A lap nincsen korrektúrázva
Az ŐRTORONY
és Krisztus jelenlétének hírnőke
25. évfolyam
1938 október 15
19-20szám
Egység a cselekedetben
(Folytatás)
33 ” Hogy a magukat a templomban lévőknek állítók között olyanok is vannak, akik hamis vádakat terjesztenek testvéreikről, vagy a testvérekről rosszat beszélnek, illetve oly dolgokat, amelyek alkalmasak őket' mások előtt lekicsinyelni, abból kitűnik, hogy az ilyen gonosz nyelvek vagy készakarva és gonoszul kárt akarnak okozni másoknak, vagy pedig szellemi betegek vagy agyalágyultak. Ha gonoszságból másoknak kárt okozni vagy zavart előidézní törekszenek, meg kell dorgálni őket, s ha nem akarnak megjavulni, nem szívlelik meg az ily figyelmeztetést, akkor az apostol utasítása
teljesen figyelmen kívül kell hagyni őket. Ha szellemi betegek s alkalom nyílik nekik segíteni, meg kell tenni, amint a következő Íráshelyek mutatják. A szellemi betegekről van megírva: "Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? dicséretet énekeljen. Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság metartja a beteget és az Úr felsegíti őt, s ha bűnt követett is el, megbocsáttatik neki. Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok; mert igen hasznos az igazak buzgóságos könyörgése. -- Atyámfiai, hogyha valaki tiköztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez. - Jakab 5:13-16, 19, 20.
34 Ha valaki az Isten felkent népe egyik csoportjából másikról rosszat beszél, biztosan eltévelyedett az igazságtól s az Úr ellen vétkezik s az örök pusztulás vaszedelmének van kitéve. Ha tehát az eltévelyedett a testvéreknél segítséget keres, akkor a "vének" illetve a Krisztusban érett testvérek jöjjenek össze az eltévelyedettel, imádkozzanak felette és mutassák ki neki a Szentírásból azt a nagy kiváltságot, amely az Úr örömével jár s amit a fejnek olajjal valómegkenése szemléltet. Az Úr nagy kegyelméből egy ily intézkedésről gondoskodott, hogy a testvérek a betegeknek segítséget nyújthassanak s őket az eltévelyedésről visszavezethessét, ami az eltévelyedettnek a romlástól való megmentését és sok bűn elfedezését idézheti elő.
35 A templomban levők mindannyian tartsák figyelembe, hogy az Ördög az "asszony magvát", amelyre Krisztus a bizonyságát bízta, vagyis Isten maradékát megsemmisíteni törekszik, s akik valóban a templomhoz tartoznak , mindannyian éberek, hogy a testvéreiknek segítsenek s az Ördög gonosz szándékát meghíusitsák. Az Isten felkentjei egy teljesen különálló osztályt alkotnak; s ha valaki közülük az előírt útról letévelyedett, az ilyen eltévelyedett a halál veszedelmébe került, amelyből nincs feltámadás . Azért az összes hűségesek arra kell figyeljenek, hogy a templomsereg tagjaival ne cselekedjenek rájuk hátrányos dolgot; ellenkezőleg, mindent el kell követni a templom tagok védelmére és segítségére. Mindannyian egyek Krisztus Jézusban, s a Krisztus szeretete köti össze mindazokat, akik egy szellemben vannak. A szeretet, az önzetlenség teljes kifejezése kell legyen a templomsereg tagjai minden cseleke-
detének az indító oka másokkal szemben. A Pál apostol által régen feljegyzett figyelmeztetés teljesen összhangban van ezzel: Annakokáért amig időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen pedig a hitünk cselédjeivel." - Gal. 6:10
36 Az Úr felkentjei között nem szabad előfordulajanak személyeskedések és mende-mondák. Senkivel szemben nem szabad pártoskodni. ( Jakab 2:2-4) A Krisztusban levők nem élhetnek önmaguknak, hanem Krisztusért, a Királyért kell éljenek s benne az egész Krisztus bennfoglaltatik. "És azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámadott. Azért mi ezentúl senkit senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük. Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden." - Kor. II. 5:15-17.
37 A jelen idő az Isten népe közötti béke ideje, valamint Isten népének az ellenség elleni hadjáratban való egységes eljárás ideje. Ez azt jelenti, hogy a felkentek között teljes egység és összhang kell uralkodjon. Az apostol a felkenteknél található és szükséges ily összetartást vagy a cselekedetben való egységet egy képletes kifejezéssel illusztrálja: "Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt haljam dolgaitok felől, hogy megállotok egy szellemben, egy érzéssel viaskodván az evangélium hitéért; és meg nem félemlvén semmiben az ellenségek előtt. A ti bátorságotok azok számára azok számára az őket fenyegető pusztulás biztos jele lesz, számotokra azonban az üdvösségetek biztos jele, - egy Istentől származó jel. Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higyjetek ő benne, hanem hogy szenvedjetek is ő érette, ugyan azt a harcot tovább folytatván, amelyet egykor nálam láttatok s amelyről még most is hallotok, hogy benne vagyok."-- Filippi 1:27-30; Weymouth.
38 Az Úr szervezete nincs részekre osztva. A Krisztusban s így a templomban lévők között nem lehet civakodás és zűrzavar. Aki hajlamos a nyugtalanság vagy szakadás keltésére, vagy aki az Úr munkája végrehajtásának módja ellen zúgolódik és panaszkodik, egész biztosan kivettetik. Akik Krisztusban levőknek hiszik magukat, mindannyian törekedjenek a testvéreikkel való békére és összhangra s mostantól fogva tartsanak távol maguktól mindenféle viszálykodást és zavart. Isten a testbe helyezte a tagokat, amint neki tetszett, és mindenkinek teljesítendő kötelességet utalt ki. A test egyetlen tagjának sincs jogában igénybe venni egy másiknak az idejét és erejét, hogy megvitassák az azok közötti vitát és zavart, akik állításuk szerint Istennek szolgálnak. Ha kettő vagy több között félreértés támad, akkor simítsák el azt a Szentírással összhangban haladéktalanul magatok között. Az Isten népe felkent serege között a multban ha előfordultak is zavarok, többé nem szabad előforduljanak. A colombusi kongresszuson az egész gyülekezet a helyére való felállással juttatta kifejezésre készségét, hogy hazatérésük után jövőben mindennemű viszálykodást és zavart kerülni fognak.
