Malakisá (3. rész)
A lap korábbi változatát látod, amilyen Katomozes (vitalap | szerkesztései) 2022. szeptember 1., 14:23-kor történt szerkesztése után volt.
52
Malakiás
"És azon a napon, azt mondja a Seregek Ura, amelyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nekik, amint kiki kedvez a maga fiának, aki szolgálja őt" („amelyet én szerzek" helyett a Van Essz-féle ford. így szól: „amelyen cselekedni fogok"; angol-f.: „amelyen kincseimet [széljegyzet: külön kincsemet] elkészítem)" — Malakiás 3:17
(III. rész.)
1
JEHOVA olyanokat választ ki az emberek közül, akik hozzá való tiszta ragaszkodásukat bebizonyítják. Ezeket nevével felruházza és bizonyságtevőiül küldi, hogy az ő nevéről és igéjéről bizonyságot tegyenek. (Tim. II. 2:19) Természetesen az Úr mindenkor tudhatta, kik az övéi; mindazáltal világosnak tűnik fel, hogy az Úr csak a templom megítélésekor dönti el, kik az övéi. Ezeket a választottakat küldi szolgálatára, s ha hívek maradnak hozzá, tekintet nélkül a támadásokra szolgálni fognak Istennek. A peres ügyet, t.i., hogy tud oly teremtményeket is felmutatni a földön, akik a legellentétesebb körülmények között is hívek és igazak maradnak iránta, a saját javára fogja eldönteni. Ezeket a híveket Jákobban példázta és az Úr Jézus Krisztus hűséges apostolairól a következőket íratta meg prófétái útján: „Mert kiválasztá magának az Úr Jákobot, Izraelt a saját örökségéül (angol-f. „kincséül").“ (135. zsoltár 4) Amidőn Mózes Isten népe előtt a hűség szövetségét hirdette, azzal a szellemi Izraellel kötendő szövetség példáztatott; akkor mondotta Mózes: „Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népével leszesz, amiképpen szólott neked és minden ő parancsolatát megtartod; hogy feljebbvalóvá tegyen téged minden nemzetnél, amelyeket teremtett, dicséretben, névben és dicsőségben és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, amint megmondta vala." — Mózes V. 26:18, 19
2
„Ama napon", illetve Jehova-, a templom megítélése napján, akkor lesznek az ő tulajdonává (kincse) a lelki izraeliták, akik feddhetetlenségüket kifejezésre fogják juttatni. Az angol Leeser-f. szerint: „ama napon, amelyet én szerzek, rendkívüli kincse lesznek." (Malakiás 3:17) Ama nap, amelyen Jehova végzéseinek végrehajtója útján szent nevét tisztázni fogja, tényleg értékes nap lesz. Az egy sajátságos, rendkívüli nap. Ezen
a helyen a héber szót az angol fordítás „ékszereknek" fordítja és Mózes V. 7:6-ban ugyancsak „saját" népének fordítja. Ugyanez a szó fordult elő Mózes V. 26:18 és 14:2-ben, amely az angol és más fordításokban is „tulajdon“-népnek van fordítva; Mózes II. 19:5-ben „enyéimnek" és a 135. zsoltár 4-ben „sajátomnak" (angol „rendkívüli kincsnek") van fordítva. Bajosan lehetne azt állítani, hogy „ezek az ékszerek gyémánthoz hasonlítanak és keménységük a jellemfejlesztést példázza; s a jellemet a gyémánthoz hasonlóan csiszolni kell, ami az igazságra való hajlamot mutatja". Ez a szöveg nyilván nem ezt jelenti, hanem sokkal inkább a következőt: „Jehova a híveket, akik iránta való ártatlanságukat megőrzik, kiválasztja a világból és templomába fogadja és a „saját" vagy „tulajdon" népévé fogadja, illetve az angol f. szerint „örökségévé" a „saját céljára" ama napon, amelyet szerezni fog. Ezt az értékes napot Jehova szerezte és a zsoltáros a hűségesekről mondja: „Ez a nap az, amelyet az Úr szerzett; örvendezzünk és vigadjunk ezen." (118. zsoltár 24) A hűségesek Isten tulajdon népe, egy bizonyos célra választva, arra t. i., hogy Jehova erényeit hirdesse, de nem valamily más teremtmény dicsőítésére. (Péter I. 2:9) Jehova ezt „ama napon cselekszi, amelyet kincse számára szerzett", vagy amelyen „cselekedni fog". (Rotherham és Van Essz-f.)
3 Amidőn Jehova a Sinai hegységnél Izrael fiaihoz szólott, mondotta: „Mostan azért, ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi
nép közt az enyéim (angol-f. külön kincsem); mert enyém az egész föld." (Mózes II. 19:5) Jehovának, ez a szilárd törvénye nem változik meg és nyilván azt jelenti, hogy azok, akik „szorgalmasan hallgatnak az ő beszédére", illetve hívek és igazak lesznek iránta és Jehova előtt feddhetetlenségüket megőrzik, ígéri: „Az én kincsem
53
lesztek minden nép közül" (angol-f.). Jézus Krisztust, drága népének fejét Jehova készítette el és tette „az örök üdvösség fejévé", mégpedig az Isten akarata iránti teljes és feltétlen engedelmességéért. (Zsidók 5:8, 9) „Ama napon" Jehova küldi az Úr Jézus Krisztust a templom megítélésére s azon alkalommal lesznek a hívek Jehova kincsévé s áldoznak neki igazság áldozatával, illetve Jehova állandó dicsőítésével. Nem várnak valami megfelelőbb időre, hanem, felvilágosodásuk szerint mindenkor, éjjel és nappal szolgálnak neki. Jehova őket ruházza fel nevével s használja „ama napon" szándékának szolgálatára, illetve azon a napon, amelyet nevének tisztázására szerzett.
4
Ezzel összhangban ígérte meg Jehova, hogy népét „ama napon" megoltalmazza. így szól: „Megkímélem őket" (Elberfeldi-f.); „kíméletesen bánik velük" (Menge-f.); „gyöngéden kezeli őket" (Rotherham-f.); miért fogja kímélni népét Jehova? A felelet a következő: Az ő nevéért. (Ezékiel 36:21, 22) Hiszen az ő népe, s az ő nevét viseli; nevének ismertetése és tisztázása érdekében kíméli meg népét. A hű maradék, amely még e földön van, Jehova népe, tehát az ő szemének kincse, „Akkor síkra fog kelni Jehova az ő földjéért és irgalmas (résztvevő) lesz népe iránt", azaz azon hű és maradék népe iránt, amely az ő parancsa szerint cselekszik. — Jóel 2:18
5 Az ő népéért, hogy alkalmat nyerjen állandó hűségének kifejezésére, fogja megrövidíteni a nyomor napjait. (Máté 24:22) Azonkívül így szól: „Kedvezni (kímélni) fogok nekik, amiképpen az ember kedvez (kíméli) gyermekének". Ezek a szavak nyilván magukban foglalják, hogy az Isten iránt hívek és ragaszkodók, akik „Jehovát félik és az ő nevét tisztelik" nem gondolnak magukra és nem az emberek előtt való csillogásra gondolnak, hanem mint Isten fiai örömmel szolgálnak Atyjuknak, miképpen Krisztus szolgált Istennek, illetve Atyjának. Megkíméltetésük előfeltétele, hogy Istennek szolgáljanak s az Istennek való szolgálat azt jelenti, hogy lélekben és igazságban tiszteljük őt és tegyük meg, amit parancsolt s így beigazoljuk az Atya iránti gyermeki szeretetünket. Istennek csak úgy lehet lélekben és igazságban szolgálni, ha Sátán szervezete semilyen ágának sem teszünk engedményeket.
6 Isten részéről ez a kímélet a fiaival szemben nem azt jelenti, hogy az ellenség támadásainak és üldözésnek nem lesznek kitéve; hanem csupán azt jelenti, hogy Jehova az ő életüket vagy létezésüket fogja örökre megoltalmazni. Egyes önző ember dőrén azt állította, hogy a szolga osztályra nem fognak többé szenvedések és üldöztetések következni, mivel az Úr a templomában van és őket kiválasztotta. Jézus azonban világosan kijelentette, hogy erre nézve addig nem történik intézkedés, amíg Isten ideje az ellenség elpusztítására, el nem következik. (János 15:18—20) A hűséges apostol mondotta, hogy „sok nyomorúságon keresztül kell bemennünk Isten országába". (Apcsel. 14:22) Jézus világosan megmondotta, hogy követőit bíróságok- és Sátán szervezetének hatalmasságai elé fogják hurcolni, az ő nevéért bántalmazni fogják és bezárják. (Márk 13:9) Világosan mondotta, hogy az ily üldöztetések mindvégig fognak tartani, de ezek az üldözések nem fogják visszatartani a hűségeseket
az Úr szolgálatától: „És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megáll, az megtartatik. Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok a másikba. Mert bizony mondom nektek: be sem járjátok Izrael városait, míg az embernek Fia eljövend. Nem föllebbvaló a tanítvány az ő tanítójánál, sem a szolga az uránál." (Máté 10:22—24) Nem arra utasította a tanítványokat, hogy az üldöztetések miatt hagyjanak fel a bizonyságtevéssel, hanem ellenkezőleg így szólt: „Ne féljetek tőlük", azaz: Ne féljetek az ellenségtől, hanem hirdessétek tovább az igazságot! (Máté 10:26—28) Az ördög és segítőtársai nem tehetnek egyebet Jehova bizonyságtevőinek megölésénél; de a létezésüket nem semmisíthetik meg. Isten megígérte feltámadásukat és fel is fogja őket támasztani és örökéletet fog adni nekik. Csak azok a bizonyságtevők, akik hívek és szilárdak maradnak az Úrban és feddhetetlenségüket megőrzik, részesülnek oltalomban és életük megkímélésében. Ezekben a napokban Isten több tanubizonyságtevőjét meggyilkolták, de mivel Isten iránti hűségben haltak meg, örökké fognak élni. Más szövegekből kitűnik, hogy a maradék közül egyesek életben fogják túlélni Armageddont; de akár életben és kíméletben maradunk a harc elmúlásáig, vagy meghalunk, keveset számít; mert ha a maradék tényleg hűséges lesz az Úrhoz, meg fog szabadulni és örök életet fog nyerni.
7
Isten éles választóvonalat von, amiből kitűnik, hogy a fenti következtetés helyes és a hűtlenek a hívekkel ellentétben el fognak pusztulni. Sorakozzatok körös-körül Babilon ellen, mind ti, ijjászok, lőjjetek reá, ne kíméljétek a nyilat; mert ez Úr ellen vétkezett... ne kedvezzetek ifjainak." (Jeremiás 50:14; 51:3) Jehova a látszatkereszténység kétszínű vezérei felől így szól: „És összeütöm őket (más ford. összezúzom őket) egyiket a másikhoz, az atyákat és a fiakat együtt, azt mondja az Úr; nem kegyelmezek meg és nem leszek irgalmas, hogy el ne veszítsem őket." (Jeremiás 13:14) „Ezért, élek én, szól az Úristen, bizonyára, mivelhogy szenthelyemet megfertőztetted minden undokságaiddal, azért én is, elfordítom rólad irgalom nélkül szememet s én sem könyörülök rajtad." (Ezékiel 5:11) "Én is busulásom szerint cselekszem, nem fog kedvezni szemem, sem meg nem szánom őket; s ha kiáltanak füleimbe nagy felszóval, nem hallgatom meg őket." (Ezékiel 8:18; 7:4, 9) Csak aki teljesen hű Jehovához, fog kíméletben részesülni.
8 Az Úr a jonadábokat illetőleg megígérte, hogy azon a napon védelmében részesülhetnek, feltéve, ha azt teszik, amire nézve parancsot kapnak. (Sofóniás 2:3) Ebből következik, hogy a jonadáb-osztálynak, illetve a „nagysokaságnak" először az Igét kell hallania, elfogadnia és követnie, s csak azután vonatkozik reá ez a szöveg; ez bizonyítja végleg, hogy ennek Armageddon előtt kell megtörténnie. Ha Isten önkényesen segítene Armageddonon túl embereket s azután nyújtana nekik alkalmat, hogy a nagysokasághoz csatlakozzanak, alkalmuk sem nyílna arra, hogy Sofóniás 2:3-at teljesíthessék.
9 Értse meg tehát mindenki, aki szövetséget kötött Jehovával, hogy az ellenkezések és üldöztetések mindvégig, Sátán szervezetének, pusztulásáig fognak tartani és megkíméltetésük attól
54
függ, hogy híveknek bizonyulnak-e a megpróbáltatásban Jehova iránt. Mitsem ér az a hűség, amit a multban tanúsítottunk, ha nem leszünk hívek utolsó lehelletünkig. Az ellenség részéről származó üldöztetések, amelyek Jehova türelme folytán következnek népére, azt hivatvák bizonyítani, hogy Sátán kihívása elvetemült hazugság, s hogy próbáltatásokba került emberek is megőrizhetik tisztaságukat és hűségüket Isten előtt és lesznek, akik meg is fogják őrizni. Aki azt állítja, hogy nem következik üldöztetés Isten igazságosan viselkedő népére, azt árulja el ezzel, hogy nem érti azt a peres ügyet, amelynek most Jehova nevének, tisztázása érdekében el kell dőlnie.
10
Isten népe 1917-től 1919-ig a nehéz üldöztetések alatt szenvedett; szabadságában korlátoztatott és nagyobb része börtönben volt és a munkája majdnem teljesen meg volt akadályozva. Isten a hűségeseket megőrizte azon idő alatt, később aztán a hű maradék visszatért a fogságból és a Sionba vezető útra lépett. (Ésaiás 35:8—10) Ez a köv. prófécia pontos teljesítéseképpen történt: „És visszatértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és aközött, aki nem szolgálja őt.“ — Malakiás 3:18
11 Miután a maradék szabadságának korlátozásából visszatért, illetve Babilonból szabadult, felismerte, hogy az Úr a templomhoz jött s akkor kezdték megérteni a hűségesek, hogy az ő kiváltságukban áll végezni az ő munkáját úgy, ahogyan parancsolta. Észrevették, hogy Jehova „az igazság palástját" a hűségesekre terítette, hogy előtte mint elismertek álljanak és igazság áldozatával áldozhassanak. (Ésaiás 61:10) Azt is meglátták, hogy az Úr országának érdekeit (javait) a hívekre bízta és Jehova tanúbizonyságaivá nevezte ki. Most tehát a jószándékú emberek, illetve a „más juhok", akik a hűségeseket utánozzák, az Úrtól feltárt igazságokból sokat felismernek. Az üzenetet az Úr a maradékra bízza és az juttatja el a „más juhokhoz".
12 Az Úr kiválasztottai most világosan látják az „igazak és a gonosztevők" közti különbséget. Látják a „gonosz szolgának" nevezett osztályt, a „bűn emberét" a „pusztulás fiát"; a választottak azonkívül világosan látják, kicsodákból áll a látszatkereszténység hatalmi csoportja s hogy közte a vezetőkecske a papság, amely ránézve idegen ügyekbe avatkozik és Jehova tanúbizonyságainak üldöztetését okozza. Amidőn a hűségesek a királyság üzenetét az emberekhez viszik, könnyen felismerhetik a juhokat és a kecskéket és a nemzetek szétválása kétségtelenül szemük láttára történik. Már ez magában meggyőzheti Isten minden felszenteltjét, hogy a „más juhok" vagy a nagysokaság tagjai most részesülnek a bizonyságtevésben és most kell az Úr mellé állaniok. Ha Armageddonig kellene várni, amíg a nagysokaság értesülni és összegyűlni fog, kikről beszélhetne úgy az Úr Máté 25:31—46-ban mint „más juhairó", akik jót cselekedtek ő vele? Ha a jószándékú és őszinte szívű emberek a királyság üzenetét hallják, az Úrhoz fordulnak és nyíltan állást foglalnak mellette, ők is különbséget tesznek a jó és a rossz között, s ezzel kezdenek oly alkalomban részesülni, hogy az igazságot és az alázatosságot kereshessék Isten védelmében való részesülésük céljából. „Örül az igaz, amidőn
látja a bosszúállást; lábait mossa a gonosznak vérében (jelképesen). És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélő Isten e földön." — 58. zsoltár 10, 11
13 A hűségeseknek, akik Istennek szolgálnak, immár az arcán is kifejezésre jut, hogy az Úr mellett állanak. (Jelenések 22:3, 4) A hívek nem vonakodnak nyíltan síkraszállni Jehova mellett és őszintén vallást tenni arról, hogy tőle várják az üdvösségüket, nempedig emberektől vagy emberi intézménytől. Akik most Isten mellett állnak és kitartanak, úgy szólnak, mint a hajdani három zsidó fiú szólott az ellenségének: „Ímé, a mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő tüzes kemencéből, és a te kezedből is, ó király, kiszabadít minket. De ha nem tenné is, legyen tudtodra ó király, hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk és az arany állóképet, amelyet felállíttattál, nem imádjuk." — Dániel 3:17,18
14 A hívek immár bizonyos idő óta, t. i. amióta a templomban vannak, könnyen látják a különbséget Jehova bírói eljárásában, hogyan bánik az ő hű szolgáival és a hűtlenekkel vagy törvényszegőkkel. Felismerik köv. jövendölésének a gonoszakon való teljesülését: „Jaj a mihaszna pásztornak, aki elhagyja a juhokat. Fegyver a karjára és jobb szemére." (Zakariás 11:17) „Ímé, szolgáim vigadnak szívük boldogságában és ti kiáltani fogtok szívetek fájdalmában és megtört lélekkel jajgatni fogtok." — Ésaiás 65:14
15 A hívek felismerik, hogy most Jehova ítéli meg és ítéli el a törvényszegőket s el fognak pusztulni, mivel Jehova szent nevét meggyalázták és gyilkos szándékkal támadtak Jehova tanúbizonyságaira. A templom-osztály hívei most könnyen különbséget tudnak tenni az „igazak és a gonoszak között" és azok között, akik „szolgálnak neki és akik nem szolgálnak neki". A megemésztő tűzre való tekintettel a gonoszak kétségtelenül látni fogják Isten védelmező kezét az ő hű tanúbizonyságai felett. Jehova ítéletvégrehajtójának „villámló kardja" fogja agyonsujtani az istenteleneket és azok nem fognak többé lábaikra állani. Most ezek a tények a jószándékú emberek tudomására hozatnak; mert eljött az Isten kitűzött ideje, amidőn ezt tudomásul kell adni. A hű bizonyságtevők sietnek a bizonyság tolmácsolásával, amíg még alkalmuk nyílik, hogy az Úr többi juhai is meglássák a különbséget az ellenség vagy Jehova mellett való állásfoglalás tekintetében és az ő hű tanúbizonyságaihoz csatlakozván, a kellő időben Isten védelmét élvezhessék, amiben őket a maga módján kívánja részesíteni.
Megemésztő tűz
16
Az Úr Malakiás prf. ezen pontjáig azon eseményeket tárgyalja, amelyek kevéssel történnek azon idő előtt, amidőn Isten ítéletét végrehajtja az ördög szervezete felett. Ami a Károli-fordításban 4. fejezetként a „mert" szóval kezdődik, ennek a versnek az előző és nyomban következő szöveggel való összefüggését mutatja. Malakiás próféciája a héber szöveg szerint csak három fejezetből áll, így egyes külföldi fordítások is, pld. Leeser, Menge, Schlachter stb. A Károli fordítás szerint a 4. fejezet 1. verse így szól: „Mert ímé, eljön a nap, lángoló mint a sütőkemence és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint
55
a pozdorja és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, amely nem hagy rajtuk gyökeret, sem ágat." — Malakiás 4:1
17 A „mert" kötőszó arra mutat, hogy a 4. fejezet a Károli és más fordításokban az előző, illetve a 3. fejezethez tartozik és tényleg a 3. fej. részét képezi. Az eljövendő nap tényleg a tüzes kemencénél is borzalmasabb, melyet „hétszeresen fűtetett be Nabukodonozor". (Dániel 3:19) A hűséges 3 zsidót abba a kemencébe vetették. A tűz heve, amely Jehova napjának a végén fog fellángolni, a bizonyságtevő munka végén fog történni, Ez a megemésztő tűz nem képezi a tisztító művelet végét, hanem a sátáni szervezet elpusztítására fog fellobbanni; s az írás kijelentése szerint akkor „minden gonosztevő" olyan lesz mint a pozdorja. A földön minden gőgös, elbizakodott és elvetemült közül mint gonosz szándékú vezetőkecske a r. k. h. emelkedik ki. Szemtelenül és fennhéjázóan bánik az emberekkel. Az ilyenekről mondja az Úr:. „Ezért halljátok az Úrnak beszédét, csúfoló férfiak, akik uralkodtok e népen, amely Jeruzsálemben lakik,... az ostorozó áradat, ha el jő, eltapod titeket." (Ésaiás 28:14:—18) Ez az álszent, ördögi intézmény sokáig „Isten egyházaképpen" ámította az embereket és sok emberen uralkodott; de ugyanakkor a hatalomvágytól sarkalva a világ feletti kormányhatalmat akarta kezébe keríteni. Ez az elvetemült szervezet most energikusan mindent megtesz és az Egyesült-Államok és Nagy-Britannia felett való hatalmat akarja megszerezni magának. Mennyire igaza van az Úr jövendölésének: „A megromlás előtt kevélység jár, az elbukás előtt felfuvalkodottság." (Példb. 16:18) A régebbi időkben nyilván voltak néhányan őszinte emberek is a r. k. hierarchiában; napjainkban azonban ez az intézmény teljesen politikai lett és minden elképzelhető ámítással teljesebb hatalomra törekszik a népek felett. Ez az elvetemült intézmény többé nem is állítja, hogy Isten igéjének igazságát tanítja és korábbi tanításaiból többet elhagyott. Most csak hatalomra törekszik és vágyik, s az írás szerint az ilyenek felfuvalkodottak és mit sem tudnak Jehova szándékáról. (Tim. I. 6:1) Ezen a földön a r. k. h. az ördög főeszköze; szervezete azonban pusztulásra szánatott, ami mindazokra is vonatkozik, akik Isten ellenségei. Ezek felől mondja Jehova: „Ímé, én ellened vagyok, te kevély, azt mondja az Úr, a Seregek Ura, mert eljött a te napod, a te megfenyítésed napja." — Jeremiás 50:31
18
A földön a r. k. hierarchia és papsága a legfelfuvalkodottabbak s ezekről mondja Jehova: "És megbotlik a kevély és elesik és senki nem lesz, aki felköltse (segítse) őt és tüzet gyújtok az ő városaiban, hogy megeméssze azokat, akik körülte vannak." (Jeremiás 50:32) A „kat. nép" között számtalan millió becsületes ember él, akik szenvedtek a felfuvalkodott, gőgös, elbizakodott r. k. h. által. Ez a gonosz társaság most főképpen Jehova tanúbizonyságait gyalázza és üldözi. A hívek mindazáltal elhatározták, hogy nem fogják engedni, hogy Sátán ezen ördögi szolgái eltávolítsák az Úrtól és az ő hű szolgálatától. Ezek az Úrra tekintve fel, így szólnak: „A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem, de nem hajlottam el a te törvényedtől. A kevélyek hazugságot költöttek reám, de én teljes szívből megtartom a te paran-
csolataidat. Kövér az ő szívük mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm. Szégyenüljenek meg a kevélyek, akik csalárdul elnyomtak engem, holott én a te határozataidról gondolkodom. Vermet ástak nekem a kevélyek, akik nem a te törvényed szerint élnek. Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat. Légy kezes a te szolgádért az ő javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem." - 119. zsoltár 51, 69, 70, 78, 85, 87, 122
19 Miközben Jehova tanúbizonyságai elvetemült üldözéseknek vannak kitéve a r. k. h. részéről, őket igéjében lefektetett szándékának megértésével ajándékozza meg, ami nemcsupán megkönnyíti terheiket és nyújt nekik vigaszt és reménységet, de afeletti örömre is képesíti, hogy hasonló gyalázások elviselésére ítéltettek méltóknak, amelyek az Úr Jézusra is következtek. Tudjak, hogy a szabadulás napja közel van és az idő elérkezett Jehova nevének tisztázására, amiértis teljesen bemennek az Úr örömébe és örvendenek, hogy az ő szent nevének tisztázásában részük lehet. Most Jehova szándékának megértése erősen buzdítólag hat és további szolgálatra lelkesíti az ő népét. Ezek a hűségesek nem méltatják figyelemre az emberek között magukat bölcseknek tartó oktatókat, hanem a saját tanítójukhoz, Jehovához és Jézus Krisztushoz tekintenek fel, akik többé nincsenek félretolva. — Ésaiás 30:20
20
A prófécia minden gonoszt vagy "gonosztevőt" vádol. A törvényszegők oly személyek, akik egykor fel voltak világosodva és megízlelték a jó adományokat, de aztán törvénytelenségre adták magukat. (Zsidók 6:4—6) A „gonosz szolga" e törvényszegő szolgákból áll. Természetesen közéjük tartozik Sátán, Góg és mindazok is, akik egykor a világosságban voltak, de aztán visszamentek a sötétségbe. Ez mindazokat magában foglalja, akik Isten és az ő országa ellen fordultak. Mi lesz végül mindezekkel? A próféta mondja: „Olyanok, lesznek mint a pozdorja", amit a tűz hirtelen megemészt. „Ezért, mint a polyvát megemészti a tűznek nyelve és az égő széna összeomlik; gyökerük megrothad, virágjuk mint a por elszáll, mert a Seregek Urának törvényét megvetették és Izrael szentjének beszédét megutálták." (Ésaiás 5:24) „Ímé, olyanok lettek, mint a polyva, tűz emészté meg őket, nem mentik meg életüket a lángból, még szén sem marad belőlük melegülésre, sem körülülhető parazs." — Ésaiás 47:14; Jóel 2:5
21 Amidőn Jehova Mózest és az izraelitákat a tengerből az életveszélyből kimentette, azok a hűségesek együtt énekelték: „Fenséged nagyságával zúzod össze támadóid, kibocsátod haragod, s megemészti az őket, mint tarlót." (Mózes II. 15:7) Így pusztítja el az Úr a gonoszakat, mégpedig azok örömére, akik feddhetetlenségüket beigazolták előtte. A törvényszegőket példázta Ézsau is, aki testvére ellen fordult; hasonmásáról, a „hűn emberének" nevezett osztályról mondja az Úr: „És a Jákob háza tűz lészen és a József háza (Jákob házának hűségesei) láng; az Ézsau haza pedig pozdorja (t. i. az árulók) és meggyujtják és megemésztik őket és nem marad meg senki Ézsau házából, mert az Úr szólott." (Abdiás 18) „Ha annyira összefonódnak is mint a tüskebokrok és olyan ázottak is mint az italuk; megemésztetnek, mint a teljesen megszá-
56
radt tarló." (Nehémiás 1:10) Így beszélnek Isten prófétái „Jehova nagy és rettenetes napjának eljövetele" előtt. Az Úr e napja maradéktalanul megemészti őket. „Mert mégha felnevelnék is fiaikat, mégis gyermektelenekké teszem őket; sőt még nekik is jaj, ha elfordulok tőlük. Efraim, amint néztem, mint Tírus van plántálva a mezőben; de Efraimnak mégis az öldöklőhöz kell kihoznia az ő fiait. Meg van verve Efraim, gyökerük elszáradt. Nem teremnek gyümölcsöt. Mégha nemzenének is, megölöm méhüknek szerelmes magzatait." (Hóseás 9:12, 13, 16) „És felkelnek ő ellenük, szóla a Seregeknek Ura és kivágom Babilon nevét és maradékát, fiait és unokáit, szól az Úr." (Ésaiás 14:22) Az Úr ítéleteinek végrehajtása oly teljes pusztulással fog járni, hogy az illetők helyreállítása ki van zárva, az elvetemültek örökre kiirtatnak. Az Úr ezt teljesen megerősíti Malakiás fenti jövendölésének utolsó részében, nevezetesen, hogy az Úr haragja megemészti őket „olyannyira, hogy sem gyökerük, sem águk nem fog maradni". E tűz után teljesen tiszta lesz és ragaszkodni fog az Úrhoz a világegyetem.
22
Azután Jehova prófétai szavait azon hű maradékra alkalmazza, amelyet most a gőgösek és gonosztevők szarvaikkal öklelnek és lábaikkal tapodnak és így szól: „És feltámad nektek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak napja és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt és kimentek és ugrándoztok, mint a hizlalt tulkok." — Malakiás 4:2
23 Azok, akik az Urat félik, csak attól félnek, hogy szégyent ne hozzanak Isten nevére, vagy azon boldog kiváltságot el ne mulasszák, hogy az ő nevének igazolásában résztvegyenek. Ez tehát azt jelenti, hogy a fenti prófécia elsősorban a hű és a bölcs szolgaosztályra vonatkozik, másodsorban pedig a „más juhokra", a jonadábokra vagy a nagysokaságra. Amidőn Mózes azokhoz vitte Jehova üzenetét, akik a mai maradékot példázzák s akik a hűség szövetségében állnak, mondta nekik: „Hogyha meg nem tartod és nem teljesíted e törvény minden igéjét, amelyek meg vannak írva e könyvben, hogy féljed e dicsőséges és rettenetes nevet, az Úrét, a te Istenedét"... — Mózes V. 28:58
24 Aki nem az írás értelmében féli Istent, nem is részesülhet az ő kegyeiben; azok ellenben, akik Istent félik és hívek hozzá, Malakiás prf. kijelentése szerint emlékönyvben örökittetnek meg: "... Egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, akik félik az Urat és becsülik az ő nevét." (Malakiás 3:16) Jehova tisztelete (félelme) nemcsupán a bölcseség kezdetét jelenti, de a bölcs sohasem is tér el attól." — Példb. 8:13
25
Az üldözések következtében 1918-19-ben Isten hívő népére következett szenvedéseket az Úr világosságának gyógyító sugarai mihamar elűzték, ami az ő próféciájának teljesüléseképpen sugárzott azokra, akik híven ragaszkodtak az Úrhoz és az Urat félték. Az ígéret szerint „a nap ezek részére fog gyógyulással felkelni sugaraiban." Az Úr Jézusnak templomhoz jövetele gyógyító áldásokat hozott Isten hű népének. Jehova semmi jót sem von meg azoktól, akik teljesen neki szentelték magukat. „Mert nap és pajzs az Úristen; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem
vonja meg a jót azoktól, akik ártatlanul élnek." — 84. zsoltár 12
26 Jehova kegyelmet és dicsőséget kölcsönzött híveinek, amidőn követét, Jézus Krisztust a templomhoz küldte. Jézus Krisztus Jehova pontos képmása és az ő dicsőségének vissztükre. (Zsidók 1:3) Ő az, aki Jehova napját a hű őrszemek előtt bejelentette, aki kegyelmet és dicsőséget hoz a híveknek: „Szózatuk kihat az egész földre és a világ az ő mondásuk. A Napnak csinált bennük (az égben) sátort. Olyan ez mint egy vőlegény, aki az ő ágyasházából (a várakozás idejéből) jön; örvend mint egy hős, hogy futhatja a pályát." (19. zsoltár 5, 6) A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, amellyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból, hogy megjelenjék (sugározzon) azoknak, akik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára." — Lukács 1:78, 79
27 Az „igazság napja" vezeti be a jog és az igazság nappalát, következőleg tehát az igazolás napját képezi. A napsugár értékes gyümölcsöket hoz létre. (Mózes V. 33:14) Az igazság napja 1914-ben jött fel, amidőn Jézus Krisztus trónjára lépett és elküldetett, hogy uralkodni kezdjen ellenségei között, s főképpen 1918-ban kezdett Lévi törzsének megtisztított és templomba gyűjtött maradékára sütni. Ez a dicsőséges nap sohasem fog letűnni. „Napod nem megy többé alá és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz neked örök világosságod és gyászod napjainak vége szakad."
(Ésaiás 60:20) „Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata; este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm." (30. zsoltár 6, 7) Ezek a vigasz szavai a hívek részére; ebből bátorságot és több örömet merítenek.
28 Az Úr Jézus templomához érkezése után távolította el a tüzesparázs az ajkak tisztátlanságát. A maradék ajka megtisztult, ez örömmel töltötte el a megtisztultakat és ajkuk Jehova dicsőítésével áradozott. (Ésaiás 6:5—7; 12:1, 3) Malakiás prf. mondja: „Gyógyulással kél fel sugaraiban az igazság napja". Isten hű szolgái nagyon sokat szenvedtek a világháború alatt az ellenségtől. Szétszóródtak, vereséget szenvedtek, megsérültek és majdnem halottak voltak. (Zakariás 2:6, 7; Ezékiel 36:22—31; 37:1—14) Amidőn azonban a hívek kiváltságaik tudatára ébredtek s az Úr ellenük való haragja eltűnt, meggyógyultak; akkor kezdett teljesülni a következő prófécia: „Ímé, én hozok néki kötést és orvosságot és meggyógyítom őket és megmutatom nékik a békesség és hűség kincseit. És visszahozom Júdát és Izraelt a fogságból és felépítem őket, mint azelőtt. És megtisztítom őket minden bűneiktől, amelyeket vétkeztek ellenem és megbocsátom minden bűneiket, amelyekkel vétkeztek és gonoszul cselekedtek ellenem. És ez a város lészen nekem híremre-nevemre, örömömre, tisztességemre és dicséretemre e földnek minden nemzetsége előtt, akik hallják mindama jót, amelyet én cselekszem velük és félni és rettegni fognak mindama jóért és mindama békességért, amelyet én szerzek nekik." — Jeremiás 33:6—9
(Folytatása következik)
Az ŐRTORONY
és Krisztus jelenlétének hírnőke
24. évfolyam
1937 április hó
7-8 szám
Malakiás
(III. rész folytatása)
29 Amidőn jövendöléseket az Úr arra kitűzött ideje előtt akartunk megmagyarázni, ezt a jövendölést Krisztus ezeréves uralkodása idejére a zsidókra próbáltuk alkalmazni; de most amióta az Úr feltárta szándékát népe előtt, világosan látja, hogy ez a prófécia az igazi izraelitákra, illetve azokra vonatkozik, akik Jehova igazolása napján teljesen az ő dicsőítésére és szolgálatára szentelik magukat. A Szentírás a régi korban a maradék oktatására és erősítésére íratott, hogy teljesen fel legyen készülve arra a munkára, amelyet Isten Jézus Krisztus útján bízott reá. (Róma 15:4; Tim. II. 3:16, 17) A maradék most világosan felismerheti, hogy a „sugaraiban levő gyógyítás" azon világosság, vigasz és nyugalom, amiben azok részesülnek, akik hívek és ragaszkodóak maradnak az Úr iránt. Isten hű népe a világháború üldöztetései közben nagy szenvedéseken ment keresztül; de a kellő időben az Úr védelmébe vette, megoltalmazta és megtartotta elnyomóival szemben és meggyógyította. Ez a hű nép most Jehovában és Jézus Krisztusban bízik és az Úr gondviselése alatt biztos helyen van, amit a „szárnyak" példáznak, ahol biztonságban van. Az Úr áldásaiért hálatelten a zsoltáros szavaival énekli: „Ó Isten, mily drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek." (36. zsoltár 8) „Hívtalak én, mert te felelhetsz nekem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet. Mutasd meg csodálatosan a te kegyelmedet, aki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól. Tarts meg engemet mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engem. A gonoszak elől, akik pusztítanak engem; ellenségeim elöl, akik lelkendezve vesznek körül engem." (17. zsoltár 6—9) „Könyörülj rajtam, ó Isten, könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, amíg elvonulnak a veszedelmek." (57. zsoltár 2) Most tehát védve, a Felséges védelmében, Istenben való teljes bizalommal éneklik tovább a hűségesek: „Te vagy az én menedékem, s erős torony az ellenség ellen. Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá, Mert te, ó Isten, meghallgattad az én fogadásaimat; a te neved tisztelőinek örökségét megadtad nekem." — 61. zsoltár 4—6
30
Miután az Úr a hű szolga osztályt meggyógyította és felüdítette, küldi: „És kivonultok"- mond az Úr. A hívek, akik most „az ő nevének népei" buzgón vonulnak az ő szolgálatába. Azon korlátozások közül megszabadultak, melyek a világháború alatt akadályozták. Amidőn a hű
maradék felismerte, hogy Babilonnal összekeveredett, hallotta az Úr parancsát: „Menjetek ki Bábelből, fussatok ki Káldeából ujjongásnak szavával; jelentsétek meg, tudassátok ezt, terjesszétek a föld végső határáig; mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákobot." (Ésaiás 48:20) Arra kisiettek, a királyság gyümölcseivel telt edényeket vive. Örömmel mentek és mennek még
mindig: „Távozzatok, távozzatok, jertek ki onnan; tisztátlant ne illessetek; jertek ki közülök, tisztítsátok meg magatokat, akik az Úr edényeit hordozzátok. Mert ne sietséggel jertek ki és ne futással menjetek; mert előttetek megy az Úr és követni fog Izrael Istene." — Ésaiás 52:11, 12
31
A híveknek szóló ígéret bizonyos és igazságban s lélekben fogják imádni Istent: „Újra felépitlek téged és felépülsz, ó Izrael leánya. Újra felékesíted magad, dobokkal és vígadók seregében jössz ki." (Jeremiás 31:4) Isten hívei a prófécia teljesüléseképpen tartoznak „kivonulni" s ez tényleg főképpen 1922 óta teljesedik, amidőn a Szentszellem Isten minden szolgájára kitöltetett. Azóta mindezideig kivonulnak és az örömük állandó. A nagysokaság a maradékot követi s látni lehet, hogyan vonul ki az is és mutatkozik Isten és az ő országa oldalán. — Ésaiás 49:9
32 Ha egy borjút szűk istállóban tartanak és azután szabadon eresztik, ugrál és szaladgál örömében. Ezt a szöveget az angol Biblia így fordítja: „Kivonultok és felnőttök mint istálló borjúi". Amidőn e szöveg értelme felől találgatásokba bocsátkoztunk, Krisztus ezeréves uralkodására alkalmaztuk s azt mondtuk, hogy azok az emberek, akik engedelmeskedni fognak neki, úgy fognak felnőni mint az istállóban hizlalt borjúk. Ámde ez a szöveg nem ezt jelenti. Más fordítások így szólnak: „Kijöttök és ugrálni fogtok, mint az istállóbeli borjúk." (Miniatür-f.) „Kivonultok és hizlalt tulkok módjára ugráltok." (Elberfeldi-f.). „Örömükben ugrálni fognak mint az istállóból kibocsátott borjak." (Rotherham angol-f.). Az „istállónak" fordított szó a „megkötés" vagy „pányvázóhely" gyökér szavából származik. Amidőn a hű maradék megkötöttségéből felszabadult és Jehova szolgálatába lépett, úgy ugrált örömében mint az istállóból kiszabadult borjú. Isten népe egykor Babilonba volt zárva és nem nyert erőt az ottan kapott takarmányból, — mivel az a takarmány jellemfejlesztés, emberimádás, ájtatoskodás és hasonló dolgokból állott —, vékony és erő nélküli eledel volt; de miután felszabadult és az Úr zöld legelőjére vezéreltetett, amelyet az Úr népe számára készített, erősen fejlődött, meghízott és erős lett az Úrban
59
és az ő hatalmának erejében." (23. zsoltár 2; Efézus 6:10) Ezek a hűségesek hajlandók hirdetni Istenünk büntetését (igazolását) és azt erőteljesen végzik, a Lélek fegyverével a Felséges nevének gyalázóira rontva.
33
A fenti próféciával egyezőn mondja Malakiás: „És széttapodjátok a gonoszokat és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, amelyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura." (Malakiás 4:3) Keleten a barmokkal szokták kitapostatni a gabona-féléket; ugyanígy tapodják lábaikkal a hűtleneket az Úr hűségesei.
34 Az Úr ugyanezen néphez szólólag mondja
Mikeás prf. útján: „Kelj fel és csépelj, Sionnak leánya, mert vassá teszem a te szarvaidat, körmedet pedig acéllá teszem és széttiporsz sok népeket és rablott kincseiket az Úrnak áldozom, javaikat pedig az egész föld Urának." (Mikeás 4:13) Ez a munka a borsajtó taposásával azonos. — Jelenések 14:19, 20; 19:15
35 Jehova hű tanúbizonyságai a Felséges szándékát hirdetik, az ő ítéleteit jelentik be, amely lángoló pusztulást hoz a törvényszegőkre; s ezért, amint a próféta mondja, olyanok lesznek a gonosztevők „mint a hamu vagy a por az ember lába alatt". Ezzel az eredménnyel fog járni a Malakiás 4:1-ben leírt perzselő nap. Jehova jobb keze, Jézus Krisztus útján az ördög és tömegeit porig fogja alázni és elhamvasztja. „A békességnek Istene megrontja a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar." (Róma 16:20) Ennek befejeződése után mindenki, aki életben marad, világosan fogja látni a „különbséget az igaz és a gonosztevő között". Csak aki Istennek szolgál, fog életben maradni. Ezt a munkát Jehova ama napon hajtja végre, amely időt immár régen erre nézve megállapított. A „fegyverkezés napján" s ez most eljött, tesz előkészületeket teljes igazolására. (Náhum 2:3) Itt figyeljük meg a szavakat: „azt mondja a Seregek Ura", ami azt jelenti, hogy ő a seregek (harc) Ura; mert ezt a nevet harc idejére használja.
36
E nagy igazságoknak a maradékba való bevésés céljából mondja Jehova a maradéknak prófétája útján: „Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, amelyet rendeltem, ő általa a Hóreben, az egész Izraelnek rendelésekül és ítéletekül." (Malakiás 4:4) Most a nagyobb Mózes eljött és teljhatalom alapján mondja: „Ha valamely lélek nem hallgat arra a prófétára (Jézus Krisztusra) kiirtatik a nép közül." (Apcsel. 3:23) Ez a kiirtás nem történik majd csak Krisztus ezeréves uralkodásának végén, hanem azon megemésztő tűzben történik, amelyet Isten Armageddonkor bocsát Sátán szervezetére. Az Úr Jézusnak templomához érkezése után a templomi osztály felkenetett és szolgálatra küldetett s az Úr e szavakkal „emlékezzél" vési bele, hogy engedelmeskednie kell. Ezt azok szívébe vési bele, akik szolgálni kezdtek. Akik Jehova nevét félik, olyanok, akik szolgálatába vonulnak és abban híven kitartanak. Ezek állnak áldozati szövetségben és az újszövetségben, amelynek a nagyobb Mózes, Jézus Krisztus a közbenjárója. Ebbe, beletartozik a földön levő hű maradék is, s az ő részére avattatott fel az újszövetség, hogy "Jehova nevének népe legyen". Ezek a szavak komoly figyelmeztetést képeznek részére, hogy emlékezzen Mózes törvényére, amely a nagyobb
Mózes törvényét példázza, aki most az újszövetség közbenjárója és ez az ő törvénye valamint ő az újszövetség beiktatója is a Sion hegyén, ahol most a maradék Jézus Krisztussal gyülekezik. Azon körülmény, hogy a prófécia a törvenyszövetségnek a Sínai vagy Hóreb hegyénél való felavatására utal, azt mutatja, hogy most az Úr Jézus templomához jövetele óta az újszövetség felavatását példázza a földön levő maradék nép érdekében. A Hóreben felavatott törvényszövetség „egész Izrael" részére szólt, tehát az újszövetséget példázza, amely az egész szellemi Izráel részére, a mai maradékot is beleértve, szól. A látszatkereszténység azt állítja, hogy ebben a szövetségben áll; azonban kétszínű, erőszakot követ el ezen állításával és semmiképpen sem tartozik a szövetséghez. A látszatkereszténység figyelmen kívül hagyta az Úr intelmét, hogy Mózes törvényére gondoljon. Emiatt ítéltetett el azon helyre, mely az ördög, a hazugok s azok részére van rendelve, akik,a hazugságot szeretik és cselekszik. (Máté 24:51; Jelenések 22:15) Az „Úr törvényei és rendelései" azon szövetséghez kapcsoltattak s azokban van feltárva, mit követel Isten azoktól, akik a szövetségben vannak, amely a Sion hegyén avattatott fel az ország örökösei érdekében. „Közli igéit (Jehova) Jákobbal, törvényeit és végzéseit Izraellel. Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem, tudatja velük. Dicsérjétek az Urat!" — 147. zsoltár 19, 20
Küszöbön álló pusztulás
37
Mielőtt Jehova ellenségeit elpusztítja, alapos figyelmeztetésben részesíti. De e figyelmeztetés elhangzása után, s miután azt az illetők elutasítják, szükségképpen a pusztulásnak kell következnie. Jehova sohasem tér el kifejezett szándókától. Ezért mondja prófétája útján: „íme, elküldöm nektek, Illést a prófétát, mielőtt eljönne az Úr ama rettenetes napja." (Malakias 4:5) Malakiás prf. 3. fej. elején az Úr bejelentette azon szándékát, hogy elküldi követét, hogy az utat elkészítse előtte. Illés felől és a követ felől tett prófétai kijelentések párhuzamosak egymással és mindkettőt Keresztelő János teljesítette be kicsinyben. Malakiás prf. közel egymás után megemlíti Mózest és Illést, ugyanígy tesz a színváltozásról beszámoló szöveg is. (Máté 17:1-4; Mózes V. 18:15—18) Mózes a nagyobb Mózes, Jézus Krisztus eljöveteléről jövendölt, itt pedig Malakiás Illés eljöveteléről jövendöl. Péter ap. kijelentése szerint a színváltozással kapcsolatban mindkettő szorosan összefüggésben áll az Úr Jézus Krisztusnak dicsőségében, és hatalommal való eljövetelével. (Péter II. 1:16—18) Az eljövendő Illés előfutár és útkészítő lesz. Az eljövendő Mózes pedig bíró. (Mózes V. 18:19; Apcsel. 3:23) Keresztelő János előfutár és úttörő volt, az Illésről szóló próféciát tehát kicsinyben teljesítette. „Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala. És ha be akarjatok venni (elhinni), Illés ő, aki eljövendő vala. — Máté 11:13, 14
38 Amidőn Jézus figyelmét arra terelték, hogy előbb Illésnek kell eljönnie, Jézus Keresztelő Jánosra utalt, mint aki ezt a próféciát kezdetben teljesíteni fogja. „De mondom nektek, Illés immár eljött és nem ismerték meg őt, hanem azt
mivelték vele, amit akarának. Ezenképpen az Em-
60
ber Fiának is szenvednie kell majd őtőlük." (Máté 17:12) Illés az elvégzésrevárő munkát példázta, amelyet Keresztelő János és a végső teljesüléskor Jézus Krisztus végezett; ebben a munkában a maradéknak is része van Jézus Krisztushoz való hozzátartozása folytán.
39 Az eredeti Illés, aki Izraelben jövendölt, Jéhu előfutára volt, aki Izrael törvényszegő fejedelmei felett és az ördög-vallás hívei felett rögtönítélő bíró volt. Az Illésről szóló prófécia végső teljesülése tehát Armageddonkor fog teljesülni az istentelen tényezők és az ördög-vallás hívei felett Jézus Krisztus, a nagyobb Jéhu útján. Illés megkezdett munkáját Elizeus fejezte be, ezért kenetett fel Elizeus Illés helyett, hogy azt a munkát befejezze. (Kir. I. 19:16, 19, 20) Az illési munka főképpen Isten hű tanúbizonyságai érdekében történt és a későbbi munkára készítette el őket. Az írószerszámos, gyolcs ruhába öltözött férfi (Ezékiel 9 :1, 4, 11) a jonadábok, a „nagysokaság", illetve a „más juhok", érdekében dolgozik s ezt az utóbbi munkát példázta Elizeus próféta, munkájának befejezésével. Keresztelő János, aki az elizeusi munkát kicsinyben teljesítette, lefejeztetés következtében halt meg; de azután is szükséges volt, hogy Jézus Krisztus tanítványai Isten eljövendő haragjára figyelmeztessenek és figyelmeztettek is. — Apcsel. 2:40
40
Az elizeusi munka a végső vagy nagyobb teljesülésben körülbelül 1919-ben kezdődött. Ez a munka tulajdonképpen azon munkának a folytatását képezi, amelyet eredetileg Illés volt hivatva végezni; az illési munka befejezése óta Isten hű tanúbizonyságai, a maradék tagjai, tényleg tovább végzik ezt a munkát Jézus Krisztus parancsára és vezetése alatt, miképpen Malakiás mondja: „Mielőtt eljön az Úr ama nagy és rettenetes napja!" Jehovának ez a nagy és rettenetes napja Armageddonnal következik a világra. Jehovának Malakiás útján tett kijelentése, hogy az ítéletvégrehajtó előtt Illés prófétát fogja elküldeni, mintha világosan arra utalna, hogy a látszatkereszténység (az állítólagos lelki Izrael) között hasonló állapotok lesznek, mint Illés és Elizeus napjaiban közvetlenül az Izrael feletti ítéletnek Jéhu útján való végrehajtása előtt voltak. Ezen hasonmási tényekre való tekintettel a prófécia megvilágításában csak egy következtetést vonhatunk t. i., hogy az Úr nagy és rettenetes napja Jehova ítéletvégrehajtójának, Jézus Krisztusnak a napja lesz, amidőn ő mint nagyobb Jéhu Isten ellenségeit kivégzi, kik között a r. k. hier. és többi papság képezi a legfőbb részt.
41
A vitathatatlan tényekre és próféciákra való tekintettel azt látjuk, hogy a végső teljesülésben a hasonmási illési munka úttörő munka Jehova előtt és közvetlenül Jézus Krisztusnak templomához-jövetele- és az ítélet kezdete előtt fejeződött be; hogy a prófétai illési munka teljesülése körülbelül 40 évig tartott és 1918-ban végződött, mire Jézus Krisztus haladéktalanul templomához jött; s hogy nyomban egy kis szünet után az elizeusi munka kezdődött meg, amit azok végeznek, akiket Elizeus példázott; a híveket Jézus Krisztus viszi a templomba, világosítja fel és oktatja s küldi aztán az elizeusi munka végzésére, amely 1919-óta van folyamatában. Ezek a hűséges bizonyságtevők, akikre az Úr a király-
ság minden javait (érdekeit) rábízta mindadig tartoznak folytatni ezt a munkát, amíg a nagyobb Jéhu, az ítéletvégrehajtó Jézus Krisztus fel fog lépni és a kivégzési munkáját elvégzi. Előzőleg azonban teljes figyelmeztetésben kell részesíteni a tényezőket, az elvetemülteket és a népet. Ezékiel bizonysága szerint a jószándékú emberek pecsételtetnek el homlokaikon, (9:1—4, 11) s ezt a munkát Armageddon előtt kell elvégezni és befejezni; mert amint Ezékiel mondja e munka befejezése után, akik a pecsételést végzik, választ is hoznak, mondván: „Elvégeztük, amint parancsolád." Ami további és teljes bizonyíték amelett, hogy az írószerszámos férfi, Jehova bizonyságtevőinek hű szolga osztálya, teljesen a bizonyságtevés munkájának tartozik szentelni magát és azt be is kell fejeznie. Ez a munka a jonadábok vagy a nagysokaság figyelmeztetéséből áll Armageddon előtt, amely Sátán szervezetére fog következni. Ez a figyelmeztető munka" most folyik s a nagysokaság az Úr köré lesz gyűjtve; Jézus Krisztus megmondotta, hogy e bizonyságtevő munka befejeződése után fog minden idők legnagyobb nyomora, Armageddon következni. (Máté 24:21) Ezek a próféciák pontosan egyeznek a tényekkel, s ez nem is lehet máskép. Aki még mindig azon nézet mellett áll, hogy akik a nagysokaság érdekében bizonyságtevő munkát végeznek „azzal semmire sem fognak menni", s csak „Armageddon első részének elmúlása után" lehet majd tenni valamit a nagysokaság érdekében, ezzel azt mutatja ki, hogy a próféciát nem érti s nem látja, mily kapcsolatban állnak azzal Jehova tanúbizonyságai. Természetesen ennek nagyonis örvend az ördög, ha Jehova tanubizonyságai várakozási álláspontra helyezkednek és tétlenül, összedugott kezekkel akarják megvárni Armageddon elmúlását s csak azután akarnak munkájukhoz látni. Akik azonban tényleg szeretik Istent és megértik Istenhez és az ő szervezetéhez való kapcsolatukat (hozzátartozásukat) és méltányolni is tudják, most lankadatlan szorgalommal és megújult energiával fognak menni előre, az ő parancsait követve, és nem tartják tétlenül kezeiket.
42
Ha a bizonyságtevés és figyelmeztetés munkája következtében a kereszténység nem tér a helyes útra, az „Úr nagy és rettenetes napjának" kell reá következnie. Erről a munkáról mondja a próféta: „És (a prófétai munka) az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek és meg ne verjem e földet átokkal." (Malakiás 4:6) A „fordítja"-nak fordított héber szó „megtérésnek" vagy „visszatérésnek" is van fordítva. (Ésaiás 6:10; 51. zsoltár 13) Az Úr angyala prófétálta Keresztelő Jánosról, aki az Illésről szóló próféciát kicsinyben teljesítette: „És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. És ez ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse és az engedetleneket az igazak bölcseségére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet." — Lukács 1:16, 17
43 A 17. versben előforduló „térítse" szó Máté 13:15-ben és Apcsel. 3:19-ben is előfordul. Zakariást, Keresztelő János atyját az Úr ihlette meg, hogy János felől ezeket jövendölje: „Te pedig, kis gyermek, a magasságos Isten prófétájának
hivattatol; mert az Úr előtt jársz, hogy az ő útait
61
megkészítsd; és az üdvösség ismeretére megtanítsd az ő népét, a bűnöknek bocsánatjában. A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, amellyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból, hogy megjelenjek azoknak, akik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára." (Lukács 1:76-79) Keresztelő János igazi lévita volt, felőle mondta Malakiás próféta: „Igazság törvénye volt az ő szájában és nem találtatott álnokság az ő ajkaiban; békességben és egyenességben járt velem és sokakat megtérített a bűnből. Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt és az ő szájából törvényt várnak, mivel a Seregek Urának követe ő." (Malakiás 2:6, 7) Keresztelő János az eltévelyedtekkel szemben való kötelessége teljesítésében, hogy azokat az Úrhoz visszatérítse, Illés prófétához hasonlóan jövendölt. — Nehémiás 9:26
44 A megjövendölt munka célja volt, hogy „az atyák szívét a fiákhoz térítse", illetve őket megtérítse. Az „atyák" a felelős tisztségeket viselőket, a vezetőket, Isten igéjének magyarázóit jelenti több írás-szöveg szerint. (Apcsel. 22:1; 7:2; Nehémiás 7:70, 71; Apcsel. 3:24, 25) Ez azt jelenti, hogy a kereszténység felelőssége főképpen azokat terheli, akik vezetői és tanítói voltak, például a papságot tévesen az Úrénak nevezett szervezetben. Ugyanez a szabály vonatkozik Isten népének egykori vezetőire, tanítóira és véneire. Keresztelő János napjaiban a zsidók vezetői Ábrahám fiainak tartották magukat, ezek a prédikátorok vagy rabbik mondták volt: „Ábrahám a mi atyánk!" (Máté 3:9) Jézus azonban tudtukra adta: „Ha Abrahám fiai volnátok, Ábrahám cselekedeteit is cselekednétek." (János 8:39) Ábrahám Istent, a királyi ház tagjainak atyját képviselte. Jézus szavaiból kitűnik, hogy Keresztelő János azokat a zsidókat, a farizeusi papságot nem tudta visszatéríteni Jehova Istenhez, az Atyához.
45 A Malakiás 4:6-ban említett „fiak", nem
„gyermetegségre" mutat, hanem utódokra, illetve ivadékokra és Ábrahám valódi magvát jelenti. A hűségesek gyermekeit jelenti: „A hitből valók, ezek Ábrahám fiai." (Galata 3:7) Ugyanezek felől írta az apostol: „Sem nem mindnyájan fiak, akik az Ábrahám (testi) magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod. Azaz, nem a testnek fiai az Isten fiai (illetve nem a zsidók, akik Ismael gyermekei, tehát testiek), hanem az ígéret (Ábrahám lelki fiai) fiait tekinti magul. — Róma 9:7, 8
46
Azok felől áll megírva, akiket Isten királyi háza számára kiválaszt: „Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel." (Zsidók 2:16) Ezzel kapcsolatban figyeljük meg, hogy Malakiás próféta az elkövetkezőkről így szól: „Az atyák szívét a fiakhoz fordítja és a fiak szivét az atyákhoz." Ezt a tárgyat az angyal következő szavai jobban megvilágítják, amit Zakariásnak mondott: „ ... Hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse és az engedetleneket az igazak bölcseségére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet." (Lukács 1:17) Az „igazak" vagy hívek nyilván mindazon hűségeseket magukban foglalják, akik teljesen Istennek szentelték magukat és itt az ő bölcseségének kinyilvánítására használtatnak, tehát az is, aki szelle-
mi táplálékot tálal fel, illetve Isten akarata szerint másokhoz viszi az Úrtól nyújtott táplálékot. A hajdani hű próféták Jehovának a nagyságos Atyának látható képviselői voltak, bölcs mondásaik és jövendöléseik felőle szóltak. Ennek a próféciának főcélja nyilván a következő: Jehova számára egy népet kell készítenie s akik Isten akaratának teljesítésére szövetséget kötöttek, azokat az emberi tanoktól az Atyához, Jehova Istenhez fordítsa; ami azt jelentené, hogy azon oktatóknak és véneknek szívét, akik addig emberi tanításokat követtek a gyülekezetekben, visszatérítse az Atyához mint Isten igazi gyermekeit s így kellő szívállapotba hozva népet készítsen a maga neve számára; valamint azt is jelenti, hogy emberi tanítások gyermekeit vagy utódait Isten igéjének tényleges tanításaira elvezesse.
47
Ha az utasítás és figyelmeztetés következtében Isten állítólagos népe nem tér meg vagy lép a helyes útra, a megemésztő tűz haladéktalanul be fog következni. Azért mondja a prófécia: „Hogy el ne jöjjek és elveszítsem e földet örök veszedelemmel (egyszer és mindenkorra elpusztítsam).“ Azon munka, amelynek végzésére az Úr hű népét utasítja, több év óta folyik, de csak nagyon kevesen hallgattak az üzenetre és vették figyelembe. Határozottan még a nagysokaságnak ki kell jönnie a nagy tömegből; de maga a nagysokaság is a földön élő tömegekhez képest csak csekély létszám. A látszatkereszténység nemzetei sok millió oly embert számlál akik közül sokan Isten gyermekeinek tartják magukat; tényleg azonban majdnem mind az ördög gyermekei (szellemileg) s az apostol kijelentése szerint mind gonoszban vesztegelnek. (János I. 5:19) A nagysokaság olyanokból áll, akik szívesen meghallgatják az igazság beszédét s aztán hátat fordítanak Sátán szervezetének és Armageddon előtt határozottan kijelentik, hogy az Úr mellett foglaltak állást. 1918-ig az illési munka nem tett jó benyomást a „kereszténységre"; ama munka tehát a szíveket nem fordította (térítette) Jehova Istenhez, a nagy Életadóhoz, az Atyához. Jézus Krisztus állítólagos követői közül csak kevesen tértek meg és lettek Isten igazi gyermekeivé. Most a elizeusi munka folytatja az Illés által kezdett munkát, s az Úr ezt a munkát használja a nagysokaságnak az ő nyájába való hozatalára; az emberiség sokkal nagyobb része ellenben távol fog maradni Isten szervezetétől és az ördög mellett fog maradni, s ezért kell bekövetkezniük a próféciában hirdetett következményeknek is, ami azt jelenti, hogy az Úr „átokkal sujtja" a földet, illetve teljesen elpusztítja (Sátán világát). Ez a látszatkereszténység és Sátán szervezetének teljes bukását jelenti. Az elizeusi munka, — melyet Isten népe végzett — ideje alatt az ó tanúbizonyságai isteni küldetésükkel egyezően mindmostanáig hirdették „Isten bosszúállása (igazolása) napját", illetve Isten elkövetkező átkát, ami rövidesen a világra szakad. (Ésaiás 61:2) Jehova elkészült és felszentelt népét kötelezte bosszúállásának hirdetésére a tényezők és a nép előtt és azok figyelmeztetésére, hogy aki akarja, alkalmat nyerjen az Istenhez való térésre. Ez elől a kötelesség és feladat elől, melyet az Úr ruházott népére, nem térhet ki. Ha a bizonyságtevők nem közölnék a figyelmeztetést, őket terhelné érte a felelősség s azoknak vére is, akik tudat¬
62
lanságból pusztultak el, a hanyagokat terheli. De ha a bizonyságtevők, híven hirdetik az üzenetet, a törvényteleneket figyelmeztetik és a jószándékúak előtt feltárják a királyság hírét, akkor teljesítették kötelességüket, amely szövetségük folytán terheli őket; az ily hűségért részesülnek az Úr elismerésében.
48 Jehova hű népe mintegy tizenöt vagy több éve hirdeti Jehova ítéleteit, melyeket Armageddonkor nagy ítéletvégrehajtója, Jézus Krisztus útján fog végrehajtani. Ha a hűségesek ezt a munkát eleitől végig végre akarják hajtani, nem szabad lelankasztaniok kezeiket, sem pedig jobb vagy kedvezőbb időre várakozniok. Nem az ő dolguk, hogy pontosan tudják, mikor következik be az átok, illetve Armageddon mikor fog kitörni. Arról azonban bizonyosak lehetnek, hogy Armageddon nincsen már nagyon messzi, mivel az a munka, amelyet most végeznek, közvetlenül a viadal előzményét képezi. A maradék kötelessége és ő tartozik követni Isten parancsát mindaddig, amíg Isten a munka befejezését kijelenti. Aki ezzel ellenkezően akarja befolyásolni az Úr szolgáit és tevékenységüket lankasztani vagy megbénítani akarja, törvényszegést követ el; az Úr világosan kifejezésrejuttatta azon szándékát, hogy a törvényszegőket elpusztítja.
49
Ne feledjük, hogy az Úr főképpen az elmúlt évtized alatt tárta fel folytonosan a próféciákat, illetve azok jelentőségét népe előtt a WT irataiban. Némelyek, akik Isten népe közé vegyültek, nem tanulmányozták a folyóiratokat, hanem azt állították, hogy azokban csupán egy embernek vagypedig embereknek a nézetei vannak kifejezésre juttatva; ennek a felfogásnak lett aztán az eredménye, hogy nem értik helyesen meg a felkenteknek Jehovával és Jézus Krisztussal való kapcsolatát. Fogalmuk sincsen a próféciákról s ezáltal világosan bizonyítják, hogy nem tartoznak a templomban felvilágosultak közé. Amidőn Isten népének csoportjaiban egyesek felállnak és szavaikkal a bizonyságtevő munka lassítását (csökkentését) és a munkások befolyásolását akarják keresztülvinni, azt állítván, hogy a munkával „semmire sem mennek", a hűségesek kerüljék az ilyeneket és az ilyenek befolyását; mert az ilyenek szavai és befolyása nem csupán szakadásokat idézhet elő, hanem az Isten szövetségében levőket álomba is szenderítheti. Jehova most nyilván és kétségtelenül feltárja a hajdani próféciákat az ő maradék népéhez tartozók előtt, hogy teljesen tudomásuk legyen az ő szándéka felől, s miután arról ekképpen értesülést szereztek, megvigasztalódjanak s megerősödve kitartsanak, megerősödve reménységükben, résztvegyenek Jehova nevének igazolásában, hogy örökké az ő áldott és dicső szervezetében legyen szabad tartózkodniok. Ebben az időben kell egy értelmen lenniük Isten összes felkentjeinek, hogy a reájuk bízott munkát egyértelemmel és összhangban végezzék. „Hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek az Istent és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját." (Róma 15:6) Minden bi-
zonyíték egy dologra mutat, s ez az, hogy Jehova rövidesen teljesen tisztázni fogja nevét, s akik abban közreműködnek, az Úr áldásaiban
is részesülni fognak és zárt sorokban tartoznak állani az ellenséggel szemben; nem fognak semilyen teremtménynek és dolognak sem üdvösséget tulajdonítani, hanem azt kizárólag csak Istentől és Jézus Krisztustól remélik és habozás nélkül szüntelenül tovább fogják hirdetni Isten országát és dicsőségét. Emiatt is figyelmezteti komolyan a Mester a maradékot a következőképpen: „Légy hű mindhalálig és neked adom az Élet koronáját!" (Jelenések 2:10) Az ily hűség azt jelenti, hogy mindenkor megbízható kell lenni és komolyan kell végezni az Úrtól kiutalt feladatot, mindenkor vigyázni kell a királyság érdekeinek ápolására és a nagy Királyt és az ő országát kell magasztalni.
Tanulmánykérdések
18-19 Indokold meg Jehova népének türelmét és örömét az ily elvetemült üldözésekre való tekintettel!
(Angol W. 1936 december 1.)