A lap korrektúrázva van
210
18; 110. zsoltár 2, 6) Azután következett be Sátánnak és angyalainak kivetése és a földre vetése a mennyekből. Akkor kezdte Sátán mozgósítani összes hadait, úgy a láthatókat, mint a nemláthatókat és felszerelni az elkerülhetetlen következő ütközetre; azótais ezt cselekedte. Sátán emiatt keveri összes haderejét cselszövésbe Jézus Krisztus, a Józsuénál és Dávidnál nagyobb ellen. — Jelenések 12:10—17; Ésaiás 8:9—13
20 ”Az Ígéret-földjét megszállva tartó emberek között nyilván voltak jóakaratúak is, akik igazság után epekedtek s így a jelen idők jóindulatú embereit példázzák, akik sokáig Sátán szervezetének hatalma alatt állottak. Abban az időben olyanok is éltek Palesztinában, akik látták Istennek népe iránti kegyelmét és számon is tartották. Ilyenek laktak Gibeonban. „De meghallák Gibeon lakói is, amit Józsué Jerikóval és Aival cselekedett vala. És ők is ravaszul cselekedének: Elmenének ugyanis és követekül adák ki magukat. Szerzének azért szamaraikra ócska zsákokat és ócska, megrepedezett és összekötözött boros tömlőket. És ócska, megfoltozott sarukat lábaikra, és ócska ruhákat magukra; az útra való kenyerük is mind száraz és penészes vala. Így menének el Józsuéhoz a táborba, Gilgálba és mondának neki: Messze földről jöttünk! Most azért kössetek frigyet mi velünk!" — Józsué 9:3—6
21 A gibeonbeliek tenni kezdtek valamit a megmentésük érdekében és az Írás feljegyzi, hogy mit csináltak. Ezen a helyen van először említve Gibeon. Ez a név „dombot" vagy „dombon épült várost" jelent, mivel Gibeon magaslaton feküdt.(Kir. I. 3:4; Krón. II. 1:3) A gibeoniták khivveusok voltak. (Józsué 9:7) A „khivveus“-név „falusiakat" jelent. Kámtól származtak, Noénak Kám, illetve kanaáni ágából. (Mózes I. 10:6, 15—17) A khivveusok azon átok alatt állottak, amelyet Noé Kámra bűnei miatt mondott: „ ... és Noé felserkent mámorából és megtudá, amit vele az ő kisebbik fia cselekedett; monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai között!" (Mózes I. 9:24—26) Ez az átok szószerint beteljesült a gibeonitákon; mert mint khivveusok kananeusok voltak és Sém fiának, Izraelnek a szolgái lettek. A gibeonitákhoz tartoztak még másik három falu lakosai is, nevezetesen Kefira lakói, ami „falakkal bekerített falut" jelent, és Beéroth, ami „kutat" jelent; és Kirjáth-Jeárim, ami „erdővárost" vagy „erdőfalvat" jelent; ezeknek a falvaknak az elnevezése egyúttal a vidéket is jellemezte.
22 A gibeoniták tehát az egész emberiség, az egész ádámi ivadék állapotát példázhatják az átok alatt. Az átok alatt levőket Jézus Krisztus áldozata váltotta vissza s csak az ő vére és neve az üdvösség és az élet egyetlen eszköze. „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk: (mert írva van: átkozott minden, valaki fán függ!)" (Galata 3:13) A gibeoniták mint kananeusok (Kanaán „megálazottat" jelent) azokat példázták, akik az öröklött bűn folytán meg- vagy le vannak alázva. — Róma 5:18
Ellenség az országban
23 Az Úr a régi korban feljegyeztetett tudósításában sok oly részletet feljegyeztetett, aminek
megértése most a prófécia tanulmányozóját annak jobb megértéséhez fogja segíteni, ami most, rövidesen Armageddon előtt, történni fog. Kanaán országában hét különböző nemzet telepedett meg, ezek közé tartoztak a khivveusok. Mielőtt Izrael az országba érkezett, Isten értesítette az ellenség erejéről; „Mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, amelyre bemenendő vagy, hogy bírjad azt; és sok népet kiűz te előled: a khitteust, a girgazeust, az emoreust, a kananeust, a perizeust, a khivveust és a jebuzeust; hétféle népet, náladnál nagyobbakat és erősebbeket." (Mózes V. 7:1) Az izraeliták tehát értesítve voltak arról és tudták, hogy az országba való benyomulásuk háborút jelent az ellenséggel. Hasonlóképpen értesítette Isten az ő népét is, amely most él a földön, az ellenség egyesült hadereje felől s arról, hogy harcra kell készülnie; így is van és most harcban áll s azt is tudja, miért áll harcban.
24 A kanaáni ellenségek Isten népe ellen esküdtek, hasonlóképpen most az ördög bandástól, a láthatók és a láthatatlan hordák együtt cselszövést kovácsoltak össze Isten népe ellen. Amint látszik, a gibeoni khivveusok és a szomszéd községek lakosai nem csatlakoztak a többi kananeusok cselszövéséhez, tehát kivételt képeztek. Kifejezésre juttatták, hogy félnek Istentől és az ő seregeitől s oly út után néztek, amelyen Isten kegyelmét megnyerhetnék. Okosnak vagy ravasznak nevezhető-e az eljárásuk, nem változtat azon a tényen, hogy azon nagy prófétai kép alakítására használtattak, amelyet most vizsgálunk. Vitán felül áll, hogy a gibeoniták istenfélelemmel bírtak-e,vagy sem s úgylátszik ebből az okból cselekedtek a feljegyzés értelmében. A maguk részéről „ők is ravaszul jártak el és követekül léptek fel; ócska zsákokat raktak szamaraikra és ócska, megfoltozott boros tömlőket, elhasznált, foltos lábbelit és ócska ruhákat és minden kenyerük száraz- és penészes volt. így mentek Józsuéhoz a táborba Gilgálba és a következőket mondták neki s a vele levő férfiaknak: „Messzi országból jöttünk, most kössetek tehát szövetséget velünk!" — Józsué 9:4—6
25 A gibeoniták Isten-félelme egy oly osztályt példáz, amely most féli az Istent; mert az „isten-félelem a bölcseség kezdete". A „ravasz" szót, amely e szövegben előfordul, „okosnak, körültekintőnek, és bölcsnek" is lehet fordítani. Gibeon oly út után nézett, amelyen lakosainak életét Jehova ítéletvégrehajtóitól, Józsué embereitől meg tudná menteni. Amit az emberek általában — kezdetben önzően — keresnek, amidőn az Úrhoz megtérnek, az élet és a biztonságuk. Azután fejlődnek a szeretetben vagy önzetlenségben, miután Isten szándéka felől bizonyos ismeretek birtokába jutottak. Az élet a teremtmény számára minden másnál értékesebb, mivel az ember élet nélkül semmit sem élvezhet. Itt csupán azt akarjuk kiemelni, hogy a gibeoniták oly utat kerestek, amelyből jó származhatik. Természetesen ravaszul és körültekintően kellett eljárniok; hiszen nem tudhatták, hogyan fogja őket fogadni
Józsué, s ebből az okból jártak úgy el, ahogyan a szöveg mondja „ravaszul". Ezzel kimutatták, hogy Józsuétól függnek és elővigyázatosan jártak el annak kiderítése érdekében, hogy minek a cselekvése volna a legjobb az ő érdekükben. Ha-
