedelem utóléri. — Mózes V. 20 :16,17
41 A gibeoniták szószólója továbbmenőleg Józsué elé terjesztette kérésüket a maguk megmentése és Józsuénak arra vonatkozó rábírása érdekében, hogy a biztonságra nézve szövetséget kössön velük. Emiatt mondták a gibeoniták: „Ez a mi kenyerünk meleg volt, amikor eleségül elhoztuk a mi házainkból elindulván, hogy hozzátok jöjjünk; most, ímé, száraz és penészes lett! Ezek a boros tömlők is, melyeket új korukban töltöttünk vala meg, ímé, de megszakadoztak; a mi ruháink és saruink pedig megavultak az útnak igen hosszú volta miatt." — Józsué 9:12, 13
42 Valaki azt mondhatná, hogy a gibeoniták a szó szoros értelmében hazudtak. A dolog azonban másképpen áll. Valamely állítás csak akkor képez hazugságot, ha valakinek a megcsalása-, megkárosítása érdekében történik, vagyha a dolog elhallgatásából valakinek kára származik. Ámde a gibeoniták nem akarták megkárosítani az izraelitákat és nem is akarták megakadályozni őket az ország elfoglalásában; ők csupán a saját biztonságukkal törődtek és elővigyázatosan beszéltek és bölcsen jártak el. Azonkívül — s ez a legfontosabb a dologban — Isten itt oly képet alakított, ami sokkal fontosabb, jövő eseményt vetített elő; e prófétai képnek a teljesülése főképpen a maradék okulására, valamint azok oktatására szolgál, akikből a nagysokaság alakulni fog.
43 Amidőn a gibeoniták kenyerüket sütötték, meleg volt és friss. De amidőn Józsué elé tették, meg volt száradva, penészes volt, olyan volt, amilyent csak cselédség szokott enni. Más szóval: a penészes kenyér a következőket példázza: „Mi, akik ilyen kenyeret eszünk, szegények, segítségreutalt szolga-osztály vagyunk, hozzád jöttünk, segíts rajtunk a nyomor idejében!" Ez teljesen megfelel azon jóindulatú emberek állapotának, akik a nagyobb Józsuét, Jézus Krisztust keresik. Az ócska, foltozott bortömlők, az ócska ruhák és elkopott saruk ugyancsak saját maguktól beszéltek: „Mi, akik így vagyunk felszerelve, alacsonyrendű szolga-osztály vagyunk." Élelmük és ruhájuk nyomorult állapotát a hosszú útjukkal indokolták meg. Szószerint ez nem volt igaz; ezen állításukkal azonban nem károsítottak meg senkit sem. De azt példázta, hogy oly országból jöttek, amely Isten népétől nagyon távol volt. Amit magukkal hoztak és Józsuénak megmutattak szerény emberek osztálya mellett tanúskodott, akik annál jobb dolgok után vágyakoztak, mint amivel bírtak. A gibeoniták Józsuéhoz folyamodtak segítségért az óhajtott dolgok megszerzése érdekében. Hasonlóképpen a nagysokaság is az Úr Jézus Krisztustól várja a segítséget az óhajtott dolgok megnyerése érdekében. Isten Igéjének kritikusai erősen keresték az oly kifogásokat, melyek révén oly benyomást kelthetnek, hogy magas színvonalú erkölcsi mértékkel mérnek és az erény dicséretes példái. Tehát túlságosan szívesen rágódtak Isten igéjén, hogy „nagy erkölcsösségükkel" másokra erősen hassanak. Isten előtt nem ked-
214
ves az ily viselkedés. Ő ismeri a szíveket, illetve az ember titkos indítékait.
44 A Józsué előtt álló gibeoniták lerongyolódott saruikban és ócska ruháikban elszomorító látéványt nyujthattak; tehát nagyszerűen példázták azokat az embereket, akik teljesen szennyes ruházatban, Sátán eszközeivel és képviselőivel való érintkezésük folytán bepiszkolták magukat és az Urat keresik. Oly nyomorult élelmiszerrel jelennek meg az Úr előtt, melyet Isten állítólagos szolgáitól kaptak útravalóul, száraz, penészes falatokkal, amelyek csupán az ebek részére való dolgok. Ezek a nagyobb Józsuéhoz, Jézus Krisztushoz, az üdv és a remény egyetlen forrásához járulnak, s ezáltal megmossák és megfehérítik ruháikat a Bárány vérében. Elvetik a régi, száraz és penészes eledeleket és az Úr kezéből friss és éltető táplálékból részesülnek; emiatt áll megírva felőlük: „És nem éheznek többé!“ (Jelenések 7:14—16) A gibeoniták ezen leírása teljesen egyezik azon osztály leírásával, amelyből a nagysokaság alakulni fog, s amit a fenti szövegek ecsetelnek. A nagysokaság tagjai nagy utat tesznek meg Sátán szervezetétől Sionig; mert a kettő nagyon messzire van egymástól.
45 Most tehát nagyon erősítőleg hat a maradékra annak meglátása, hogy mily csodálatosan gondolt az Úr a maradékra és a nagysokaságra is, amidőn ezt a prófétai képet alakította. Ezúton mutatja meg a maradék kötelességeit és a nagysokaság is arra az útra lesz terelve, amelyen járnia kell, ha a nagyobb Józsué előtt kegyelmet szeretne találni.
46 Izrael férfiai Józsué vezérlete alatt tarkabarka piszkos ruházatú embereket láttak, semmire sem jó élelmiszerrel. A gibeoniták egyszerű embereknek néztek ki s nyilván olyanoknak tekintették őket az izraeliták is, akik az ő útravalóikat megnézték. Tehát semmit sem kérdeztek tőlük: „És vőnek a férfiak (a zsidók) azoknak eledelükből; az Úrnak tanácsát pedig nem kérték vala.“ (Józsué 9:14) Megnézték a ruházatukat, az ételüket is megízlelték, s ezt cselekedvén, kiderült, hogy az Úrtól nem kértek tanácsot. Jehova természetesen látta, hogy mi történik és fel is tudta volna világosítani Józsuét az ügy állása felől; erre azonban nem volt szükség, mert ezáltal jövőbeli események képletét alakította meg az Úr. Bizonyosak lehetünk tehát felőle, hogy a különböző szereplők által eljátszott szerepek Isten akaratát teljesítették. Isten a nagyobb Józsuénak adott át minden erőt és hatalmat a nagysokaságot illetőleg. Az a Sionba vezető utat keresve, Jézus Krisztushoz, a Józsuénál nagyobbhoz járul és ő ténykedik velük. Templomából oly utasításokkal
küldi szét szolgáit, melyek az országba vezető utat keresők felől utasításokat tartalmaznak részükre. Ezek a szemtanuk látják a jóindulatúak szennyes ruháit és rossz élelmiszereit, amit azoknak a klérus útravalóul adott s azután a maradék a királyságba vezető utat is megmutatja nekik az Úr szolgáinak adott utasítás értelmében; a királyság éltető és az Úrtól származó gyümölcseit is átnyújtja nekik.
47 Ezek a hű bizonyságtevők, akiket az Úr oktat és királyságának képviselőiképpen a templomból szétküld, az uralkodókhoz és a néphez is eljuttatják az Úr figyelmeztetését: „Szolgáljátok az Urat
félelemmel és örüljetek reszketéssel. Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjon, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogak mindazok, akik ő benne bíznak!“ — 2. zsoltár 11, 12
48 Ezt a figyelmeztetést és a hű bizonyságtevőket, akik ezt a figyelmeztetést közlik, a r. kat. hierarchia és a vele szövetkezett papság kineveti és mulatságosnak tartja; ezek csak gyalázni tudják Jehova tanúbizonyságait és rossz hírbe keverik az általuk tolmácsolt üzenetet. Ezek a gúnyolódó és ravasz emberek a hiszékeny népen sok ideig kegyetlenül uralkodtak, tévútra vezették a földi uralkodókat, hogy Isten igéjét megvessék, s hogy ahelyett a hamis papság piszkos beszédeire hallgassanak. Az Úr mindazáltal kimutatja, hogy lesznek Isten iránt jóindulatú emberek is, akik sokáig e gúnyolódók hatalma alatt álltak; arra mutat rá, hogy az ő bizonyságtevői kell elvigyék az igazságot ezen jóakaratúakhoz. Megmutatja a maradéknak kiváltságát és kötelességét, hogy nézze meg ezeknek az embereknek helyzetét és élelmiszerét s aztán írja le az utat, amelyen az Úrhoz és az élethez vezető utat megtalálhatják. Az alázatosaknak e tanulékony osztálya, amely Istenhez és a nagyobb Józsuéhoz fordul, az Úrban bízik és kegyelmet nyer tőle, amint írva van: „Boldogak, akik Ő benne bíznak!" Az Úr a r.kat. hierarchia és klerikális vazalusaik felől a következőket mondja: „Ezért halljátok az Úrnak beszédét, csúfoló férfiak ... amidőn az ostorozó áradat eljő (és el fog jönni a pusztulás idejében), eltapod titeket!" (Ésaiás 28:14—18) Azoknak ellenben, akik Isten haragjának kitörése előtt igazságra és alázatosságra törekesznek, védelmet ígér az Úr. Nem bizonyítja-é ez okvetlenül azt, hogy a nagysokaság Armageddon előtt kell hogy oktatásban részesüljön és síkra keljen Jehova- és az ő országa mellett? — Azok tehát, akik Isten kiválasztottai közé tartoznak, ezenképpen is fognak eljárni és szorgalmasan a nagysokasághoz fogják vinni a királyság gyümölcseit.
Kérdések a tanulmányhoz
215
(1936 aug. 15. angol W.)
A nagysokaság összegyűjtése
„Az Isten kegyelmi ajándéka örökélet a mi Urunk Jézus Krisztusban.” — Róma 6:23
II. rész.
1
JEHOVA csak egy úton fog életet adni az elbukott emberiségnek, mégpedig Jézus Krisztus útján; aki életben fog részesülni, hinnie kell Jézus Krisztus kiomlott vérében, mint váltságdíjban. Isten nem köt békét az ellenségeivel, különösen azokkal nem köt békét, akik az ő nevét gyalázzák. Amidőn Jehova küldönce a gyermek Jézus bölcsőjénél megjelent, Jehova következő üzenetét közölte az emberiséggel: „Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek és e földön béke a jóakaratú embereknek!” (Lukács 2:14) Azok fognak békességben részesülni, akik megismerik Jehovát és az ő törvényét és szeretik azt. (119. zsoltár 165) Először jóakarattal kell lenni Isten iránt és keresni kell az Urat s csak azután lehet békében részesülni és megismerni az élet útját. A béke útját Jézus Krisztus, a béke fejedelme által kell keresni.
2
Józsué Jézus Krisztust, a béke fejedelmét példázza, s azoknak az embereknek, akik a nagysokaságot alkotni fogják, Istennel Jézus Krisztus útján kell megbékélniök és nem másképpen. A gibeoniták Józsué elé terjesztették ügyüket s kifejezték azon hajlandóságukat, hogy az ő szolgái kívánnak lenni, s ezáltal Józsué és az ő Istene iránti jóakaratukat juttatták kifejezésre. „És békességesen bánt velük Józsué és frigyet köte velük, hogy életben hagyja őket, a gyülekezet fejedelmei pedig megesküdének nekik.” (Józsué 9:15) A nagysokaságot alkotó emberek Isten kegyelméből fognak életet nyerni, mert kívüle más út nem létezik; hinniök kell az Úr Jézus Krisztus vérében s arról immár, a nagy hasonmási gibeoni csata megvívása előtt bizonyságot kell tenniök; mindez világosan példázva van e prófétai kép további fejleményeiben.
3 Józsué elhitte, hogy a gibeoniták igazat beszéltek. Józsué ezáltal nem sértette meg a Mózes
II. 34:11, 12-ben adott utasítást, hogy a kananeusokkal ne szövetkezzen. Jehovának az utóbb említett szövegben közölt utasítását azzal összhangban kell magyarázni, amit Isten azon városok lakosait illetőleg mondott Mózesnek, akik önként az ő szolgáikká lesznek. Cselekedetükkel a gibeoniták megszakították a többi nemzetekhez való viszonyukat, azon nemzetekhez t. i., melyek Isten ellenségeiképpen nyilatkoztak. A gibeoniták tehát békét kértek Józsuétól, nem voltak tehát tovább is Isten ellenségeinek tekintendők. Emiatt képeztek kivételt a Mózes II. 34:11, 12-ben felfektetett szabály alól. Hiszen Jehova közölte Mózessel és az ő embereivel, akik a háborúba vonultak: „Mikor valamely város alá megy, hogy azt megostromold, békességgel kínáld meg azt. És ha békességgel felel neked és kaput nyit, akkor az egész nép, amely találtatik abban, adófizetőd legyen és szolgáljon neked ... Így cselekedjél mindazokkal a városokkal, amelyek igen messze esnek tőled, amelyek nem e nemzetek városai közül valók.” — Mózes V. 20:10, 11, 15
4 A gibeoniták idegenek voltak az ígéret-szövetségétől. Ez a többi nemzetekre is ráillett. Mindazáltal írva van azok felől, akik az Úrtól előírt úton Ő hozzá járultak: „Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti, a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélés. Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izrael társasagától idegenek és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon; most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. Mert ő a mi békességünk, ki eggyé tette mind a két nemzetséget
216
és lerontotta a közbevetett választófalat.” — Efézus 2:11-14
5 Mivel ez mindazokra vonatkozik, akik Krisztushoz járultak s általa gyülekezetébe felvételt nyertek, ez azokra is vonatkozik, akik egykor távolvalók voltak és a nagysokaságot fogják alkotni. Nyilván ez van belefoglalva ama szabályokba is, amelyeket az Úr Mózesnek a „messzefekvő városokat” illetőleg elrendelt. (Mózes V. 20:15) Amidőn a gibeoniták Józsuéhoz mentek és tőle békét és biztonságot nyertek, a nagysokaság osztályát példázták. Hasonlóképpen megy most a nagysokaság is a nagyobb Józsuéhoz, Jézus Krisztushoz, békét, biztonságot és életet keresve. Józsué oly szövetséget kötött a gibeonitákkal, hogy életben hagyja őket. A nagyobb Józsué mint Jehova helytartója oly szövetséget köt a nagysokasággal, hogy életben tartja azt. Tekintettel lesz ezekre a szövetségekre Isten, ha igen, akkor mily feltételek alatt? Ezeket a feltételeket Jehova a következőképpen határozta meg a próféta útján: „Keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot, talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján!” — t. i. Armageddonkor. (Sofóniás 2:2, 3) Ebből következik végeredményben, hogy a nagysokaság tagjainak előbb fel kell keresniük a nagyobb Józsuét (Krisztust) s azután részesülnek békességben; azután tovább is igazságosságra és alázatosságra kell törekedniük, mégpedig az armageddoni nagy csata kitörése előtt. Isten e feltételek alapján fogja tekintetbe venni a szövetségüket.
Közel, mindazáltal távol
6
Azután rövidesen kiderült, hogy a gibeoniták nem is érkeztek valami nagyon távoli országból. Lakóhelyük közvetlenül a közelben volt. Ha azonban arra gondolunk, hogy az Úr ezáltal prófétai képet alakíttatott, könnyen megláthatjuk azt is, hogyan példázza ez a kép a nagysokaságot, amely egykor nagyon távol volt az Úrtól, most azonban Isten népének — Izrael is Isten népe volt — kegyeiben részesül. A feljegyzés azután így folytatja: „De harmadnap múlva azután, hogy frigyet kötöttek vala velük, meghallák, hogy közelvalók azok hozzájok, sőt közöttük lakoznak azok.” — Józsué 9:16
7 Józsué hadai nyilván csak nagyon lassan nyomultak előre, de immár így is három napi út után megérkeztek Gibeon városához. „Elindulának azért Izrael fiai és eljutának azoknak városaihoz harmadnapon. Városaik pedig valának: Gibeon, Kefira, Beéróth és Kirját-Jeárim.” (Józsué 9:17) A lelki Izrael a jelen kor hű maradéka egy idő óta hirdette az emberek előtt Istent és az ő országát s megmagyarázta, hogy eljön az a nap is, amidőn azok az emberek, akik magukat az Úrnak és az ő országának szentelik, sohasem fognak meghalni, hanem tovább fognak élni a Király uralkodása alatt. Ezt Isten bizonyságtevői közölték az emberekkel a földön sok idővel a nagysokaság kilétének felismerése előtt. Ez az üzenet az Úr Jézusnak templomához jövetele óta hirdettetett s egy ideig nem volt tisztában a maradék azzal, hogy azok fogják alkotni a nagysokaságot vagy azon milliókat, akik Armageddonkor megkiméltetnek és nem fognak meghalni. Tényleg csak 1935-ben ismertük fel a nagysokaság kilétét, ak-
kor ismerte fel a maradék, hogy ez az osztály örökké a földön fog élni. A nagysokaság csak mostanában kezdett „városokban” szervezkedni, illetve szilárd csoportokká alakulni. Most immár a világon különböző helyeken látni lehet, mennyire törekszik megérteni az ország üzenetét és szolgálni az Úr ügyének. Ugyanezen a helyen a gibeonita városok neveinek elemzése is célszerű; hiszen ezek is jelképek, melyek nagyszerűen illenek a nagysokaságra, amint rövidesen látni fogjuk: „Khiveus” „lakóhellyel bíró”-t jelent, a gibeoniták pedig khiveusok voltak; „Kefira” „falut” (mégpedig védőtöltéssel körülvett falut) jelent; „Beéróth” kutat jelent, amely éltető vizet nyújt; és „Kirjáth-Jeárim” „erdővárost” jelent, melynek fái élő teremtményeket példáznak. A nagysokaság Isten kegyelméből Jézus Krisztus útján fog a védelem, az élet és oltalom alkalmában részesülni, mivel annak minden tagja önként akar az Úr szolgája lenni. Akik erre az útra lépnek, lakóhellyel bírnak. Falakkal védett városhoz hasonlítanak; mert menedéket találnak. Éltető vizekkel tápláltatnak. Az erdő fáihoz, élettel bíró és virágzó teremtményekhez hasonlítanak.
8
Izrael fejedelmei (vezetői) ünnepélyesen és esküvel kötelezték magukat, hogy a gibeonitákat életbenhagyják; ámde nyilván sokan voltak az izraeliták között olyanok is, akik a gibeoniták halálát követelték s a feljegyzés szerint ebből az izraeliták között nézeteltérés keletkezett. „De nem bánták őket Izrael fiai, mivelhogy megesküdtek vala nekik a gyülekezet főemberei az Úrra, Izrael Istenére és zúgolódék az egész gyülekezet a főemberek ellen.” (Józsué 9:18) A gibeoniták vagy khivveusok nyilván halálra voltak szánva, mivel Jehova elrendelte Mózesnek az ő megöletésüket: „Mert az én angyalom te előtted megyen és beviszen téged az emoreusok, khitteusok, perizeusok, kananeusok, khivveusok és jebuzeusok közé és kiirtom azokat. Ne imádd azoknak isteneit és ne tiszteld azokat és ne cselekedjél az ő cselekedeteik szerint; hanem inkább döntögesd le azokat és tördeld össze bálványaikat... Darazsat is bocsátók el előtted és kiűzi előled a khivveust, kananeust és khitteust.” (Mózes II. 23:23, 24, 28) „De e népek városaiban, melyeket örökségül ad neked az Úr, a te Istened, ne hagyj élni csak egy lelket is!” — Mózes V. 20:16
9 A gibeoniták tehát nagy életveszélyben forogtak; határozott állásfoglalásuk következtében azonban megmenekültek. Azok az elégedetlenek, akik Izrael fejedelmeinek eljárásával szemben zúgolódtak, a törvény betűire hivatkoztak, a fejedelmek ellenben más álláspontot foglaltak el, mivel Jehova nevére fogadták meg, hogy a gibeonitákat életben fogják meghagyni, mivel azok kifejezték Józsuéban való hitüket s azon hajlandóságukat, hogy szolgáivá óhajtanak lenni. Ez teljesen egyezik azzal, amit Isten igéje, amely e tekintetben a döntő tényező, kifejezésrejuttat. Az egész emberiség pusztulásra szánatott, s ettől a pusztulástól csak egy úton lehet megmenekülni, s ez az út a Jézus Krisztusban, a nagyobb Józsuéban való hit. „Hogy minden, valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örökéletet nyerjen. Mert Isten úgy szerette ezt a világot, hogy egyszülött fiát adta érte, hogy minden, valaki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örökéletet nyerjen.
217
Aki hiszen ő benne, nem lesz elítélve; de aki nem hiszen ő benne, az immár elítéltetett, mivel nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. Aki hiszen a Fiúban, örökélete van annak; de aki nem hisz a Fiúban, nem látja meg az életet, hanem az Isten haragja alatt marad.” — János 3:15, 16, 18, 36
10 Gibeon így szólt Józsuéhoz: Mi az Úrnak, a te Istenednek nevéért jöttünk” hozzád (9:9). Ezzel kifejezték Istenben és Józsuában való hitüket s ez az első lépés, amely az élethez vezet. Józsué és az ő társai Jehova nevében beszéltek és az ő nevében tettek ünnepélyes fogadalmat, emiatt tartoztak meghagyni az életben a gibeonitákat. Így van ez azok esetében is, akik a királyság üzenetéről tudomást szereznek, Jehova bizonyságtevőihez járulnak és így szólanak: „Mi hiszünk az Úr Jézus Krisztusban és Jehovában (Jahveban) az örökkévaló Istenben és az Isten szervezetéhez (gyülekezetéhez) kívánunk csatlakozni!” Ezzel teszik meg az első lépést, amely az élethez vezet. Azok az izraeliták, akik a fejedelmek ellen zúgolódtak, nyilván azt az osztályt példázzák, amely azt állítja, hogy Istennek van szentelve és szellemtől született, de mindazáltal nem rokonszenvezett azzal az állítással, mely arról szólt, hogy „milliók élnek, akik sohasem fognak meghalni”. Sőt gúnyos kifejezéseket is használt azzal szemben s amióta felismertetett, hogy a nagysokaság osztálya földi életben részesül, a zúgolódók azokkal szemben is állást foglalnak, akiknek alkalmuk nyílik a földi életre. A mostani zúgolódók nem kívánnak részt venni a misszió munkában s nem akarják a földi osztályhoz elvinni az Úr üzenetét annak megmutatására, hogyan menekülhetnek meg Armageddonkor. Ezek emiatt szegülnek szembe minden munkával s abban nem akarnak résztvenni. Ezek közül az akadályoskodók közül egyesek, akik semmilyen szorgalmat sem fejtenek ki a misszió munkában, mintegy így szólnak: „Várjatok, amíg Armageddon elpusztítja az ellenséget; akkor fog előjönni a nagysokaság s akkor kell nagy munkát végeznünk!” Azok a körülmények és tények, amelyek e prófétai drámában Józsué és az ő serege útján nyújtva vannak, mutatják, mennyire szükséges a jóakaratú emberekhez elvinni az üzenetet a zúgolódókra való tekintet nélkül, hogy megismerjék Istent és az Úr Jézus Krisztust, bennük való hitüket kifejezzék s így alkalmat nyerjenek arra, hogy önként Isten és Jézus Krisztus szolgáiként jelentkezzenek. Más úton nem kerülhetik el Armageddon pusztítását. Miként Izrael fejedelmei nem voltak tekintettel az ellenkezőkre és a zúgolódókra, Jézus Krisztus igazi, hű követői sem lesznek tekintettel azokra az ellenkezőkre és zúgolódókra, akik fel akarják tartóztatni az evangéliumnak a nagysokasághoz való elvitelét, hanem ellenkezőleg most szorgalmasan végre fogják hajtani az Úr parancsolatait.
11
Nyilván olyanok is vannak a maradék között, akik, habár Isten maradék népéhez tartozóknak is vallják magukat, mindazáltal nem részesültek Isten szándékának látomásában és szembehelyezkednek azzal, aminek cselekvését most Isten a maradéknak elrendelte. A Józsué mellett kitartó fejedelmek azokat példázzák, akik teljesen és egészen Istennek szentelték magukat, Jehova és
Krisztus nevében beszélnek, de nem önös céljaik, hanem Isten akaratának cselekvése érdekében. Ezek Isten nevében beszéltek és az Úrral kötött szövetségük teljesítését elhatározták. Ezek szemben állanak azokkal, akik az üzenetnek a nagysokasághoz való elvitelét nem helyeselik; ez a fejedelmek szavaiból és cselekedeteiből tűnik ki, akik a zúgolódókhoz így szóltak: „Mondának azért mind a főemberek a gyülekezetnek: Mi megesküdtünk nekik az Úrra, Izrael Istenére. Most hát nem bánthatjuk őket!” — Józsué 9:19
12 E prófétai képletben Jehova kormányozta Izrael fejedelmeinek eljárását, ami arra mutat, hogy nem állott jogukban és nem is voltak kötelesek megölni a gibeonitákat. Ez teljesen egyezik az Ezékielben feljegyzett, a maradékhoz szóló utasítással. A fehérbe öltözött, írószerszámos férfi, akiről Ezékiel ír, Jehova azon bizonyságtevőit példázza, akik arra kaptak utasítást, hogy a hívőket elpecsételjék homlokaikon, hogy az ítéletvégrehajtó ne ölje meg az így megjelölteket. Ez a jel azok homlokán lesz feltüntetve, akik hisznek Istenben és az Úr Jézus Krisztusban és vallást is tesznek hitükről. Miután így megjelöltetnek, az öldöklő fegyverekkel felszerelt hat férfiúban példázott ítéletvégrehajtó utasítást kap, hogy ne közelítsen azokhoz, akiken ily jelt lát, hanem megkímélje azokat. (Ezékiel 9:4—6) Jehova felkent maradéka megesküdt Isten akaratának cselekvésére; Isten akarata a hűségesekre vonatkozólag az ő igéjében áll feljegyezve s abban értesíti a híveket, hogy az ország gyümölcseit el kell vinniök a nagysokasághoz s ennek azért kell megtörténnie, hogy a homlokaikon Isten szolgáiképpen megjelöltek Armageddonkor, az ítéletvégrehajtó fegyverétől megkíméltessenek.
13
Némelyek azt az ellenvetést teszik fel, hogy Józsué Isten szavával ellentétben cselekedett; némelyek most is ugyanazt állítják, hogy a maradék Isten szavával ellenkezően cselekszik, amennyiben a nagysokaságról és a nagysokasághoz beszél. Hogyan tekintsük ezt az ügyet? Józsué Isten hivatalosan kinevezett szolgája volt és Jézus Krisztust példázta. Ha Józsué akkor olyasmit csinált volna, ami Isten előtt nem volt kedves, meghalt volna, ugyanaz a büntetés érte volna utol, amely Sault is utolérte. De a feljegyzésben semmi sem mutatja, hogy Isten helytelenítette volna Józsué cselekedetét, vagy hogy Gedeont megdorgálta volna az Úr, mivel a gibeonitákkal szövetséget kötött és azokat életbenhagyta. Ebből tehát azt kell következtetnünk, hogy Józsué eljárása teljesen jóvá volt hagyva Istentől s e prófétai kép alakításában Józsué teljesen Isten akarata szerint járt el. Ezt a feljegyzést a zsidókhoz írt lev. 11. fejezete is teljesen alátámasztja; mert e szövegben Józsué is fel van sorolva az Úr előtt kedves emberek sorában.
14 Józsué és a többi főemberek Jehova nevében kötöttek szövetséget a gibeonitákkal s ennek a szövetségnek megszegésével Jehova nevét keverték volna gyalázatba. Ez hangsúlyozva is van a feljegyzésben: „Azt cselekedjük velük, hogy életben hagyjuk őket és így nem lesz harag ellenük az esküvésért, amellyel megesküdtünk nekik.” (Józsué 9:20) Izrael fejedelmei féltek minden oly cselekedettől, amivel Jehova nevét gyalázatba keverhetik és Isten haragját magukra zúdíthat-
218
ják, amit egy későbbi esemény Sámuel II. 21. kifejezésre is juttat, illetve bizonyít.
15 Saul király önző, önfejű és zúgolódó természetű volt. Tudta, hogy az izraeliták Józsué idejében megesküdtek a gibeonitáknak, hogy nem fogják őket megölni, Saul mindazáltal megölette őket a feljegyzés szerint: „Lőn pedig nagy éhség Dávidnak idejében három egész esztendeig egymás után és megkeresé Dávid emiatt az Urat és monda az Úr: Saulért és az ő vérszopó háznépéért van ez; mivelhogy megölte a gibeonitákat.” — Sámuel II. 21:1
16 Saul szándékosan szegte meg szövetségét és az Isten emiatt bocsátott három évig tartó éhséget az országra s közöltette, hogy azt azért bocsátotta, mivel Saul a gibeonitákat megölette. Ez mutatja, hogy Isten teljesen jóvá hagyta azt a szövetséget, amelyet Józsué a gibeonitákkal kötött és Saul eljárását teljesen helytelenítette.
17
Azonkívül Dávid király Jehova gondviselése alatt arra ajánlkozott, hogy kárpótolni fogja a gibeonitákat Saul szövetségszegéséért: „Hivatá azért (Dávid) király a gibeonitákat és szóla nekik: (a gibeoniták pedig nem az Izrael fiai közül valók valának, hanem az emoreusok maradékából, akiknek az Izrael fiai megesküdtek vala; Saul mindazáltal alkalmat keresett vala hogy azokat levágassa az Izrael és a Júda nemzetsége iránti buzgalmából). És monda Dávid a gibeonitáknak: Mit cselekedjem veletek és mivel szerezzek engesztelést, hogy áldjátok az Úrnak örökségét?” — Sámuel II. 21:2, 3
18 A gibeoniták nem kértek pénzbeli kárpótlást azon nagy kárért, melyet a szövetség megszegése által nekik okoztak: ha nyilván Jehovától vezéreltetve azt követelték, hogy a Saul házanépe közül nyerjenek elégtételt; „Felelének a gibeoniták: Nincsen nekünk sem ezüstünk, sem aranyunk Saulnál és az ő házánál és nem kell minekünk, hogy valaki megölettessék Izraelben. És monda: Valamit mondotok, megcselekszem veletek! Akkor mondának a királynak: Annak az embernek a házából, aki elemésztett minket és aki ellenünk gonoszt gondola, hogy megsemmisítessünk és meg ne maradhassunk Izrael egész határában, adj nekünk hét embert az ő maradékai közül, akiket felakasszunk az Úr előtt, Saulnak, az Úr választottjának Gibeájában. És monda a király: Én átadom! (Mózes V. 21:23, ami azt jelképezte, hogy Isten átka alatt voltak) ... és adá azokat a gibeoniták kezébe, akik felakaszták őket a hegyen az Úr előtt. Ezek tehát egyszerre heten pusztulának el és az aratás első napjaiban, az árpa-aratás kezdetén ölettek meg... és kiengesztelődött ezáltal Isten az ország iránt.” — Sámuel II. 21:1—14
19 Az írásnak arról szóló feljegyzéséből, hogyan vettek elégtételt a gibeoniták a Saul házán, látjuk, hogyan fog leszámolni Isten a gonosz szolgával, a „bűn emberével” az életet kereső jonadáb-, illetve nagysokaság-osztály ellen elkövetett cselekedetéért. A fenti elbeszélés határozottan kiemeli, mennyire felelősnek tekinti Jehova a földön levő mostani őrszemeket, a maradékot; valamint ez azt is bizonyítja, hogy a mostani munka nagyon értékes és fontos Isten szemeiben a nagysokaság javára. Azok, akik zúgolódnak a mara-
dékkal szemben, azzal évelődnek és szembeszállnak és nincsenek azon, hogy az üzenetet a nagysokasághoz vigyék, a törvény betűihez ragaszkodnak, akárcsak a farizeusok; de a szellemével nem bírnak. Azonkívül cselekedetük azt is kimutatja, hogy nem bírnak kellő betekintéssel Isten szándékába. Viselkedésük mentegetésére kiragadnak egyes idézeteket, sok más idézetet pedig figyelmen kívül hagynak, amelyeket az általuk felhozottal együtt kellene megvizsgálniok. Ha most a maradék elcsüggesztené kezeit s meg akarná várni Armageddon elmúlását, s csak azután akarná hirdetni az Úr üzenetét a nagysokaságra vonatkozólag, hanyagságáért viselnie kellene a felelősséget. Akik ily hanyagságot követnek el, elmulasztják vagy vonakodnak engedelmeskedni az Úrnak, azon osztályba sorozzák magukat, amelybe Saul sorozta, amidőn Isten törvényeivel ellenkezően járt el. Emlékezetünkben kell tartanunk, hogy ezek a dolgok immár régen feljegyeztettek a Szentírásban, hogy Isten maradéknépe értesítve és teljesen felkészülve legyen a munkájára.
20
A nagysokaságból valók helyes állásfoglalása most abból jut kifejezésre, hogy a királyi ház szolgálatára rendeltettek: „Mondának azért a főemberek nekik: Ám éljenek! És lőnek favágóivá és vízhordozóivá az egész gyülekezetnek amint szólottak vala nekik a főemberek.” (Józsué 9:21) Amidőn a szövetség a gibeonitákkal megköttetett, világosan értésükre adatott, hogy csak akkor részesülnek kíméletben, ha szövetségük feltételeit teljesíteni fogják, illetve szolgálni fognak az izraelitáknak és nem igyekeznek önállósítani magukat. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy Isten személyválogató, hanem csupán azt mutatja, hogy Izrael fejedelmei azokat a lelki izraelitákat példázták, akik örökké a béke nagy fejedelme, Jézus Krisztus mellett fognak maradni és az ő királyi házának papjai és templomának tagjai lesznek; míg ellenben a nagysokaság szolgálni fog a fejedelmeknek. A hű maradék Jézus Krisztussal együtt fog szolgálni Istennek a mennyekben, viszont a nagysokaság a földön fog szolgálni: mindkét osztály rendkívül fog örvendeni az Úrtól ajándékozott tisztségében. — Jelenések 7:9—15
21 Semilyen ok sem forog fenn az izraeliták vagy a gibeoniták szigorú megkritizálására; mert egy oly prófétai kép esetében, mint amilyen Józsué 9., Jehova gondviselte annak létrejövetelét, hogy a világ végén bekövetkező események legyenek előrevetítve általa s e prófétai darabban minden szereplő Isten akaratának megfelelően szerepelt: „Hivatá ugyanis őket Józsué és szóla nekik, mondván: Miért csaltatok meg minket, ezt mondván: Igen messziről valók vagyunk mi tőletek, holott ti közöttünk laktok?” — Józsué 9:22
22 Egy ideig a gibeoniták tényleg rászedték Józsuét és az izraelita fejedelmeket, de mindazáltal abból senkinek sem származott kára; s mivel Isten nem kárhoztatta eljárásukat, arra kell következtetnünk, hogy ez is csupán egy oly vonása a drámának, amelyet a gibeoniták Isten akarata szerint játszottak el. Ha helyesen értjük kijelentésüket, látjuk meg, hogy az nem jelentett csalást: mert az a terület, ahova elmentek, illetve az Isten választott népe közti lakóhelyük, nagyon távol volt az Úr ellenségeiétől. Jehova az összes kananeusokat pusztulásra szánta, miképpen Ádám
219
bűne folytán az egész emberiség is átok alatt áll. (Róma 5:12) A gibeoniták megkíméltettek, mivel kijelentették, hogy elpártoltak és távol állanak az elvetemült kananeusoktól, akik szembeszálltak Isten jelképes országával, amelyet Palesztinában felépített. Hasonlóképpen most is csak olyanok részesülnek Jehova kegyelmében, akik az ő intézkedései szerint elszakadnak Sátán szervezetétől és kijelentik, hogy ők Istennek és az ő szervezetének az alattvalói s ezáltal kifejezik jóakaratukat Jehova iránt; csakis ezek az emberek bírják az ígéretet, hogy kíméletben részesülnek, amidőn a nagy ítéletvégrehajtó fegyvere kaszabolni fog.
23 Mivel Józsué csak ember volt, természetesen csalásnak fogta fel a gibeoniták állítását, de abból senkire nézve sem származott kár s így nem is volt csalás. A gibeoniták őszintén azt kívánták, értsék meg, hogy ők teljesen szakítottak a kananeusokkal s annak megfelelően bánjanak velük, jóllehet ezáltal az izraeliták rabszolgáivá lettek. Hasonlóképpen kell távozniok Sátán szervezetéből azoknak is, akik kíméletben kívánnak részesülni, és önként az Úr Jézus Krisztus rabszolgáivá kell lenniük és az ő felkentjeinek szolgálnak. A kananeusok közül csupán a gibeoniták bíztak Józsuéban és Józsué Istenében: „Nem volt város, amely békességre lépett volna Izrael fiaival, kivéve a Gibeonban lakó khivveusokat; haddal vették (foglalták el) a többieket mind.” — Józsué 11:19
24 Nem arra mutat-é ez, hogy Armageddonkor csak azok kíméltetnek meg az ítéletvégrehajtó fegyverétől, akik immár azelőtt elszakadtak Sátán szervezetétől és az Isten szerv. mellett foglaltak állást, s ebben az állapotukban híven kitartanak és igazságra és alázatosságra törekesznek?
25
A gibeonitákat kötelezte az Izrael fiaival kötött szövetség; ami azt példázza, hogy a nagysokaság tagjai is kötelezve vannak szövetségük által, hogy Jehovának és az ő felkent királyának szolgái legyenek: „Most azért átkozottak legyetek és ne fogyjon ki közületek a szolga, a favágó, és a vízhordó az én Istenemnek házában” (háza részére). — Józsué 9:23
26 A gibeoniták nem amiatt lettek átkozottak, mivel Józsuét rászedték, hanem, mivel khivveusok, illetve Kanaán, Kám átkozott fiának az ivadékai voltak. (Mózes I. 9:24, 25) Józsué szavai csupán arra emlékeztették őket, hogy Kám elátkozott kananeus ivadékaiból valók. Hogy valamily feltételek alapján egyáltalán megmenekültek, nagy kegyelem volt részükre, mert hiszen a halállal néztek szembe. Egyszóval, életről és halálról volt szó. Eredetileg a nagysokaság tagjai is átok alatt voltak és nagy kegyelem az ő részükre a megváltás és az élet megnyerése valamily feltételek alapján. A gibeoniták arra voltak utasítva, hogy nem lehetnek függetlenek és nem mentesíthetik magukat Isten házának szolgálatától. Azáltal, hogy Józsué megkímélte az életüket, a szabadítójuk lett, mégpedig kettős értelemben; amint a feljegyzés mutatja, később a gibeoni ütközetkor. (Józsué 10:6-12) Így lesz a nagyobb Józsué is a nagysokaság szabadítója és kíméli meg őket a hasonmási gibeoni ütközetben, Armageddonkor. Azok a gibeoniták megjelöltettek hom-
lokaikon, miképpen a nagysokaságnak a jelen időben meg kell jelöltetnie homlokán, mégpedig annak előfeltételeképpen, hogy az armageddoni csatában megmeneküljön. (Ezékiel 9:4—6) A gibeoniták életbenmaradásuk miatt Józsué Istenének házában Isten szolgáivá kellett legyenek. Hasonlóképpen a nagysokaság tagjai is csak, úgy maradhatnak életben, ha Jézus Krisztus házában, illetve Isten templomának szolgái lesznek. A gibeonitáknak össze kellett törniük bálványaikat, képeiket és mindenüket, ami az ördög szervezetéhez való tartozandóságukra mutatott, főképpen attól kezdve, hogy Gibeon az Úr papi városává neveztetett ki. (Józsué 21:13-19) A gibeonitákban példázottak, a nagysokaság is hasonlóképpen minden bálványt és bálványképet, minden formaságot és az ördög szervezetének valamely részéhez való tartozás jelét el kell távolítsa magától és csak teljesen Jehovának és Jézus Krisztusnak kell hódolnia és szolgálnia, akitől az üdvössége származik. Ez azt jelenti, hogy a nagysokaság látni fogja, hogy Isten törvényének megsértését jelentené, ha valamely képet, lobogót, tárgyat vagy teremtményt imádna.
27 Természetesen a gibeonitáknak körül kellett metéltetniök Istenhez való ragaszkodásuk kifejezéseképpen. (Mózes II. 12:48, 49) Ezt az idegenekre vonatkozó törvényszabály követelte, amiről a sátoros ünneppel kapcsolatban is szó van: „A sátorok ünnepét hét napig tartsd, mikor begyűjtőd a termést a te szérűdről és sajtódról. És örvendezz a te ünnepeden, te és a te fiad, a te leányod, szolgád és szolgálóleányod, a lévita, a jövevény, az árva, az özvegy, akik belül vannak a te kapuidon.” (Mózes V. 16:13, 14) Ezek az igazságok továbbá annak kimutatására is szolgálnak, hogy a gibeoniták a nagysokaságot példázták, amely most a hasonmási lelki Izraellel együtt ünnepli a hasonmási sátorok ünnepet. Ezek „Isten előtt állnak és szolgálnak neki éjjel és nappal”, illetve állandóan és nem hagynak fel szolgálatukkal. Amint azt a gibeoniták országának fekvése és életviszonyaik mutatják, favágásra és vízhordásra alkalmas nép voltak, tehát nagyon alkalmasak voltak a szolgálatra; ugyanazt mutatja a jonadábok, illetve a nagysokaság helyzete és lelkiállapota, hogy nagyon alkalmas a földön az Úr örökkévaló szolgálatára.
28
A gibeoniták nem voltak teljesen tudatlanok Isten felől; mert értesültek azon csodálatos dolgokról, amit Isten cselekedett s aminek cselekvésére Mózest utasította. Hasonlóképpen értesült a nagysokaság is Isten- és Jézus Krisztus felől és istenfélő volt, immár Krisztushoz menetele előtt is; ez ki is van mutatva ebben a prófétai képben: „Azok pedig felelének Józsuénak és mondának: Mivelhogy nyilván tudtokra esett a te szolgáidnak az, amit az Úr, a ti Istenetek parancsolt vala Mózesnek, az ő szolgájának, hogy nektek adja ezt az egész földet és hogy kiirtja előletek e földnek minden lakosait: igen féltettük tőletek a mi életünket, ezért cselekedtük ezt a dolgot.” — Józsué 9:24.
29 A gibeoniták e beszédében semmi gúny sem volt. Nem gyűlölték és nem vetették meg Isten igéjét, hanem kellő Isten-félelmet fejeztek ki, ami őket jóakaratúlag indította Isten szolgálatára.
220
Hasonlóképpen a nagysokaság, főképpen 1918, az Úr Jézusnak templomához érkezése óta, megértette, hogy az ország átadatott az Úr Jézus Krisztusnak s hogy mily pusztulás fog következni Armageddonkor Sátán szervezetére, s így Isten iránti félelemből tiszteli az ő nevét, keresi az ő kegyelmét és tesz szívélyes szolgálatokat e földön tartózkodó bizonyságtevőinek. A jonadábok, illetve a nagysokaság tagjai ebből az okból tesznek jót Jehova bizonyságtevőivel, amidőn őket elfogják, üldözik, börtönbe vetik, vagy egyébképpen bántalmazzák. 1918-ban történt, amidőn országszerte hirdetni kezdték: „Milliók élnek, akik nem fognak meghalni”, s azóta nagyon sokan értesültek az evangéliumról, elhitték és szívükben az Úrhoz fordultak.
30 A gibeoniták hajlandók voltak a helyes úton járni, miképpen az általuk példázott nagysokaság is hajlandó az Úr vezetését elfogadni: „És most ímé, a te kezedben vagyunk, amint cselekedni jónak és igaznak tetszik előtted, úgy cselekedjél mi velünk!” (Józsué 9:25) Készségesen alá kell rendelni magunkat az Úrnak, csak azután leszünk taníthatók. Ezen az úton keresünk alázatosságot, illetve igyekszünk tanulni. A gibeonitákat szorították valami sarokba mint a vadállatokat, hogy megadják magukat; ezek önként keresték fel Józsuét, Isten képviselőjét s fejezték ki azon szándékukat, hogy mindent megtesznek, amire utasítást kapnak, hogy Józsuénak, az Úr szolgájának kegyét megnyerjék. Hasonlóképpen van most a jonadábokkal, a nagysokasággal. Nem azért kérnek, mert az kijár nekik, hanem alázatossággal és a helyes út megtalálásának vágyától indíttatva. Azoknál érdeklődnek az Úr felől, akiket Isten képviselőinek tartanak. Isten szolgáitól kérdezik meg, mit kell tenniök; a maradék kiváltsága és kötelessége, hogy Isten akarata felől felvilágosítsák őket. Aki tehát nem ragadja meg az alkalmakat vagy nem akarja felvilágosítani a nagysokaság tagjait vagy akadályozni törekszik az üzenetnek a nagysokasághoz való eljuttatását, a jövevény (idegen)-ről szóló törvényt megszegi. (Malakiás 3:5) Aki most akadályozni törekszik az üzenetnek a nagysokasághoz való eljuttatását, amennyiben azt akarja elhitetni Jehova tanúbizonyságaival, hogy bizonyságtevő munkájuk nagyobb része csak Armageddon után következik, tudatosan vagy szándékosan Isten ellen harcol. Amiképpen a gibeoniták nem kértek kíméletet, a nagysokaság sem kívánja elkerülni a Sátán szervezete részéről származó üldöztetéseket. Megjegyzésre méltó tényállás, hogy a jonadábok, illetve a nagysokaság tagjai annyira hajlandók szolgálni, hogy gyakran felülmúlják az olyanokat is, akik régen azt állítják, hogy ők a templomi osztályhoz tartoznak. Ezek a jonadábok mihelyt értesülnek az igazságról, szorgalmasan elfogadni és terjeszteni igyekeznek, jól tudva, hogy azáltal üldöztetésnek teszik ki magukat; s amidőn üldöztetés következik rájuk, örvendenek. A gibeoniták kijelentették, hogy mindenben engedelmeskedni fognak Józsuénak. Ez a nagysokaság azon hajlandóságát példázza, hogy ki kell fejezni a nagyobb Józsuénak, Krisztusnak való szolgálat hajlandóságát, amit örömmel is fog megtenni.
31
Józsué, Jehova szolgája és Jézus Krisztus elő-
képe mutatja meg, amit Jézus fog tenni a nagysokaság megmentésére; „és úgy cselekedék velük és kiszabadítá őket Izrael fiainak kezéből és nem ölték meg őket.” (Józsué 9:26) Józsué kiszabadította a gibeonitákat az ítéletvégrehajtók kezéből; így Jézus Krisztus is megkíméli a nagysokaságot Armageddonkor. „És tévé őket Józsué azon a napon favágókká és vízhordókká a gyülekezethez és az Úr oltárához mind e mai napig, azon a helyen, amelyet választánd.” — Józsué 9:27
32 Józsué a gibeonitákat szolgálatra rendelte, illetve az izraeliták favágóivá és vízhordóivá rendelte. Itt a héber „náthán” szó „tevé-nek" van fordítva. Ugyanebből a szóból származik a „nethinim” szó is; ami „adottakat vagy szolgákat jelent s azokra vonatkozik, akik Jehova templomi szolgálatára voltak kirendelve. A „nethinimek” először Krónika I. 9:2-ben vannak említve a zsidó papok és léviták szolgáiképpen. Amint látszik a gibeoniták vagy khivveusok voltak az eredeti nethinimek, akikről később az írás mint alárendelt szolga személyzetről emlékszik meg Jehova templomának szolgálatával kapcsolatban. Az izraeliták idővel a nem-izraelita lakosságot nyilván az izraeliták szolgáivá tették s az izraeliták a többi nemzetek közül valókból is csináltak oly szolgákat, amilyenek a gibeoniták voltak, minélfogva a „nethinim” elnevezés oly segédmunkásokra vonatkozik, amely „minden népből, nyelvezetből és ágazatból” kerül ki, miképpen a Jelenések hétben említett nagysokaság sok népből, nyelvből és nemzetségből származik. Feltevésünk szerint a következő tények pontosan kell egyezzenek a képlettel s ez bizonyítja a kép prófétai voltát.
33 A gibeoniták és a többi nethinimek is Kám leszármazottai voltak, miképpen a babilóniabeliek is; a feljegyzésből mindazáltal kitűnik, hogy a nethinimek inkább Jehova hívő népével, Izrael maradékával akartak együtt maradni, amidőn Babilóniából Jeruzsálembe hazatértek; a képlet e része mutatja, hogy a nethinimek teljesen elszakadtak a többi pogány népektől és az Isten választott népének pártjára álltak. Mózes I. 10:6-10; Ezsdrás 2:1, 2, 43—54, 58, 70) A nethinimek Jehova templomának szolgálata folytán nem tartoztak adót fizetni. (Ezsdrás 7:24) A gibeoniták Nehemiás napjaiban közreműködtek Jeruzsálem falainak építésében (Nehemiás 3:l—7) Elkülönítették magukat az ország pogányaitól; „a megpecsételt kötéseken (szerződéseken) pedig ott valának: Nehemiás, a király helytartója, a Hakhalia fia és Sedekiás... és a nép többi része, a papok, a léviták, a kapunállók, az énekesek, a léviták szolgái és mindenki, aki elkülöníté magát a tartományok népeitől, az Isten törvényéhez állván, feleségeik, fiaik, leányaik, mindenki, akinek értelme és okossága vala. Csatlakozának atyjokfiaihoz, elöljáróikhoz és átok mellett esküt tevének, hogy az Isten törvényében járnak, amely Mózes, az Isten szolgája által adatott vala ki; s hogy megőrzik és cselekszik az Úrnak, a mi Urunknak, minden parancsolatait, végzéseit és rendeléseit.” — Nehemiás 10:1, 28, 29
34 Amidőn Ezsdrás a zsidók helyreállítása után Jeruzsálembe utazott, „szétnézett a nép között”, illetve a vele együtt utazók között népszámlálást tartott s egyet sem talált köztük Lévi fiai közül.
221
Mire Ezsdrás a nethinimek közül egy küldöttséget küldött Iddóba: „És rendelem őket Iddóhoz, aki fő vala a Kaszifia nevű helyen és betanítám őket, hogy mit szóljanak Iddónak és az ő atyjafiainak, a léviták szolgáinak (nethinimek) a Kaszifia nevű helyen, hogy hozzanak szolgákat a mi Istenünk házához. És elhozák nekünk, Istenünknek rajtunk nyugvó jó kegyelme szerint, Is-szekhelt, a Mahli fiai közül, aki Lévi fia, aki meg Izrael fia vala és Serébiát, fiaival és tizennyolc testvérével együtt.” (Ezsdrás 8:15—18) Habár harmincnyolc lévita jött el, azokkal 220 nethinim (szolga) is velük jött. „És a léviták szolgái közül, akiket Dávid és a fejedelmek adának a léviták szolgálatába, kétszázhuszat, mindnyájok nevei feljegyeztettek.” (Ézsdrás 8:20) Ez teljesen egyezik a jelenlegi tényállással, az Úr szolgálatában; mert ebben a szolgálatban a léviták közül egy kicsi létszám-, viszont a jonadábokból vagyis a nagysokaság tagjaiból egy nagyobb létszám áll. Aki most nem látja, hogyan van keletkezőben a nagysokaság, nem látja Isten cselekvési módját a világ népeivel sem. Ha most egyesek azt kérdezik: „Hol van a nagysokaság?”, ezzel azt fejezik ki, hogy vakok és értelmetlenek.
Az ellenségtől gyűlölve
35
Azok, akik most állástfoglalnak Isten- és az Ő országa mellett, gyűlölve lesznek az önző világiak- és főképpen az álszenteskedők által; a gyűlölködők e tömegében a r. kat. hierarchia vezet. Jézus Krisztus őszinte követőit az ő neve miatt gyűlölik, s azok, akik a maradékhoz csatlakoznak és bizonyságot tesznek Isten nevéről, ugyanazért gyűlölik. Ez nem is lehetséges másképpen; mert az ördög csatlósai mindazokat gyűlölik, akik az Úr mellett állanak. Jehova prf. útján közli: „Gyülekezzél, gyülekezzél, te, nemszeretett nemszeretett nemzet!” (Sofóniás 2:1, angol-ford.) E szövegből kitűnik, hogy az összegyűlésről szóló parancsot ép Armageddon ideje előtt kell teljesíteni, s Jehovának e parancsa mindazokra vonatkozik, akik Isten és az ő országa mellett állanak, t. i. a felkent maradékot és a nagysokaságot is beleértve. Ezek egyikét sem szeretik az álszentek és azoknak társai; mert ezek Jehovának szolgálnak, ami ellenkezik az önzőek érdekeivel, akiknek a hasuk az istenük. Tehát napról-napra jobban tisztázódik, hogy mindenki, aki értesül Istenről és az ő országáról, az egyik vagy a másik pártra fog állani, illetve Isten és az ő országa mellett, vagy ellen fog állást foglalni. Ezáltal csupán az Édenben elhangzott prófécia fog beteljesülni: „Ellenségeskedést szerzek közted és az asszony között, a te (Lucifer) magod és az ő magva között; az (az asszony magva) széttapodja fejedet, te pedig annak sarkát (az utolsó tagokat) mardosod.” (Mózes I. 3:15) Ezt teljesen támogatja Jézusnak a nemzetek szétválasztásáról szóló kijelentése is, amely munkát ugyancsak most hajt végre. (Máté 25:31, 32) Ez harcot jelent az ördög pártján és az Isten pártján levők között s ez a harc most itt a földön van folyamatban s addig fog folyni, amíg Jehova Isten közbelép és Jézus Krisztus útján megvívja ezt a mindenható Isten nagy napjának viadalát. Azon fejleményekről szóló tudósításból, amely elbeszéli, hogyan bántak az
összeesküvők (a többi nemzetségek) a gibeonitákkal, amidőn az eseményekről értesültek, kitűnik, mi fog a mostani gibeonitákkal, a nagysokasággal történni, amely Sátán szervezetétől elszakadt és Jézus Krisztus, Jehova szerv. parancsnoksága alá helyezkedett. Akik az ország evangéliumát híven hirdetik, tartozzanak bár a maradékhoz vagy a nagysokasághoz, most az ördög szerv. összes tagjaitól gyűlölve vannak, a leghevesebben pedig a r. kat. hierarchia gyűlöli őket.
36
Gibeon elég nagy város vagy lakóhely volt, sokan laktak benne. Ez nagyszerűen példázza a nagysokaságot, amelynek létszámát egyetlen ember sem tudja. (Jelenések 7:9) Látva, hogy a gibeoniták a nagysokaságot példázzák és a nagysokaság az írás szerint Isten iránt jóakaratú emberekből alakul, akik azelőtt valamely v. szervezethez tartoztak, amelyen a r. kat. hierarchia vagy valamely vele szövetséges klérus uralkodott, most könnyen érthetővé válik, hogy azok a klerikálisok nagyon nyugtalankodnak, mivel a mai gibeoniták elszakadnak tőlük és Isten országához fordulnak és a nagyobb Józsuéhoz (Jézushoz). „Lön pedig, hogy mikor meghalá Adonisédek, Jeruzsálem királya (melyet abban az időben a pogány jebuzeusok birtokoltak), hogy bevette vala Józsué Ait és elpusztította azt és hogy amint cselekedett vala Jerikóval és annak királyával, úgy cselekedett Aival és annak királyával és hogy békességre léptek Gibeon lakói Izraellel és közöttük vannak igen megijedének, mivelhogy nagy város vala Gibeon, olyan mint egy a királyi városok közül, sőt nagyobb vala az Ainál, férfiai pedig mind vitézek (héberül: „gibborim”, hatalmasok, óriások) valának.” — Józsué 10:1, 2
37 Abban az időben Adonisédek volt Jeruzsálem királya, ami az „igazság urát” vagy „igazságos urat” jelent; de minden volt, csak igazságos úr nem volt. Ez a név tehát csak gúnyosan van rá alkalmazva. Hiszen Istennek és népének ellensége volt. Hasonmása a r. pápa, aki „igazságos úr”-ként szerepel a világ előtt, holott éppen az ellenkezője: csupán cselszövő politikus, aki társaival együtt Isten képviselőjének vallja magát és csak önző céljai érdekében viseli az „igazságos”, elnevezést. Az „apa” vagy az „igazságos úr” szó jogtalanul használtatik vele kapcsolatban. Amidőn hadseregek támadnak egymásra, hogy egymást kölcsönösen lemészárolják, „megáldja” azokat az az ember, aki éppen abban az időben tölti be, a pápai tisztséget és magát hamisan „az igazság urának” címezteti, hogy a gyilkosok arra való tekintet nélkül, hogy mely részen harcolnak, egymást „derekasan mészárolják”. Amidőn valamily nagy politikai és pénzügyi tolvajlás történik, ugyancsak ez a vallásfő osztogatja áldását a nagyrablókra. Amidőn Isten népének elpusztítására összeesküvést szőnek, mivel az igazságot ismerteti, a hierarchia vállalja magára a cselszövők vezetését és a pápa osztja áldását az összeesküvőkre és mindent megtesz az ő megáldásukra.
38 Adonisedek attól félt, hogy jólétének végeszakad, ha Józsué felvonul ellene. Gibeon, „nagy város” volt s teljesen Józsuéhoz pártolt s úgy nézett ki a helyzet, hogy nagy veszély fenyegeti a pogány uralkodót. Hasonlítsuk össze mindezt azzal, ami Jézus földönlétekor történt. A farizeusok és társaik akkor Isten helytartóinak vallották
222
magukat és „igazságos urak”-ként szerepeltek. Azokat a papokat arra figyelmeztették, hogy többen, akik a zsinagógákat támogatták, hisznek Jézusban, s azok a képmutatók ettől megijedtek. Amidőn Jézus Jeruzsálembe bevonult, „nagysokaság” vonult előtte és ezt kiáltozta: „Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön!” Ez a nagysokaság teljesen egyezik a gibeonitákkal, akik a többi pogányoktól elszakadtak volt.
39 A papság, amely a nagysokaságot látta, hogy az Jézushoz fordul és neki hódol, megijedt; és őrült félelmében így szólt: „Látjátok-é, hogy semmit sem értek! Ímé, mind e világ ő utána megy!” (János 12:19; Máté 21:8, 9) Hasonló a mostani helyzet is. Amidőn a pápa és a r. kat. hierarchia többi tagjai majdnem világszerte meghallgatná a nép kérését s amidőn látja, hogy a nép Jehova, az ő országa mellett és az ördög ellen és annak álszent, kétszínű képviselői ellen nyilatkozik, nagyon megijed és cselszövését megvalósítani törekszik és megakadályozni igyekszik a néptömegeket abban, hogy Jehovához és az ő királyához (Jézushoz) járuljanak és a maradékot is megakadályozza a Királyról és az ő országáról szóló munka folytatásában. A r. kat. hierarchia a maga részéről sikertelennek látva a nyílt harcot Isten hű bizonyságtevőivel szemben, a gúnyolódás fegyvereihez nyúl és újságjaiban becsületsértő közleményeket tétet közzé és szövetségeseit titokban Jehova bizonyságtevői elleni eljárásra nógatja. Elvetemültségében oly törvények hozatalára indít, amelyek egyenesen Jehova bizonyságtevői ellen irányulnak, hogy így az igazság további terjesztését megakadályozza. Amerikában ezen a téren ez a hierarchia-banda New Jerseyben vezet.
40
Adonisedek, akit megtévesztően „igazságos úrnak" neveztek felismerte, hogy haladéktalanul lépéseket kell tennie remegő hadainak megerősítésére és megszilárdítására: „Külde azért Adonisedek, Jeruzsálemnek királya Hohámhoz, Hebronnak királyához és Pireámhoz, Jármutnak királyához és Jáfiához, Lákisnak királyához és Debirhez, Eglonnak királyához, mondván: Jöjjetek fel hozzám és segéljetek meg engem és verjük meg Gibeont, mert békességre lépett Józsuéval és Izrael fiaival!” — Józsué 10:3, 4
41 A hamis „igazságos úr” miképpen atyja, az ördög, cselszövését a gibeoniták ellen irányította, tényleg azonban Jehova Isten és Józsué, az ő megbízottja ellen. Mivel a gibeoniták Józsuéhoz pártoltak, tulajdonképpen Józsuéhoz és az ő Istenéhez tartoztak, aki megmentette az életüket. Csak mostanában New-Jerseyben, Irvingtonban, Amerikában egy oly petíciót hordoztak szét, amelyben arra nézve intéznek felhívást, hogy szüntessék be Jehova bizonyságtevőinek üldözését. A következő közbejött esetből kitűnik azonban, hogyan harcolnak a hierarchia egyes tagjai. Egy katolikus nő mondotta a következőket egy illetőnek, aki ezt a petíciót hordozta: „Én a petíciót már tegnap aláírtam; de a papom erősen leszidott érte, most pedig éppen azért megveszem az önnél levő könyveket.” Ez az illető prédikátor nem mert nyíltan a nép elé állani, hogy megmagyarázza miért kell Jehova tanúbizonyságait megakadályozni a nép szolgálatában; csak a sötétben cselekedett, így akart jogtalanul előnyben lenni
és kényszereszközökkel akarta megakadályozni a petíció aláírását.
42 Adonisedek a gibeonitákat akarta megtámadni, tulajdonképpeni szándéka azonban Józsué hadseregének elpusztítása volt. Ugyanúgy, amidőn a r. kat. hierarchia hamis „igazságos urai” az Urat kereső becsületes katolikusokra támadnak, tulajdonképpen Jehova bizonyságtevőit akarják elpusztítani, akik a nagyobb Józsué parancsnoksága alatt dolgoznak. Néha a r. kat. hierarchia eszközei közül egyesek megfeledkeznek magukról és heves szavakban törnek ki. Egy kihallgatás alkalmával, amely csak mostanában történt New Jersey állam törvényhozó testületének egyik bizottsága előtt, a r. kat. hierarchia egyik szócsöve, aki egy törvénytervezetet akart a testület elé terjeszteni, amelynek értelmében bizonyos személyeket a lobogó üdvözlésére akart volna kényszeríttetni, így kiáltott fel: Tíz év előtt nem voltak Jehova tanúbizonyságai és tíz év múlva ismét nem lesznek, ha nekünk és az amerikai veteránoknak is lesz egy kevés szavuk hozzá”. Az „igazságtalan úr”, ez a hierarchia-társaság, mindennél inkább gyűlöli Jehova tanúbizonyságait, mivel azok Isten igazságát ismertetik és Jézus nevében beszélnek; Jézus ellenségei eképpen teljesítik be pontosan a prófétai szavakat. — János 15:18—20
43
A r. kat. hierarchia sok esztendők óta telezabálta magát a „katolikus nép” bőrén, amely „katolikus nép” között pedig nagyon sok millió becsületes ember él, akiket a papok hamisan elámítottak, hogy támogatniok kell a papokat, ezeket az „igazságos urakat”, nekik adván nehezen keresett pénzüket. A köznép milliói így tartották fenn évek óta ezt az istentelen paráznát; amit vakságukban cselekedtek, nem tudván, hogy félre vannak vezetve. Most azonban megváltozik a helyzet. Ama tény, hogy a köznép közül számosan eltávoznak a régi hierarchia-bandától, megijeszti és megharagítja azokat s emiatt akarják minden áron hatalmukban megtartani a „katolikus népet”, miképpen a régi korban a hamis „igazságos úr”, Adonisedek meg akarta tartani magának támogatóit s emiatt összeesküvést vagy szövetséget ütött nyélbe.
44 Ez a cselszövő had a gibeonitákat fogságba akarta vetni, amit akkor és a következő ostrom alatt meg is cselekedtek. Hasonlóképpen a r. kat. hierarchia amely sok ideig oly sokat fogva tartott, most kétségbeesve törekszik másokat is fogva tartani hamis szervezetük további támogatására. Most azonban Jehova így szól Jézus Krisztus, a nagyobb Józsué által a foglyokhoz, a nagysokasághoz: „Fussatok ki! Eredjetek a világosságra!” (Ésaiás 49:9) A gibeonitákat ostrom alá vették; ámde azok nem akartak visszamenni Jehova és Józsué ellenségeihez. Szilárdan kitartottak Józsuéval kötött szövetségük mellett és kitartottak a városukat ostromló ellenséggel szemben. Ez találóan példázza a jonadábok, illetve a nagysokaság helyzetét, amint szembeszáll és kitart azon törekvésekkel szemben, amelyek az Isten-szeretőket tovább is fogságban akarnák tartani. Ha a gibeoniták sokáig kellett volna szembeszálljanak ostromlóikkal, az halálukat jelenthette volna; ha pedig megadták volna magukat ostromló ellenségeiknek, az később jelentette vol-
223
na biztos halálukat Józsué hadserege részéről. A gibeoniták tehát dönteni voltak kénytelenek s amellett döntöttek, hogy Józsuéval kötött szövetségüket fogják megtartani. Pontosan így van ez mostan is: Ha a jonadábok, illetve a nagysokaság tagjai tovább is kitartanak az álszent farizeusok részéről támasztott cselszövéssel szemben, az halálukat jelentheti; ha ellenben visszatérnek az ellenség táborába, az Jézus Krisztus kezétől fogja biztos halálukat jelenteni, amidőn ő Armageddonkor ellenségeit elpusztítja. Dönteniök kell tehát. Jehova világosan tudtukra adja, hogy haragjának napján, Armageddonkor védve lesznek, ha most az ő szervezetében gyülekeznek és igazságosságra és alázatosságra törekesznek. — Sofóniás 2:1—3
45
Az írás sok bizonyítékkal megerősíti azt a feltevést, hogy Jehova Isten elpusztítja a világ népeit Armageddon viadalában és csak azok fognak kivételt képezni, akik engedelmeskednek az ő parancsolatainak, melyek arra nézve intézkednek, hogy Isten szervezete (gyülekezete) mellett kitartsanak. A múltban milliók és milliók meghaltak anélkül, hogy értesültek volna Isten- és Jézus Krisztus felől. A kitűzött időben ezeknek is fel kell támadniok halottaikból és részesülniük kell az igazság ismeretében, hogy dönteni tudjanak. Ámde teljesen más a helyzet azokat illetőleg, akik most élnek a földön. Nagy válság következett a világra. Az Úr Jézusnak templomához érkezte óta, amint megparancsolta, ezt az evangéliumot hirdetni kell... bizonyságul”; azt hirdetik is az ő hű bizonyságtevői, hogy az emberek a döntésre alkalmat nyerjenek. Jehova ünnepélyesen figyelmeztette bizonyságtevőit, engedelmeskedjenek az ő parancsainak és vigyék el a királyság ezen evangéliumát az emberekhez; ha nem hallgatnak erre a figyelmeztetésre és az ő parancsait nem teljesítik, ez az ő pusztulásukat fogja jelenteni. — Ezékiel 3:17—19; 33:12—19; Apcsel. 3:23
46 A nagysokaságnak a mindenható Isten nagy napjának viadala, Armageddon előtt kell értesülnie az evangéliumról. Ha az igazság üzenete nem most jutna el a nagysokasághoz, a pusztulás bekövetkezése után immár késő lenne. Kinek áll érdekében tehát Jehova bizonyságtevőinek oly irányú befolyásolása, hogy heverjen le és várja a jobb idők bekövetkezését, amidőn az evangéliumot a nagysokasághoz viheti? Erre a kérdésre csak egy felelet van: mégpedig az, hogy az ördögnek állna érdekében és azoknak, akiket arra igénybe vesz; bizonyosak lehetünk tehát afelől, hogy az ördög fel fog használni mindenkit, akit elámíthat és arra bírhat, hogy téves tanokat terjesszen. Ámde a nagysokaság most kezd kialakulni, a harc folyamatban van, melyet a „sárkány” eszközei vezetnek Isten szervezetének maradéka
ellen, amely maradék Jézus Krisztus bizonyságtételét bírja és Jehova parancsait megtartja. A gibeoniták viselkedése az adott helyzetben és ahogyan Józsué az ő segítségükre sietett, teljesen egyezik a mai viszonyokkal, amit a Szentírás további tanulmányozásából fogunk meglátni.
Kérdések a tanulmányhoz
(1936 szept. 1. angol W)
Érdekes levelek
Jehova győzelmének bizonyítéka
Kedves Rutherford testvér!
A Mindenható már másodszor részesített bennünket abban a kiváltságban, hogy ezen a távol fekvő helyen hallhattuk beszédedet, ami annak
bizonyítéka, hogy Jehova minden ellenségeskedés dacára győzni tud és győzni fog. Ez, valamint a többi hozzánk eljutott előadás is annyira lebilincselő s elragadó, hogy köszönetünk kifejezésére késztet bennünket azon fáradozásodért, melyet a korszakok végén földön végzel. Jehovának is kö-
224
szönetet mondunk a velünk szemben kinyilvánított szeretetéért valamint ezen alkalomért.
A vétel az utolsó pillanatig kétes volt. Tegnapig kapott értesítés csupán ennyiből állott: „Semmi határozottat mondani nem lehet; remélni lehet azonban, hogy a spanyol EAQ adóállomás átveszi a kontinensről való közvetítés szerepét”. Ehhez hozzájárult még a Rangoonból kapott kiábrándító értesítés is, mely szerint ott egy újabb típusú vevőkészüléket beszerezni nem lehetett. Meg kellett tehát elégednünk a 4 csöves 2802 sz., részben sérült Philips készülékkel. Térdreborultam Jehova előtt hozzá esedezve, hogy tegye meg azt ő, amit én a magam erejéből megtenni nem tudok — s kegyelme folytán minden továbbiról gondoskodott!
Éjféltől kísérleteztünk az állomás vételén, miközben többször végigfutottunk a skálán. Az előadást legkésőbb éjfél után fél kettőre vártuk. Az óra immár kettőt ütött. Semmi sem történt. Türelmesen kerestünk tovább abban a reményben, hogy sikerülni fog legalább az üzenet „farkát” elcsípni. 2.15 órakor az ismert amerikai testvérek szavaira figyeltünk fel s csaknem értelmetlenül hallottuk: „terem” ... „Rutherford” ... Ez további kitartásra ösztönzött bennünket. A szavak elnémultak s az állomás ismét eltűnt. Az óra már
2 óra 27 percet mutatott; — forgattunk — s csak tovább forgattunk — talán már ötvenedszer is, miközben a vételt is szabályoztuk — egyszerre csak egy helyen mindkét szót hallottuk: „Rutherford bíró” s nem is egy egész másodperc múlva teljesen érthetően és tisztán hangzottak fel bevezető beszéded szavai, melyek még állandóan a füleimben csengenek: „A valóban nagy ember, aki valaha ismeretes volt, mintegy két ezer év előtt élt a földön. A neve Krisztus.” Beszédedet elejétől a végéig hallottuk. Hallottuk a hallgatóság „igen”-jét s vele együtt mi is felkiáltottunk. Az az érzés, hogy Jehova győzött — s általa mi is — teljesen áthatott bennünket. Imával kapcsolatos hálaadó szavak szállottak Ő hozzá arra kérve Őt, hogy erősítsen tégedet az Ő munkájának végzésében, abban a tudatban, hogy te bátran és minden kétség nélkül foglaltál helyet az Ő oldalán. Köszönjük, kedves Rutherford testvér, hogy nekünk is megengedted ebből az „időszerű eledelből” való táplálkozást. Dicsőség az Istennek!
Most és mindenkor nemcsak hogy résen vagyunk, hanem az ütközet csatasoraiban is kivesszük a nekünk jutott kis részt. Burmától távolabb eső helyeken a testvérek szintén megtettek minden előkészületet az előadás vételére. Az eredményről való tudósítás később következik.
Mindenkor a tieid a királyok Királyának szolgálatában
S. B. Coote testvérek, Burma
Az úr felszereli és előkészíti övéit
Kedves Rutherford testvér!
A májusi négy Béthel-összejövetelen 5, illetve, 8, 7 és 8 testvér vett részt
Ez alatt az idő alatt a „Filiszteusok veresége” cikket tanulmányoztuk s megkezdtük a „Mi felelősségünk” tanulmányozását is.
Csodálatos megfigyelni annak a módját, amint az Úr felkészíti övéit, miközben az Őrtorony
által ad nekik értelmet, miután minden szükségessel ellátta, hogy a hírt szintén továbbvigyék azokhoz, akik utána őszintén vágyódnak s ezáltal megismerhessék az Úr útjait és oktatásban részesüljenek.
Ezek a tanulmányok nagy segítséget jelentenek számunkra. Erőnk azáltal növekszik, hogy eleget teszünk felelősségünknek, mellyel az Úr megbízott s az ő igazságának megértésével, amellyel kegyesen megáldott.
Meg lehetsz arról győződve, hogy minden megszakítás nélkül mindvégig kitartunk a harcban, mindaddig, amíg Jehova megállást nem parancsol s az ellenséget — „porba veti”, mivel ez a mi eltökélt szándékunk.
Forró szeretettel, testvéreid Jehova szolgálatában
Béthel-család, Koppenhága.
Lucern — legszebb ünnepeink egyike!
„A mi nagy Királyunkért való lelkesedéstől még mindig áthatva és hálával telve vele szemben, nektek is kedves testvérek — mindenek előtt azonban a mi kedves Rutherford testvérünknek is — szívből mondok köszönetet mindazon jótéteményért, szeretetért és a sok áldásért, mely az Úr kegyelme folytán Lucernben jutott osztályrészül.
Valóban nem találok alkalmas szavakat, melyek által kifejezésre juttathatnám azt az érzést, amely szíveinket töltötte el, amidőn a szálloda szép szobáiban megvendégelve foglalhattunk helyet a kedves úttörők között. Nagyon jól esett elfogyasztanunk délben az élelmiszerrel telt csomagjaink tartalmát; mindnyájan oly boldogak voltunk. Mily nagy volt azonban a meglepetés akkor, amidőn megtudtuk, hogy számlánk javára 50.— svájci frank lett elkönyvelve!
Szóval ez volt életünkben a legszebb ünnepünk; a hétfői nap különösen. Azt hiszem mindnyájan egyek voltunk Rutherford testvérrel, miáltal szükségessé vált, hogy hitünk mellett pártoskodjunk. Az úttörőkkel szemben tanúsított szeretetekért fogadjátok tehát még egyszer szívélyes köszönetemet. Az Úr legyen veletek.”
E. H.
„A legszebb kongresszus, amelyen szintén részt vehettem, immár befejeződött. Hála legyen az Úrnak az úttörők érdekében tett rendkívüli intézkedéséért.”
A. F.
Készenlétben a szolgálatra
„Lesznek szívesek részemre négy különböző füzetből két-két példányt küldeni és egy befizetőlapot mellékelni?
Szomjúhozom Isten igéje után. Máris több ismeretet szereztem felőle s most a füzeteket itt szeretném elterjeszteni. Gyermekkorom óta a papság tanításaiból nyert tapasztalat megérlelte bennem, hogy méltó lehessek az önök könyveire; mivel Isten igéje vigasztal engemet. Arra kérem az Üdvözítőt, hogy alkalmas módon szolgálhassam őt és a Szentszellem keresztsége által juttassa el hozzám a hitben való megerősödést.
Engedje meg, tisztelt uram, keresztényi üdvözletemnek kifejezését, A. P.”
(Folytatás a 206. oldalon)
