A lap korrektúrázva van
176
rael házának, hogyha szót hallasz a számból, megintsed őket az én nevemben.” — Ezékiel 33:7
11 Az őrszem-osztály olyanokból áll, akik nem hallgatnak az ellenségtől való félelmükben, sem annak a reményében, hogy valamily kegyben fognak részesülni az ellenségtől. „Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrizőket állítottam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok!” — Ésaiás 62:6.
12 Csak mostanában történt, Németországban egyesek a Társulat szervezetében és munkájában a rendesnél fontosabb tisztséget töltöttek be, s amidőn ezeket bíróság elé hurcolták és azzal vádolták, hogy Isten munkáját a német kormány tilalma dacára is tovább próbálták vezetni, ezek teljesen kudarcot vallottak és nem tartották meg az Úrnak fentidézett parancsolatát. Nemcsupán nem említették meg ezek a férfiak (a Társulat képviselői) Jehovának és az ő királyának, Jézus Krisztusnak a neveit és az ő országát, amelynek, szolgálatára kötelezték volt magukat, sőt megalkudtak az ellenséggel, amennyiben kijelentették, hogy semmit sem tettek Németország törvényével szemben Isten országa érdekeinek előmozdítására. A hallei bíróság előtt fekvő iratokban foglalt tanúvallomások a következő jegyzőkönyvet tartalmazzák. Abból idézzük a nevek elhallgatása mellett, s miképpen a jegyzőkönyv is teszi, az illetőt csak „vádlottnak” nevezzük. Az egyik vádlott a bíróság előtt a következő szavakat használta: „Kerülni törekedtünk mindent, amit megtiltottak (t. i. Németország megtiltotta az Isten országáról szóló evangélium hirdetését), mivel meg voltunk győződve arról, s most is meg vagyunk arról győződve, hogy vallás-szabadság van és a (német) kormány nem akarja megfosztani az egyes keresztényeket hitüktől, s mi feltétlenül oda fogunk jutni és alkalom is lesz adva nekünk, hogy az egyes keresztények istentiszteleteiket gyakorolhassák. Én meg vagyok győződve arról, hogy csak a kormánnyal való tárgyalás az egyetlen eredményhez vezető út és azzal a kéréssel fordultam barátainkhoz (a testvériséget értve ez alatt), hogy ne zavarják a tárgyalások menetét. Az összes szétküldött értesítések (a testvérekhez) ily tartalmúak voltak.”
13 Ezek a szavak tehát nyilván a következőket jelentik: Meg kell kérdeznünk egy földi hatalomtól, hogy imádjuk-e vagy sem a mindenható Istent. — Az 1935 december 17-én Halléban tartott ugyanazon tárgyaláson a Társulatnak egy másik vezető képviselője, akit a német rendelet megszegésével vádoltak, védekezésében a következőket mondotta, a jegyzőkönyvből idézzük:
„A bíróság elnökének kérdése: „Megengedhetőnek tartotta-e, hogy tovább is híven összetartsanak és tovább dolgozzanak?”
„A vádlott felelete: „Nem, én azt a tiltórendelet megszegésének tartottam volna”.
„A bíróság elnökének kérdése: „Beszéltek-e arról, hogy mindnyájan ragaszkodjanak híven a hitükhöz?” Mire a vádlott így felelt: „Erről nem beszéltünk ... Sőt hívő barátaink között a szervezeti összetartás megakadályozására törekedtünk. A Társulat egyes tisztviselői nem is voltak feljogosítva ily összetartás szervezésére vagy előmozdítására”.
„Az ügyvéd kérdése: „Magdeburgban a kerületi munkavezetők megbeszélésén lett-e említés té-
ve aziránt, hogy keressenek más foglalkozást az egyesek, azután pedig illegálisan működjenek?” — A vádlott felelete: „Nem, sőt ellenkezőleg egy alkalommal külön azt indítványoztam, hogy azok az urak, akik valamily munkát fejtenek ki (a Társulat kötelékében), szüntessék be azt.”
14 A vádlottak fentidézett tanúvallomásai teljesen ellenkeznek azzal, amit Isten igéje parancsol és homlokegyenest ellenkezik azzal is, amit a Társulat felfogása szerint tenni kell, s aminek cselekvésére ezek a képviselők utasítást kaptak. Szavaikból kitűnik, hogy az ellenséggel megalkudtak. Akik azonban hívek az Istenhez és az ő országához, kötelesek megtartani az ő parancsait, arra való tekintet nélkül, hogy mit fog elrendelni vagy parancsolni valamily földi hatalom. Senki sem bizonyíthatja be hűségét és ártatlanságát Isten előtt, ha egyúttal kiegyezik az ellenséggel, amidőn Istennek és az ő országának ellenségeitől való félelmében felhagy Isten szolgálatával, vagy Istennek szolgálni nem akar. A lágymelegség szörnyűség az Isten szemeiben. (Jelenések 3:16) Jehova bizonyságtevői szeretik Istent és ezt az ítélet napján az igazság bátor megvallásával bizonyítják. (János I. 4:17, 18) Azok a bírák, akik ezen említett alkalmával az ítélőszékben ültek, világosan láthatták a vádlottak félszegségét, de mégsem voltak kíméletesek irányukban. A Társulat tehát helytelenül járna el, ha bármit is tenne az elítéltek érdekében, miután a nyomás alatt hűtleneknek bizonyultak.
15 A fentemlítiett vezetőképviselőknek Németországban előfordult viselkedésével szemben ugyanabban az országban Jehovának több hű bizonyságtevője kimutatta hűségét, bátorságát és szilárdságát az igazság hirdetése terén; az üldözésekre való tekintet nélkül ezek most is bizonyságot tesznek Jehova nevéről és az ő királyáról az Úr kegyelme által. A hajlíthatatlan hűség példájaképpen Németországban sok hűséges felől a Németországból származó jelentésből a következőkét közöljük: „A koncentrációs táborok egyikében 600-an vannak Jehova bizonyságtevői közül. Ezeket minden nap sorba állítják és megverik. Azután egy tisztviselő (börtöntisztviselő) elkiáltja magát: „Bibliatanulók, illetve Jehova tanúbizonyságai előlépni!” — „Kik akarnak közületek tovább is Jehova tanúbizonyságai maradni?” — Kivétel nélkül mindegyik felemelte a kezét és így bizonyságot tett az Úr és az ő országa mellett”. — Németországban sok ily lojális és hű testvér él. Németországban 2 894-en lettek bezárva Jehova tanúbizonyságai közül, sokan közülök még mindig börtönben vannak. Sokan közülök nem vonakodnak megvallani az igazságot és síkrakelni
az Úr és az ő királysága mellett. Másképpen nem is lehetséges hűséget tanúsítani az Úr iránt. Sidrák, Misák és Abednegonak a Bibliában közölt élménye példázza, hogyan kell viselkednie mindenkinek, aki Isten akaratának cselekvésére szövetséget kötött. Az összes, hívek úgy fognak cselekedni. Jehova hatalmas és támogatni tudja tanúbizonyságait, az ő engedelme nélkül semmi sem történhetik velük. Az Úr ezeknek a híveknek ígérte meg útján való vezetését. (Példb. 3:5, 6) „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak”. — Róma 8:28
16 Jób tapasztalataiból merített tudósítás azt
