173 - Feltámadás.

Feltámadás.

1. Alszik sok, de nem örökre; rájuk hajnal fénye vár,
Mert lesz boldog viszontlátás, virradat sugárinál.
S kik alusznak tenger mélyén, kiket puszta rejteget,
S kik nyugosznak hegyen-völgyön, nyernek mind új életet.

Kar:
Alszik sok, de nem örökre: Rájuk hajnal fénye vár.
Mert lesz boldog viszontlátás, virradat sugárinál.

2. Alszik mind, de nem örökre; a halál majd véget ér,
Mert megváltott minden embert sírjából, a drága vér.
S hogyha végképp elmúlik majd ez a bűnös éjszaka.
Eljön akkor áldásával az új élet korszaka.