A lap korrektúrázva van
4
JEHOVA SZOLGÁJÁNAK IGAZOLÁSA
Isten szervezete nem volt előárnyékolva a Palesztinában levő földi vallásos Jeruzsálemben. Azért beszél az apostol az Isten „asszonyá"-ról, mint „magasságos Jeruzsálem"-ről. Ez Sárában, —Ábrahám feleségében volt előárnyékolva. Azért az Isten „asszonyá-nak magva, az ellenjelképi Izsák, azaz Jézus Krisztus, „a te magod, aki a Krisztus." (Galácia 3:16.) Jehova Isten adoptálás (örökbefogadás) útján bizonyos más egyéneket is fel vesz az Ő „aszszonya" magvának tagságába. Ezek azok, akik magukat megtagadva, követik Fejüket, Krisztus Jézust és így „testének tagjai"-vá tétetnek. Következőleg ezekre vonatkozóan mondja az apostol: „De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja."
C
11 De ami a földi Jeruzsálemet illeti, az Krisztus után 70-ben, a római seregek által megsemmisittetett és láthatta követői fiait, a római fegyverek által megöletve, rabságba hurcolva, vagy , szétszórva a föld pogány nemzetei között. Ez a vallásos földi Jeruzsálem minden bizonnyal az Isten által elvetett „asszony"-t kell előárnyékolja. Ez a szolgálóban, Hágárban volt előárnyékolva; míg a zsidó nemzeti
szervezet Hágár álláspontját követi. Ő azt hitte, hogy ő hozta létre az Ábrahámnak ígért magot, amelyben a föld minden nemzetségei megfognak áldatni. De amiképpen Ismáel üldözte Izsákot, hasonlóképpen üldözte az akkori zsidó-szervezet hivatalos vallási képviselői által Jézust és követőit megöletésükig, nem akarva elfogadni a vallásos kötelékektől való felszabadítást. Akkor Isten kimutatta, hogy nem az volt az igazi eredeti szervezet
az ígért mag létrehozására. Jehova elűzte őt és zsidó kővetőit és azóta csupán csak a „magasságos Jeruzsálem"-mel foglalkozott, valamint a maggal, mely Jézus Krisztus a fej és egyháza „az Ő teste.” (Galata 4:22—31.)12 Ki okolható az akkori időben azért, hogy a zsidó-szervezet és gyermekei eltávolodtak Istentől és az ő szolgálatától? Vagy ez talán csak egy makacs önhatalmú intézkedés volt Isten részéről megfelelő igazoló okok nélkül? Adósa volt-e Ő a pogányoknak, hogy eladja a zsidókat az összes pogány nemzeteknek, hogy legyenek lenézett, megvetett és elnyomott alattvalóik. Igazságtalanságot cselekedett-e Jehova Isten a zsidókkal, m e g e n g e d v én öldököltetésüket igazságtalanul milliószámra Európában a róm kat. n á c i s t a v e z é r és ugyancsak annak a vallásos bandának rendőrségi gangszterei (gonosztevői) által? Nem e Folyóirat, hanem Jehova Isten az Ő szolgálja Ézsais által felel: ,,. .. Imé a ti vétkeitekért adattatok el, és bűneitekért bocsáttatott el anyátok". (Ézsaiás 50:1.) Következőleg a zsidók egyénileg, akik keresik Isten kegyét, visszatérhetnek az Igaz „asszony"-hoz, otthagyva az elvetett nemzeti szervezetet, követvén a magot, Krisztus Jézust, a Messiást! (Ézsaiás 51:1—3.)
13 E buzdítást az Őrtorony nem úgy értelmezi, mintha azok a zsidók, akik az életet keresik a „ke-
reszténység” vallásos szervezeteibe kellene térjenek. A „kereszténység" ugyanazt az útat követi, mint zsidó jelképi megfelelője; és nem található több szabadítás és megmentés benne, mint az elvetett Hágáréban. Következőleg a zsidók csak keserű és számukra bőséges kiábrándulással tekintenek ma a pápára és a róm. kat. hierárkiára, mint menedékre az antiszemitizmus (zsidóüldözés) ellen. A kereszténység kitart amellett az állítása mellett, hogy szövetséges viszonyban van az Ur Istennel éppen, mint az ó-korban az Izrael a Mózes törvénye által. Ha ez így van, akkor saját állítása és igényénél fogva szövetségrontónak találtatik; és Isten szava a szövetségrontókra nézve azt mondja, hogy méltók a halálra. (Róma 1:31, 32.) Ő bűnösnek találtatik az e világgal való szellemi paráznaság elkövetése miatt a politikusokkal és kereskedőkkel, éppen úgy, mint a Hágár-féle szervezet, melynek vallásos vezetői, amikor elvetették az Ábrahám magvát, a Messiást, kiáltották: „Nincs királyunk, hanem csak császárunk!” A „kereszténység” azon emberek által alapíttatott, akik elestek Isten népének teokratikus szervezetétől, e világ vallásaival keveredve össze. A kereszténység még nem volt soha az Isten szervezete, még részét sem képezte soha és fiai közül sem szült egyet sem.
14 Az ó-korban, Izraelben gyakorlatban volt, hogy szülők eladták gyermekeiket hitelezőiknek, (akiknek adósok voltak); vagy a hitelezők igényt támasztottak gyermekeikre nézve, hogy szolgálják őket szüleik adósságáért. (3 Mózes 25:39, 42; II Királyok 4:1—7; Nehemiás 5:4, 5, 8; Jer. 31:10, 11; Máté 18:24, 25.) Mennvire igaz ez a „kereszténységre" nézve! A „kereszténység" e világ szolgálatában áll és gyermekeit a világ politikai szolgálatának, kereskedelmi kizsákmányolásának és véres
militárizmusának szolgáltatta ki. Miért? Azért, mert mindig Jehova Istenhez tartozott és Ő (Jehova) adósa lett a világnak érette, azért kötelezve volt eladni őt (a kereszténységet") és fiait, hogy a világi hitelezőket kifizesse. Lemond-e róla Jehova az
ő abszolút erkölcstelenségéért és kívetette-e szellemi kiváltságaiból és védelméből és hagyva, totális háboruk, éhségek, földindulások, betegségek, vallási belzavarok, valamint nemzetközi bonyodalmak és katasztrófák prédájává? A „kereszténység" katolikus és protestáns gyermekeinek a fenti kérdésre Jehova válasza Ézsaiás próféta által hangzik: „Imé a ti vétkeitekért adattatok el és bűneitekért bocsáttatott el anyátok!" (Ézsaiás 50:1.)
A SZABADITÓ KARJA MA NEM RÖVIDÜLT MEG
15 A zsidók még engedelmesen ragaszkodnak a Hágár-féle szervezethez. Hasonlóképpen a „kereszténység" vallásos népei is kitartanak a papság és rendszereik mellett, hogy megmentessenek. De figyelnek-e ők Jehova Istenre? Egyáltalán nem! Azért találóak Jehova Isten következő szavai reájuk: „Miért jöttem, holott nem volt ott senki? Hívtam és nem felelt senki sem! Vagy olyan rövid már a kezem, hogy meg nem válthat? Vagy nincs ben-
