” Sem Jézusnak, sem tanítványainak nem volt föld¬ birtokuk, házuk vagy más vagyonuk. Jézusról áll meg¬ írva: „Nincsen fejét hová lehajtania.11 (Luk. 9:58) Jézus és apostolai nem építettek székesegyházakat s az ilyenekbe a népet nem is csalogatták, hogy nekik szol¬ gáljanak, hanem nz Ür és tanítványai „házról-házra11 járva prédikálták az igazságot és a népet Isten útjára tanították. (Máté 10:5—15) Jézus Krisztus igazi köve¬ tői mindenkor ezen az úton haladtak. Konstantin, római császár és politikus, pogány létére kijelentette, hogy „kereszténnyé11 szeretné lenni. „Katolikus1* lett. Kon¬ stantin gazdag ember létére kétségnélkül azt hihette, hogy boldogságát pénzen megvásárolhatja. A követke ző sorok Gibbons kardinális „The Faith of Our Fathers" c. művének 134. oldalán találhatók: „Konstantin a római egyháznak töméntelen pénzbeli adományt és földbirto¬ kot ajándékozott, ami a későbbi császárok adományai által még jobban megnövekedett. A római pápák egy¬ házi vagyona ezáltal jelentékenyen szaporodott." A ró¬ mai katolikus egyházszervezet mindenkor anyagi jólét¬ nek örvendett. Ebből látható, hogy pályafutása a Jézus Krisztus által követett úttal teljesen ellenkezett. A 4. évszázadban a -vallásszervezet sok püspököt és uralko¬ dót számlált és a pápai tisztség betöltésére később a római püspök lett megválasztva. Ez volt tulajdonkép pen a papság kezdete az apostolok időjétől számított több mint háromszáz év után. (Lásd a „The Encyclope- dia Britannica" II. köt. 81. old.) Röviden ezután kez¬ dett a pápa, mint a római egyházberendezés feje, politi¬ kai vagy világi hatalmat gyakorolni. Pipin, Franciaor¬ szág királya, a lombardok feletti győzelme után a pᬠpát tette meg a meghódított tartományok világi ural¬ kodójául. így vált a papság egy hódító hadjárat által világhatalommá, ami ellenkezik Isten igéjével. Gibbons kardinális mondotta: „Nagy Károly, Pipin utóda, nem¬ csak igazolta apja ajándékait, hanem a pápa világi ha¬ talmának területét is növelte azáltal, hogy néhány to¬ vábbi tartománnyal ajándékozta meg. Ezt a kis területet 1870-ig, a rövid ideig tartó idegen hatalmak rablóhad¬ járatai kivételével, mindenkor a római pápák uralták.11 („The Faith of Our Fathers11 [Atyáink hite], 137. old.)
- A pápának politikai hatalma gyakorlása végett a
„kereszténység" csaknem összes nemzeteinél voltak kö¬ vetei. Az ilyen eljárás egyáltalán nem egyeztethető ösz- sze Jézus Krisztussal, Isten egyházának fejével, aki azt hangoztatta, hogy semmi közösségben nincsen e világ politikai ügyeivel, amely Sátán uralma alatt áll. n Amint a történelmi események mutatják a pápa 1870-től- 1919-ig csaknem teljesen meg volt fosztva vi¬ lághatalmától. (Lásd a folyóirat 1937 augusztus példᬠnyának 32—14 fejezeteit a 135 és 136 oldalon, és szep¬ tember példányának 45— 48 fejezeteit a 139 oldalon.) A római katolikus egyházszervezet azonban 1848-tól 1919- ig terjedő időközben is a világ ügyeibe való beavatko¬ zásra törekedett, politikai elismerést és hatalmat akart magának kivívni a föld nemzetei között. A pápa közvet¬ lenül a világháború után arra törekedett, hogy magának a népszövetségi ülésen helyet biztosítson és a Népszövet¬ ség megalakulása után Európa felosztásánál jelen lehes¬ sen. A pápa azonban meg lett akadályozva és az üléseken nem vehetett részt. Miután a Népszövetség megalakult és tevékenységét megkezdte, az ördög a népszövetség nyer¬ gébe segítette a pápai szervezetet, amely azóta ül benne. Mussolini a pápa barátja lett s azóta mindketten ka¬ röltve tevékenykednek. „1929-ben a lateráni szerződés által szabályozva lett az egyház és az állam közti kap¬ csolat Olaszországban. Rövidesen ezután Mussolini és a pápa megvitatták cgymásközt a fasiszta ifjúság ne vetésének kérdését; 1932-ben a Duee felment a Vatikán ba, ott imádkozva leborult és úgylátszik a szent közös¬ ség áldásában részesült. Ifjú korában, éppen oly kimon¬ dott istentagadó volt mint atyja; de később nagyon vallásos lett.11 („Inside Europe1* [Európán belül] 195. oldal). 2:1 Mussolini nagyravágyása oda irányult, hogy nagyi hadvezér lehessen és az egész világ felett erőszakos uralmat gyakoroljon. A vele együtt működő római ka¬ tolikus szervezet ebben a nagyravágyó törekvéseiben teljesen támogatta. Amidőn Mussolini véres hóditó had¬ járatot indított a szegény fekete Abesszinek ellen és