" A három nagy ünnepnek mindenike, amelye¬ ket az izraelitáknak az Űr parancsára meg kellett tartaniok, nagy örömmel kezdődött. Jehova ün¬ nepe volt mindenik; mert ezeken az ünnepeken őt tekintették a legfelségesebbnek és a leghatalma¬ sabbnak. Az ünnep főcélja Jehova neve igazolᬠsának az elismerése volt. Most Jézus Krisztus, a nagy igazoló eljött és ígéretéhez híven felkent¬ jeivel a királyság örömpoharát üríti. (Máté 26 : 29) Az Űr Jézus Krisztus öröme az Atya nevének igazolása. Most híveit maga köré gyűjtötte a tem¬ plomban s igy szól hozzájuk: Mivel a kevés fe¬ lett hívek voltatok, sokra bízlak ezután; lépjetek •; be az űr örömébe! (Máté 25 : 23) Krisztus orszá¬
gának érdekeit erre a hű és bölcs osztályra bízza s ezek osztoznak az ő örömében Jehova nevé¬ nek igazolását illetőleg. ’* A Szentszellem második kitöltése óta a ma¬ radék meglátta az Urat az ő szent templomában, valamint azt is, hogy miképpen világosítja meg mindenkinek az elméjét és küldi Jehova aka¬ ratának teljesítésére. Ez nagy mértékben fo¬ kozta az Ür népének örömét. Értékelni tud¬ ják ama nagy kiváltságot, hogy Jehova ne¬ vét viselhetik s nagyon örvendenek, hogy bizonyságtevői lehetnek az ő nevének tiszteleté¬ re. A sátoros ünnep tehát mint Jehova ünnepe az Úrnak szentelt örömünnep, amelyben összes fel¬ kentjei résztvesznek. Jehova bizonyságtevöi az utóbbi hónapokban nagy indítékot találtak a kiáradó öröm tekintetében abban, hogy Jehova feltárta előttük Jézus Krisztus útján a „nagyso¬ kaságra" vonatkozó igazságot s a maradék ki¬ váltságának látja, hogy az igazságot az Űr pa¬ rancsa szerint hirdesse és Jehova dicsőítésére a nagysokaság összegyűjtésében közreműködjön. ” Amidőn Isten jelképi népe a fogságból kisza¬ badult és felismerte kiváltságát a sátoros ünnep tartására vonatkozólag, többé nem siránkozott s minden hozzátartozóival együtt örvendezett., A maradék a pászka és a pünkösd megtartásával nem szünteti be a munkáját s e tekintetben való öröme sem szűnik meg. Mindkettő tovább tart, amihez most a nagysokaság összegyűjtésének öröme is hozzájárul. Jehova egész népe együtt tartja az ünnepet és a nagysokaság meg van mu¬ tatva, amint a pálmaágakat lengeti s tus, a Jehovától küldött király, győző és üdvözí¬ tő előtt hódol. ’• Amidőn Mózes, Moáb mezején az izraeliták oktatását befejezte, mondotta: „Ujjongjatok ti nemzetek, ö népe!" (Mózes V. 32 : 43), Ez biz¬ tosan arra mutat, hogy a felkenteken kívül még mások is állanak az Ür mellett és együtt örvende¬ nek az Ürral. Az apostol Mózes e szavait idézte Róma 15 :10-ben, ami ismételten azt bizonyítja, hogy a felkent maradék a nagysokasággal együtt ünnepli a sátoros ünnepet. Miért kell ujjongani? •17 Most nagy öröm uralkodik az Űr népe között, mivel a szabadulás napja elérkezett. (Lukács 21 : 28) Az Írás több idézete s a kapcsolatos tények mutatják Armageddon közelségét. A nagy vitéz, Jézus Krisztus aképpen van bemutatva, amint nagy hatalommal, harciménen lovagolva jön. Je¬ hova napján jön így s a következőkép felel a hoz¬ zá intézett kérdésre: „Bosszúállás napja volt szí¬ vemben és megváltottaim esztendeje eljött." (Ésaiás 63 : 4) Jehova felkentjeinek, a maradék¬ nak, „Isten bosszúállásának napján" kell tevé¬ kenykedniük, vigaszt juttatva el a nyomorgókhoz és jajveszékelőkhöz; mert az Űr parancsa hatᬠrozottan így intézkedik. (Ésaiás 61 : 2; Ezékiel 9 :4) Akik a bizonyságtevésből vigaszt merítet¬ tek, a vigasztalókhoz csatlakoznak az örömben s velük együtt éneklik Jehova dicsőségét az üzenet továbbítása által. Ez azt jelenti, hogy a maradék és a jonadábok együtt „merítik az üdvösség vizét a szabadító kútfejéből." (Ésaiás 12 :3) Ezek tudják, hogy az üdv Jehovától származik Jézus