NASH PAPIRUSZ
46
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
5. Mózes 5. és 6. fejezeteinek néhány versének 24 soros maszoréta előtti szövegét kapjuk. Az írás nem tartalmaz magánhangzó pontokat, és nem régen W. F. Albright a Krisztus előtti második századot határozta meg keletkezési idejeként.
A Nash papirusz egy részlete, amelyen látható a magánhangzópontok és hangsúlyjelek nélküli, nyugati stílusban írt maszoréta előtti szöveg; ez a Dekalog (Tízparancsolat) egy része.
Krisztus előtt és az Ő idejében, a Héber Iratokat másoló embereket írnokoknak vagy szoferimeknek nevezték. Ahogyan másolták és továbbították a Héber Iratok szövegét, szabad jogot vettek a szövegek változtatására. A (továbbiakban tárgyalt) Krisztus utáni időszakban a Maszoréták nem csináltak módosításokat, és kézirat másolataiknak szélein megjegyzések voltak a szövegről, amely megjegyzésekben felhívták a figyelmet a szoferimek módosításaira. Ők megjelölték a szoferimek tizenöt különös pontját, vagyis a héber szövegnek tizenöt szavát vagy kifejezését alul és felül pontokkal jelölték meg. Néhány ilyen különös pont nem befolyásolja az angol fordítást illetve az értelmezést, azonban a többiek igen, és ezek fontosak. A szoferimek megengedték a Jehova nevének kiejtésétől való babonás félelmüknek, hogy tőrbe csalja őket, s így azt 134-szer az Adonai (Úr) szóval és 17-szer az Elohim (Isten) szóval helyettesítették. A Maszora (a maszoréta szöveg szélén levő megjegyzések) felsorolják ezen módosításokat. Továbbá a Maszora egy megjegyzése, a szoferimeket vagy a korai írnokokat azzal vádolja, hogy legalább tizennyolc szövegjavítást (kiigazítást) csináltak. Példának okáért olvassuk el
