A lap nincsen korrektúrázva
Krisztus útján, amit közölnek is mindenkivel, akinek nyitva vannak a fülei.
38 A hetedik hó 10-ik napjára az engesztelésnapja esett, ami éppen 5 nappal előzte meg a sátoros ünnepet, s ezen a napon meg kellett fújni a riadókürtöket az Úr parancsa szerint. „Akkor fúvasd végig a riadó kürtöt a hetedik hónapban, a hónap tizedikén; az engesztelés napján fúvasd végig a kürtöt a ti egész földeteken.” (Mózes III. 25:9) A riadókürtök megfúvása szabadságot hirdetett azok részére, akik Jehova mellett álltak, ami természetesen a maradékot és azokat is magában foglalja, akik hozzá csatlakoznak, t. i. a nagysokaságot is. A maradék részére a riadókürt megfúvása nyilván azt jelenti, hogy nem a világi hatalmak a (bibliai) felső hatalmak, amint valamikor tanítottuk. Ellenkezőleg, azok sátáni eszközök. A felsőbbség Jehova Isten és Jézus Krisztus. A hűségesek csak az utóbbi években ismerték fel ezt a nagy igazságot s azóta fogták fel, hogy a világi hatalmaktól függetlenek, s a világi tényezők bilincseitől is, s hogy ezek nem tudják bilincsbe verni azoknak szellemét, akik magukat Jehovának és az ő országának szentelték. A zsoltáros a hetedik hó 10. napján megszólaló riadókürt felől mondotta: „Boldog nép az, amely megérti a kürt szavát; te orcádnak világosságánál jár ez, ó Uram.” (89.zsoltár 16) Öt nappal később tartották a sátorok ünnepét. A riadókürt megfúvása nyilván a megbilincselt rabok felszabadítására mutat, amelyhez a maradék és a nagysokaság is hozzátartozik. A riadókürt azok részére szól, akik felfogták, hogy Sátán szervezetétől mentesültek és az üdvösségük Jehovától származik Jézus Krisztus útján.
39 Jehova mindent felölelő szövetsége változhatatlan, Ábrahámnak tett ígéret, amit Isten esküvel is megerősített. (Zsidók 6:17-19) Ezen ígéret értelmében Jehova egy „mag” támasztását fogadta meg, aki útján meg fogja valósítani szándékát. Jehova ebben a szövetségben ígérte: „És megáldom azokat, akik téged áldanak és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.” (Mózes I. 12:3) Az áldás és az átok össze vannak kapcsolva. Jézus Krisztus az átok végrehajtása előtt elválasztja a templomban az áldottakat az átkozottaktól, illetve a juhokat a kecskéktől. Jehova átkát a kecske-osztályra (bűnbak) veti, többi juhait, a nagysokaságot pedig megáldja, mégpedig amiatt, mivel a bakok megátkozták a Krisztus részét alkotó hű maradékot, a „más juhok” ellenben azt (a maradékot) áldották, illetve jót tettek vele. (Máté 25:31-46) Ez az átkozás és áldás az újjászületés, vagy helyreállítás ideje előtt történik. Azért tehát a kicsiny sereg és a többi juhok együtt örvendeznek, mivel a többi juhok, illetve a nagysokaság az Úr köré gyülekezik s mivel ez a föld gabonájának a behordása, amivel a kicsiny sereg kapcsolatba hozatott, mindnyájan együtt örvendenek Isten dicsőségére. Valószínűnek tetszik, hogy a „behordás ünnepének” még azon időben kell megkezdődni, amíg a papi osztály egy része a földi osztállyal együtt van. Gondolható-e bibliai alapon, hogy a megígért áldás csak Armageddon után kezdődik? Ez nem indokolható meg. Az ábrahámi szövetség fő célja
Jehova nevének az igazolásából áll. A többi, ahhoz hozzáfűzött szövetség célja az ő neve érdekében való eszköz megteremtése az ő igazolásának felhasználására. A bosszúállás s az igazolás és az áldás egymással összefüggnek, ami megmutatja, hogy bizonyos áldásnak az igazolás előtt is be kell következnie, mert máskülönben senki sem menekülhetne meg és élhetné túl Armageddont Jehova nevének igazolására. Ennek az áldott osztálynak mondja Jézus: „Jöjjetek én Atyám áldottai és bírjátok az országot, amely részetekre készült a világ fundamentumának lefektetése óta.” Ami amellett szóló további bizonyíték, hogy a hasonmási sátoros ünnep Jehova ünnepe, megkezdődött és a maradék együtt ujjong a nagysokasággal ezen az ünnepen.
Ki részesül az áldásban?
40 Ábrahámnak mondotta Jehova: „És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek!” (Mózes I. 22:18) Ezt az ígéretet a magyarázó szövegek megvilágításában kell megvizsgálni. Ez nyilván nem minden ember megáldását jelenti, arra való tekintet nélkül, hogy jó- vagy gonosz-e az illető. Hanem csupán azokra vonatkozik, akik Jehova mellett foglalnak állást és engedelmeskedni fognak neki, s ezek gyűlnek ki minden nemzet közül. Az áldottaknak meg kell tartaniok a sátoros ünnepet, máskülönben nem részesülnek áldásban. Meg van írva: „És lészen, hogy akik megmaradnak mindama népek közül, amelyek Jeruzsálem ellen jőnek; esztendőről esztendőre mind felmennek, hogy hódoljanak a királynak, a Seregek Urának: és megünnepeljék a sátorok
ünnepét.” (Zakariás 14:16) Ez a szöveg segít hozzá a sátoros ünnep kezdetének megállapításához.
41 Mily nemzetek támadtak tehát Jeruzsálemre? Azok a nemzetek vonultak az ünneplő Jeruzsálem ellen, amelyek nem ünnepelnek. „Jeruzsálem” neve az új Jeruzsálemre vonatkozik. Ez az Isten főszervezete, amely Jézus Krisztusból és az ő királyi házának vagy királyságának hű tagjaiból áll. Ez a nemzet 1914-ben született (alakult) meg, amidőn Jehova az Úr Jézust ellenségei között való uralkodásra utasította. (110. zsoltár 2) Később, főkép 1917-ben és 18-ban Sátán minden nemzetet, főkép az álkereszténységet az Úr „szent nemzete” ellen vonultatott s amint a próféta mondja, kifosztatta, amennyiben Sátán a „gonosz szolga
osztályt” teljesen magához csábította. A maradék, a hű szolga osztály ellenben az Úrtól megőríztetett s elküldetett Jehova nevének bizonyságtevésére. Ennek a bizonyságtevésnek Jeruzsálem megtámadása és az Armageddon közti időben kell bekövetkeznie Isten hű bizonyságtevői által. Sátán Armageddon viadalának megvívása előtt Góg vezetése alatt elküldi gonosz szellemeit, hogy minden nemzetet Isten szervezete ellen toborozzon és azért visel háborút a maradék ellen, mivel az megtartja Isten parancsait és Jézus Krisztus bizonyságtételét bírja. (Jelenések 12:17; 16:13-16) Az Úr mellett állást foglalók mind e mai napig éppen azt tapasztalták, amit Jézus a következő szavakban fejez ki: „Minden nemzet gyűlölni fog benneteket az én nevemért!” Ezek a
