A lap korrektúrázva van
6
ítéletnek, a figyelmeztetésnek az ítélet végrehajtása előtt kell hirdettetnie, s azért szentelik most magukat Jehova bizonyságtevői Isten büntetésének bejelentésére. E figyelmeztetésnek, a próféta következő felhívásának teljesülése előtt kell bekövetkeznie: „Futár futár elé fut és hírmondó hírmondó elé, hogy megjelentse a babiloni királynak (Belsazárnak, most pedig a látszatkereszténység tényezőinek), hogy bevétetett az ő városa (egyes fordítások szerint „hírtelen”) mindenfelülről. És a révhelyek elfoglaltattak, az állótavak tűzzel kiszáríttattak és a vitézek elrettentek.” (Jer. 51:31, 32) Jehova figyelmeztető közleménye 1926-tól 1933-ig hű bizonyságtevői útján világszerte elhangzott. Így a „kereszténység” kénytelen volt tudomást venni róla, e figyelmeztetésnek Babilon teljes bukása előtt kell elhangzania.
17 Belsazár dorbézoló társaival együtt kénytelen volt figyelemre méltatni a falon feltűnt kézírást s ettől némileg kijózanult; különösen a király józanodott ki. A látszatkereszténység tényezői sem hagyhatták figyelmen kívül a Jehova bizonyságtevőitől fülük hallatára hirdetett figyelmeztetést. Kénytelenek voltak egy kis ideig gondolkodni az ügy felett s a tények mutatják, hogy így is tettek, sőt közülük egyesek komolyan fontolóra vették. Ettől egy rövid ideig kijózanodtak; de végül méginkább megkeményítették magukat szívükben. „Ekkor a király ábrázata megváltozék (Luther szerint „falfehérré lett”) és az ő gondolatai megháboríták őt és derekának inai megoldódának és az ő térdei egymáshoz verődének.” (Dán. 5:6) Az Úr 1928-ban, maradéka útján közölte Jehova ítéleteit Sátánra és teljes szervezetére vonatkozólag s mindenkit figyelmeztetett, hogy aki élni szeretne, Jehova mellé kell állania. Ez a figyelmeztetés vagy közlemény az egész kereszténység között elhangzott s azzal az eredménnyel járt, hogy a látszatkereszténység tényezői bizonyos tekintetben elvesztették szilárdságukat és megremegtek térdeik. Ettől egy kis ideig ki kellett józanodniuk. Nyomban ezután következett a nagy pénzügyi bukás, amitől Babilon még inkább kezdett kijózanodni, vezetői elfehéredtek s mindenféle szín kezdett játszani az arcukon. Most pedig Jehova azt tanácsolja nekik prófétája útján, hogy ordítsanak, mivel rövid ideig tart jajgatásuk napja: „Jajgassatok, mert közel van az Úrnak napja, mint pusztító hatalom jő a Mindenható. Ezért megerőtlenülnek minden kezek és elolvad minden embernek szíve; és megrémülnek, kínok és fájdalmak fogják el őket és szenvednek, mint a szülőasszony; egyik a másikon csodálkozik és arcuk lángba borul.” (Ésa. 13:6-8) Mialatt jajveszékelnek, közli rájuk vonatkozólag Jehova: 2. Zsoltár 4.
18 Ez, Jézus következő jövendölésének felel meg: „És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön nemzetek szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog; mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek; mert az egek erősségei megrendülnek.” (Luk: 21:25, 26) Jól lehet, a hatalmak felállították a Népszövetséget, békepaktumokat létesítettek, leszerelési konferenciákat tartottak, „szent évet” hirdettek s Amerikában a nemzeti újjáépítésről törvényt hoztak, a jajveszékeléssel nem szűnnek meg. – A pápa ugyanezen idő alatt visszanyerte világi hatalmát és a kereszténység többi ágaihoz el-
küldte delegátusait. 1933-at „szent évnek” jelentette ki s miután most ennek az évnek kudarcát látják, tovább jajveszékelnek, s mindenkit arra szólítanak fel, imádkozzanak Armageddon elkerülése érdekében. Ugyanekkor (ebben az órában) Jehova maradék népe, fokozottabb buzgalommal és tevékenységgel emeli ki a fal felületén Isten közleményét, hogy olvassák el, még ha nem is értik meg.
19. A „kéldeusok” esztendők óta a „lelki tanácsadók” szerepét játszották a látszatkereszténység uralkodó elemei között. Habár ezek különböző felekezetek tagjainak is vallották magukat, de mindnyájan egyazon vállalkozásban fizetésért dolgoztak. Természetesen, most ezeket hívják, hogy segítsenek, adjanak tanácsot és nyújtsanak vigaszt. „Erősen kiáltozék a király, hogy hozzák elő a varázslókat, a káldeusokat és jövendölőket. Szóla a király és monda a babiloni bölcseknek: Akárki legyen az az ember, aki elolvassa ezt az írást és annak értelmét megjelenti nekem, bíborba öltöztetik és arany lánc lesz a nyakában és mint harmadik parancsol az országban.” (Dán. 5:7) A király tanácsnokainak a jövendölésben leírt ismertetése mutatja, hogy nem csak papi személyek voltak a tanácsnokai, hanem hivatásos gazdászok, történettudósok és bölcselők is, valamint más tudósok. Babilon reklámügynökei ezeket nevezik „agytrösztökne” (Amerikában), illetve oly embereknek, akik nagyon okosak. Jehova hetedik trombitája, Sátán és az ő szervezete ellen 1928-ban harsant meg s valóban akkor kezdtek jajveszékelni – amint várni is lehetett – a babilonbeliekben példázott tényezők. 1928-ban, Párizsban világkonferenciát tartottak, a következő évben pedig Londonban, tisztára azon célból, hogy a fenyegető világhelyzet jelentőségét (értelmét) illetve a feltűnt jeleket (jelenségeket) s a hozzájuk fűzött magyarázatokat meghatározzák. Ez az égi nagy jel és csodálatos feltűnése után történt. (Jel. 15:1) Elérkezett Jehova neve igazolásának ideje, bizonyságtevői emiatt fújták meg a trombitát és tettek közzé felhívást s részben e miatt rendültek meg a földi hatalmak. Belsazár király, tanácsnokaitól kért segítséget, ugyanúgy ezek is emiatt hívták össze az „okosokat” (bölcseket), hogy a sok ember tanácsából valami okos dolog származzék s eldönthessék, mit kell hát tenniük. Természetesen, Jehova bizonyságtevői közül senkit sem hívtak meg ezekre a konferenciákra; mert ezek a konferenciák, Isten- és az Ő országa ellen irányultak. Jehova bizonyságtevőinek megjelenését azokon, nem tartják kívánatosnak s maguk, Jehova bizonyságtevői sem óhajtanak azokon jelen lenni.
20 A Belsazár lakomája alkalmával előtűnt kézírás a király előtt ismeretlen, idegen nyelven szólt s ha elolvasni tudta volna is, nem ismerte az értelmét. Így a „hét angyal, akik hét csapást hoztak magukkal, utoljára jöttek”, nem emberi szervezetnek voltak küldöttei s így közleményüket sem lehetett emberileg megmagyarázni. A látszatkereszténység tényezői látták és hallottak ugyan Jehova bizonyságtevőinek működéséről; de e közlemény erejének és jelentőségének magyarázatára szorultak. Belsazár, a kézírás magyarázatát óhajtotta hallani, most pedig e „kereszténység” hatalmai a mostani események jelentőségét szeretnék megismerni azzal együtt, amit Jehova bizonyságtevői hirdetnek; emiatt fordulnak modern káldeusaikhoz és bölcseikhez. Korunk „bölcsei” (káldeusai) kétségtelenül
