Jehova szolgájának igazolása
Oldal:Jehova-szolgájának-igazolása-Igazságos-világ-tizparancsolat-nélkül-1946.pdf/1
2
Irta N. H. KNORR
a Watch Tower Bibie and Tract Society elnöke
124 Columbia Heights — Brooklyn, N. Y. U. S. A.
„THE WATCHTOWER" Hungarian — Made in Rumânia
Kiadja: Asociatia «Martorii lui Jehova» din România, Persoană Juridică
București 2 — Str. Basarabia 38.
1946 szeptember.
Jehova szolgájának igazolása
„Közel van aki engem megigazít, ki perel én velem? Álljunk együtt elő: Kicsoda peresem? Közeledjen hozzám!“ — Ézsa 50:8. Amerikai ford.
1 Jehova egy sereg félremagyarázás alatt állott mint egy hatezer éven át. De Ő ezt nem fogja megengedni örökre! Az Ő és sokat gyalázott szolgájának régen megjövendölt napja már önti hajnalsugarait a világra. Egy bizonyos jó okból enggedett eme félreértések ideje, mely az Istent tisztelők nagy próbáját jelentette, elérte véghatárát. Most azokat, akik kihívják univerzális (egyetemes) felsőbbségét és gyalázzák nevét, el kell hallgattatni és a megsemmisülésbe dönteni. Az Ő uralmi joga és hatalma a világegyetem összes teremtményei felett nem képezheti többé vitatárgyát. Nevét és minden dicsőségét, amit Ő képvisel, meg kell tisztítani minden hamis vádtól és szégyentől, mellyel gyalázó nyelvek illették Őt. Ez még azt is jelenti, hogy földöni szolgái nemsokára nem fognak többé a világ szemében olybá tűnni fel, mint akik balgán, fanatikusan szolgálnak egy olyan istenséget, mely nem tudja őket segíteni, oltalmazni és megszabadítani. Jehova iránti állandó feddhetetlenségükért a támadások közepette, ők, mint az egyedüli igaz élő Isten felkent szolgái, próbára tétetnek. Szégyen fogja akkor befedni mindazokat, akik hamis isteneket és a vallások ragyogó vezetőit követik.
2 Látszólag a kedvező körülmények, mintha mind mellettük volnának. Miért? Azért, mert a Felséges Isten földöni kevésszámú szolgáival ellentétben egy impozáns (nagyszerű) vallásos szervezet áll. Ez katolikusok, protestánsok és zsidókból álló százmilliós taglétszámmal kérkedik, ez a világ kiváltságait keresi és e világ e kivételes tiszteletben tartja, sőt alkatrészének tekinti és mint az „erkölcsi törvény" megbízott őrének.
3 A világ függ a vallásos szervezettől, hogy azt a Mindenható Isten javára megőrizze. A vallást a világ szolgálatába állítja, hogy programjaiért és tevékenységéért imádkozzon és, hogy Isten áldását eszközölje ki részére. De ami Jehova azon tanúit illetik, akik nem akarnak beavatkozni e világ javaslataiba és elrendezéseibe, távol tartván magukat, mint akik teljesen az Isten királyságának szenteltettek, a világ nem talál örömet bennük. A világ csupán csak megtűri őket, csodálkozván, hogy miért is nem volt Ő
soha abban az állapotban, hogy megszabadulhasson kellemetlen jelenlétüktől. De ne legyen ez meglepő reája nézve. Jehova tanúinak vezetője mondotta egy alkalomkor: „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlöl ti nálatoknál. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki titeket magamnak e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről, amelyeket én mondottam néktek. Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem.” János 15:18—21.
4 A magát igaznak képzelt vallásos szervezet fenntartja magának a világ tiszteletét, előrehaladván győzelmesen hatásos ceremóniával és magának Istennel való kapcsolatot igényel. Azt állítja, hogy Istennek elkötelezettje azonban világos a kép, melyben mint egy férfiúhoz férjhez ment asszony ábrázoltatik. E hasonlatnak megfelelően nevezi magát, a rómaikat. vallás ,,anya-egyház”-nak. Emellett az úgynevezett „keresztények és zsidók nemzeti konferenciája" melynek szónokai végigjárták az Egyesült Államok-at egy alapra helyezve a katolikus, protestáns és zsidó papságot, azt az eszmét alkotván maguknak, hogy Jehova Isten elismeri és kapcsolatban van úgy a nem keresztény zsidókkal, mint a katolikus és protestáns rendszerekkel is. Az egyszerű zsidók közül sokan azt állítják, hogy a pápa a Vatikán-államban, aki azt állítja, hogy egy földi isten, az ő legnagyobb barátjúk. De a valóságos tényállás kibontakozik előttünk, amikor láthatjuk, hogy a vallásos katolikusok minden országban úgy beszélnek a zsidókról, mint Krisztus gyilkosairól és egv antiszemita (zsidóellenes) mozgalmat vezetnek. Most, midőn a középeurópai róm. kat. diktátorok félretétettek az útból, ezek a vallásoskodók újra kezdik tevékenységűket, hogy egy antiszemita hullámot indítsanak az egész világon, mivel ők nem vádolhatók, hogy valamelv kapcsolatuk volna a fascizmus és nácizmus detronált (trónfosztott) feleivel. E politikai fejedelmek megsemmisítése nem jelenti a fascizmus szellemének a megsemmisítését is. Addig, amíg a Vatikán Állam
3
JEHOVA SZOLGÁJÁNAK IGAZOLÁSA
és hierárkiája létezik, a fascizmus szelleme egy folytonos veszedelmet fog jelenteni a liberális demokráciára nézve.
5 A „kereszténység" vallásos állapota tagadó bizonyíték amellett, hogy semmi vonatkozása sincs Istennel és nem bírja Jézus Krisztus szellemét. Széttagozódva önmagában, száz meg száz felekezetre és szektára összekeveredve, különféle politikai és kereskedelmi versenyekben, ami nem vall egy olyan szervezet állapotára, melyet Isten sajátjának, mint „asszonyá"-nak tulajdoníthatna. Annak kimutatására, hogy egy ilyen testi állapot világi, az Isten szelleme által ihletett írók egyike mondja: „Mert még testiek vagytok; mert amikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajjon nem testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é? Mert mikor egyik azt mondja: én Pálé vagyok; a másik meg: én Apollosé; nem testiek vagytok-é? ... Én nem szólhattam nektek atyámfiai, mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek." (1 Korintus 3:3, 4, 1.) A részekre osztott „kereszténység”-re sohasem vonatkozott Annak imája, akit állítása szerint mint „menyasszony" követ, mégpedig a következő ima: „Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem. És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nekik (tanítványaimnak) adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk: Én ő bennök, és te én bennem; hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amiként engem szerettél.” (János 17:21—23.)
6 Ahelyett, hogy eggyek lennének Krisztusban és hasonlóképpen ahelyett, hogy eggyek legyenek Istennel Krisztus által, a „kereszténység" abban az állapotban van Isten előtt, amilyen állapotban a zsidók vannak, akiket üldözött több, mint egy
évezreden át. Sőt még annál is rosszabb helyzetben van, mert Krisztus követését vallja és az Ő nevéről nevezi magát. Jehova Isten elvetette őt éppen úgy, mint a zsidó vallásos szervezetet is. Jehova tanúi elutasítják a „kereszténység"-gel való bármilyen kapcsolatot és az ő ellenkezéseiben, politikai és vallásos bűntényeiben, valamint vallási zavaros vitatkozásaiban való részesedést. Állástfoglalva ők Jehova legnagyobb tanúja, Krisztus Jézus, valamint az összes őskori tanuk mellett, szavukat bátran emelik fel a „kereszténység" ellen. A népet arra figyelmeztetik, hogy Isten elvetette. E tanuk üzenete és a „kereszténység"-gel szembeni álláspontjuk erőteljes nyomatékossággal van tükröztetve Ézsaiás próféciájának 5O-dik fejezetében, melyet most közösen megvizsgálunk a mi hallgatólagos hasznunkra.
KITŐL VÁLT EL Ő?
7 „Igy szól az ur: Hol van anyátok elválólevele, amellyel őt elbocsátám? vagy hol van egy kölcsönadóim közül, akinek titeket eladtalak? Imé,
a ti vétkeitekért adjátok el és bűneitekért bocsáttatott el anyátok! (Ézsaiás 50:1.) Jehova Isten az Ő tanúja Ézsaiás által itt először a zsidókhoz szól.
Kérdést intéz hozzájuk, hogy vallásos szervezetüknek miért nincsen kapcsolata Istennel, Szervezetüket Ő egy elvált asszonyhoz hasonlítja; és a zsidók, a szervezet tagjai, mint az asszony gyermekeinek említetnek. Jehova eme végzetes szavaiban mi egy próféciát hallunk, az Izrael nemzeti szervezetének idejéből, mely mint rendszer, Általa teljesen kitagadva elvettetik, ámbár a zsidók, mint egyének, a szervezettől való elkülönülés által összhangba jöhetnek Istennel, hogy megszabaduljanak a szervezet sorsától.
8 Ama tény, hogy a zsidó nemzeti szervezet elvettetett Istentől, előárnyékolva volt éppen az ő édesatyjuk, Ábrahám által, Ábrahám ígéretet kapott Istentől, hogy egy magot, utódot fog nemzeni, akiben a föld összes nemzetségei meg fognak áldatni. (I Mózes 12:1—7; 13:14—16; 15:4—6.) Sára, az ő 75 éves felesége azt hitte, hogy ő már túl öreg ahhoz, hogy szülője lehessen a megígért magnak. Azért szolgálóját, egy Hágár nevű egyiptomi leányt ajánlott Ábrahámnak terhesedés szempontjából a létrehozása érdekében. Hágár megkísérelte, hogy mint feleség szolgálja Ábrahámot, de az általa szült fiú, Ismáel, a Jehova Isten által számított mag, aki által az áldások az összes nemzetségekre fognak maradni. Tizennégy évvel később Isten egy csodája képesítette a 90 éves Sárát, hogy megszülje Izsákot, az Isten által elismert fiút.
9 Elfogja-e ismerni Hágár és az ő fia Ismáel Izsáknak, Sára fiának Isten általi választottságát? Fogják-e szolgálni és úgy tekinteni reá, mint az Isten áldáslevezető csatornájára? E tekintetbeni határozatuk akkor lett nyilvánvaló, amikor Izsák 4—5 éves korában az anyatejtől elválasztatott. Ismáel akkor mintegy 20 éves volt és üldözni kezdte a gyermek Izsákot, ami az ő létére nézve veszélyes volt. Sára látva az Izsákot fenyegető veszedelmet, arra kérte Ábrahámot, hogy távolítsa el Hágárt, a szolgálót és fiát Ismáelt. Ábrahám, az Istentől vett utasításnak megfelelően teljesítette Sára kérését, kiűzve Hágárt és fiát Ismáelt, felfüggesztvén szolgálatától. Azon időtől kezdve ők Ábrahámtól függetlenül állottak és szolgálhattak tetszésük szerint, akinek akartak. (1 Mózes 16 és 21 fejezetek.)
10 Jehova Isten ihlette az ő szolgáját, Pál apostolt e dolgok értelmének kimutatására és hogy mindezek élő próféciák voltak. Mégis némelyek előtt nagyon különösnek tűnik fel a Biblia ama kijelentése, hogy Istennek „asszonya" van. A Galáciai levél 4-ik fejezetében az apostol megmagyarázza, hogy Jehova „asszonya" egy szent szervezet, mely vele házassági viszonyban van, éppen úgy, mint Sára Ábrahámmal. Jehova „asszonya" az Ő univerzális (egyetemes) szervezete, mely a Neki szentelt mennyei teremtményekből áll. Erre az „asszonyára (szervezetre) gondolt Jehova az Édenkertben, amikor az ősi kígyónak, az ördögnek mondotta, hogy mardosni fogja a mag sarkát, de végeredményben az „asszony magva" elfogja tapodni a „kígyó fejét." (1 Mózes 3:15.) Az „asszony", illetve
4
JEHOVA SZOLGÁJÁNAK IGAZOLÁSA
Isten szervezete nem volt előárnyékolva a Palesztinában levő földi vallásos Jeruzsálemben. Azért beszél az apostol az Isten „asszonyá"-ról, mint „magasságos Jeruzsálem"-ről. Ez Sárában, —Ábrahám feleségében volt előárnyékolva. Azért az Isten „asszonyá-nak magva, az ellenjelképi Izsák, azaz Jézus Krisztus, „a te magod, aki a Krisztus." (Galácia 3:16.) Jehova Isten adoptálás (örökbefogadás) útján bizonyos más egyéneket is fel vesz az Ő „aszszonya" magvának tagságába. Ezek azok, akik magukat megtagadva, követik Fejüket, Krisztus Jézust és így „testének tagjai"-vá tétetnek. Következőleg ezekre vonatkozóan mondja az apostol: „De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja."
C
11 De ami a földi Jeruzsálemet illeti, az Krisztus után 70-ben, a római seregek által megsemmisittetett és láthatta követői fiait, a római fegyverek által megöletve, rabságba hurcolva, vagy , szétszórva a föld pogány nemzetei között. Ez a vallásos földi Jeruzsálem minden bizonnyal az Isten által elvetett „asszony"-t kell előárnyékolja. Ez a szolgálóban, Hágárban volt előárnyékolva; míg a zsidó nemzeti szervezet Hágár álláspontját követi. Ő azt hitte, hogy ő hozta létre az Ábrahámnak ígért magot, amelyben a föld minden nemzetségei megfognak áldatni. De amiképpen Ismáel üldözte Izsákot, hasonlóképpen üldözte az akkori zsidó-szervezet hivatalos vallási képviselői által Jézust és követőit megöletésükig, nem akarva elfogadni a vallásos kötelékektől való felszabadítást. Akkor Isten kimutatta, hogy nem az volt az igazi eredeti szervezet az ígért mag létrehozására. Jehova elűzte őt és zsidó kővetőit és azóta csupán csak a „magasságos Jeruzsálem"-mel foglalkozott, valamint a maggal, mely Jézus Krisztus a fej és egyháza „az Ő teste.” (Galata 4:22—31.)
12 Ki okolható az akkori időben azért, hogy a zsidó-szervezet és gyermekei eltávolodtak Istentől és az ő szolgálatától? Vagy ez talán csak egy makacs önhatalmú intézkedés volt Isten részéről megfelelő igazoló okok nélkül? Adósa volt-e Ő a pogányoknak, hogy eladja a zsidókat az összes pogány nemzeteknek, hogy legyenek lenézett, megvetett és elnyomott alattvalóik. Igazságtalanságot cselekedett-e Jehova Isten a zsidókkal, m e g e n g e d v én öldököltetésüket igazságtalanul milliószámra Európában a róm kat. n á c i s t a v e z é r és ugyancsak annak a vallásos bandának rendőrségi gangszterei (gonosztevői) által? Nem e Folyóirat, hanem Jehova Isten az Ő szolgálja Ézsais által felel: ,,. .. Imé a ti vétkeitekért adattatok el, és bűneitekért bocsáttatott el anyátok". (Ézsaiás 50:1.) Következőleg a zsidók egyénileg, akik keresik Isten kegyét, visszatérhetnek az Igaz „asszony"-hoz, otthagyva az elvetett nemzeti szervezetet, követvén a magot, Krisztus Jézust, a Messiást! (Ézsaiás 51:1—3.)
13 E buzdítást az Őrtorony nem úgy értelmezi, mintha azok a zsidók, akik az életet keresik a „ke-
reszténység” vallásos szervezeteibe kellene térjenek. A „kereszténység" ugyanazt az útat követi, mint zsidó jelképi megfelelője; és nem található több szabadítás és megmentés benne, mint az elvetett Hágáréban. Következőleg a zsidók csak keserű és számukra bőséges kiábrándulással tekintenek ma a pápára és a róm. kat. hierárkiára, mint menedékre az antiszemitizmus (zsidóüldözés) ellen. A kereszténység kitart amellett az állítása mellett, hogy szövetséges viszonyban van az Ur Istennel éppen, mint az ó-korban az Izrael a Mózes törvénye által. Ha ez így van, akkor saját állítása és igényénél fogva szövetségrontónak találtatik; és Isten szava a szövetségrontókra nézve azt mondja, hogy méltók a halálra. (Róma 1:31, 32.) Ő bűnösnek találtatik az e világgal való szellemi paráznaság elkövetése miatt a politikusokkal és kereskedőkkel, éppen úgy, mint a Hágár-féle szervezet, melynek vallásos vezetői, amikor elvetették az Ábrahám magvát, a Messiást, kiáltották: „Nincs királyunk, hanem csak császárunk!” A „kereszténység” azon emberek által alapíttatott, akik elestek Isten népének teokratikus szervezetétől, e világ vallásaival keveredve össze. A kereszténység még nem volt soha az Isten szervezete, még részét sem képezte soha és fiai közül sem szült egyet sem.
14 Az ó-korban, Izraelben gyakorlatban volt, hogy szülők eladták gyermekeiket hitelezőiknek, (akiknek adósok voltak); vagy a hitelezők igényt támasztottak gyermekeikre nézve, hogy szolgálják őket szüleik adósságáért. (3 Mózes 25:39, 42; II Királyok 4:1—7; Nehemiás 5:4, 5, 8; Jer. 31:10, 11; Máté 18:24, 25.) Mennvire igaz ez a „kereszténységre" nézve! A „kereszténység" e világ szolgálatában áll és gyermekeit a világ politikai szolgálatának, kereskedelmi kizsákmányolásának és véres militárizmusának szolgáltatta ki. Miért? Azért, mert mindig Jehova Istenhez tartozott és Ő (Jehova) adósa lett a világnak érette, azért kötelezve volt eladni őt (a kereszténységet") és fiait, hogy a világi hitelezőket kifizesse. Lemond-e róla Jehova az ő abszolút erkölcstelenségéért és kívetette-e szellemi kiváltságaiból és védelméből és hagyva, totális háboruk, éhségek, földindulások, betegségek, vallási belzavarok, valamint nemzetközi bonyodalmak és katasztrófák prédájává? A „kereszténység" katolikus és protestáns gyermekeinek a fenti kérdésre Jehova válasza Ézsaiás próféta által hangzik: „Imé a ti vétkeitekért adattatok el és bűneitekért bocsáttatott el anyátok!" (Ézsaiás 50:1.)
A SZABADITÓ KARJA MA NEM RÖVIDÜLT MEG
15 A zsidók még engedelmesen ragaszkodnak a Hágár-féle szervezethez. Hasonlóképpen a „kereszténység" vallásos népei is kitartanak a papság és rendszereik mellett, hogy megmentessenek. De figyelnek-e ők Jehova Istenre? Egyáltalán nem! Azért találóak Jehova Isten következő szavai reájuk: „Miért jöttem, holott nem volt ott senki? Hívtam és nem felelt senki sem! Vagy olyan rövid már a kezem, hogy meg nem válthat? Vagy nincs ben-
5
JEHOVA SZOLGÁJÁNAK IGAZOLÁSA
nem megszabadításra való erő? Imé én dorgálásommal kiszárasztom a tengert, a folyókat pusztává teszem, megbűzhödnek halaik, hogy nincsen víz, és szomjúságtól meghalnak. Felöltöztetem az egeket sötétségbe, és gyászruhával födöm be azokat." (Ézsaiás 50:2. 3.)
16 Amikor Jehova Isten azt mondja önmagáról, hogy „eljött" ez nem személyes, látható eljövetelt jelent, hanem az Ő szolgái és megbízott tanúi által való eljövetelt. Kr. u. 1914-ben, az Ő Fia, Krisztus Jézus, eljött, hogy felállítsa királyságát és uralkodjon hatalommal ellenségei között, valamint, hogy összezúzza a nemzeteket, mint a fazekas a cserépedényt. 1918-ban Jehova Isten elküldötte ezt az uralkodó Királyt templomába, hogy megítélje „Isten házát" és, hogy a föld minden népeit maga elé gyűjtse, hogy megpecsételje sorsukat az Armageddoni viadalban. Különösen 1918-tól, Jehova a „magasságos Jeruzsálem”-et, az a s s z o n y magvának maradékát kiküldötte a királyság üzenetével. Ilymódon Jehova az Ő jóváhagyott szolgái útján a „kereszténység"-hez és a zsidókhoz jött. (Jelenések 12:1—13: 17.) De a „kereszténység" hivatalos politikai, kereskedelmi és vallásos elemei közül senkisem lépett elő, üdvözölni az Ő képviselőit, s hogy elfogadták volna Jehovát, mint Istent. Amiképpen Krisztus mondotta tanítványainak: „A ki titeket befogad, engem fogad be; és a ki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött." (Máté 10:40.)
17 Hasonlóképpen látogatta meg Jehova a „kereszténység”-et tanúi által, akik felhívták a nép figyelmét, hogy fogadják el Jehova teokratikus kormányát és meneküljenek az Ő haragja napjának armageddoni viadala elől. A „kereszténység" hivatalos elemei újra elfordultak Jehovától, nem felelve ama felhívására, hogy álljanak az Ő felkent Királya oldalára. A „kereszténység" és a zsidóság ahelyett, hogy felfigyelt volna az üdvös üzenetre, inkább bedugták füleiket és eltávolodtak, tekintve az Egyesült Nemzetek Sz. Franciscoi tárgyalásaira és proponált nemzetközi szervezetére, sőt még a pápára és hierárkiájára is. Miért teszik ezt a vezetők és a világi vallásoskodók, hiszen ők vallják, hogy hisznek a Mindenható Istenben és az Ő igéjében? Azért teszik, mert hiszik, hogy Ő jön, mint Szabadító? Az Ő karjának ereje megrövidült-e hosszú évszázadok folyamán? Meggyengült és képtelenné lett annyira, hogy ne tudná megszabadítani és felemelni a népeket a politika, kereskedelem és vallás mocsarából, melyben elsülyedtek megsemmisítésükre? Nem; nem azért. Hanem , mert a „kereszténység" és nemzetei eladták magukat törvénytelenség cselekvésre, nincsen Isten iránti szeretetük és nem is hisznek
Benne.
18 Azon üzenet által, melyet tanúival szétküld, Jehova emlékezteti a „kereszténység" népeit, hogy Ő kijelentette hatalmát, mellyel eltávolíthatja a nehézségeket és biztonságba viheti azokat, akik Benne bíznak. Vegyük figyelembe azon esetet, amikor Egyiptom harci szekerei és lovasai üldözték a menekülő izraelitákat, gondolva, hogy a menekülők a
Veres-tenger meredek partjánál csapdába szorulnak. Isten kinek neve Jehova, megdorgálta ott keményen a tengert. Az Ő megváltott népe, hogy által mehessen rajta, elválasztá a vizeket s biztonsággal vezette át őket Mózes által. De Egyiptom szekereit és lovasait a tenger mélyébe veszítette. Vegyünk egy más esetet is negyven évvel később. Ez esetben a megáradt Jordán folyója megakadályozta az Ő választott népének az ígért földre való bemenetelt. Ott, az örökkön-örökké élő Jehova Isten megállítá a lefelé sebesen rohanó vizeket. A folyó medre olyanná lett, mint a puszta előttük, amíg a hatszázezer fegyveres férfiú, asszonyaik és gyermekeik, valamint egy nagy sereg gyülevész idegen, keresztül ment rajta a Kanaáni oldalra. (2 Mózes 12:37, 38) A folyó medrében szárazon maradt halak szomjan pusztúltak el.
19 Ezek az esetek nemcsak annak kimutatására szolgálnak, hogy semmilyen földi hatalom sem tud ellentállani választott népének megmentésére irányuló hatalmának, hanem, hogy Neki ellenőrző hatalma van azokon az erőkön is, melyek magasabbak az embernél és a földnél. Neki hatalma van az egeken, illetve az emberfeletti és Sátán vezetése alatt levő démonseregen is. Ezek az egész emberiségre hajoltak mintegy mennyei törvénytelen erő, hogy a föld lakosait törvénytelenségre bírják, jajt és nyomorúságot okozva nekik, hogy Istent okozzák azért és elvonják az embereket Jehova Istentől vallási tévedésekbe és nehézségekbe. (Jób 1, és 2. fejezet. Jelenések 12:12.) Egy bibliai jelentésből világosan kitűnik, hogy volt eset, amikor Jehova a démoni egeket zsákba öltöztetve gyászba borította. Ez az eset a Noé idejébeni vizözönkor történt, amikor Jehova teljesen elpusztította az akkori vílágot és véget vetett a démonok által befolyásolt erőszaknak a földön. Máma szintén nagy erőszak és kétségbeesés uralkodik, a nemzetek nagy zavarban vannak és az emberek elhalnak a félelem miatt. Krisztus Jézus bizonyságot tett, hogy ez ama ténynek tulajdonítható, hogy az „egek erősségei megrendültek". (Lukács 21:25, 26.) A Szentírás feltárja, hogy 1914-ben, Isten királyságának megszületésekor „a mennyben háború tört ki", melynek eredményeképp Sátán és démoni angyalaira nagy nyomorúság szakadt. Ők ledobattak a magasságból a mi földünk közelébe.
20 Jehova az ő Armageddoni csatájában igazolni fogja Mindenható hatalmát, a démoni egeket a halál és megsemmisülés gyászos zsákjával borítva be. E törvénytelen egek először azért fognak gyászolni, mert láthatják az általuk felépített és ellenőrzött földi szervezetet Isten tüze által teljesen megemészteni. Azután pedig az őket fenyegető pusztulás miatt fognak gyászolni látva, hogy megfognak semmisülni. (2 Péter 3:7—12; Jel. 20:11; 21:1.) E látható tények nem szolgáltatnak elég okot az embereknek arra, hogy e háború utáni korszakban eltávolodjanak a világi intézményektől és vezetőktől és folyamodjanak Jehova Isten Mindenható karjához megváltásáért és szabadulásért? Habár az ör-
6
JEHOVA SZOLGÁJÁNAK IGAZOLÁSA
dög világa látszólag hatalommal van felépítve, de mégis Jehova mindenekfelett való hatalma nem lett megrövidítve. Csak azok, akik nem hisznek Jehova Istenben, fognak még félelemmel tekinteni az Isten által elvetett vallás-szervezetre és fognak függni e világtól, amelyhez tartoznak is. A becsületesek elfognak fordulni a „kereszténység"-töl, elfogadva jóakarattal Jehovát, a Ki jön a Krisztus Jézus alatti királysága által. Ők örvendeni fognak a királyság üzenet hívásának, melyet tanúi által a föld összes nemzeteihez intéz. Ők felelni fognak Jehova kiáltására, magukat Krisztus által a királyság szolgálatára szentelvén. Ezek mindannyian tapasztalni fogják Jehova szabadító karjának hatalmát Armageddonban.
A SZOLGA NYELVE
21 Miután Jehova beszélt Ézsaiás 50:1—3-ban, elítélve a világi szervezetet és miután bizonyságot tett „saját megváltó és szabadító" hatalmáról, következőleg azután szolgálja beszél a bibliai feljegyzésben. Ez a beszélő világos ellentétben van a Jehova kiáltására nem hallgató és királyságát üdvözölni nem akaró „kereszténység"-gel. Ez a szolga nem egy személyt jelent, mégha elsősorban Krisztus Jézus, Jehova legfőbb szolgájáról is volna szó, akit Jehova választott és akiben az Ő lelke gyönyörködik. Krisztus Jézus Feje egy szolga-testületnek, mely végezetül a maga teljében 144.000-et
számlál, (Ézsaiás 42:1; Jelen. 7:4—8; 14:1—3.) Ez az egész szolga-testület ugyanazt a Jehova Istent szolgálja, akit szolgál a „testület” Feje is. Sátán világának végén Krisztus Jézus, Jehova választott szolgája a templomhoz jön megítélni Isten e szolgáit. A földön, hűségesnek talált maradékot, Krisztus Jézus az Ő főnöksége alatti „hű és bölcs szolgának” nevezi. (Máté 24:45—47.) Ő minden „javait”, azaz királyságának érdekeit a földön e szolga-osztály gondjaira bízza. Azért Ő parancsol a „hű és bölcs szolga” osztálynak, mondván: „És az Isten országának ez az evangélioma hírdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népeknek.” (Máté 24:14; 45—47.) Következőleg ők Jehova tanúi, mert bizonyságot tesznek a királyságról, amelyért az Ő Fia őket Istenhez imátkozni tanította, mondván; „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is,” (Máté 6:9—10.)
22 A „kereszténység” és a zsidóság vallási vezetői nyelvükkel kritizálták e tanuknak „házrólházra és nyilvánosan” való prédikálását, tagadva, hogy ezek Jehova tanúi volnának. Gúnyolódva kérdik: Honnan kapták a nevet ezek, akik magukat „Jehova tanui”-nak nevezik, mint törvényes tanúi az Ur Istennek, hogy a nép őket kell hallgassa a mi papjaink helyett?” Ezek ez alatt azt értik, hogy ezek a tanuk nevüket és vele kapcsolatos küldetésüket nem a vallásos papoktól kapják. Ők tisztában vannak ezzel! Ezek a papok nem tanúi Jehovának, hanem gunyolói az Ő nevének; ílymódon, hogy tudnak ők valakit kinevezni (felszentelni), hogy Je-
hova tanúja legyen? Jehova elvetette az ő vallásos szervezetüket. Ő nem gyakorol semmi tekintetben felszentelést, vagy hivatalbahelyezést általa. Nem használja fel az Ő tanúi részére kiképző és nevelő iskola gyanánt. Az Ő tanúinak Őmaga a tanítója,
azért mondja: „Ti vagytok az Én tanúim, így szól az Ur; és szolgám, akit elválasztottam; hogy megtudjátok és higyjetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok ... és ti vagytok az én tanúim, így szól az Ur, hogy én Isten vagyok.” (Ézsaiás 43:10—12.) Jehova túlhalad a papság által nyergelt vallásos fejedelmeken és ezt a szolgatestületet saját maga nevezi tanúinak. Megtanítja őket arra, hogy mit mondjanak, azaz hatalmat adva nekik a beszéd kifejezésére.
23 Igy rendeli Őket Jehova Krisztus Jézus által. Jézus mikor a földön volt, nem volt a vallásos intézetek vagy vezetők által rendelve. Mégis az volt mondva felőle az akkori vallásvezetök hívei által: „Soha ember úgy nem szólott, mint ez az ember.” (János 7:46.) És mikor Jézus a vallásvezetők által irányított templomban tanított, „a zsidók csodálkozának, mondván: Mimódon tudja ez az írásokat, holott nem tanulta?!” (János 7:15.) Ez megmagyarázza a titkot, mely által a szolga-osztály az ő Feje Krisztus Jézus által mondhatja jelenben: „Az Ur Isten bölcs nyelvet adott nékem (a tanítványok nyelvét, hogy tudjam erősíteni a megfáradt beszéddel, fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok.” (Ézsaiás 50:4.) A tény, hogy valaki képes legyen értelmesen beszélni az Isten dolgairól, nem a világi képzettségektől függ. Jehova Isten, aki a megteremtett Adámmal beszélt az Édenben, Ő a nyelv teremtője és adhat az Ő szolgáinak „nyelvet”, vagy képességet, hogy üzenetét beszéljék.
24 A szolgaosztályból valók a beszélőképesség tekintetében elmaradottaknak érezhetik magukat, gondolva, hogy hiányzik nekik a beszéd ajándéka, mert nem bírnak kellő világi képzettséggel. De jusson ezeknek eszükbe Jehovának Mózeshez intézett mondása, akit prófétájává választott. Az Ur Isten az Ő angyala a Hóreb-hegy közelében megjelent Mózesnek a csipkebokorban, miután ez a férfiú elhagyta Faraó palotájának magas kiképző intézményét, ahol negyven évig tartózkodott, „És monda Mózes az Urnak: Kérlek Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnapelőttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. Az Ur pedig monda neki: Ki adott szájat az embernek? Nemde én, az Ur? Most hát eredj és én leszek a te száddal, és megtanítlak téged arra, amit beszélned kell. Ő pedig monda: Kérlek Uram, csak küldd, akit küldeni akarsz. És felgerjede az Ur haragja Mózes ellen és monda: Nemde atyádfia néked a Léví nemzetségből való Áron? Tudom, hogy ő ékesen szóló és imé ő ki is jő elődbe, s mihelyt meglát, örvendezni fog az ő szívében. Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én lészek a te száddal és az ő szájával és megtanítlak titeket arra, amit cse-
7
JEHOVA SZOLGÁJÁNAK IGAZOLÁSA
lekedjetek. És ő beszél majd helyetted a néphez és ő lesz néked száj gyanánt, te pedig leszesz neki Isten gyanánt." (2 Mózes 4:10—16.)
25 Sátán világa az ősi Egyiptom által volt előárnyékolva és ennek végén elküldi a Nagyobb Mózest, Krisztus Jézust, az Ő üzenetét kihirdetni. Ő azért küldi, hogy az Ő Jehova nevét feltárja felszentelt népe előtt és, hogy kijelentse haragját az ellenjelképi Faraó, Sátán, az Ördög szervezete ellen. Mivel Jézus Krisztus láthatatlanul van a templomban és nem közvetlen módón beszél a földi teremtményekkel, azért Jehova Isten Krisztus Jézus testvéreinek maradékát adta neki, hogy helyette a földön az isteni üzenetet beszéljék. Ő a nép előtt mint az Ő szónokai az Ő szája gyanánt szerepelnek.
Jehova Isten az Ő szolga-osztályának szájával van, azaz úgy a Fejnek, Jézus Krisztusnak, mint a szolga-osztály még földön lévő maradékának szájával. A beszédet, melyet Jehova az Ő nagyobb Mózesének (Jézus Krisztusnak) ad, Ő a biblia igazságainak feltárasa által átadja a maradéknak. Amiképpen Ő mondja Istennek: „Mert ama beszédeket, amelyeket nékem adtal, ő nekik adtam; és ők befogadtak, és igazán megismertek, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem, (János 17:8.)
26 Következőleg Jehova tanúinak maradéka bizalomtelten megy előre nem a világi bölcsesség útján tanult nyelvvel, sem nem taníttatva az elvetett vallási szervezetek hagyományszerű tanaira, hanem Krisztus tanítványainak nyelve szerint, Istentől taníttatva. Erre vonatkozolag Jézus bizonyságot tett, mondván; „mert meg van írva a prófétáknál: És mindnyáján Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott és tanult, énhozzam jő." (János 6:45.) Jehova az Atya és Ő mondja szeretett „asszonyának, azaz szervezetének, Sionnak: „És minden fiaid az Ur tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége." (Ézsaiás 54:13.) Jézus e szövegek idézése által jelentette ki követőinek: akik a „magasságos Jeruzsálem" fiai, ezt az ígéretet. Ők sohasem taníttathatnak Jehovától Krisztus Jézus által, ha nem fordulnak el az emberek vallásos hagyományaiktól, s hogy azután tanulják Isten igéjét, a Bibliát, értékelve az abból feltárt tanításokat. Azért mondja a szolga-osztály: „Nyelved a te beszédedről énekel, mert minden parancsolatod igaz. (Zsoltár 119:172.)
27 Jehova az Ő szolga-osztályának bölcs nyelvet, azaz a kifejező képesség hatalmát adta, mégpedig azon jó célból, hogy felhasználja a Róla, mint Teremtőről való bizonyságtételre. Figyeld meg, hogy tanítja az Ige a nyelv használatát: „Van olyan,
aki beszél hasonlókat a tőrszúráshoz; de a bölcseknek nyelve orvosság. Az igazmondó ajak megáll mindörökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig.” (Példabeszédek 12:17—18.) „A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanok száján pedig bolondság buzog ki. A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig az életnek gyötrelme," (Példabeszédek 15:2, 4.) „Bölcsességet beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól." (Zsoltár 37:30.) Áldott a szolga-osztály és igaz a róla
szóló mondás: „Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Urnál van a nyelv felelete." Istennek e szolgai szívvel hisznek az Ő igéjében, és azután szájjal, nyelvükkel tesznek bizonyságot nevéről és az Ő királyságáról üdvösségükre. (Róma (10:10.)
28 A hű szolgák kell használják nyelvüket, azaz kifejezőképességöket hűséges, egészséges és értelmes módón, ahogy azt Fejük, Krisztus Jézus is tette földönléte alkalmával. Azoknak, akik megundorodtak a bűn és a világ szolgálatától, mondotta: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket, vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű. (Máté ll:28—30.) Mennyire fáradtak a becsületes szívűek a vallások képmutatása és terhe alatt és megfáradva Sátán szolgálatától! Összes költséges kiadásaik a vallásokra, papságra, hagyományaikra és gyász-szertartásaikra nem hozott békét és nyugalmat a világnak, sem a népnek. Most itt van az alkalmas idő a szolga-osztaly részére, hogy használja bölcs nyelvét, segítve és támogatva azokat, szólván az igét nekik alkalmatos időben. Amivel azt tenniök kell, az nem más, mint az isten feltárt „igéje", a Biblia. Mivel erre nézve szintén oktatást nyertek Jehovától az Ő igéjéből, azért tudják, hogyan kell e munkát végezni, Nekik, mint Jehova tanúinak őszintéknek és összhangzatosaknak kell lenniök. Ők a királyság evangéliomát kell hirdessék, mert csak a királyság által nyerhet a nép nyugalmat és örök békét.
29 Hogy a szolga-osztály képes legyen, e munkája feltárására, a különböző feltételeknek elégtételére, valamint szembenézni a felmerülő kihívó állapotokkal, Jehova Istentől naponta van szüksége tanításokra. Szükségüknek megfelelően, Jehova oktatást
nyújt nekik hűségesen. Nekik adta a „hit hallását" és ők hit által engedelmeskednek az Ő igéjének. (Galácia. 3:2.) Ők örömmel veszik az ő füleikhez ható igét. Ő tevékenységre ébreszti őket, megtisztelve naponkénti szolgálatával. Istentől való rendeltségüket az Ő igéjéből hallják. A vallásos papság vitatja ezt a rendeltséget, azt állítva, hogy nincsenek kielégítő módon taníttatva az evangéliom szolgálatának munkájára, de’ Jehova szolgái így szólnak’ „... Fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok." (Ézsaiás 50:4.) Füleiket szabályosan tartva az Ő igéjének meghallására növekednek a tudásban.
30 Jehova megparancsolja szolgáinak, hogy szóljanak az Általa elvetett világi vallásos szervezethez: „Menj, és mond ezt a népnek: Hallván halljatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek; Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen és meg ne gyógyuljon." (Ézsaiás 6:9, 10; János 12:37—41.) A vallásos szervezet messze van a meggyógyulástól és Isten igéje nem ébreszti fel a „ke-
8
reszténység” fülét az engedelmes hithallásra. Jehova tanúi nem hasonlítanak e vallásoskodókhoz. Örömük telik Isten igéjének hallásában, még ha az felelősséggel is jár, ők hívást intéznek az összes hallgatókhoz, hogy felejtsétek el a világot és annak vallásait és sorakozzanak fel Jehova Teokráciájába, mely nem tartozik e világhoz. Felszólítja őket, hogy a hallott igét hirdessék másoknak is. Parancsolja „Legyetek megtartói az igének és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat." (Jakab
1:22.)ÜLDÖZÉS NEM FÉLREÁLLÁS
31 A „kereszténység" vallásoskodói fellázadnak Isten igéjének követelményei ellen, elfordulva tanácsától. Jehova szolgái, ahogy az Ezsaiás próféciájában is kifejezésre van juttatva, nem a vallásoskodókat, hanem az ő Fejüket, Vezetőjüket utánozzák, a Kire különös vonatkozással volt megjövendölve: „Az Ur Isten megnyitotta fülemet, és én nem voltam engedetlen, hátra nem fordultam. Hátamat odaadám a verőknek, és arcámat a szaggatóknak, képemet nem födöztem be a gyalázás és köpködés előtt.” (Ézsaiás 50:5, 6.) Jézus tudta, hogy számára az ige igazságának prédikálása, melyet Ő az Atyjától hallott, a vallásos papság és megvakított áldozataik részéről üldöztetést és rossz bánásmódot fog eredményezni. Mindezek dacára is Jézus nem huzódott vissza az ily tapasztalatoktól és nem lázadott fel Atyja akaratának cselekvése ellen, hanem kimutatta a vallás hamisságát, ő tudta, hogy az üldözések, melyek Jehováért és az igazságról való
bizonyságtételért Reá következtek, az ördögtől származtak, melyek megengedtettek az Ő, Isten előtt való feddhetetlenségének kipróbálására, valamint engedelmességének bebizonyítására Isten univerzális (egyetemes) uralmával szemben. Ő tudta, hogy az Isten szolgálatában való kitartás és haladás, valamint a halálig tartó ellenkezések és üldözések, hűséges elviselése által abban a kiváltságban fog részesülni, hogy igazolhatja Jehova nevét és egyetemes uralmát. Azért Jézus nem lázadott fel Jehova egyetemes uralma ellen, hanem Jehova nevének tiszteletéért engedelmes volt, így imátkozván: „Nem az én akaratom, hanem a tied legyen meg."
32 A leköpködés egy egyén részére lealacsonyító volt, ami szégyent jelentett az egyén részére. (4 Mózes 12:14; 5 Mózes 23:9.) Mikor Isten rendelt ideje elérkezett, hogy az Ő Fia meghaljon, Jézus minden tiltakozás nélkül egedelmeskedett e szégyenteljes bánásmódnak, megostoroztatván, megverettetvén és fején töviskoronát hordva, mielőtt a Kálvárián fára szegeztetett volna, (Máté 26:67, 68; 27:27—31; Márk 10:33, 34; 14:65; 15:15—20; Lukács 18:32, 33; János 19:1—5.) Mindezeket a megaláztatásokat Jézus hűségesen viselte el az Ő fennebbvalója Jehova Isten iránt. Ez nem az emberiség érdekébeni váltságáldozat hozataláért történt, hanem annak beigazolására, hogy Sátán hazug és Jehova igaz s így igazolva legyen Atyja neve az egész világegyetem előtt. Az emberiség megváltása
az ő halála és feltámadása által teljesült. Jézusnak a vallásoskodók által való üldözése nem képviseli egyáltalán Jehova állásfoglalását Vele szemben és nem jelenti, hogy Jézus megcsalattatva, elhagyattatott volna Istentől. Jehova ennek bebizonyítására az ő választott hű szolgáját, Jézus Krisztust a legmagasabb egekig emelte, szellemi halhatatlan életet adva neki. E tény által, mely angyalok és emberek előtt bebizonyítást nyert, Jehova igazolta Legfőbb Szolgáját Minden rosszakaratú hamis vádtól megtisztította, melyek ellen felhozattak Sátán világa által.
33 A „hű és bölcs szolga"-osztály a földön máma tudja, hogy Isten igéjének teljesítése részére a világ és a vallásoskodók kezétől hasonló elbánás elviselésével jár. Jézus közölte velök, hogy az úgy lesz. (Máté 20:24, 25.) Ők sem mentesülnek a hasonló rossz bánásmódtól. Hozzá hasonlóan ők is meg kell őrizzék feddhetetlenségüket Isten iránt heves megpróbáltatások között, hogy részesüljenek Krisztussal Jehovának, mint a világegyetem uralkodójának igazolásában, Kinek akaratát jó mindig engedelmesen követni, még a legnagyobb szenvedések és gyaláztatások árán is. Mindamellett, hogy tudják, hogy az Ő igéje iránti engedelmesség gyalázatot, szégyent, ellenkezéseket, erőszakos bánásmódot fog eredményezni az összes szekták és vallásos kultuszok részéről, azért Jehova tanúi nem lázadtak fel, hogy magukat a kötelesség és felelősségtől hogy mentesítsék. Ők előre meneteltek, hirdetve az isteni üzenetet „nyilvánosan és házanként.” Az egész „kereszténység" tudja, hogy Jehova e kitartó tanúi gyalázatot, veréseket, lincseléseket, rossz bánásmódot, vagyonaik elrablását, börtönt, gyűjtőtáborokat, lefejeztetéseket, agyonlövetést és más erőszakos halált szenvedtek.
34 Érzik ők, hogy ennyi nekik elég? Nem. Jehova tanúi elvannak határozva, hogy tovább mennek. Ők mennek előre a föld végső határáig. Miért? Mert ez az engedelmesség és hűség útja, ha kell, mindhalálig. Ők tudják, hogy a Legfelségesebb, akit ők odaadással szolgálnak, mindig meg fogja oltalmazni őket ezen az úton. A tény, hogy Jehova nem igazolta őket a világelőtti vitákban azért nem szomorodnak el, sem nem gyengülnek meg. Mert előttük még egy útszakasz áll, melyet meg kell futniok, mielőtt az Armageddoni viadalban Jehova győzelme által igazoltatnának, ami nem bátortalanítja el, sem nem gyengíti meg kezeiket a szolgálatban. Mert ők úgy szólnak, mint ahogy Kapitányuk és példaképük Krisztus Jézus mondotta: „És az Ur Isten megsegít engemet, azért nem szégyenülök meg, azért olyanná tettem képemet, mint a kova, és tudtam, hogy szégyent nem vallok.” Ők nem szégyenültek meg az egész világon reájuk szakadó szenvedések és gyalázkodás miatt. Ők tudják, hogy sok ily dolgok, sőt még nehezebbek is várják őket a háború utáni időszakban, amikor a „pusztító utálatosság" fenevadja felemelkedik a mélységből, uralni a földet, lebecsülve Jehovának és Fiának Krisztus Jézusnak Teokratíkus kormányát. De azt is tudják, hogy a
9
JEHOVA SZOLGÁJÁNAK IGAZOLÁSA
{{raw:data:c|
Mindenható Isten segítette őket a múltban és jelenig is és nem fogja elhagyni őket a szenvedések tetőfokán sem. Egyedüli vágyuk és céljuk, hogy szilárdan kitartsanak feddhetetlenségükben, Iránta eleget téve a nekik szóló rendelkezéseinek, hogy tanúi legyenek, hogy ilyképpen részük legyen az Ő nevének igazolásában.
35 Ezen okból ők nem lázadnak fel a további megsokasodott szolgálat ellen, ami reájuk helyeztetett, hogy segítsék és támogassák a jóakarata embereket az Ő életadó igéjével a háborúutáni következő években. Ők nem állnak félre szolgálatuk kifejlesztése elől. Ők egy megnövekedett kiváltságnak tekintik, még ha saját költségüket, fáradtságukat és szenvedésüket is jelenti. „Előre tekintve hitünk szerzőjére és bevégzőjére Jézusra” erősek, mert látják, hogy Ő is átélt ilyen dolgokat, még pedig a legmagasabb fokon. És így amennyiben ők „meggondolják, hogy ő ily ellene való támadást
szenvedett el a bűnösöktől”, meg vannak védve a csüggedéstől, eleséstől és az elmébeni megfáradástól. (Zsidók 12:2, 3.) Csodálatbaejtő reájuk nézve, hogy Ő, dacára az ellene irányuló ellenkezéseknek, üldözéseknek és a legírtózatosabb halálnak, ami Reá, Vezetőjükre várt a vallásos Jeruzsálem erődítményében, mégis „mikor az idő elérkezett, hogy Ő felvitessék, eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy.” (Lukács 9:51.) Hasonlóképpen ma Jehova tanúi felemelt sziklakemény homlokkal néznek szembe az ellenkezők haderejével és előretörnek a bizonyságtevés munkájával. Tudják, hogy az eredmény dicsőséges lesz és nem pedig zavaros vagy szégyenteljes. Rendületlenül állva vallási és politikai ellenségeik égő tekintetét, ők bátran tovább hirdetik Isten igéjét minden félelem és megalkuvás nélkül. Nem veszítik el bátorságukat az ellenség sokasága előtt. Ha ellenkezőleg lenne, akkor Jehova azt mivelné, hogy az ő arcuk piruljon az ellenség előtt, mert az embertől való félelem tört vet. (Jeremiás 1:8, 17; Péld. 29:25.)
37 A büszke vallásos ruhák, melyek ékesítik a pápákat, kardinálisokat, bíborosokat, érsekeket,
püspököket, lovagokat és papokat, nem fogják meg
határozni, hogy ki van jobbfelől és hogy ki fogja át
élni a vitakérdés következő felszámolását. Az igaz
ság Istenének és az igazságnak szolgálata az a tény,
ami meghatározza, hogy ki, van a jobboldalon. A
keserű vitás-ügy Armageddonbani felszámolásakor
Jehova harcolni fog, bebizonyítva ama tényt. E csa
tában az Ö hűséges szolgáinak kritikusai, és gazda
gon felékesített üldözői el lesznek távolítva, mint
valami rongyos elavult ruhák. Összemérve Jehova
erejével, ők olyan gyengék lesznek, hogy a moly is
megemésztheti őket. De Jehova szolgái, akik lát
szólag gyengék, áz ő ténykedésükben igazolva lesz
nek dicsőségesen és örökreszólóan.
A TŰZGYÚJTÓK MEGÉRDEMLIK A FÁJDALMAT
. 38. Kr, után 1918-tól Jehova az Ö „hű és.bölcs
szolgája" által beszélt A vita köztük és, a „keresz
ténység” között növekedik. A nemzetek ítélete fulyamaioan van és a „juhok”-nak a „kecskék ’-től
való elválasztása előrehaladt. A népek részére a
döntés szükségessége kötelező. Az O „szolgája'-nak
szervezete által Jehova jótanácsa és ünnepélyes fi
gyelmeztetése így hangzik a bizonytalan néphez:
„Ki féli közületek az Urat? és ki hallgat az O szolgájátíak szavára?, ő, aki sötétségben jár és nincs;
fényessége néki, bízzék az Ur nevében, és támasz.kodjék Istenhez! Imé ti mind, akik tüzet gyújtotok,
feiövezvén magatokat tüzes nyilakkal, vettessetek
' füzeteknek lángjába és a tüzes nyilakba, amelye
ket meggyújtottatok! Kezemből jő ez terátok; táj
dalomban fogtok feküdni!
39; A földet és a népeket borító sűrű sötétség,
ez idején a „kecskék” is másoknál, és nem Jeková
nál keresik a világosságot. Ok a gyűlölet és üldözés
fűzeit gyújtják Jehova tanúi ellen és égő nyilakat
dobnak reájuk, oly nyilakat, melyeket csak a Jeko
vában vetett hit tudja eloltani. Ok most építik fel
egy világszervezet béke és biztonság? nagy füzét,
hogy e világ vezető világosságaként szerepeljen.
Ezen a fénykévén kívül még sok más- fáklya és
szikra lövel ki, melyeket a politikai, vallási és szo
ciális vezetők szikráztatnak a sötétségben levő em
berek szemei előtt. Ezek megtévesztő tüzfények! A
nácik és a fascisták, akik egy világforradalom tüzet
gyújtották meg és akik az egész emberiséget egy
vallásos politikai parancsuralom ezeréves- rabsá
gába akarták dönteni, kezdenek keserűen kiábrán
dulni; és az alacsony nép által7 szított fáklyáik .és
tűzszikráik, mint a führer, dúca és gaud i 11 o, már nem világítanak olyan büszkén és fo-»
közatosan kialvásra vannak ítélve. A politika és á
vallás áldozatai más emberi tüzek fényében foly
tatják a járást, hogy a világszerinti bölcsesség fény
sugaraiban, melyek a fűzből szikráztak ki, újra rab
ságba jussanak. De ezek az emberek tudják meg
mindnyájan, hogy Jehova Isten hatalmas kezétől
származó ítéletük ezáltal meghatott, Ök az Armageddoni viadalban egy fájdalmas halálban fognak
feküdni, mert akkor ez a világ bevégződik.
38. Miért kötelező a határozat a nép részére? és mlyen taná.1 sót és. figyelmeztetést ad Jehova szolgái, által? 39, a) Hogyan gyújtottak fel sokan tüzet ée ők maguk vették' körül fáklyákkal? b) Milyen végük fog lenni azoknak,-akik azt. 'élték!
Oldal:Jehova-szolgájának-igazolása-Igazságos-világ-tizparancsolat-nélkül-1946.pdf/10
