A lap nincsen korrektúrázva
BÍRÁK KÖNYVE
133
mihelyt a bíró meghalt, visszatértek és jobban megromlottak”. (2:14-19) Az Úr azért hagyta meg azon a pogány nemzeteket, hogy megbizonyosodjon arról, hogy megtartják-e az Úrnak útját, járván azon, avagy nem? – 2:20-23.
Az első két fejezetben leírt tények után, az olvasó szemei előtt gyorsan peregnek le azon századok virágzásai és hanyatlásai. Az Izráeliták a Baál imádatra süllyednek, Mezopotámia királya alatt szenvednek, az Úrhoz kiáltanak, és visszatérve az igaz imádathoz megszabadítatnak, Othniel bíró által (3:5-11). Negyven év elteltével újra a vallásba esnek. Hogy Izráel újból megszabaduljon, ezen alkalommal, Ehud kétélű kardja Eglon kövér hasába döfetik (3:12-30). Azonban minden megszabadulás és Jehova igaz imádatára való felemelés után, hamar újra kezdik a Kanaán földének világi démonimádóival való barátkozást. Ezen bűnös szövetségek, megrontják az erkölcsösséget és az igaz imádatot, s az álhatatlan Izráel újból vallásba esik és Isten haragjának gyümölcseit aratják. A „Bírák” könyvében folyamatosan ezen események szabályos időközönkénti egymásután következése figyelhető meg, a történelem gyakran ismételve önmagát.
Jehova, mint az igazságosság Istene, megfizetteti velük a vallásba esésüket, de a kegyelem Isteneként, Ő mindig kész meghallgatni az őszinte bűnbánó imáikat. Így a megszabadítással egy időben jön Jehova hatalmának és nevének igazolása is. Csodás volt a Bárák idejében történt szabadulás, mikor Jábin, Sisera által vezetett seregei, amelyek erejüket fitogtatták, szétzúzattak Bárák csekély hada által, épp midőn a győzelem biztosnak és könnyűnek tűnt. A döntő pillanatban, úgy tűnt, hogy az ég ablakai megnyílnak és egy szokatlan vihar tört ki, a villámok és a vízözön meggyengítvén a kanaánita elnyomók erejét (4:1-5:31). Ezt követte azon idő, midőn Gedeon bírává tétetve, háromszáz emberből álló csoportjával,
