117 - Csak Isten tudja.
Jump to navigation
Jump to search
Csak Isten tudja.
1. Én nem tudom mi vár rám, elrejti Isten azt,
Ki utam minden lépténél új helyzetet fakaszt.
És meglepő öröm gyanánt, küld kellemes vigaszt.
Kar:
Akárhová hív, megyek, nem töprengvén jövőn.
|: Rábízom sorsomat, mivel Ő tudja azt, mi jön. :|
Mi jön, mi jön, mi jön. (csak az utolsó versszak után)
.
2. Csak egy lépést előre ha látok, az elég.
Ha eltűn’ földi álomkép, tisztán ragyog az ég.
S a kedves hívás: „Jer, kövess!” hangzik olykor, mindég.
3. Mi’ jó, hogy nem tudom én jövőm rejtett sorát!
Hisz’ fenntart jobb kezével hűn, s magamra nem bocsát;
Szavával ringat engem el, mi édes nyugtot ád.
4. S én így megyek előre, nam tudván, hogy mi jön.
A mélybe’ Véle inkább, mint magamba’ járva fönn;
Homályba’ hittel inkább, mint a fényes látkörön.