A lap nincsen korrektúrázva
vöt éa hatalmat Istennek és Jézus Krisztusnak tulajdonítanak. (Jelenések 7:11, 12) Annak megmutatására, hogy a nép Jehovát tekinti a nagy életadónak és győzelmesnek, van a pálma és a vízforrás is jelképnek használva; ez kitűnik a Bibliából az első pálmákkal kapcsolatban. Az izraelitákat Mózes, Jehova utasítására eredményesen kivezette Egyiptomból a Veres-tengeren keresztül. Így aratott győzelmet Jehova Faraón, az ördög képviselőjén és szabadította meg az izraelitákat s fejezte ki előttük, hogy Jehovától származik az üdvösségük. Élimbe vezérelte őket „És monda: Ha a te Uradnak, Istenednek szavára hűségesen hallgatsz és azt cselekszed, ami kedves az ő szemei előtt és megtartod az ő parancsolatait és minden rendelését: egyet sem bocsátok reád ama betegségek közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az Úr, a te gyógyítód. És jutnak Élimbe és ott tizenkét forrás vala és hetven pálmafa; és tábort ütének ott a vizek mellett.” (Mózes II. 15:26, 27) Ezeket a szavakat Mózes IV. 33:9 is megismétli s bizonyosan valamily célzattal jegyeztetett fel. Élim „erősséget” jelent s ez a hely élővíz-forrásaival és hetven pálmafájával a teljes erőnek, győzelemnek és az Isten kegyes adománya az ő választott felkentje, Jézus Krisztus által.
32 Amit az izraelitáknak adott jelképi törvény követelt, teljesen egyezik azzal, amit az Úr most az utolsó napokban követel felkentjeitől. Most Krisztus a templomban áll és felszólít: „Én vagyok az út, az igazság és az élet!” Ezt az örömhírt bizonyságtevésül hirdetteti minden nemzetnek. Felkentjeit elküldi, hogy a jóindulatúaknak minden nemzet közt megmondják: „Jöjjetek, ismerjétek meg Jehovát és igyatok az élet vizéből!” Azután a többi juhokat, a jonadábokat, vagy nagysokaságot hívatja és utasítja, hogy mindenkivel közöljék, aki azt meg akarja hallgatni: „Jöjjetek és vegyétek az élet vizét ingyen!” Ezek a tények további bizonyítékok amellett, hogy a hasonmási sátoros ünnep most folyik és a királyság hírét most meghallották, akik eddig jövevények voltak a földön, az Urat megismerték, elismerték és hódolnak neki; a pálmaágak lengetése ezt példázza. Emiatt nem hajbókolnak az Isten szervezetéhez csatlakozó emberek embereknek és emberi hatalmaknak s nem is tőlük várják üdvösségüket.
Öröm
33 A három nagy ünnepnek mindenike, amelyeket az izraelitáknak az Úr parancsára meg kellett tartaniok, nagy örömmel kezdődött. Jehova ünnepe volt mindenik; mert ezeken az ünnepeken őt tekintették a legfelségesebbnek és a leghatalmasabbnak. Az ünnep fő célja Jehova neve igazolásának az elismerése volt. Most Jézus Krisztus, a nagy igazoló eljött és ígéretéhez híven felkentjeivel a királyság örömpoharát üríti. (Máté 26:29) Az Úr Jézus Krisztus öröme az Atya nevének igazolása. Most híveit maga köré gyűjtötte a templomban s így szól hozzájuk: Mivel a kevés felett hívek voltatok, sokra bízlak ezután; lépjetek be az Úr örömébe! (Máté 25:23) Krisztus országának érdekeit erre a hű és bölcs osztályra bíz-
za s ezek osztoznak az ő örömében Jehova nevének igazolását illetőleg.
34 A Szentszellem második kitöltése óta a maradék meglátta az Urat az ő szent templomában, valamint azt is, hogy miképpen világosítja meg mindenkinek az elméjét és küldi Jehova akaratának teljesítésére. Ez nagy mértékben fokozta az Úr népének örömét. É Értékelni tudják ama nagy kiváltságot, hogy Jehova nevét viselhetik s nagyon örvendenek, hogy bizonyságtevői lehetnek az ő nevének tiszteletére. A sátoros ünnep tehát mint Jehova ünnepe az Úrnak szentelt örömünnep, amelyben összes felkentjei részt vesznek. Jehova bizonyságtevői az utóbbi hónapokban nagy indítékot találtak a kiáradó öröm tekintetében abban, hogy Jehova feltárta előttük Jézus Krisztus útján a „nagysokaságra” vonatkozó igazságot s a maradék kiváltságának látja, hogy az igazságot az Úr parancsa szerint hirdesse és Jehova dicsőítésére a nagysokaság összegyűjtésében közreműködjön.
35 Amidőn Isten jelképi népe a fogságból kiszabadult és felismerte kiváltságát a sátoros ünnep tartására vonatkozólag, többé nem siránkozott s minden hozzátartozóival együtt örvendezett. A maradék a pászka és a pünkösd megtartásával nem szünteti be a munkáját s e tekintetben való öröme sem szűnik meg. Mindkettő tovább tart, amihez most a nagysokaság összegyűjtésének öröme is hozzájárul. Jehova egész népe együtt
tartja az ünnepet és a nagysokaság meg van mutatva, amint a pálmaágakat lengeti s így Krisztus, a Jehovától küldött király, győző és üdvözítő előtt hódol.
36 Amidőn Mózes, Moáb mezején az izraeliták oktatását befejezte, mondotta: „Ujjongjatok ti nemzetek, Ő népe!” (Mózes V. 32:43), Ez biztosan arra mutat, hogy a felkenteken kívül még mások is állanak az Úr mellett és együtt örvendenek az Úrral. Az apostol Mózes e szavait idézte Róma 15:10-ben, ami ismételten azt bizonyítja, hogy a felkent maradék a nagysokasággal együtt ünnepli a sátoros ünnepet.
Miért kell ujjongani?
37 Most nagy öröm uralkodik az Úr népe között, mivel a szabadulás napja elérkezett. (Lukács 21:28) Az Írás több idézete s a kapcsolatos tények mutatják Armageddon közelségét. A nagy vitéz, Jézus Krisztus aképpen van bemutatva, amint nagy hatalommal, harci ménen lovagolva jön. Jehova napján jön így s a következőkép felel a hozzá intézett kérdésre: „Bosszúállás napja volt szívemben és megváltottaim esztendeje eljött.” (Ésaiás 63:4) Jehova felkentjeinek, a maradéknak, „Isten bosszúállásának napján” kell tevékenykedniük, vigaszt juttatva el a nyomorgókhoz és jajveszékelőkhöz; mert az Úr parancsa határozottan így intézkedik. (Ésaiás 61:2; Ezékiel 9:4) Akik a bizonyságtevésből vigaszt merítettek, a vigasztalókhoz csatlakoznak az örömben s velük együtt éneklik Jehova dicsőségét az üzenet továbbítása által. Ez azt jelenti, hogy a maradék és a jonadábok együtt „merítik az üdvösség vizét a szabadító kútfejéből.” (Ésaiás 12 :3) Ezek tudják, hogy az üdv Jehovától származik Jézus
