zött: az ember Krisztus Jézus, aki önmagát váltságul adta mindenkiért, amiről a bizonyságtevés a maga idején hirdetve lesz." - I. Tim. 2:5, 6. Elberfeldi.
8
Ami az Egyiptomban tartott páskaünnepben van ábrázolva, azt az igaz keresztények életében kell tettekre váltani. Ebből látható, hogy a páska nem az „Úrvacsorát" vagy a Krisztus halála emlékünnepét árnyékolta elő, mert ez az emlékünnep Jézus parancsa szerint évenként csak egyszer egy meghatározott estén van ünnepelve. Azonban a páska határozza meg a különös időt vagy az évnek azt az estéjét, melyen az emlékvacsora ünnepelve van. Hogyan? Mivel Krisztus Jézus az utolsó páskaünnep befejezése után Kr. u. 33 nizán hó 14-én hű apostolaival azonnal bevezette az emlékvacsorát a kenyérrel és borral.
9
Ez a kovásztalan kenyér nem a páskabáránynak felelt meg, hanem valami átfogóbbat szemléltetett. Ez a „Krisztus testét" helyettesíti, amelynek Jézus a feje és a tagjai őalatta az egyházat képezik. Amennyiben tehát a „Krisztus teste" összes tagjai esznek az emlékvacsora kenyeréből, ez azt szemlélteti, hogy ezek hogyan vesznek részt Krisztus Jézussal hűségesen mindhalálig az őreá hulló gyalázatokban és nyomorúságban mint az ő „teste" tagjai. Ami az emlékvacsora borát illeti, azzal másként járnak el, mint a páskabárány vérével; hisz a bort megisszák, a vért azonban nem itták meg, hanem az ajtófélfára hintették. Bár a bor Krisztus vérét szemlélteti, azonban a kiöntött vér a halált ábrázolja és Jézus Krisztus a halált nem csak az emberiség bűneiért szenvedte el, hanem elsősorban a Jehova neve igazolásáért. Hogy a teste tagjai az emlékvacsora borát isszák, azt szemlélteti, hogy közösségük vagy részük van az ő halála módjában, ami Isten neve igazolását szolgálja. Pál mondja az I. Kor. 10:16, 17-ben: „Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérével való közösségünk-é? A kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testével való közösségünk-é? Mert egy kenyér, egy test vagyunk sokan, mert mindnyájan egy kenyérből részesülünk." A „Krisztus teste" igazolt tagjain kívül tehát mások ne vegyenek részt a kenyér és bor évenkénti élvezésében.
A JELENLEGI "KOVÁSZTALAN KENYEREK ÜNNEPE"
10
Ha tehát megértettük, hogy az igaz keresztények hogyan kell ünnepeljék a valódi páskát Krisztus Jézussal mint az Istentől adott báránnyal, mi történjen akkor?.Igyekezzünk megérteni, hogy ezek a keresztények hogyan kell helyesen megünnepeljék a „kovásztalan kenyerek ünnepét", mert Pál erre az ünnepre utal az I. Kor. 5:7, 8-ban ezt mondván: „Mert a mi páskánk már megáldoztatott; Krisztus maga az. Tartsunk tehát ünnepet, nem régi kovásszal, sem rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalan kenyerével." (Egy amerikai ford.) Az előképes páska Jehova parancsa szerint nizán hó 14-ike éjjelén lett megünnepelve. Ez azt eredményezte, hogy az izráeliták átmentettek és a tizedik csapástól megkíméltettek, amely minden egyiptomi házat és istállót utolért és az elsőszülötteiket elpusztította. Ez a borzalmas nemzeti katasztrófa megtörte fáraó kemény szívét s ez parancsot adott ki, hogy az izráeliták a nyájaikkal és mindenükkel kezdjék meg a háromnapos útjukat a pusztába s vonuljanak ki Egyiptomból az ő Istenük, Jehova imádására. Az egy hétig tartó kovásztalan kenyerek ünnepe ezt az emlékezetes napot követte, ugyanis nizán hó 15 és 21-ike között. Hogy az izráeliták hogyan töltötték ezt az eseménydús hetet, az ünnepet megtartván, látni fogjuk. Ez egy szabad nép volt, egy megváltott nép.
11
A szabadságba való menetelre készen álló izráeliták még egy régi tartozást kellett beszedjenek Egyiptomtól a sok kifizetetlen rabszolgamunkáért, amit ennek az országnak mintegy száz év óta végeztek. Így kértek és követel-
tek (nem „kölcsönöztek") Isten intézkedésére az egyiptomiaktól e tartozás kiegyenlítésére különböző értéktárgyakat. Ez kétségkívül addig történt, mielőtt az izráeliták a házukba mentek a páska megünneplésére, tehát mielőtt az elsőszülöttek éjfélkor történt halála feletti jajveszékeléssel az egyiptomiak örjöngeni kezdtek. „Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint jártak el: kértek az egyiptomiaktól ezüst- és arany-edényeket meg ruhákat. Jehova pedig kedvessé tette a népet az egyiptomiak előtt, úgy hogy hajoltak a kérésükre. Így fosztották ki az egyiptomiakat (Luther: így zsákmányul vitték azt az egyiptomiaktól)." (II. Mózes 12:35, 36) Ezekkel a drágaságokkal vonultak ki az izráeliták, azonban még mindig csak egy részével annak, ami megillette volna őket, - abban, bizonyosak lehetünk.
12
A következőkből kitűnik, mennyire közreműködött minden, hogy az izráeliták az úton megtarthassák a kovásztalan kenyerek ünnepét: „És az egyiptomiak erősen sürgették a népet, hogy minél előbb eltávolíthassák az országból, mert így szóltak: Mindnyájan maghalunk! A nép az ő tésztáját, mielőtt megkelt (Kautzsch: mielőtt bekovászoltatott volna), sütőteknőjével együtt ruhájába kötve vetette a vállára." (II. Mózes 12:33, 34) Midőn Mózes negyven évvel később az izráelitáknak elmondotta, hogyan ünnepeljék a páskát és a kovásztalan kenyerek hétnapos ünnepét az ígéret földjén, így szólt: „Ne egyél azzal semmi kovászost, hanem hét napon át egyél azzal kovásztalant, a sanyarúság kenyerét, - mert sietséggel jöttél ki Egyiptom földjéről —, hogy megemlékezzünk arról a napról, amelyen kijöttél Egyiptom földjéről, életed minden idejében." (V. Mózes 16:3) Alkalmas módon tartott az ünnep szépen hét napon át, hisz a hét egy teljes vagy tökéletes időszaknak a jelképe.
13 hogy a kenyér nem lett „könnyűvé" téve kovásszal,
továbbá azt a sanyarúságot szemléltette, ami bekövetkezik,
ha valaki az Egyiptom által szemléltetettet elhagvja. A ko¬
vásztalan vagy keletien kenyér kemény és szilárd, úgy¬
szólván „nehéz". így tehát jól emlékeztet a keménységekre
és panaszokra, az üldözésekre és nyomásokra,, melyek köze¬
pette valaki megszakítja a világgal való kapcsolatokat ér
ennek szolgaságából kivonja magát. Ha magunkat így elkű-
lönítiük, sem időnk, sem alkalmunk nincs a kényelmes be¬
rendezkedésre vagv a festünk önző kívánságainak kielégí¬
tésére. Az Istentől kölcsönzött szabadság az, amit értékel¬
nünk kell, nem törődve az ezzel kapcsolatos panaszokkal
s ebbe a szabadságba gyorsan be kell lépni, azt egy érté¬
kes díjhoz hasonlóan gyorsan meg kell ragadni.
14 Annak módja, ahogyan az izráeliták a kovásztalan ke¬
nyerek ünnepét vagy ez ünnepnek megfelelő hetet az első
alkalommal töltötték, segít felismernünk, hogy mit várha¬
tunk az ellenképes ünneptől. Az első nap vagy nizán hó
15-ike a szent gyülekezés vagy az ünneoélves összehívás
napja kellett legyen, melyen nem volt szabad semilyen
munkát végezni, kivéve az evéshez feltétlenül szűksége-
set. Az izráeliták eltávolították azt, ami megmaradt a pás-
kavacsoráról és a veszteségeiktől súlyosan érintett, féle¬
lemmel eltelt egyiptomiak nyomására elhagyták lakásaikat.
Kivonulásuk nem történt vad meneküléssel, nagy tolon¬
gással vagv éppen egymás letaposásával, hanem rendezet¬
ten vonultak a gyülekező helyre, melvet előre megállapí¬
tottak. Ez Rameszesz város volt, amely kétségkívül a Gósen
földién feküdt, az a tartalékváros, melyet mint rabszolaák
maguk kellett felépítsenek. Itt találkoztak mint Jehova
meoszaba'dítoftainak gyülekezete. . .
15 Arról számlonak be. hogy az út onnan Pihahiróthig
(hahiróthi nvílás vagv öböl) a Vörös-tenger mellett mint-
egv 90-100 római mérföld volt és Joseohus zsidó történész
azt mondia, hogy az izráeliták ezt az utat három nap alatt
tették meg. Észszerűden feltételeznünk, hogy ez a kéf-
Ecrvrntomot? és milyen módon? _
12 Hogyan lettek az izráeliták az úton a kovásztalan kenyerek megünnep¬
léséhez sürgetve? és mit szemléltet ennek hétnapos tartalma?
1? Mit ábrázol az. hogy a kenvér kovásztalan volt?
14 Hogyan töltötték az izráeliták ez ünnen első napját?
15 Hogyan tették meg az utat Rameszesztöl a Vörös-tengerig?
