hierarchia mindenütt. A becsületes és őszinte embereket a Bibliától és annak bármilyen froinában mepy>lvanu" ló magyarázatától távoltartják; mivel attól félnek, hogy a bibliai igazságok a hierarchiát teljesen pőrére vetkez¬ tetik, olyannyira, hogy a becsületes emberek elpártol¬ nak tőle. Ahogy a felekezetieskedők Jeruzsálemben Is¬ ten parancsolataival ellenkezően cselekedtek, és elég arcátlanok voltak ahhoz, hogy az Úr nevéről nevezett épületbe lépjenek s eljövetelükkel Istennek való teljes odaadás és szolgálat látszatát keltsék. Ugyanúgy van ma is. A felekezetieskedők Isten igazi tisztelőit üldözik, s egyidejűleg az» általuk alkotott bálványképek előtt haj- longanak azon ürüggyel, mintha azáltal Istent részesí¬ tenék tiszteletben. Amennyiben ezek a felekezetieskedők azáltal Isten igéjével ellenkező formaságoknak hódol¬ nak, Isten tiszteletére jogot formálnak maguknak, mint¬ ha a bálványimádás és a Felséges igazi tisztelete kö¬
zött bizonyos megegyezés lehetne! — Korinth. II. 6:16.Jehova azáltal, hogy Jeruzsálem lakóit figyelmez¬
tette, egy kijáratot biztosított nekik, hogy a helyes útra térjenek s így megjavulva azon kiváltságban részesül¬ jenek, ami a részükre rendelt országban való további tartózkodásukat lehetővé tenné. Az ígéret, feltéve hogy a helyes útra térnek, így szól: „Akkor lakozom veletek ezen a helyen, a földön, amelyet a ti atyáitoknak ad¬ tam, öröktől fogva mindörökké.“ (Jeremiás 7 :7) Ennek a figyelmeztetésnek megszívlelése és az Ür parancsola¬ tának követése számukra annyit jelent, hogy Isten igazi népévé lehetnek és ebben az állapotban megmaradhat¬ nak. Isten csakis azoknak adta a „szent földel", akiktől elvárható volt, hogy parancsolatait továbbra is hűségesen követni fogják. Nem a szövetség megrontóinak rendel¬ te szakadatlan lakóhelyül. Ugyanúgy Isten csakis azok¬ nak biztosított helyet királyságában, Jézus Krisztus ve¬ zetése alatt, akik az ö parancsolatai iránt való engedel¬ mességre szövetséget kötöttek. Figyelmezteti a képmu¬ tatókat, nevezetesen az álszent felekezeticakedóket, akik azt hiszik, hogy Isten kegyét bírják, és tudomᬠsukra juttaja, hogy teljesen elveti őket és klp’isztitja, ha a helyes útra nem térnek. Jehova most utoljára fi¬ gyelmezteti a „kereszténységet", ami arra vall, hogy még mindig vannak egyesek, akik nyilván a képmutató felekezetieskedők fogságában sínylődnek, s mihelyet ezek a jóhiszeiníiek az igazságról értesültek, Isten pa¬ rancsolataira felfigyelnek, a vallásszervezetekből. kime¬ nekülnek és Istent lélekben és igazságban imádják és neki szolgálnak. Aki nem tér a helyes útra, elpusztul. A szövetségszegök azt állítják, hogy Istennek szolgál¬ nak, miáltal az iránta való engedelmességre hallgatagon szövetséges viszonyba kerültek, s azért méltók a halál¬ ra. (Róma 1 : 31, 32) Ennek a figyelmeztetésnek bizonyᬠra az a célja, hogy a jóhiszemííek feleszméljenek és a menedék helyének felkeresésére alkalmat nyerjenek, „ímé, ti hisztek a hazug beszédeknek, haszon nélkül!" (Jeremiás 7 :8) A római katolikus hierarchia papsága különösen azáltal áltatja a népet, miszerint azt mondja, hogy a Biblia tanulmányozása csak a papság kiváltsága és csak ők mondhatják meg a népnek, mit szabad olvas¬ nia és cselekednie. Más szavakkal: a hierarchia elhiteti a néppel, hogy nem Isten igéjének, hanem emberek be¬ szédeinek kell engedelmeskedniük. Megtévesztik az em¬ bereket. hogy mindenféle téves tanításokban higyjenek s azt mondják, ha az úgynevezett „egyházi istentiszte¬ leteken*1 résztvesznek, pénzüket a papoknak kiszolgál¬ tatják és bizonyos szertartásokban velük közreműköd¬ nek, rózsafüzérrel imádkoznak, képek előtt loboriiln.sk s magukra keresztet vetnek, oltalomban részesülnek és
elkerülik a szerencsétlenséget. Az Ür kijelenti, hogy az