jót kívánt tenni mindazoknak, akik szeretik az Urat. Most pedig hadd nézzük meg a tényeket: Az üldöztetés főképpen 1918-ban következett Krisztus testvéreire, mégpedig a látszatkeresztények felbujtásából. Ez sok embert ellenségeskedésre indított az Úr népével szemben, illetve az eredeti hű maradék ellen. Később azonban amidőn ezek az emberek felismerni kezdték a saját helyzetüket és Istennek velük való szándékát, megváltoztak szíveikben és helyes szívállapotban mutatkoztak mint az Úr „más juhai", akiket az Úr Jehova nyájába terelhet. Az Úr ezzel mutatja ki, hogy a „más juhok" osztálya jóindulattal kell hogy eltelve legyen Jehova (kit Jákób pld.) és Jézus Krisztus (kit József péld.), valamint Benjámin'(aki a maradékot péld.) iránt s csak azután gyűjthető be az Úr szervezetébe.
34 Benjámin nem osztozott József fogságával Egyiptomban. Így a nagy nyomor sem következett a Benjámin-osztályra a világháború alatt, amelyet Ruth és Eszter példáznak, mert ez az osztály csak 1922 után keletkezett, illetve jött az Úrhoz. Ez az utóbbi, Ruth és Eszter által példázott osztály az utóbbi években sok bizonyságtevő munkát végzett és sok üldözést elviselt; ez a jóindulatú embereknek alapos megpróbáltatását jelentette Jehova Isten tanúival kapcsolatban, illetve az eredeti maradékkal kapcsolatban s azokra nézve, akik 1922 óta jöttek az Úrhoz. Egy része azoknak, akik jóindulatúnk, közreműködött az üldözésben. A jóindulatúak nyilván megfigyelték az utóbbi években, miképpen állították ítélőszékek elé és vádolták közönséges bűntényekkel Isten tanúit, jóllehet semmi mást sem tettek, csupán Isten országának evangéliumát hirdették. Látták hogyan bántalmazzák kegyetlenül Isten tanúit és vetik piszkos börtönökbe s ez a jonadábok részére mindmáig megpróbáltatást jelentett, hogy kívánnak-e összeköttetésben lenni az ilyképpen közelitekkel. A jóindulatnak, akik valóban szeretik Istent, mindazáltal megőrizték jóindulatukat Krisztus Urunk iránt és az ö hűséges tagjai iránt, amennyiben szolgálatára álltak az ily gonoszul kezelt hűségesekkel s így a világi emberek megvetését magukra is felidézték. Így fejezték ki, hogy hajlandók Isten tanúinak társai lenni. A rendes családonkénti bizonyságtevés 1927-ben kezdett intenzívebb formát ölteni s azóta állandóan és kitartóan folyt. Nemsokkal azután kezdték Jehova Isten tanúit elfogni és ítélőszékek elé hurcolni Németországban, Quebekben és egyes más országokban is. Hűséges istenfélő férfiak és nők ezrei szenvedtek mocskos börtönökben s ma is sokan vannak fogságban Isten és az ő országa iránti hűségükért. Ez a kegyetlen üldözés tíz éven keresztül tartott s ezen egész idő alatt voltak jóindulatú emberek Isten és az ő népe iránt, akik felléptek, állást foglaltak az Úr mellett és mellette s az ő országa mellett nyilatkoztak.
35
Miért vádolták Jehova tabuit törvényszegésekkel,
jóllehet ártatlanok voltak? Amiképpen az ézüstpoharat
Benjámin zsákjában megtalálták, amelyet József uta¬
sítására rejtettek oda, így az Isten megengedte az ő bi-
zonyságtevöinek üldözését is az ö megpróbáltatásukra,
valamint, hogy az összes jóindulatú emberek, a jonadá¬
bok, meglássák, melyik a kecske-osztály és melyik a
„juh" osztály. Ez ama pohár, mélyet Isten megtöltött
az ő tanúi számára; hogy őket mint gonosztevőket vá¬
dolják, törvényszegőknek tekintsék, stb. hogy így az
emberek inegpróbáltassanák; így nyernek alkalmat ar¬
ra, hogy beigazolják Isten előtt váló ártatlanságukat.
Ezek a tapasztalatok valóságos megpróbáltatást jelen¬
tettek a jonadábok részére s abban bizonyították be,
Imgy Jehova tanúi társaiképpen kívánnak számítani.
(Zsidók 10 :33) Júda, a mostohatestvér, aki a jonadá-
- bokát példázza, illetve a „más juhokat", bátran előál¬
