{{raw:data:c|
ban van. (Nehémiás 13 :12, 13) Jeruzsálemben az Űr tárháza a templomban volt, ami Isten tem¬ plomát' vagy nagy szervezetét példázza. A tem¬ plom szolgálattevőit a tizedből tartották fenn. Ezt a tizedet azért kellett odavinni, hogy „legyen ele¬ del az én Istenem házában", természetesen nem Jehovának volt szüksége arra, hanem az ő szolgái¬ nak, akik a templomban szolgáltak. Hasonlókép¬ pen az Űr mostani szolgái, akik teljesen neki szolgálnak, semilyen hasznot sem hajtanak Isten¬ nek; de ezáltal alkalmuk nyílik hűségük kifeje¬ zésére, ártatlanságuk megőrzésére és arra, hogy Jehova nevének tisztázásában közreműködjenek. „Próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregek Ura". Hogyan próbáljuk meg? — Azáltal, hogy beigazoljuk, hogy Isten a szövetségben vállalt ígéretét megtartja, cselekedeteinkkel bizonyítjuk hitünket. Ez nem Isten-kísértés, hanem az ő pa¬ rancsainak megtartását jelenti. Az Űr mondja: „Próbáljatok meg engem, ha meg nem nyitom nektek az egek csatornáit és áldást árasztok teᬠtok." Ezáltal ígéri az űr, hogy az igazság esőzu- hatagát bocsátja azokra, akik az ő parancsait megtartják és ez felüdíti őket és megerősíti népét, mire gazdag aratás következik. Ezt az ígéretet kapta a nép Moáb mezején a hűség szövetségének kötésekor s ez példázza azon nagy áldást, amely a szövetségben levő hívekre következni fog. — Mó¬ zes V. 11 :13—15; 33 :13, 28 . ” Hogy Isten hívei gazdag áldásokban fognak részesülni, kitűnik az ő szavaiból: „míg nem lesz helyük azok számára". Az Űr 1919-ben indította népét templomának munkájában való szorgalmas tevékenységre. Akkor bőven kínálkozott munka¬ alkalom s azóta is mindezen ideig. Számtalan ál¬ dást árasztott azokra, akik tovább is híven szol¬ gáltak Istennek és az ő királyának. Az igazság . nagy esője hullott az égből, amennyiben Isten feltárta próféciáit népe előtt s oly csodálatosan ellátta, hogy örömében így énekel: Mily csodᬠlatos! Az Űr ebben az időben szereztetett be nyom¬ dákat, nyomdai gépeket és sok gépet és sok em¬ bert állított a gépek mellé, akik ezt és más mun¬ kát is képesek voltak elvégezni az ő szolgálatᬠban. Sokféle különböző könyvvel és iratokkal ajándékozta meg, melyek az ő üzenetét tartalmaz¬ ták, hogy azokat a néphez hazavigyék és megvigasztalják az igazság kutatóit. Az Űr ezen kiváltságok mellé egyéb áldásokat is adott, ameny- nyiben üzenetét rádió, beszélőgépek és hordozha¬ tó grammofónok és teljesen felszerelt hangszó- róskccsik útján is hirdettette s így alkalmat nyúj¬ tott arra, hogy bizonyságot tehessenek az ural¬ kodó tényezők és a nép előtt is. A felkentek együtt örvendeztek ezen alkalmak felett s nyilván ta¬ pasztalták, hogy elég helyük sincsen mindezen áldások számára ,hogy ezen igazságokat el vihes¬ sék másokhoz úgy, ahogyan szeretnék. Nagy volt az örömük és most is nagyon örvendenek, hogy az örömhírt a „más juhokhoz" vagy jonadábokhoz vihetik és a szolgálatban való közreműködésre hívhatják és maguk is elvihetik másokhoz az or¬ szág gyümölcseit, akik szomjaznak az igazság után. Mindezeket Jehova nevének dicsőítésére és az ő nevének tisztázására való tekintettel csele¬ kedtek. örömmel gondolnak az Űr parancsára: „Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jöve¬ delmed zsengéjéből. Ekképpen megtelnek a te csű¬ reid eleséggel és musttal áradnak el sajtóid vᬠlói." (Példb. 3 : 9, 10) Tényleg magukon tapasz¬ talták mindezen áldások bekövetkezését. • , ’»A látszatkereszténység, a „vének" és „ál¬ modozók" gúnyolódnak afelett, hogy Jehovának népe van a földön, melyet így megáldott Viszont mások, akik tündökölni szeretnének az emberek előtt, akadályt szeretnének az Ür kocsikerekei közé görgetni; de a hívek mindezekre való tekin- tét nélkül előre mennek, a Felséges dicsőségét és ■ az ő országát hirdetik és mindinkább gyarapod- . nak az áldásban. Most visszapillantást enged ne- ’ kik és eddigi útjuk egy részét áttekinthetik s meg- ; láthatják, mily csodálatosan részesültek Isten ál¬ dásaiban és gondviselésében, s ez fokozza a hűsé- ; gesek örömét. Megvédelmezi a híveket J1 Jehova aztán a következő szavakkal buzdítja és bátorítja népét: „És megdorgálom érettetek a kártevőt és nem veszti el földetek gyümölcsét és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregeknek Ura." (Malakiás 3 :11) Az Űr a szen¬ tély megtisztítása óta világosan megkülönbözteti a hűséges lévitákat a hűtlenektől. Malakiás pró¬ féciája mindkettőt leírja, mivel amint láttuk, a jövendölés a hasonmási lévitáknak szól. Jehova a szentély megtisztítása által megfeddte a „válasz- • tás útján lett véneket" és a „gonosz szolgát", mindkettőt kitaszította színe elől és az igazságot közölvén felőlük, leleplezte őket. A r. kát hierar¬ chia vezetése alatt álló látszatkeresztények, akik Isten és Krisztus helytartóinak nevezik magukat, bizonyosak lehetnek afelől, hogy az Ür megsem¬ misítő dorgálásban fogja őket részesíteni, még- , pedig rövidesen. Meg akarták akadályozni, hogy a maradék a jószándékúakhoz elvigye az igazság üzenetét, hevesen küzdöttek ellene és ki akarták irtani. Mint Sátán, a régi kígyó és felfaló enge¬ delmes eszközei cselekedték ezeket. Ez használ¬ ja földi képviselőit, illetve asszonyának magvát, Isten magvának, a maradéknak elnyelésére; Sᬠtán ezt azért míveli, mivel a maradék követi Je¬ hova Isten parancsait és Jézus Krisztus bizony¬ ságtételét bírja. (Jelenések 12 :17) A r. kát. hierarchia és a gonosz szolga osztály, a zúgolódó és elégedetlenkedő „választott vének" most együtt dolgoznak a hű maradék, illetve Jehova bizony¬ ságtevői ellen a földön. Az Űr a hűségesek hité¬ nek megerősítése és vigasztalása végett mondja: „Megfenyítem értetek a kártevőt!" Ezt azért cse- lekszi, mivel a kártevő Jehova nevét gyalázza s mivel a maradék önmagában, jóllehet dicsőíti Je¬ hova nevét, nem tudna megmérkőzni az ellenség¬ gel. „És monda az Űr a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Ür, te Sátán; dorgáljon meg az Űr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből