A királyság érdekei
A lap korábbi változatát látod, amilyen Katomozes (vitalap | szerkesztései) 2023. augusztus 29., 09:21-kor történt szerkesztése után volt.
Az
ŐRTORONY
és Krisztus
jelenlétének hírnöke
Ti vagytok az én
tanúim, szól Jehova,
hogy Isten vagyok.
Ésaiás 43:12
Vigyázó! meddig még az éj?
Ésaiás 21:11
The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Monthly, June 1938
Revista lunara - Anul 25
Vallásos f-irat 25. évlolyam
11-12 szám
1938 junius 15 hó
TARTALOM
Az Ő "műve" és "cselekedete"(VII. rész folytatása
82
A királyság érdekei
86
Jeremiás
94
Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)
Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.
Made in Czechoslovakia
86
katlan munkájában és azáltal részünk van Jehova dicsőséges nevének az igazolásában, és mindjobban növekvő örömmel tekintünk az ő „hallatlan dolga" elé, amely nevét teljesen és örökre igazolja.
Tanulmánykérdések
(Angol W. 1937 december 1.)
A királyság érdekei
„Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt." — Máté 24:47.
1
JEHOVA tulajdonát képezi minden dolog mennyen és földön. A mérhetetlen kincseiből tetszése szerint teremtményeinek is ajándékoz. Jehova Isten már évszázadokkal ezelőtt ismertette azon feltett szándékát, hogy a világot igazságossággal felépíti és annak igazságos uralkodót ad. Ezt a kijelentést már az Édenben történt lázadáskor megtette. Isten világmindenségében addig az ideig minden igazságos volt, de Lucifer a kapzsiságában igazságtalanná lett, s ő más teremtményeket is igazságtalanságra vezetett. Isten az ellene történt lázadás miatt kinyilatkoztatta feltett szándékát, miszerint egy igazságos kormányzatot szerez, amely igazságosságban fog működni világraszóló szervezetének a magva által. Azért teremtményei számára ennek a kijelentésnek az elhangzása óta napjainkig a megígért királyság teljesedése és felépülése a legfontosabb. A most földön élő teremtmények kezdik mindjobban felismerni, hogy minden érdekeik és a jólétük is teljesen Jsten királyságán nyugszik. Ennek az országnak vagy az igazságosság kormányzatának első célja Jehova nevének az igazolása, míg a második, hogy a teremtményeknek alkalmat nyújtson az örök élet elnyerésére és élvezésére.
2
Valóban elmondhatjuk, hogy a jelenkor a legrosszabb és egyben a legjobb is — a legroszabb, mivel soha azelőtt nem tettek oly kétségbeesett erőfeszítést arra, hogy önző emberek a világot Isten igéjével ellentétben uralják. A gazság elérte tetőfokát. Másrészről pedig ez a legkedvezőbb idő, mert elérkezett Jehova ideje királyságának a beiktatására, miáltal minden gonoszságot megsemmisít és a világot igazságosságban kormányozza. Ezt a hirtelen változást csak nagy harc által lehet keresztülvinni. A gonoszság és igazságosság közötti végütközet közel van, és biztos, hogy az igazságosság fog győzedelmeskedni. Éppenezért minden igazságszerető ember szívében Isten királysága foglalja el az első helyet. Az összes nemzetek és népek agyon fárasztják magukat s most nagy nyomorúságban és tanácstalanságban vannak. Nem tudják, hogy hol találhatnának menedéket, mivel vakok Isten kegyelmes gondviselésével szemben, amelyről királysága által minden igazságosságot és alázatosságot kereső számára gondoskodott.
3
A vallás volt minden időben és van ma is arra használva, hogy a népet vakságban tartsák és a kétségbeesés és romlás útján vezessék. Amióta az ördög Évával
elhitette, hogy oly okos lehet mint Isten, a vallás mindig azt a célt szolgálta, hogy az emberek előtt eltakarja Jehova Istent és az igazságosságot szeretők számára tett gondviselését. Az ördög által bevezetett és a teremtmények utján gyakorolt vallás volt az, amely a vízözönt szükségessé tette és amiért az 'akkori világ 'meg lett semmisítve. A vízözön után az ördög megint megszervezte a vallást és tömegeket szedett rá, hogy a Teremtő megvetése és kigúnyolása mellett teremtményeket imádjanak és tiszteljenek. (Róma 1:25) Később Jehova a hű Ábrahám leszármazottait egy nemzetté szervezte és elkülönítette őket a maga neve számára. Jehova ezt azért tette, hogy a pusztulásukat megakadályozza és készenlétben tartsa őket Krisztus Jézus, megígért mag eljövetelére. Isten törvényt adott Izrael nemzetének, s ugyanakkor ünnepélyes szövetséget kötött velük, hogy ha követik parancsait, tulajdon népévé, értékes kincsévé, a feltett szándékára kiválasztott népévé teszi. Ennek a nemzetnek a pusztulása egyedül azért következett be, mert megvetették Isten törvényét és az ördög által köztük bevezetett vallás gyakorlására adták magukat. Izrael nemzetének az eljárása és a sorsa pontosan azt árnyékolta elő, ami most az úgynevezett „kereszténységben" történik s ami rövidesen reá következik. Ami Izraelre következett, biztosan rákövetkezik ugyanabból az okból a „kereszténységre" is.
4
Jehova a földre küldte szeretett Fiát, Jézust, hogy az igazságot ismertesse különösen a zsidókkal, és figyelmeztesse őket arra a nagy veszedelemre, amely Jeruzsálemet fenyegette azért, mert az ördög-imádásra adták magukat. Az uralkodók nem hallgattak a figyelmeztetésre, és a város el lett pusztítva. Jézus Krisztus bevezette a földön a mindenható Isten igazi imádatát, s azért ő az alapítója az igaz keresztényiség, illetve az emberek azon seregének, akik Jézus Krisztus nyomdokain járnak. Hű apostolai az igazságot tanították és a mindenható Isten igaz imádatát. De miután ők elhunytak, az ördög önző emberekkel megint bevezette a vallást és „keresztény vallás" hamis elnevezés alatt gyakoroltatta, amiáltal Isten nevét jobban meggyalázzák, mint minden más által. Ez pedig különösen azért mondható el, mert törvénytelen, gonosz szokásaikat Krisztus nevében cselekszik. Izrael törzsei között volt néhány őszinte ember is, akik hűségesek maradtak Istenhez,
87
Hasonlóképpen a „kereszténységnek" nevezett országokban is voltak egyes emberek és ma is vannak, akik hűségesen engedelmeskednek Istennek és őt szellemben és igazságban imádják.
5 Körülbelül 1878 körül egyes hű emberek felismerték, hogy az Úr Jézus Krisztus visszajövetelének az ideje elközelített, és azért megkezdték ennek az örömüzenetnek a hirdetését. Babilonnal, Sátán szervezetével haladtak, mindazáltal nagyobb világosságra vágyakoztak és abban kívántak járni, Babilonnal megszakították a közelebbi érintkezést, azonban szennyes ruhákkal távoztak az ördögi szervezetből. Vagyis: noha elhagyták Babilont, továbbra is vallást gyakoroltak és vallásos szokásoknak hódoltak. Az Úr csak nem régen tárta, fel Jézus Krisztus őszinte és becsületes követőinek az ördögvallás utálatosságát, és felismertette velük, hogy mekkora gyalázatot zúdít a vallás Jehova nevére. Ez erős és meggyőző bizonyítéka annak, hogy a végleges leszámolás napja elérkezett, amidőn mindazok, akik Isten tetszését élvezik, teljesen szakítani kell a vallással és teljes szívvel a mindenható Isten imádatára kell törekedjenek, mégpedig lélekben és igazságban. Éppenazért most nagy harc folyik a vallás és az igaz kereszténység között. Sokan keresztényeknek tekintették magukat, a valóságban azonban csak vallásoskodók. Sokan a jelen igazságot a legjobb vallásnak tekintették s még most sem ismerték fel, hogy mit jelent Krisztus Jézust valóban nyomon követni. Aránylag csak kevesen ismerték fel igazán, hogy senki sem gyakorolhat vallást, hogy ugyanakkor Jézus Krisztus igaz követője lehessen.
6
Hányan értékelik ma kellőképpen Istennek Krisztus kormányzata alatt álló királyságát? Nyilvánvalóan vannak egyesek, akik magukat Krisztus igaz követőinek hiszik és nem értékelik kellőképpen a királyságot, mivel közönbösek maradnak azzal szemben, nem bizonyítanak kellő hitet Istenben és az ő királyságában és nem törekszenek arra komolyan, hogy a királyság érdekében szolgálatot teljesítsenek. Az a körülmény, hogy csak keveset vagy egyáltalán semmit nem tevékenykednek abban, amit Isten tenni parancsolt s amit most az ő akaratával összhangban cselekedni kell, azt bizonyítja, hogy csak nagyon csekély mértékben érdekli őket a királyság, ha egyáltalán érdeklődnek még utánna. Aki Isten népének a gyülekezetteit látogatja, ahol az igazság üzenete hirdettetik és tudomást szerez Istennek a királyság üzenete hirdetésére vonatkozó parancsairól s azután a maga utján jár, az Úr parancsait figyelmenkivül hagyja és elmulasztja vagy megtagadja részt venni az ország evangéliumának a prédikálásában, az olyan azt mutatja, hogy egyáltalán nem értékeli a királyságot, és nem is fog részt venni annak áldásaiban, csak abban az esetben, ha gyorsan felébred és szorgalmasan részt vesz a hirdetés munkájában.
7
Kicsoda az, aki most a királyságról szóló igazságot hallja és határozottan a Király oldalára áll és örömmel engedelmeskedik az ő parancsainak? Ezek olyanok, akik Isten és felkent Királyát szeretik s ezt cselekedetekkel is bizonyítják. Az a tény, hogy Jehova évszázadokat használt a királysága előkészítésére, és az a további körülmény, hogy Királyát a trónra ültette, megdönthetetlen bizonyítéka annak, hogy a királyság a legnagyobb fontossággal bír, s hogy ma Isten népe a legnagyobb felelősséget viseli s egyben a legnagyobb kiváltságot élvezi, amely embernek valaha osztályrészül jutott. A Krisztus kormányzata alatt álló Isten országához hasonlítva minden más jelentéktelen. A királyság rendkívüli jelentősége miatt ez az az idő, amidőn okvetlenül értelmet kell szerezzünk, ami többek között
azt jelenti, hogy kellőképpen értékelnünk kell a Királyhoz és királyságához való viszonyunkat. Hogy ezt értékelni tudjuk, szem előtt kell tartsuk az Úr által most feltárt igazságokat, és ezzel szemben teljes figyelmet és engedelmességet kell tanúsítanunk.
Viszonyunk
8
Názáreti Jézus, a valaha létezett emberek legkiválóbbja, egy szerény férfi volt. Nem törekedett arra, hogy önmagának nevet szerezzen, hanem éppen ellenkezőleg, Jehova Isten parancsainak engedelmeskedve, megalázta önmagát, gyalázatot és végül csúfos halált szenvedett, mégpedig az Atyja akaratának való hűséges engedelmesség következményekép. Jézus minden időben kiemelte a királyság nagyságát, és mindenekfeletti fontosságát. Ismertette az igazságot és aztán kijelentette, hogy mindazok, akik az igazságból valók, ugyanezt kell- és fogják tenni. (János 18:37) És éppen ez az, amiről mindenki felismerheti, hogy az igazságból való vagy sem. Ha nem támogatja lelkesedéssel Jézus Krisztus ügyét és nem követi az ő lábnyomait, nincs az igazságból. Jézus meghalt a királyságért, Atyja akarata iránti engedelmességből. Isten feltámasztotta őt a halálból és a világmindenség legmagasabb hivatalára emelte, s ezt az ő hűségéért cselekedte. Krisztus Jézus ekkor már teljesen alkalmas volt, hogy uralmát mint a világ felkent királya megkezdje, mindazonáltal akkor még nem érkezett el erre Isten meghatározott ideje. Jehova így szólt őhozzá: 'Várakozzál, míg ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem.' (110. Zsoltár 1; Zsidók 10:13) Krisztus Jézus 1900 évig várakozott, s amidőn Isten meghatározott ideje elérkezett, Jehova kiküldötte Jézust és így szólt: "Uralkodjál ellenségeid között!" Ekkor történt, hogy Jehova Jézusnak adta a föld nemzeteit, amint írva van: „Néked adom a nemzeteket örökségül, és birtokodul a föld határait." (2. Zsoltár 6, 8; Elberfeldi ford.) Ez a nagy esemény 1914-ben történt, amint azt a jövendölések teljesedései bizonyítják. Ekkor vetette ki a hatalmas Király Sátánt a mennyből és készületet tett ennek a gonosztevőnek és szervezetének a teljes megsemmisítésére. Milyen viszonyban van tehát most Isten hű népe a nagy Királlyal? Mi a kiváltsága és kötelessége a királysággal kapcsolatban? Ha nem értjük és értékeljük kellőképpen, és nem cselekszünk vele összhangban, akkor elveszítjük a valaha teremtményeknek jutott legnagyobb kiváltságot. Azért nem lehet eléggé hangsúlyozni a királyság fontosságát, az ahhoz való viszonyunkat és az azzal kapcsolatos kötelességünket,
A templom
9
Isten temploma, amely nem emberi kezekkel lett építve, az emberek közül oly teremtményekből áll, akik Isten szellemétől fogantattak, Isten szelleme lakozik bennük, s akik felkenettek és részévé tétettek Jehova királyi házának, amelynek Krisztus Jézus a feje. (Kor. I. 3:16; II. 6:16) Sión Isten főszervezetének a neve, amely az ő „királyi házának" is van nevezve; Isten Sionban lakozik és Sión által hajtja végre feltett szándékát. (132. Zsoltár 13, 14) ’Az Úr Jézus eljövetele és hozzá leendő egybegyűlésünk' (Tessz. II. 2:1) az ő „templomához való jövetele". Ő templomához jön mint nagy bíró, hogy megítélje a hű halottakat és élőket. Akik hitben haltak meg és fedhetetlenségüket megőrizték, mint pl. az apostolok, az Úr eljövetelekor feltámasztatak a halálból és hozzá gyűjtettek, s azután az életben lévő hűségesek is hozzá gyűjtetnek. (Tessz. I. 4:15—17) Az Úr Jézus a Jehova templomához való jövetele
88
előtt befejezte a „Jehova eőtt való útegyengetés" munkáját és azután késedelem nélkül megjelent a templomban (Malakiás 3:1) Pontos párhuzamban azzal az idővel, amidőn Jézus magát a zsidók királyaként felajánlotta, jön el Isten felkent Királya a templomhoz, s a Szentírás és a tények azt mutatják, hogy a templomhoz való jövetel három és fél évvel Krisztus Jézusnak a trónra ültetése után, illetve 1918-ban történt. Ekkor kezdett beteljesedni a prófétai bejelentés: „Jehova az ő szent templomában, hallgasson előte az egész föld!" (Hab. 2:20) Jehova az ő szent templomában van, illetve Jézus Krisztussal, végrehajtó, tisztviselőjével képviselteti magát.
10
Az Úr ítélkezés végett jön templomához, s az ítélet Isten házán kezdődik, amint meg van írva: „De kicsoda szenvedheti el az ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg megjelenésekor? Hiszen olyan ő, mint az ötvösnek tüze és a ruhamosóknak lúgja! És ül mint ötvös vagy ezüst-tisztogató, és megtisztítja Lévi fiait és fényessé teszi őket, mint az aranyat és ezüstöt; és igazsággal visznek ételáldozatot Jehovának." — Malakiás 3:2, 3.
11 Ennek az ítéletnek a kezdetén, 1918-ban vagy a körül a nagy bíró, Krisztus előtt állott az emberek egy csoportja, akik szövetséget kötöttek Isten akarata cselekvésére és Jézus Krisztus követésére. Az Úr előtt megjelentek közül sokan vallásoskodók voltak, míg mások Jézus igaz követői s így keresztények voltak. A vallásoskodókat az önzés és önfenntartás szelleme vezette, csak az önmaguk megmentésével és egy oly állás elnyerésével törődtek, amelyben másoktól tiszteletet és dicséretet nyernek. Krisztus Jézus igaz követői viszont mindenekelőtt arra törekedtek, hogy Isten akarata megvalósuljon. Megfeledkeztek önmagukról s csak azzal törődtek, hogy hűségesen megtartsák szövetségüket, ők addig is hűnek és Istenhez ragaszkodónak bizonyultak, amennyiben az Úr Jézus és királysága elé tekintettek és azért imádkoztak s minden tőlük telhetőt megtettek, hogy Isten parancsainak engedelmeskedjenek és a Királyt és annak eljövetelét bejelentsék. A templomban való ítélkezés alatt az Úr iránti hűségük és odaadásuk miatt megtisztíttattak, jóváhagyattak és Isten templomába hozattak, amennyiben az Úr Jézushoz gyűjtettek. Ezekről a hűségesekről mondja az Úr: „Kicsoda hát [ama] hű és bölcs szolga?" Ezek amennyiben szorgalmasan Isten akaratának a cselekvésére törekedtek, hűségeseknek bizonyultak, és magukat teljesen az ő igéje által vezettetvén, bölcseknek bizonyultak. E hű sereg tagjai a következő viszonyban állanak a Királlyal: Sión tagjaivá tétetnek, hogy az ő szolgálatát végezzék; Krisztus Jézus, uruk és fejük parancsnoksága alatt' állanak; a templom tagjaivá lesznek, nem csupán azért, hogy megmeneküljenek és tisztességben részesüljenek, hanem ennek főcélja, mint azt Isten prófétájának köv. szavai mutatják az, hogy 'igazságban vigyenek áldozatot Jehovának'. (Mal. 3:3) Miután tüzes megprórbáltatások között megtisztíttatnak, megbízást nyenek és utasítva vannak, hogy az Úrnak áldozatot vigyenek igazságban. Ez pedig azt jelenti, hogy az emberek előtt hirdetniük kell a Jehova nevéről szóló igazságokat, és be kell jelentsék a Sátán szervezete ellen irányuló bosszúállásának a napját, ami igazságos ítélet lesz. Úgyszintén magasra kell emeljék Jehova és az ő Királyának a zászlaját, hogy az emberek megismerhessék az igazságossághoz vezető utat, és ismertetniük kell, hogy a királyság — az igazságosság birodalma — elérkezett. Az ilyenek alkotják most Isten népét, amely az ő neve érdekében a világból kiválasztatott, felkenetett és megbízatott, hogy egy különös munkát végezzen, amint Isten megparancsolta.
Jószág
12
Az így jóváhagyottak tehát most a „hű és bölcs szolgának" vannak nevezve, akik a templomba vitettek és ott az Úrtól utasítást nyernek. Ezeket az utasításokat a rejtekhelyen, illetve Isten templomában kapják, és ezek az utasítások a templomosztályt kivéve, mindenki előtt titokban vagy rejtve vannak. Azért mondja most nekik az Úr Jézus: ,Amit, nektek a sötétben [a rejtekhelyen] mondok, a világosságban mondjátok... és a háztetőkről hirdessétek’, azaz: bátran és félelem nélkül ismertessétek. (Máté 10:27) Mit kell ennek a hű szolgának ,kihirdetni’? Jézus a köv. szavakkal felel erre a kérdésre: „Először az országnak ez az evangéliuma kell hirdettessék az egész világon bizonyságul minden népnek: s azután következik be a vég." — Máté 24:14; van Ess ford.
13 Ezek a világból a Jehova neve számára kiválasztott emberek s ezek be kell teljesítsék azt a jövendölést, amely szerint Jehova nevét az egész világon ismertetni kell s amely Mózes által évszázadokkal ezelőtt feljegyeztetett. Jehova nevét és királyságát mindazokkal ismertetni kell, akiknek halló fülük van. Meg kell mondani nekik, hogy a királyság képezi az egyedüli eszközt a szabadulásra, s ezt a bizonyságtevést meg kell tenni még a mindenható Isten nagy napjának a csatája előtt. Erről a hű templom-seregről mondja Jézus a következő szavakat: „Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, akit az ő ura gondviselővé tett házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt? Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál! Bizony mondom nektek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt." (Máté 24:45—47) A „hű és bölcs szolgának" a Királyhoz való viszonya tehát világosan ismertetve van.
14 Az Úr által említett „jószág" mindent magában foglal a földön, ami Jehova Isten és Krisztus, a Király igazságos kormányzatának a tulajdonát képezi. Ez a jószág jelenti a királyság mindazon érdekeit, amelyek most a földre és a világ népeire vonatkoznak. Ezzel kapcsolatban sok és különböző teendők vannak. Az Isten nevéről és országáról szóló üzenetet elő kell készíteni és az emberekhez el kell juttatni, és ennek megtevése érdekében szervezte Isten az ő népét egy zárt Társulattá. A szolga-osztály közül egyesek testi eledelt kell készítsenek, főzniük és felszolgálniuk kell, hogy a többi munkatársak ehessenek; egyesek elő kell készítsék a kéziratot a nyomtatásra kerülő iratokra, míg mások a nyomdagépeket kezelik, hogy a királyság üzenete nyomtatott formában elkészüljön. Egyesek hangszórós készülékeket kell előállítsanak és kezeljenek, amelyek által a királyság üzenete az embereknek hirdettetik, megint mások a nyomtatott üzenetet kell eljuttassák az embereknek s arra fel kell hívni figyelmüket. A templom-sereg, a „hű szolga" minden egyes tagja megragad most minden kínálkozó alkalmat, hogy a Krisztus Jézus által most felépített igazságos királyság örömüzenetét ismertesse. Az idő elérkezett, amidőn az Úr minden igazságtalan uralmat és minden egyes igazságtalan munkást kiirt s a béke és teljes igazságosság kormányzatát iktatja be, amely Jehova nevének a dicsőítésére és magasztalására fog közreműködni. Az előkészítő munka, amely a gonoszok kiirtása előtt végre kell hajtassék, az Isten nevének és feltett szándékának az
ismertetése, hogy az emberek erről kellőképpen fel legyenek világosítva. Ez a tevékenység leleplezi a vallást és minden más elvetemült elemet a földön, s mivel ez a hiszékenykerítő [palifogó] vallásoskodókat leleplezi, az Isten és felkent Királya oldalán állókat kivéve, mindenki számára „szokatlan munkát" képez. Ez Isten „szo-
89
katlan munkája" s most el kell legyen végezve. Nagy prófétája által Jehova megengedi és megköveteli, hogy a teplom-sereg minden egyes tagja részt vegyen Jehova nevének és királyságának az ismertetésében. Ennek a parancsnak a követése a szabad választástól függ- vagypedig határozott utasítás szerint kell történjen? Ez egy parancs szerinti megbízás, s a felelősséget senki sem háríthatja el magáról. A Király, Krisztus Jézus, a nagy Próféta adja ki az utasítást és a templom-osztály tagjaira vonatkozólag van megírva: „Lészen pedig, hogy minden lélek, valamely nem hallgatánd arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül." — Csel. 3:23.
15
Soha teremtmények nem részesültek nagyobb kedvezésbe, de soha senki nem hordott nagyobb felelősséget! Az Úr a templom-osztálytól teljes hűséget követel. Ez hű kötelességteljesítést és a Királlyal szembeni pontos beszámolást jelent. Az Úr az ő „jószágát" a templom-seregre bízta, s most így szól hozzá: „Akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle." A Király és királyságának való szolgálati alkalmat az Úr egy másik Irásszövegben „talentumoknak" nevezi, amelyeket szolgáinak ad s amely talentumokat hű odaadás és kötelességteljesítéssel szaporítaniuk kell, s éppen ezt követeli meg mindazoktól, akik hűségeseknek bizonyulnak. Nekik elő kell segíteniük a királyság érdekeit, ők ki lettek választva és meg lettek híva, most azért hűségeseknek kell bizonyuljanak a megpróbáltatásban. Hogy valaki hűségesnek bizonyuljon, teljesen bizalomra méltó és teljesen megbízható kell legyen. Akármilyen kötelesség van kiutalva a „szolga“-osztály valamely tagjának, teljesítenie kell feladatát s aztán jelentést kell tegyen az Urnak a szolgálatról. Embereket be lehet csapni a kötelességteljesítés látszatának a keltésével, s amellett a munkát közönbösen és hanyagul végezheti s ezt az emberek előtt titokban tarthatja. Az Úr azonban még az indító okot is látja, amely a szolgát cselekedetre indítja, s az Urat senki sem képes becsapni. Aki az Urat szereti és állását valóban értékeli, mindig félelemmel gondol arra, hogy minden neki kiutalt munkát hűségesen végrehajtson s azt valóban az Úr iránti szeretetből cselekedje. Aki nem akarja megtanulni, hogy a kis dolgokban is teljesen hű és megbízható legyen, az sohasem lesz fontosabb dologgal megtisztelve. Erről mondja Jézus: „Aki hű a kevesen, a sokan is hű az; és aki a kevesen hamis, a sokan is hamis... és ha a másén hívek nem voltatok, ki adja oda néktek ami a tiétek?" (Luk. 16:10—12) A valaha emberre ruházott legfontosabb megbízatás a Krisztus kormányzata alatt álló Isten királyságával kapcsolatos kötelezettség. Akik Isten szervezetéhez tartoznak és hűségesek, mindennel szemben vakok, ami a királyság érdekeivel ellentétben van. Hogy eleget tehessünk kötelességünknek, nem szabad megalkudjunk a vallással, sem nem szabad elmulasztanunk a teljes igazságot hirdetnünk, mégha az igazság mások vallásos érzését meg is sértené. Nem szabad megkísérelnünk a kevesebb ellenállással járó utat választani, hanem a „szolga"-osztály feladata, hogy hűségesen teljesítse kötelességét a királyság hirdetésében, kell 'üsse a vasat, nem törődve azzal, hogy hova szállanak a szikrák'.
16
Akire rábízattak a királyság érdekei, és aki ezt a reábízott feladatot közönbösen vagy hanyagul végzi, nem találhat mentséget a hanyagságból előálló hibára. Ha a templom-osztály közül valók valamelyikének egy megbízatás lett kiosztva s azt hanyagul és közönbösen végzi és azután eljárását igazolni próbálja, akkor az ilyen hűtlen. Hűtlenül számol le és szükségképpen nem lehet kedves az Úr előtt. Ha valaki az elkövetett hibából vagy hanyagságból hasznot akar húzni, be kell ismerje az Úr előtt hibáját és szorgalmasan igazságosság-
ra kell törekedjék, és vigyáznia kell, hogy többé ne cselekedjék hanyagul. A farizeusok magukat mentegetni és az Úr előtt igazolni törekedtek, mivel elmulasztották teljesíteni kötelességüket, és Jézus így szólt hozzájuk: „Ti vagytok, akik az emberek előtt magatokat megigazítjátok; de Isten ismeri a ti szíveteket: mert ami az emberek között magasztos, az Isten előtt utálatos."(Luk. 16:15) Ugyanez a szabály van másokra is alkalmazva. Ha az Úr szolgája elmulasztja a reábizott feladat vagy kötelesség teljesítését, s azután megkíséreli igazolni eljárását, hogy az emberek tetszését elnyerje, az ilyen nem tanusít hűséget a királyság érdekeit illető kötelessége teljesítésében.
17
A templom-seregre ruházott legfontosabb kötelesség abban áll, hogy Jehova Isten és Királya nevét és dicsőségét hirdesse. Ennek teljesítéseképpen közli az emberekkel, hogy Jehova az egyedüli igaz Isten és az ő királysága Krisztussal az élen képezi az egyetlen reménységet az emberek számára. Jehova kifejezetten fel tárta, hogy miért ruházta népére ezt a kötelességet és küldte ki nevének a hirdetésére. Ezt azért teszi, hogy a világ szerezzen tudomást róla, hogy Isten nemsokára kifejezésre juttatja felsőbbségét, mégpedig Sátán és annak egész szervezete megsemmisítésével. Az embereket figyelmeztetni kell és fel kell legyenek világosítva, hogy Jehova a Legfelségesebb és az élet egyedüli forrása. Ezek a dolgok a királyság érdekei, és a „hű és bölcs szolga" a legnagyobb figyelemmel kell kísérje a királyság érdekeit. Ha tagja vagy a templom-osztálynak, szorgalmasan igyekezzél kivenni részedet Jehova Isten nevének és királyságának az ismertetésében, mindig arra gondolván, hogy Isten megmondotta prófétája által: „Az ő templomában mindenki Jehova dicsőségéről beszél"! (29. Zsoltár 9) Ebből következik, hogy aki ma elmulasztja vagy megtagadja e kiemelkedő igazságnak Jehova neve dicsőitésére való hirdetését, az most nincs a templomban.
Hivatal
18
Jehova világossága Krisztus Jézus, a templom feje ábrázatáról a templom-osztály tagjaira tükrözik vissza és megvilágítja őket. (Kor. II. 3:18; 4:4) A templom-osztály azért látomást kapott a királyságról. Ezek világosan felismerik, hogy a világ jogos királya a templomban van, és Jehova most általa feltárja jövendöléseit és gondoskodik arról, hogy azt a templom-osztály minden egyes tagja világosan megérthesse. Az Úr által a templom-sereg előtt az utóbbi hónapokban feltárt jövendölések közé következők tartoznak: Az Isten királysága Krisztus Jézusból és azon követőiből áll, akik mindhalálig őszinték, hűek és teljesen megbízhatók maradnak: Az ilyenek Isten népét alkotják, amely feltett szándéka számára lett kiválasztva az emberek közül; ők az ő legelőjének a juhai; a királyságról szóló bizonyságtevés rájuk lett bízva, s őnekik továbbítani kell azt másokhoz. Az Úr kinyilatkoztatta előttük továbbá, hogy a „juhok" egy más seregével is rendelkezik, amelyeket most előhoz és amelyek a „nagy sokaságot" alkotják. Amidőn ezek előhozatnak, társaivá tétetnek a templom-osztályhoz tartozóknak, illetve a „bölcs szolgának" a földön. Ők felismerik, hogy a templomosztály kötelessége és feladata, hogy most körül járjanak az országba és szellemi eledellel lássák el az éhezőket és az igazságosság után szomjazókat s hogy hűtlenséget követnek el Istennel és királyságával szemben, ha elmulasztják vagy megtagadják az Úr „más juhainak" ily módon szolgálni. „A hű és bölcs szolga"-osztály azért nagyon örvend annak, hogy a jonadábokkal az igazság átnyujtásával jót tehet és meghívja őket, hogy csatlakozzanak Isten
90
szervezetéhez és részesüljenek a szolgálat kiváltságában. Aki most nem látja, hogyan özönlik ki a nagy sokaság az országokból, birodalmakból és népekből, az nem tartozik a templomhoz, A templom-osztály most földön élő tagjait szemléltető János beszélt a nagy sokaságról, s az ő szavai most különösképpen vonatkoznak a templom-osztályra. Így hangzik: ,Látám, és ímé egy nagy sokaság minden nemzetből a trón előtt pálmaágakkal kezökben és éneklik Jehova és az ő Királya dicsőségét.’ (Jel. 7:9,10) Ha most a János-osztály, illetve a templom-sereg ezt a nagy igazságot felismeri és értékeli és a nagy sokaságot előjönni látja, nagyon örvend, hogy Isten akaratával összhangban szolgálhat.
Kötelesség
19
Az Úr „jószágát", illetve a királyság földi érdekeit az Úr igazgatás és kezelés céljából ruházza a „hű és bölcs szolgára", és megköveteli, hogy ez a szolga a királyság érdekeit védelmezze, gondosan oltalmazza és előmozdítsa. Az ellenség elkeseredetten harcol a szolga ellen és megkísérli, hogy az Úr feltett szándékát lehetetlenné tegye és a királyság érdekeit megsemmisítse. Éppenezért kell, hogy a szolga figyelmesen őrizze, védelmezze és előmozdítsa a királyság érdekeit. Nem szabad hanyag, gondatlan és közönbös legyen, hanem figyelmes és elővigyázatos. Körül kell nézzen és félelemmel kell gondoskodjon az ily királyságérdekek előmozdítása és jóléte érdekében. Ezért gondosan kell figyeljen kötelessége hű teljesítésére, hogy megbízása teljesítése után beszámolhasson az Urnak, hogy az Úr meg legyen elégedve a számadással és az Isten dicsőségére szolgáljon. Az ily hűségeseknek mondja az Úr: „Jól van!“, de nem a közönböseknek. Egy vigyázatlan, közönbös, a „jó szerencsére" váró, csak a mának élő ember nem őrizheti meg tisztaságát az Úr előtt. Az Úr hű kötelességteljesítést követel szolgájától, s azért nem lehetünk hanyagok és közönbösek, hogy mégis elnyerhessük az Úr tetszését. Attól, a pillanattól kezdve, amidőn a királyság érdekei a „hű és bölcs szolga" kezébe lett helyezve, egészen az armageddoni csatáig az állandó harc idejét képezi. Ha valaki az ellenség ellen harcol, mindig vigyáznia és őrködnie kell és arra kell figyeljen, hogy feladatát nehogy figyelmetlenül, közönbösen teljesítse és nehogy elszalassza az alkalmakat a királyság érdekeinek az előmozdítására. Soha embernek ily nagy kiváltság nem jutott osztályrészül, soha ily felelősség nem lett emberre ruházva, és az Úr nem tűri meg, hogy ezt a nagy kiváltságot és kötelességet könnyen vegyük. A király ügye és az ő királyságának az érdekei a legnagyobb mértékű gondot és szorgalmat követelnek a „hű és bölcs szolga" részéről.
Boldogság és öröm
20
Amidőn felismerjük, hogy a harc napján élünk az állandó harc azt jelenti, hogy gondosan védelmezzük és oltalmazzuk a királyság érdekeit és komolyan gondoskodnunk kell kötelezettségeink teljesítéséről, hogyan lehetünk ily körülmények között boldogak? A mai értelemben vett boldogság nem szükséges ahhoz, hogy az Urnak kedves szogálatot végezhessünk, az Úr öröme azonban nélkülözhetetlen. A boldogságot és örömöt gyakran helytelenül egyjelentőségűnek állítják. A két szónak azonban nagyonis más jelentőségük van. Egy teremtmény boldog, ha békességben, nyugalomban és jólétben élhet, ha békességben élvezheti keze munkájának gyümölcsét. (128. Zsoltár 2) Valaki boldog, ha egy igazságos ügyben győzelmet aratott. (137. Zsoltár 8,9) Egy" másik viszont boldog, ha békességben nyughatik, ha jól megy dolga, ha rejtve van s azért teljesen megelége¬
dett. (144. Zsoltár 15; 146:5) Péter apostol pedig így szólt: „Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket Mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek szelleme, amit amazok káromolnak ugyan, de ti dicsőítitek azt.“ — Péter I. 4:14.
21 Akit a Krisztus Jézus iránti hűségéért gyaláznak, az bizonyos abban, hogy Isten tetszését élvezi, s azért békességben nyugoszik Isten szeretetében. Az utóbbi szövegben említett "boldog“-szó azt az áldott kiváltság állapotát jelenti, hogy valaki felvétetett Isten családjába és az Úr kegyelmét élvezi. Ez semmiesetre sem jelent gondtalan „vidámságot". Aki gondtalan és közönbös a neki kiutalt kötelességek teljesítésében és azért rendreutasítják s azután énekel ég így szól: „Én mindent megtettem az Úrral szemben s most boldog vagyok", az megcsalja önmagát. Isten természetesen mindent tud. A hibák nem tehetik boldoggá az embert, hanem ellenkezőleg, azok mértékletessé és gondolkodóvá teszik, hogy hasznot húzhasson azokból és előmenetelt tehessen. Ha valaki valóságos harcban áll az ellenséggel, akkor aligha lehet "boldognak" nevezni ennek a szónak tulajdonképpeni értelmében.
Az Úr öröme
22
Mivel Jehova tanui Isten parancsainak engedelmeskedve hirdetik a királyság evangéliumát, gyakran megtámadják, elfogják és börtönbe vetik őket. A piszkos börtönökben gonoszul bánnak velük és kénytelenek végig hallgatni, hogyan gyalázzák és gucsmolják Jehova nevét. Ilyen körülmények között semmiesetre sem lehetnek boldogak, de ugyanezek az állapotok azt eredményezik, hogy örvendenek az Úrban. Tudják, hogy igazságban vannak és az igazságosságért szenvednek s hogy ez Isten akarata szerint történik: azért örvendenek, hogy teljesíthetik Isten akaratát. Ezt a világos különbséget Jézus a talentumokról szóló példázatban is kimutatta. Egyik szolgának, aki a kevesen hű volt s azután lelkiismeretesen beszámolt az Urnak, mondotta: „Jól vagyon jó és hű szolgám! kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe." (Máté 25:23) Így meghívja Jézus a templomosztályt, hogy lépjen be az ő örömébe.
23
Micsoda az Úr öröme, és mit jelent az Urban örömmel teljesnek lenni? Ez belső, csendes örömet jelent, amely annak a ténynek az ismeretéből ered, hogy Istennek a maga neve igazolására vonatkozó feltett szándéka megvalósul, s hogy akik az igazságosságért gyalázatot szenvednek és ebben hűségesen kitartanak, részt nyernek ebben az igazolásban. Amidőn Jézus a fán való kereszthalálhoz közeledett és tudta, hogy mint egy átkozott bűnös kell meghalni, örvendett, mivel tudatában volt annak, hogy a szenvedése végül Jehova nevének az igazolására fog szolgálni. (Zsidók 12:2) Sátán évszázadokon keresztül gyalázta Jehova nevét, most pedig ez a gyalázat Krisztus Jézusra hullott, mivel hűen kitartott Atyja mellett. (69. Zsoltár 10; Róma 15:3) Jézus tudta, hogy Isten akarata szerint ezek a dolgok meg kellett történjenek. Azért csendben örvendezett azon, hogy Atyja akaratát cselekedhette, és abban a biztos tudatban, hogy a meghatározott időben igazolhatja Atyja nevét. Ez volt az előtte lévő öröm a megfeszítése előtt, ez okból szenvedte el a keresztet. (Zsidók 12:2) Amidőn Krisztus a trónra lett ültetve és a templomához jött, öröme elérte a tetőfokot, mivel az idő elérkezett Atyja nevének az igazolására. Amidőn hű követőit magához gyűjtötte, az egy örömteljes idő volt — és még mindig az —, mivel ez a Jehova neve igazolásának az ideje, s ezért mondja most a „hű és bölcs szolga" osztálynak, amelyre reábizta a „jószágát", illetve a király-
91
ság érdekeit: ,Jöjjetek és osszátok meg velem ezt a nagy örömöt!' Az Úr parancsaival összhangban jár most a „hű szolga" körül a földön és hirdeti Jehova nevét és Krisztus kormányzata alatt álló királyságát, s mivel ezt teszi, mindenféle gyalázatnak és üldözésnek ki van téve, amiképpen az Úr Jézus előre megmondotta, hogy üldöztetést fog szenvedni. Ennek az osztálynak a tagjai nem boldogok az üldözések, gyalázkodások és börtönbüntetések miatt, mindazáltal örvendenek az Úrban, mivel ezek a dolgok azt bizonyítják, hogy a Jézus nyomdokain járnak és részt vesznek Jehova nevének az igazolásában. E hűségesek közül testi fájdalmakat is szenvednek, és noha keserű könnyek folynak végig az arcukon, mégis örvendeznek annak tudatában, hogy az Úr gyermekei és azt a kiváltságot élvezik, hogy a legnehezebb körülmények között is bebizonyíthatják őszinteségüket s így elnyerhetik az Úr elismerését.
24
A királyságba való teljes bejutást a szenvedés és háborúság állapota kell megelőzze, amint írva van: „hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk." (Csel. 14:22) Ezért kiált fel az apostol: „Dicsekedünk a háborúságokban is (Róma 5:3) Tudván, hogy háborúságok és szenvedések előzik meg a királyságba való bemenetelt, mondotta az apostol a továbbiakban: ,.Most örülök az érettetek való szenvedéseimnek, és a magam részéről betöltöm a mi híja van a Krisztus szenvedésének az én testemben az ő testéért, a mi az egyház." — Kol. 1:24.
25 Krisztus Jézus hű és igaz követője nem téveszti össze az úgynevezett „boldogságot" az „Úr örömével". Ha valaki ismeri és értékkeli a tényállást, hogy az ellenség részéről gyalázatot és büntetést kell szenvedjen, mivel mint az Úr tanuja őszintén és hűen védelmezi és támogatja a királyság érdekeit, ez az ily szolgának igazi örömet nyujt, illetve benső örömet kölcsönöz Isten akaratának a cselekvésében, mivel Isten tetszését élvezi és részt vehet annak bebizonyításában, hogy Sátán hazug, s hogy Jehova minden időben igazságos.
Kiváltság
26
Ha Jehova valakit nagy kiváltságban részesít, az nagy örömet szerez neki, mégéha szenvedésekkel van is összekötve. Ezért írja az apostol az Úr ihletése alapján a most az Úr oldalán harcoló "hű szolga" javára a következőket: "Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltón viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megállotok egy szellemben, egy érzéssel [válvetve] viaskodván az evangélium hitéért. Ne riadjatok vissza soha még egy pillanatra sem az ellenségek előtt. A ti bátorságotok számukra a közelgő pusztulás jele lesz, míg nektek a szabadulás jele, egy oly jel, ami Istentől származik. Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higyjetek őbenne, hanem hogy szenvedjetek is őérette, mivel ugyan azt a harcot végzitek, amelyet egykor tőlem láttatok és amelyről halljátok, hogy benne vagyok." -Filippi 1:27—30; Weymouth ford
27
Jehova hű tanui bizonyítani tudják és most bizonyítják is, hogy valóban nagy öröm Krisztusért szenvedni és azt a biztosítékot birni, hogy aki vele az igazságosságért szenved, vele fog uralkodni is a dicsőségben. (Tim. II. 2:12) A „hű és bölcs szolgára" lett bízva más királyság-érdekek között Jézus Krisztus bizonyságtétele is, és a hűségesek megtartják és követik Isten parancsait. Éppen azért harcol az ördög és összes láthatatlan és látható képviselői Jehova hű tanui ellen és azért törekszenek megsemmisítésükre. Jehova tanuinak ebben a harcban örömük van az Úrban, mivel tudják, hogy a
helyes úton vannak s hogy Jehova és Királya, Krisztus Jézus támogatja őket. Csodálatos kegyelem és rendkívüli nagy kiváltság, hogy valaki részt vehet az igazságosság e hadjáratában, amint meg van írva: "Mert te, Uram Jehova ,megáldod az igazat, körülveszed jóvoltoddal, mint egy paizzsal." — 5 Zsoltár 13.
28
A királyság érdekei, illetve az Úr tulajdona vagy jószága közelebb áll a "hű és bölcs szolga" szívéhez és értékesebb számára minden földi dolognál. A szolga szereti a királyság érdekeit, örvend annak előmozdításán, és elhatározta, hogy semmilyen teremtmény nem képes elszakítani tőle, vagy megakadályozni a kötelességteljesítésben. (Máté 10:37—39) Mialatt a "hű és bölcs szolga" előmozdítja a királyság érdekeit, hozzá csatlakozik az Úr juhainak egy másik serege is. Ezek a Jonadábok, akik a "nagy sokaságot" alkotják. A jonadábok Istennek Krisztus Jézus vezetése alatt álló szervezetéhez menekülnek s ott menedéket és oltalmat találnak, és örvendenek, hogy csatlakozhatnak a maradékhoz az igazságért folyó harcban. Jehova és felkent királyának a dicsőségét énekelni egy áldott kiváltság az ő számukra. Tudomást szereztek istennek Krisztus kormányzata alatt álló országáról, amiről meg van írva: "Boldog nép az amely megérti a kürt szavát; a te orcád világosságánál jár ez." (89. Zsoltár 16) A nagy sokaságot alkotó emberek most a föld minden részéről, minden nemzetből, országból és nyelvből eljönnek. A Király világossága ki lett nyilatkoztatva előttük. Reménységüket a Királyban vetik s az ő kegyelmét élvezik, ami egy szomjas földrészre hulló bőséges esőhöz van hasonlítva: "A Király orcájának világosságában élet van, jóakaratja pedig olyan, mint a tavaszi eső fellege." — Példab. 16:15.
Katasztrófa
29
Most fel van tárva Isten maradékának, a 'választott szolgának’ és társainak, hogy a világra szakadt és következendő legnagyobb katasztrófa küszöbön van. Látják, hogy a világ összes nemzetei tele vannak viszálykodással, hogy gyűlölet, rosszakarat és gonoszság ül a nyeregben, hogy fanatikusok uralkodnak és a népet elnyomják, mialatt a nép megtébolyodik és elvetemült cselekedetre folyamodik. A vallásról most teljesen lehull a lepel és kinyilvánul az őszinte teremtmények előtt, hogy a vallás az ördög legrettenetesebb és legszörnyűbb eszköze, amelyet felhasznál Jehova Isten gyalázására s az emberek megvakítására és megrontására. Még soha nemlétezett gazdasági hanyatlás következett az összes nemzetekre. Éhínség, döghalál és gyilkosságok vonulnak végig az országokon. Sátán tudván, hogy kevés az ideje, tényleg sodorja a nemzeteket Armageddon nagy csatája felé, azzal a szándékkal, hogy ott az egész emberiséget megsemmisíti. Soha azelőtt nem nézett szembe a világ oly borzasztó állapotokkal, mint ma. Ezek a dolgok boldoggá teszik Isten népét? Nem, a legcsekélyebb mértékben sem, de örömet szereznek neki, mert további megdönthetetlen bizonyítékát képezik annak, hogy a nap elközelített, amidőn a gonoszság el lesz tüntetve a földről. Istennek Krisztus kormányzata alatt álló országa fog győzedelmeskedni és Jehova neve örökre igazolva lesz.
30
Habakuk próféta Istennek most földön élő „hű szolga “-osztályát képletezte, s Habakuk egy jövendölést mondván el, következő szavakat helyezett a „hű és bölcs szolga" szájába: „Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból és nem lesz ökör az istállóban. — De én örvendezni fogok Jehovában, vigadók az én szabadító Istenemben." (Habakuk 3:17, 18) Így mutatja be az
92
Úr prófétai nyelven, hogy noha ez a világ által valaha ismert legrosszabb idő, a néki hűségesen engedelmeskedők mindenike örvend annak a ténynek, hogy a gonoszságnak mindörökre vége szakad. A teljesen az Úrban bízók örvendeznek az ő erejében és így szólnak: „Jehova Isten az én erősségem, hasonlóvá teszi lábaimat a nőstény szarvasokéihoz, s az én magas helyeimen jártat engem!" (Hahakuk 3:19) A nőstény szarvasok lábai a legveszedelmesebb helyeken is biztosak és szilárdak. Gyorsan mozognak és elkerülik az ellenség nyilait. Ezért van a "hű szolga" osztálya a nőstény szarvasokhoz hasonlítva. Noha az Úrtól abban a nagy tisztességben részesült, hogy reá bízta az ő javait vagy a királysága érdekeit és ezért az emberek között a legmegtisztelőbb helyet foglalja el, nyugodtan és csendben marad az Úrban, mivel biztos a maga dolgában. A tagjai tudják, hogy Istenen, az Uron, a nagy Kősziklán és az ő fő sarokkővén, Krisztus Jézuson állanak s az ő várában vannak; s ha az ellenség üldözi őket, a helyes utat követik. Lábaik mindig készen állanak az Úr parancsai követésére. Körül van véve egy egész sereg ellenséggel, mindazáltal jól tudja Isten népe, hogy ha hűen kitart Isten szolgálatában, teljes védelemben és szabadulásban fog részesülni. Örömük telik az ő oldalán való harcban s ezért vigadoznak az Úrban.
31 Krisztus Jézus hű követői évszázadokon keresztül várakoztak erre az időre s ezért imádkoztak. Most az Úr a hűségesek maradékát az ő templomába gyűjtötte és bizalmas szolgájává tette, rájuk bízta királyságának összes földi érdekeit és kötelezte őket arra, hogy ezeket az érdekeket hűen képviseljék. Feltárta előttük a jövendölés elrejtett jelentőségét, s ezek a kinyilatkoztatott igazságok elragadtatják a szolgaosztály minden egyes tagját, és megismételik Isten prófétájának a szavait, amelyeket régen feljegyeztetett az ő javukra: „Örvendezvén örvendezek Jehovában, örüljön lelkem az én Istenemben! Mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engem körül, mint vőlegény, aki pap módon ékesíti fel magát és mint menyasszony, aki felrakja ékességeit". — Ésaiás 61:10.
32
Noha sok gyalázatot és szenvedést tűrnek, mégis az Úr öröme tölti el a hű szolgák mindenikének a szívét. Felruházva a Jehova által szolgái számára szerzett szent és igazságos palásttal, kiküldetnek annak tagjai, hogy proklamálják Jehova nevét és királyságát, s ők örvendenek, hogy képviselhetik és előmozdíthatják a királyság érdekeit. A mennyből következő parancs hangzik el a szolgának: „Menjetek, menjetek át a kapukon, készítsétek a népnek útát, töltsétek, töltsétek az ösvényt, hányjátok el a köveket, emeljetek zászlót a népek fölé!" .Akik szeretik Istent és az ő Királyát, nem érinti közömbösen most ez a parancs. Nagy örömük telik abban, hogy elmenjenek a bűnökkel terhelt nemzetekhez Istennek igazságos zászlaját magasra emeljék és a jóakaratú embereket az egyedüli reménységre és szabaditásra figyelmeztessék. Örömmel látnak hozzá, hogy Isten akaratával összhangban leleplezzék a hiszékenykerítőket [palifogókat] és hiszékenykerítéseiket [zsarolásaikat], elgurítsák a botránkozás köveit és felhívják az emberek figyelmét arra az útra, amely a békesség és nyugalom királyságához vezet. Mivel a hűségesek örömmel követik az Úr parancsait, megkísérti őket az ellenség és szenvedniük kell. De biztosítva vannak felőle, hogy még ezek a dolgok is javukra válnak, mivel az Úr feljegyeztette igéjében ezen értékes igazságokat: „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak." (Róma 8:28) Mivel megbíznak Isten ígéreteiben, állandóan növekedik örömük az Úrban.
33
Egyes országokban, ahol most fanatikus és kegyetlen vallásoskodók uralkodnak, gyalázatos módon megöltek egyeseket az Úr és királysága hű tanúi közül, de ezek Krisztus Jézus által még a halálban is győzedelmeskedtek, mert Jézus az ilyeneknek mondja: „Légy hű mindhalálig, és néked adom az élet koronáját." (Jel. 2:10) Az ördög és képviselői azt hiszik, hogy legyőzhetik az Urat, ha hű követőit megölik. Jehova azonban kineveti balgaságukat és kigúnyolja őket. Az Úr karja elég hosszú és semmi sem akadályozhatja meg az előnyomulásban. A királyság ügye hű képviseletében hitben meghalt hűségesekre vonatkozólag mondja: „Ezek nem fognak aludni [a halálban], hanem egy pillanat alatt átváltoznak." — Kor. I. 15:51,52.
34 A hűségesek biztosítva vannak, hogy azonnal életre támadnak és közvetlenül az Úrhoz jutnak. A gonoszságból rájuk zúdított üldözés, testi szenvedés és börtön nem képes feltartoztatni őket az Úr szolgálatában. Az okori hű férfiak vérükkel pecsételték meg bizonyságukat, s a „hű és bölcs szolga“-osztály tagjai ugyanezen az úton kell haladjanak, ha az az Úr akarata. Azért a hűségesek egyike se hagyja magát feltartóztatni ily üldözések miatt az Úr és az ő királysága érdekeinek a szolgálatában oly országokban, amelyekben a fanatikusok uralkodnak.
35
Az utóbbi három-négy évben különböző országokban állandóan növekszik a Jehova tanúi elleni gyalázatos üldözés. A „hű és bölcs szolga" azonban mindezen üldözések ellenére is előnyomult. Mi tehát a látható eredménye az ő hű tevékenységének? Amiképpen János Pátmos szigetének a partján prófétai látomásban egy nagy sokaságot látott előjönni, úgy látja most a templom-osztály, hogy miként jön létre egy nagy sokaság, amely az Istenhez és királyságához vezető utat keresi, s neki az a kiváltsága, hogy ezeknek az embereknek elviheti Isten igazságának az üzenetét, ami felnyitja szemüket. (Jel. 7:9) Ezek a jonadábok az Úr más juhai, akik menekülnek, hogy a „városban" vagy Isten szervezetében menedéket találjanak. Ezek csatlakoznak a Jehova neve és királysága proklamálásának a munkájához és így szólnak: „Az idvesség a mi Istenünké, aki a királyi székben ül, és a Bárányé!" Fanatikus uralkodók, lelkiismeretlen rendőrtisztviselők és Isten népének más üldözői nem képesek feltartoztatni a királyság érdekeinek az előretörését. Az Úr nem ismer vereséget.
36
Ismerje fel most az Úr népe teljesen, hogy ez a legfontosabb és legvégzetesebb idő az emberiség történetében! A régen megígért és óhajtott igazságosság Királya most eljött, ő most templomában van és elválasztja a nemzeteket. Mint Isten megbízott magas tisztviselője megparancsolja az egész földnek, hogy hallgasson és figyelje meg a mindenható Isten igéjét. Ugyanakkor megparancsolja hű szolgájának, hogy figyelmeztesse az embereket, hogy keressék az egyedüli menekvés és üdvösség helyét és találják meg azt az Úr szervezetében. Jehova ítélete nemsokára végre lesz hajtva, miáltal Sátán és egész szervezete — úgy a láthatatlan, mint a látható része — el lesz pusztítva, és haladéktalanul a világ jogszerinti Királya veszi át az uralmat. A világ feletti uralom Krisztus Jézus, a dicsőség Királya vállán fog nyugodni, s ez a kormányzat örökké tartó békességet és igazságosságot fog hozni. Soha azelőtt nem volt még egy hasonló kormányzat, és ez örökké fenn fog maradni. Soha azelőtt nem voltak emberek egy ily kormányzat bejelentésének kiváltságával megtisztelve és kitüntve, s nem is lesz többé még egy ilyen idő. A legnagyobb válság ez órájában az Úr az ő hű szolga-osztályának tette kötelességévé, hogy az ő dicsőséges királyságának az érdekeit képviselje, védelmezze, ismertesse
93
és támogassa. Soha azelőtt nem jutott földi teremtménynek ily nagy kegyelem osztályrészül, és soha azelőtt nem lett ily nagy felelőság emberekre ruházva. A szolga-osztály örök élete a kötelességtelyesitésben való hűségtől van függővé téve.
37
Azért ma nem a könnyelmű vigság ideje van, hanem a józan megfontolás és elővigyázatos, de erélyes és szorgalmas előretörés ideje. A szolga most nem szabad leengedje kezeit. Ez az Úrban való öröm ideje, s az ő népe örvendezik is. A kiutalt kötelességek hű és pontos teljesítését az Úr becsüli s meggyarapodott szolgálati alkalmakkal áldja meg, és így a királyság érdekei elő vannak mozdítva. Mivel az ellenség kétségbe vonta Isten kormányzatának a jogát, most a harc ideje van, és Jehova megparancsolja szervezete tagjainak, hogy keljenek fel hadra az ellenség ellen. Azért most a „hű és bölcs szolga" és az Úr „más juhai", az ő társaik mint egy zárt testület kell előretörjenek, ők békességben kell legyenek egymással, s azért van megparancsolva nekik, hogy folytatólagosan az Isten szervezetén belüli békéért imádkozzanak. A zúgolodók és panaszkodók, a lusták és közömbösek, a tétlenek és félénkek félre kell álljanak, mert az Úr többé nem tűr meg ily közömbösséget vagy valamely más zavart hadseregének az előnyomulásában. A hű szolga a Király és az ő királysága érdekei szolgálatának a kivételével mindennel szemben vak kell legyen. A hűségesek osztatlan ragaszkodásukat, teljes erejüket, pénzüket és vagyonukat, tehát mindenüket a királyság érdekinek az előmozdítására fordítják. Amennyiben hűségesen teljesítik a nekik kiosztott kötelességeket, végül részesülnek Krisztus Jézus győzelmében, és szemlélni fogják a mindenható Isten hatalmát és dicsőségét, az Úrét, akié egyedül a Jehova név, s akinek fenségessége és dicsősége örökre betölti a világmindenséget.
38
Istennek most földön tartózkodó népe jól tudja, hogy a Király uralkodása megkezdődött, s hogy a föld nemsokára meg lesz tisztítva mindattól, ami eddig bemocskolta, és minden teremtmény rá fog zendíteni a Legfelségesebb dicsőítésére. Ez volt az Úr öröme, s ebben telik az ő népének is az öröme. Most az Úr összegyűjtötte népét a templomban és meghívja, hogy vegyen részt az ő örömében, dicsőségében és gazdagságában. Ezeknek a túláradó áldásoknak az elnyerése azonban azon feltételekhez van kölve, hogy ezt megelőzőleg a szolga-osztály hűségesen, éberen és komolyan kell oltalmazza és támogassa a királyság érdekeit, az Úr földi javait, gazdagságát vagy jószágát.
39
Sohase volt a következő Irásszöveg oly találó Isten népe számára a földön mint ma: „Minden keresményedből szerezz értelmet", illetve: értékeld kellőképpen a Jehovához, az ő királyához és királyságához való viszonyodat! (Példab. 4:7) Csak egy mindenható Isten van, ő minden jó és tökéletes adománynak az adományozója; csak egy Úr és Mester van, Krisztus Jézus, az ember Megváltója, a világ Királya és Jehova igazolója; a hű szolgáknak csak egy csoportja van, akik Jehova királyi házának tagjaivá tétetnek, s akik Isten gyermekei és Krisztus Jézus örököstársai; csak egy nagy sokaság van, amelynek tagjai örökre szolgálni fogják Jehovát és a földön maradnak és akik most begyűjtetnek az Úr karámjába. A teremtmények megmentése nagy boldogság, de mindennél fontosabb Isten királysága Krisztus alatt, amely által örök béke és igazságosság honosul meg a földön és amely igazolja a Legfelségesebb nevét és igéjét. S a Legfelségesebb minden őt szerető és néki engedelmeskedő embernek életet fog ajándékozni Krisztus Jézus, a Király által. Amennyiben kellőképpen felfogjuk a Jehovához s az ő Királyához való viszonyún-
kat, legalábbis bizonyos fokig felismerhetjük, hogy mily áldott kiváltság ismertetni a gyászolókkal Jehova Isten és Királya jóságát, aki minden őszinte és engedelmes léleknek leírhatatlan áldásokat juttat.
Tanulmánykérdések
94
(Angol W. 1937 december 15)
Jeremiás
„Lásd, én e mai napon népek fölé és oszágok fölé rendeltelek téged, hogy gyomlálj, írts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj." — Jeremiás 1:10.
1 JEHOVA Istennek pöre van a nemzetekkel, mert azok mind alávetették magukat az ördögnek. Jehovának mindenre meghatározott ideje van; s a jelen idő háborúra van szánva. Ez a háború most eldönti a régóta függőben lévő pört és azt igazságosan fogja eldönteni. Mielőtt megkezdődne az ellenség tulajdonképpeni megsemmisítése, Jehova végrehajtja az ő „szokatlan munkáját", amely az ő nevének az egész földön való hirdetéséből és a beteljesedésre váró feltett szándékának a bejelentéséből áll. Isten a világból egy népet választott ki a neve számára, és ennek a népnek juttatja azt a nagy kiváltságot, hogy nevét az egész földön ismertesse. Az Istent szeretők mindenike örvend annak, ha bizonyos részt vehet a szokatlan munkában. Az ilyen, tanuk először is tisztában kell jöjjenek Istennek rájuk vonatkozó feltett szándékával s aztán szorgalmasan végezniük kell a számukra kiutalt munkát. A világ ellenséges viszonyban van Istennel; s most elérkezett az idő, amidőn az Armageddont túlélők mindenike Isten barátja és hű szolgája kell legyen.
2 Isten sohasem cselekszik titokban az ellenség ellen, hanem mindig nyíltan lép fel. Ő alaposan figyelmezteti az ellenséget, mialatt az ellenséges haderők állásfoglalásra kényszeríttetnek a végharcra. Hogy az ellenség teljesen értesítve legyen Isten feltett szándékáról és az Istent szeretők is alaposan fel legyenek világosítva a helyes utat illetőleg. Jehova az ókorban prófétai drámákat játszatott le és jegyeztetett fel, amelyekben emberek oly szerepet játszottak, amelyek előrevetítették Istennek a világ végére vonatkozó feltett szándékát. A Jehova vezetése alatt bemutatott e prófétai drámák között találjuk a Jeremiás jövendölésében feljegyzett drámát is; és mivel az az ókorban Isten népének a bátorítására és reménységének az erősítésére jegyeztetett fel, feltárul most ez a jövendölés a Legfelségesebbhez ragaszkodók előtt, amennyiben feltárja azt a tényt, hogy a teljes beteljesedés folyamatban van.
3 Jeremiás neve „Jehovától támasztottat" jelent. Mivel Jeremiás a színjátékban prófétai szerepet játszott, következetesen az általa előárnyékolt osztály a „Jehovától támasztott" sereg kell legyen. Jeremiás Jézus Krisztust és a most földön lévő hű maradékot magában foglaló testtagjait árnyékolta elő, és a maradék most a valóságban lejátsza a Jeremiás által bemutatott dráma egy részét. Az a feladat, amelyet Isten Jeremiásnak adott, még sokkal nagyobb mértékben adatott Krisztus
Jézusnak, s ez a feladat kiterjed az ő testtagjaira is. Amit Jeremiás Jeruzsálemre vonatkozólag és ezzel a várossal kapcsolatban cselekedett, azt teszi most Krisztus Jézus az ő testtagjaival a világ vallás-szervezeteivel, de különösen azokkal a vallás szervezetekkel, amelyek magukat hamisan „keresztényeknek" nevezik. Krisztus Jézus összegyűjtötte testületének tagjait, s ezek alkotják Jehova templomát, és a templom-sereghez tartozók mindenike énekli most Jehova dicsőségét, amennyiben az ő akaratát és Vezérük parancsait teljes szívvel követik. A jelenkor a Krisztusban való teljes egység ideje, s mindazok, akik az Úr oldalán vannak, mint egy szilárd, zárt testület vonulnak fel az ellenség ellen. Ezért van megírva Istennek Krisztus vezetése alatt álló szervezetéről: „Jeruzsálem, te szépen épült, mint jól egybeszerkesztett város!" (122. Zsoltár 3) A templomhoz tartozók mindannyian világosan szemelőtt kell tartsák Isten feltett szándékát, s mindezek egységesen kell előretörjenek Krisztus Jézus, a templom-szervezet feje parancsnoksága és vezérlete alatt. Ezzel szemben mindazok, akik az Úr szervezete felett, zúgolódnak vagy panaszkodnak vagy ellene állanak, ezzel azt bizonyítják, hogy nincsenek a templomban és így nem képezik részét Isten szervezetének.
4 Jeremiás nagy prófétai drámájában Jehova Nabukodonozor királlyal egy oly szerepet játszatott le, amely által az Úr Jézus Krisztust mint olyant árnyékolta elő, aki a Legfelségesebb ítéletét végrehajtja. Mielőtt Isten Jeruzsálemet az ítéletvégrehajtó által megsemmisítette volna, elküldötte Jeremiást, hogy tegyen bizonyságot e város előtt, mégpedig úgy az uralkodók, mint a nép előtt. Mielőtt a „kereszténység" Krisztus Jézus, a nagy ítéletvégrehajtó által meg lesz semmisítve, Jehova kiküldi tanúit, hogy tegyenek bizonyságot a világ előtt. Ebből tehát világosan láthatjuk, hogy drámai szerepében Jeremiás úgy Krisztus Jézust, a nagy Vezért, mint szervezetének maradékát is előárnyékolta, amely maradék most az uralkodók és a nép előtt bizonyságot tesz. Ennek a nagy prófétai drámának az Úr népe szemei előtt való kibontakozása mindazok szívét át kell hassa, akik az igazságosságot szeretik és a gonoszságot gyűlölik.
Megbízatás
5 Az ördög és az ő szervezete, Isten nevének gyalázói évszázadokon keresztül gonoszságban kormányoz-