{{raw:data:c |{{raw:data:p|c| MÓZEST jehova közvetítő vagy szócsövekép¬ pen használta, aki útján utasításokat oszto¬ gatott. Mózes főpapja volt, ami prófétailag Jézus Krisztusra mutat, Jehova legfőbb tisztviselőjére. Áron, Mózes testvére és Izrael főpapja bizonyos szolgálatra utasíttatott az engesztelés napján, s így ugyancsak Jézus Krisztust ábrázolta. Jehova megparancsolta. Mózesnek, utasítsa Áront teen¬ dőire az engesztelés napján, többek között két • kecskebakot kellett az Úr elé állítania: „Izrael fiainak gyülekezetéből pedig vegyen át két kecs¬ kebakot bűnért való áldozatul és egy kost egé¬ szen égő áldozatul." (Mózes III. 16 : 5) Az egyik bakot bűnért való áldozatul használták fel, vi¬ szont a másikat „bűnbakul küldték ki a sivatag¬ ba". Jehova kecskéje azokat példázza, akik Jé¬ zus Krisztus áldozó társaivá lesznek. A bűnbak prófétailag a „nagysokaságot" példázza-e, amely¬ ről tévesen azt tételeztük volt fel, hogy nem akar meghalni és kényszerhalálba küldetik? A Szentí¬ rás tagadó feleletet ad erre a kérdésre. Az Isten felszenteltjei sok ideig azon a nézeten voltak, hogy a bűnbak a nagysokaságot vagy valamely alárendelt osztályt példáz. Az írás azonban nem támogat ily következtetést. A nagysokaság nem szellemtől született osztály, hanem azon „más juhokból" áll, amelyeket az Úr Jézus Krisztus a templom megítélésének ideje alatt gyűjt nyájᬠhoz. Ez nem oly nyáj, amely csak részben hűsé¬ ges, mert Jehova nem gyönyörködik félig hű, fél szívű teremtményben. A nagysokaság nem oly se¬ reg, amely az áldozati haláltól való félelmében egész életén keresztül szolgaságban lett volna. Kit példáz tehát a bűnbak? Prófétailag egy szel¬ lemi osztályt példáz, nevezetesen a „gonoszszol- ga-osztályt“, amelynek tagjai a pusztulásba ro¬ hannak. Ennek a következtetésnek bibliai bizo¬ nyítékait a következőkben adjuk elő. ’ A következő szövegekből kiderül, mily külön¬ bözőképpen lett felhasználva ez a két kecske: „Mert a testnek élete a vérben vart, én pedig az oltárra adtam azt nektek, hogy engesztelésül le¬ gyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést." (Mózes III. 17 :11) „Van oltárunk, amelyről nincs joguk enni azok¬ nak, akik a sátorban szolgálnak. Mert amely ál¬ latok vérét a főpap beviszi a szentélybe a bűnért, azoknak testét megégetik a táboron kívül." (Zsi¬ dók 13 :10.11) Az Úr bakját megölték és vérét a szentek-szentélyében az engesztelés táblájára hintették. A bűnbak vérét ellenben sehol semilyen célra sem áldozták vagy használták fel. . 1 Áron főpap a két kecskét Jehova elé állította, amennyiben azokat a pitvarban a sátor elé vitte. Áron ebben Jehova főpapját, Jézus Krisztust példázta. A Mózes III. 16 : 5-ben ecsetelt két kecs¬ kebakot az Izrael tulajdonában levő kecskék kö¬ zül választották. A hasonmási nagy főpap, Jézus Krisztus, az apostolok napjaiban kezdett hozzá a két hasonmási kecske kiválasztásához. A kivᬠlasztás e műveletének mindaddig tovább kell folynia, amíg az Úr kecskebak osztályának létszáma teljes lesz és az Úr elé' lesz állít¬ va. A két kecske a nép költségére lett Izrael kö¬ zösségétől vásárolva. Az izraeliták az Istennel ki¬ békülésre törekvő emberiséget- és azt példázzák, hogyan lesz közülök kivéve néhány a Jézus Krisz¬ tussal való feláldozás céljából. Habár mindkét kecske ki volt választva és bűnért való áldozatra készenlétbe helyeztetett, közülök csak az egyiket használták fel valóban bűnért való engesztelésül és nevezték is úgy. — Mózes III. 16 :15 •A két bakot Áron vezette a sátort körülvevő pitvarba és állította őket az Úr elé. „Azután ve¬ gye elő a két kecskebakot és állassa azokat az Úr elé a gyülekezet sátorának nyílásához (ajtajᬠhoz)". (Mózes III. 16 : 7) A két bak tehát azokat példázza, akik az áldozati korszak alatt szentelik magukat Isten akaratának cselekvésére, s akiket Isten megigazít. Ez az áldozati idő az Űr Jézussal és az apostolokkal kezdődött és mindaddig fog folytatódni, amíg Krisztus testének összes tagjai kiválasztva nincsenek. Azon tény, hogy mind két bak készen állott a bűnért való áldozatra, a tör¬ vényszövetség áldozataiban nyer bemutatást, mert azoknak hibátlanoknak kellett lenniök. A megigazult ember kedves Isten előtt és áldozatra alkalmas az Űr előtt. (Mózes III. 22 :21, 22) A pitvarban levő két bak tehát a megigazult és szel¬ lemtől született egész osztályt példázza; mert Is¬ ten az áldozati korszak alatt éppen avégböl iga¬ zítja meg az embert, hogy a Jézus Krisztus ál¬ dozatában való részvételre mint az ő gyermeke alkalmas lehessen. Kívülről nézve ennél a pontnál mind a kettő egyforma. A kiválasztás azonban a szívbeli őszinteség alapján történik, s ez nemcsu- pán az egyesek beszédéből, de a cselekedeteiből jut kifejezésre. Természetesen az emberek nem tudják megmondani, hogy kicsoda van elfogad¬ ható állapotban; mert az emberek csak a külsőt nézik. „Az Úr nem azt nézi, amit az ember, mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van". (Sámuel I. 16 : 7) A. választás tehát a belső érzület alapján törté¬ nik, az ítélet pedig akkor történik, amidőn az Úr Jézus megjelenik a templomban és ítéletre ül. (Péter I. 4 :17; Malakiás 3 :1—3) Ezt az időt megelőzőleg a két kecske a pitvarban mint Isten¬ nek felszentelt áll, mint amelyek még nem állít¬ tattak ítéletre az Úr elé. Jehova a nagy bíró és ő Jézus Krisztus, meghatalmazott képviselője út¬ ján ítélkezik, akinek minden ítéletet átadott a menny és a föld felett. — János 5 : 22, 27 ’ A pitvarban a két kecskebakban példázott felszenteltek és szellemi szülöttek az ítélet és a szétválasztás idejéig együtt járnak. A főpapnak adott parancsból kitűnik, hogyan fog történni ez a szétválasztás, t. i. sorsvetés útján. „És vessen sorsot Áron a két bakra; az egyik sorsot az Úrért, a másikat Azázelért." (Mózes III. 16 : 8) A ket¬ tő szétválasztása nem történik erőszakosan; Jé¬ zus Krisztus nem ítélkezik erőszakkal, hanem Is¬ ten törvénye értelmében, mert az kormányozza őt. „Én semmit sem cselekedhetem magamtól; amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazsᬠgos; mert nem a magam akaratát keresem, ha-
