Oldal:A-ti-okos-tiszteletetek-Mozdithatatlanul-az-igaz-Istentiszteletért-1946.pdf/16

Innen: Hu JW United
A lap korábbi változatát látod, amilyen Marta.zsido (vitalap | szerkesztései) 2024. május 29., 14:52-kor történt szerkesztése után volt.
Jump to navigation Jump to search
A lap nincsen korrektúrázva


16
M0ZDITHATATLANUL AZ IGAZ ISTENTISZTELETÉRT
dolkozhatnak a kapott tanácsokon és tudják mi­lyen útra menjenek az Ő áldásáért és védelméért.
35 A világ csodálkozik, hogy ezek miért nem fordulnak a vallás útjai felé, amely a romlás felé vezetnek. Azért nem, mert az ő helyzetük ugyan­az, mint Dávidé, aki ezt mondotta: „Az Urra néz­tem szüntelen; mert jobb kezem felöl van, meg nem rendülök". — (Zsolt. 16:8.) Ők nem állítanak más isteneket maguk elé, még kép vagy más ábrázolás formájában sem. Ők Jehova Istent állítják maguk elé és csak neki hajolnak meg tiszteletükben. Igy, állandóan lelki szemeik előtt tartva Őt, képesek az Ő dicsőségét és igazságát min­dig szem előtt tartani. Az Ő igazsága szavaiban van és azt tanulmányozzák állandóan, hogy meg­ismerkedjenek Istenükkel és az Ő méltóságával, felsőbbségével, mindenhatóságával, általános ural­mával és legyőzhetetlen szándékaival. Tévedhetet­len hűségük és szeretetük miatt Jehova a jobb kezükön van. megóvja őket attól, hogy el ne buk­janak és megvédi őket, hogy a jó utat választot­ták. Jobb kezükön fogva vezeti őket a helyes úton: és így sohasem mozdulnak el oldaláról a nagy kérdésben.
36 Jehova sohasem fogja elhagyni vagy feláldozni hűséges tisztelőit és szolgáit, még a halál­ban sem; mert a hű halottait is emlékezetében tartja, hogy részesüljenek a jövendő jókban. Tud­va ezt és tudva a hűség biztos végeredményét a zsoltáros Dávid így szól; „Azért örül az én szi­vem és örvendez az én lelkem, testem is bizton­ságban lakozik. Mert nem hagyod lelkemet a seolban; (seol pokol, héberül) nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te job­bodon gyönyörűségek vannak őrökké'. — (Zsolt. 16:9—11.) Dávid nem halt meg ellenséges kéztől, mert Jehovát tántoríthatatlanul szolgálta; király­sága dicsőségében halt meg és az ő lelke a pokolba, Seolba vagy a sirba jutott és még most is ott van; és most várnia kell, mig Jehova jónak, látja az időt, hogy újra teremtse a lelkét és visszahozza az életbe, mint a „az egész föld hercegét" az Uj Világban.
37 Tehát itt beszél Dávid próféciája Jézus Krisztusról, amint azt Péter és Pál apostolok is megerősítik. Jézus tudta, hogy csak látszólagosan érnek el sikert ellenségei, amiben megölik őt; mert a harmadik napon Isten vissza fogja őt hozni a halálos állapotból (Seol, pokol, vagy a sir), úgy hogy újrateremti őt, nem mint embert, hanem olyannak, amilyen földre jövetele előtt volt, szel­lemi lény, amelynek csak most jutott halhatatlan­ság, megronthatatlanság és Atyja személyének ki­fejezett képe: „. . . megöletvén ugyan test szerint, de megelevenittetvén lélek szerint"; — (1. Pét. 3:Í8.) A feltámadással megmutatta Jehova Isten hűséges szolgájának, Jézus Krisztusnak, a halhatatlan élet mennyei útját; és Jézus Krisztus fel-

szállt a mennybe, ahova hús és vér nem juthat, Ő belépett Isten beTüszerinti közelségébe, akinek ar­cába nem nézhet élő, húsbeli ember és leült Isten jobbkezén, hogy gyönyörködhessen Isten Végréhajtóságának örömében.
38 Élőre tudva ezt, mielőtt meghalt volna a kereszten, Jézus boldog lehetett szivében. Az ő „dicsősége" volt, hogy örülhetett és boldog szolgá­latot teljesíthetett, mert drága kincs volt Jehovát szolgálni, mint kiválasztott Szolgáló, Tanú és Végrehajtó. A teste is, amelyben Jehovát szolgál­ta arra az időre, „reménységben nyugodhatott" és biztonságban, megbízva és nyugodtan. Ellenségei sohasem szegezhették Őt a keresztre, amíg el nem jött az Isten által erre megállapított idő. Jézus mondotta: „... És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért". — (János 6:51); és ő tudta Istennel egy­ségében, hogy semmi sem sértheti meg húsának, mint „kenyérnek" tökéletes értékét, azoknak a vi­lágiaknak életéért, akik bíznak benne. Ezzel a tu­dással és biztosítással megerősítve, Jézus Krisz­tus sohasem tért el Jehova tiszteletétől és szolgálatától egy jottányit sem. Hű halálában igazolta amelyet vallani, fenntartani és amelynek engedel­meskedni kell még a halálig is. Ezért beteljesítette neki Jehova a XVI. Zsoltárban adott ígéretét.
39 Hasonló okból, Jehova felkent maradványa a földön „szilárd, mozdíthatatlan és mindig dús­káló maradhat az Ur munkájában", mert tudják, hogy fel fognak támadni a Seolból, pokolból vagy a sirból és nem lesz hiábavaló az a munka, amit Istennevében végeztek a földön. Ez learatta a ma­ga jutalmát, amikor igazolta az Ő nevét és csak kezdete lesz az örök tiszteletnek és szolgálatnak, amelyet Istennek nyújthatnak Jézus Krisztuson keresztül. Ettőlfogva élvezhetik Isten jelenlétében és szolgálatában örök életüket és örökké mennyei gyönyörökben lesz részük. Ami a mostani társai­kat, Krisztus „többi juhát" illeti, ezek is tudhat­ják, hogy ha hűségben halnak meg mielőtt Arma­geddon kitisztítja Isten ellenségeit a földről, ez ő mozdíthatatlanságuk Jehova tiszteletében megnye­ri számukra az Ő kedvezését. Ennek jutalma az életre való feltámadás lesz, örök életre a földön az Ő Uj Világának gyönyörűségeiben.
40 Megáldva azzal, hogy tudják ezeket, Jeho­va felszentelt szolgái le fognak győzni minden el­lenséget és kitartanak mozdithatatlanul Jehova tiszteletében és szolgálatában. A külső körülmé­nyek lehetnek, de a szivük boldog lesz. A hús, a testük meg lesz áldva nyugalommal, egészség­gel és Isten békéjével, amely minden értelmet felülmúl. És az Ő „dicsőségük", azaz a dicső kincsük, hogy Őt, az Ő Királyát és Királyságát tanúikként szolgálhatják, örülni és vigadni fog, mert mindig örömteli és tiszteletreméltó lesz számukra Jehova szent nevének az igazolása.

■i i ? r< 11 >,-> I d<- i i’n.'iii.'i |»re‘ei pe lüngá ■ Minist.

Na(. i n No. 1261 — 16/2/1946.

,.t; U T I c V INSTITUT DK AKTI:.' GHAI'ICK OKADKA