Oldal:A-nagysokaság-összegyűjtése-3-4-rész-1937.djvu/15

Innen: Hu JW United
A lap korábbi változatát látod, amilyen Katomozes (vitalap | szerkesztései) 2021. október 15., 08:31-kor történt szerkesztése után volt. (Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2||15}}}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c| vel az Úr mellé álltak s az ö bizonyságtevőivel jót mívelnek. Jézus Krisztus, a nag…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Jump to navigation Jump to search
A lap nincsen korrektúrázva


15

{{raw:data:c|

vel az Úr mellé álltak s az ö bizonyságtevőivel jót mívelnek. Jézus Krisztus, a nagy bíró jobb keze felől állítja őket s így szól hozzájuk: „Jöjjetek, én Atyámnak áldottai és bírjátok az országot, amely megkészíttetett nektek e világ fundamentomának elhelyezése óta!" Azoknak ellenben, akik Jehova tanúbizonyságait az evangélium hirdetése miatt üldözik, Jézus Krisztus, a nagy bíró, a következőket mondja: „Eredjetek el előlem ti átkozottak az örök tűzre, amely készen várja az ördögöt és az ő angyalait ... s azok elmennek az örökbüntetéste (Diaglott-f. szerint: kivágattatnak).“ Az átkozottak ezen pusztulása Armageddonkor fog történni; hogyan nyílhatnék akkor alkalmuk a megpróbáltatásra a jóakaratúaknak, vagypedig arra, hogy jót cselekedhessenek az Úr

népével, miután a gonoszak kivágattatnak és a

próba ideje lejárt?
33 Az Úr Jézus templomában van és, ítélkezik; 1918 óta tartózkodik a templomban és szétválasztja a nemzeteket egymástól. Ezen idő alatt mondja Jézus a templomi osztálynak: „Az ország ezen evangéliumát hirdetni kell világszerte, bizonyságul minden nemzet előtt, s akkor jön el a vég ... mert akkor oly nyomorúság lesz, amilyen a világ kezdete óta nem volt, és nem is lesz többé.” — Máté 24:14, 21
34 Az ország evangéliumának ez a hirdetése éppen amiatt történik, hogy azon jóakaratúakat felvilágosításban részesítse, akik az ördög szervezetétől el akarnak szakadni, s akikből a nagysokaság kialakulni fog; az Úr egy szóval sem említi, hogy az ország ezen evangéliumát a nagynyomorúság után fogják hirdetni; a világos következtetés tehát az, hogy akkor többé szükségtelen lesz az ily igehirdetés.

{{raw:data:p|35|35-36| A két gibeoni ütközet világosan Armageddont példázza, amit az írás is kimutat. Az első ütközetben Józsué példázta az Úr Jézus Krisztust; s amidőn Jehova nagy jégdarabokat hullatott az égből és az ellenség nagyobb részét azzal elpusztította, az nyilván a láthatatlan mennyei seregeket példázza a Góg vezetése alatt álló ördögi hadakkal szemben, Sátán földi seregeivel együtt. A Dávid által vívott későbbi gibeoni csatában Dávid ugyancsak Isten szeretett fiát, az Úr Jézus Krisztust példázza. A csata előtt Dávid utasítást kapott az Úrtól, hogy ne a szokott módon kezd- - * 4. —

got, a saját nézeteiket tálalják fel, ami szemben áll azzal, amit az Úr tárt fel az ő népe előtt.
32 A következő szövegek kétségtelenül megmutatják, hogy a nagysokaságnak még a mindenható Isten nagy napjának viadala előtt részesülnie kell az ország igazságának bizonyságtevésében, azt el kell fogadnia, Jehova és az ő szerv, mellé kell állania és szorgalmasan törekednie az igazságosságra és alázatosságra. Ezek a szövegek a következők:
Sofóniás 2:1—3, olvassuk: „Mielőtt szülne (tehát nem azután és nem is a nagy nyomorúság közben) a végzés (mint, polyva száll tova ama nap); míg rátok nem jön az Úr haragjának tüze, míg rátok nem jön az Úr haragjának napja... keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján". Jehova a gibeoni csatában árasztotta haragját az ellenségre, s amint Ésaiás prf. által kijelenti, azt meg fogja ismételni, amidőn „az ő szokatlan munkáját" fogja végezni.

Ezékiel 9 :4—11 bizonyítja kétségtelenül, hogy Jehova hű bizonyságtevőinek be kell jámiok a földet és bizonyságot kell tenniök a nép előtt az igazságról, amely munkát be kell fejezniük az „öl¬ döklés" előtt, amit Jehova ítéletvégrehajtója fog végezni. A legcsekélyebb utalás sem történik ar¬ ra, hogy az „öldöklés megkezdődése" után még valamily bizonyságtevő munkát végezhetnek, s hogy annak az eredményeképpen alakulna ki a nagysokaság. Királyok II. 10 :15—25 világosan mondja, hogy Jonadáb találkozott Jéhuval és csatlakozott Jéhuhoz, aki őt kocsijába felvette és ő a kocsiban volt immár a pusztítás munkája előtt. Jelenések 7 : 9—15 mutatja, hogyan gyüjte- tik az Ür elé a nagysokaság és szolgál neki; ol¬ vassuk: „Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, megmosták ruháikat és megfehérítették a Bárány vérében". Csúcspontját a nagy nyomo¬ rúság Armageddonkor fogja elérni és kétségte¬ lenül Isten haragjának a kifejezését fogja jelen¬ teni Sátán szervezetével szemben. A nagysokaság megmenekül ebből a nyomorúságból, az Ür ke¬ resetül segíti rajta és megoltalmazza azon felté¬ tel alapján, hogy immár Armageddon előtt igaz¬ ságra és alázatosságra törekszik. Ha ruháit nem mosta volna meg máris a Bárány vérében, a nagy nyomorúság alatt sem részesülhetne védelemben. —r > . Máté 25 : 31—46 mutatja, hogy Jézus Krisz-T.íe meg a harcot, hanem engedje az ellenséget we- tus a templomban van és ítéletet tart és minden lepcébe.kerülni. Az erre vonatkozójel^arcnoan nemzet eléje lesz gyűjtve. Jézus Krisztus hozzᬠfog a nemzetek szétválasztásához, s amidőn elér¬ kezik az idő, a juhokkal szemben kezdenek kinyil¬ vánulni a kecske-osztály tagjai; hogyan ismerte¬ ti meg ezeket az Ür? Tartsuk eszünkben, Jézus Krisztus kijelentette, hogy „kicsiny nyáján" kí¬ vül még „más juhai" is vannak neki, akiket ugyan¬ csak össze kell gyűjtenie és szervezetének tag¬ jaivá tennie. (János 10 :16) Ezek a „más juhok" fogják alkotni a nagysokaságot. A szétválasztó idő alatt a hű maradék az Ür parancsának teljesí¬ téseképpen bizonyságul hirdeti az ország ezen evangéliumát a nemzeteknek, s- mialatt ez a hir¬ detés történik, azok az emberek, akikből a nagy¬ sokaság, vagy a „más juhok” fognak alakulni, barátságot tanúsítanak az Ür bizonyságtevői iránt; barátságuk és közreműködésük miatt, s mi- az .P*!? kitett várnia, nevezetesen: „amikor a szederfaknak tetején indulás zaját fogod hallani, akkor indulj meg”, mert „akkor kivonul az Űr előtted, hogy megverje a filiszteusokat.” (Sᬠmuel II. 5 : 24; Krón. I. 14 ; 13—17) Ez bizonyít¬ ja döntő erővel, hogy a láthatatlan mennyei sere¬ gek harcoltak az ellenséggel, amely harcnak Dᬠvid volt a látható vezére és az ellenség teljes ve¬ reseget szenvedett. Armageddonnak a Jelenések kepleteben is ki, van mutatva, hogy az Ür Jézus vezényeli a csatát és mennyei seregek követik öt. —■. Jelenések 19 :11—16 ’’ A gibeoni ütközeteket Jehova vívta meg szö¬ vetséges népe és a Józsuának alárendelt gibeoni- tak érdekében. Az armageddoni csatát is hason¬ lóképpen Jehova fogta megvívni szövetséges né¬ pe es a hasonmást gibeoniták, a nagysokaság ér¬