A lap korrektúrázva van
90
szervezetéhez és részesüljenek a szolgálat kiváltságában. Aki most nem látja, hogyan özönlik ki a nagy sokaság az országokból, birodalmakból és népekből, az nem tartozik a templomhoz, A templom-osztály most földön élő tagjait szemléltető János beszélt a nagy sokaságról, s az ő szavai most különösképpen vonatkoznak a templom-osztályra. Így hangzik: ,Látám, és ímé egy nagy sokaság minden nemzetből a trón előtt pálmaágakkal kezökben és éneklik Jehova és az ő Királya dicsőségét.’ (Jel. 7:9,10) Ha most a János-osztály, illetve a templom-sereg ezt a nagy igazságot felismeri és értékeli és a nagy sokaságot előjönni látja, nagyon örvend, hogy Isten akaratával összhangban szolgálhat.
Kötelesség
19
Az Úr „jószágát", illetve a királyság földi érdekeit az Úr igazgatás és kezelés céljából ruházza a „hű és bölcs szolgára", és megköveteli, hogy ez a szolga a királyság érdekeit védelmezze, gondosan oltalmazza és előmozdítsa. Az ellenség elkeseredetten harcol a szolga ellen és megkísérli, hogy az Úr feltett szándékát lehetetlenné tegye és a királyság érdekeit megsemmisítse. Éppenezért kell, hogy a szolga figyelmesen őrizze, védelmezze és előmozdítsa a királyság érdekeit. Nem szabad hanyag, gondatlan és közönbös legyen, hanem figyelmes és elővigyázatos. Körül kell nézzen és félelemmel kell gondoskodjon az ily királyságérdekek előmozdítása és jóléte érdekében. Ezért gondosan kell figyeljen kötelessége hű teljesítésére, hogy megbízása teljesítése után beszámolhasson az Urnak, hogy az Úr meg legyen elégedve a számadással és az Isten dicsőségére szolgáljon. Az ily hűségeseknek mondja az Úr: „Jól van!“, de nem a közönböseknek. Egy vigyázatlan, közönbös, a „jó szerencsére" váró, csak a mának élő ember nem őrizheti meg tisztaságát az Úr előtt. Az Úr hű kötelességteljesítést követel szolgájától, s azért nem lehetünk hanyagok és közönbösek, hogy mégis elnyerhessük az Úr tetszését. Attól, a pillanattól kezdve, amidőn a királyság érdekei a „hű és bölcs szolga" kezébe lett helyezve, egészen az armageddoni csatáig az állandó harc idejét képezi. Ha valaki az ellenség ellen harcol, mindig vigyáznia és őrködnie kell és arra kell figyeljen, hogy feladatát nehogy figyelmetlenül, közönbösen teljesítse és nehogy elszalassza az alkalmakat a királyság érdekeinek az előmozdítására. Soha embernek ily nagy kiváltság nem jutott osztályrészül, soha ily felelősség nem lett emberre ruházva, és az Úr nem tűri meg, hogy ezt a nagy kiváltságot és kötelességet könnyen vegyük. A király ügye és az ő királyságának az érdekei a legnagyobb mértékű gondot és szorgalmat követelnek a „hű és bölcs szolga" részéről.
Boldogság és öröm
20
Amidőn felismerjük, hogy a harc napján élünk az állandó harc azt jelenti, hogy gondosan védelmezzük és oltalmazzuk a királyság érdekeit és komolyan gondoskodnunk kell kötelezettségeink teljesítéséről, hogyan lehetünk ily körülmények között boldogak? A mai értelemben vett boldogság nem szükséges ahhoz, hogy az Urnak kedves szogálatot végezhessünk, az Úr öröme azonban nélkülözhetetlen. A boldogságot és örömöt gyakran helytelenül egyjelentőségűnek állítják. A két szónak azonban nagyonis más jelentőségük van. Egy teremtmény boldog, ha békességben, nyugalomban és jólétben élhet, ha békességben élvezheti keze munkájának gyümölcsét. (128. Zsoltár 2) Valaki boldog, ha egy igazságos ügyben győzelmet aratott. (137. Zsoltár 8,9) Egy" másik viszont boldog, ha békességben nyughatik, ha jól megy dolga, ha rejtve van s azért teljesen megelége¬
dett. (144. Zsoltár 15; 146:5) Péter apostol pedig így szólt: „Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket Mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek szelleme, amit amazok káromolnak ugyan, de ti dicsőítitek azt.“ — Péter I. 4:14.
21 Akit a Krisztus Jézus iránti hűségéért gyaláznak, az bizonyos abban, hogy Isten tetszését élvezi, s azért békességben nyugoszik Isten szeretetében. Az utóbbi szövegben említett "boldog“-szó azt az áldott kiváltság állapotát jelenti, hogy valaki felvétetett Isten családjába és az Úr kegyelmét élvezi. Ez semmiesetre sem jelent gondtalan „vidámságot". Aki gondtalan és közönbös a neki kiutalt kötelességek teljesítésében és azért rendreutasítják s azután énekel ég így szól: „Én mindent megtettem az Úrral szemben s most boldog vagyok", az megcsalja önmagát. Isten természetesen mindent tud. A hibák nem tehetik boldoggá az embert, hanem ellenkezőleg, azok mértékletessé és gondolkodóvá teszik, hogy hasznot húzhasson azokból és előmenetelt tehessen. Ha valaki valóságos harcban áll az ellenséggel, akkor aligha lehet "boldognak" nevezni ennek a szónak tulajdonképpeni értelmében.
Az Úr öröme
22
Mivel Jehova tanui Isten parancsainak engedelmeskedve hirdetik a királyság evangéliumát, gyakran megtámadják, elfogják és börtönbe vetik őket. A piszkos börtönökben gonoszul bánnak velük és kénytelenek végig hallgatni, hogyan gyalázzák és gucsmolják Jehova nevét. Ilyen körülmények között semmiesetre sem lehetnek boldogak, de ugyanezek az állapotok azt eredményezik, hogy örvendenek az Úrban. Tudják, hogy igazságban vannak és az igazságosságért szenvednek s hogy ez Isten akarata szerint történik: azért örvendenek, hogy teljesíthetik Isten akaratát. Ezt a világos különbséget Jézus a talentumokról szóló példázatban is kimutatta. Egyik szolgának, aki a kevesen hű volt s azután lelkiismeretesen beszámolt az Urnak, mondotta: „Jól vagyon jó és hű szolgám! kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe." (Máté 25:23) Így meghívja Jézus a templomosztályt, hogy lépjen be az ő örömébe.
23
Micsoda az Úr öröme, és mit jelent az Urban örömmel teljesnek lenni? Ez belső, csendes örömet jelent, amely annak a ténynek az ismeretéből ered, hogy Istennek a maga neve igazolására vonatkozó feltett szándéka megvalósul, s hogy akik az igazságosságért gyalázatot szenvednek és ebben hűségesen kitartanak, részt nyernek ebben az igazolásban. Amidőn Jézus a fán való kereszthalálhoz közeledett és tudta, hogy mint egy átkozott bűnös kell meghalni, örvendett, mivel tudatában volt annak, hogy a szenvedése végül Jehova nevének az igazolására fog szolgálni. (Zsidók 12:2) Sátán évszázadokon keresztül gyalázta Jehova nevét, most pedig ez a gyalázat Krisztus Jézusra hullott, mivel hűen kitartott Atyja mellett. (69. Zsoltár 10; Róma 15:3) Jézus tudta, hogy Isten akarata szerint ezek a dolgok meg kellett történjenek. Azért csendben örvendezett azon, hogy Atyja akaratát cselekedhette, és abban a biztos tudatban, hogy a meghatározott időben igazolhatja Atyja nevét. Ez volt az előtte lévő öröm a megfeszítése előtt, ez okból szenvedte el a keresztet. (Zsidók 12:2) Amidőn Krisztus a trónra lett ültetve és a templomához jött, öröme elérte a tetőfokot, mivel az idő elérkezett Atyja nevének az igazolására. Amidőn hű követőit magához gyűjtötte, az egy örömteljes idő volt — és még mindig az —, mivel ez a Jehova neve igazolásának az ideje, s ezért mondja most a „hű és bölcs szolga" osztálynak, amelyre reábizta a „jószágát", illetve a király-
