A lap jóváhagyva
Felelősségünk
„...Valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.” — Lukács 12:48
1 JEHOVA mindent rendben cselekszik. Ő ád életet teremtményeinek, „mindeniknek a maga rendje szerint”, viszont a királyi ház tagjai a legfelsőbb fokú életben fognak részesülni. Isten a tagokat a maga tetszése szerint helyezi el a testben, főszervezetében. (Kor. I. 15:23; 12:18) Isten előtt csak úgy lehet kedves a teremtmény, ha rendezett, határozott úton jár s a jószándékú ember ezért imádkozik őszintén így az Istenhez: „Vezéreld utamat a te igéd szerint és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam! Oltalmazz meg az emberek erőszakosságától, hogy megőrizzem a te határozataidat! A te orcádat világosítsd meg a te szolgádon és taníts meg a te rendeléseidre!” (119. zsoltár 133—135) „Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit és útját kedveli.” — 37. zsoltár 23
2 A teremtmény oly mértékben felelős Teremtőjével szemben, amily mértékben ismeretekkel rendelkezik, vagy amily mértékben azokat szorgalom és törekvés útján megszerezhetné. A teremtmény előtt azon ismeret tárja fel az Isten-szolgálat alkalmát s így a feddhetetlenségének megőrzésére szolgáló alkalmat, amelyet Isten beszédéből merít. Amily mértékben tehát az alkalmak meggyarapodnak, oly mértékben fokozódik a teremtmény felelőssége is. Az Írás nem támogatja a közömbösséget és a hanyagságot „Meg ne vesd a kegyelemnek benned való ajándékát.” (Tim. I. 4:14) „Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy idvességgel? amelyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, akik hallották, biztosítottak számunkra.” (Zsidók 2:3) Ez a szabály vonatkozik az Isten akaratáról való tudomásszerzésre, valamint a kínálkozó alkalmak szerinti szolgálatra is. — Kor. II. 8:7; Zsidók 6:11
3 Jézus, Istentől nyert feljogosítás alapján mondotta: „Akinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle”. (Lukács 12:48) Ezek a szavak elsősorban azokra vonatkoznak, akik önként Isten szolgái lettek, amidőn az Úr Jézus megjelent ítélkezni; ez világosan kitűnik az összefüggésből: „Felelé az Úr: Vajjon kicsoda a hű és okos sáfár, kit az Úr háznépe fölé rendel, hogy búzát adjon nekik mérték szerint a maga idejében? Boldog az a szolga, kit, mikor eljövend az Úr, ilyen munkában talál. Igazán mondom nektek, hogy minden vagyona fölé rendeli őt.” — Lukács 12:42—44, Káldi.
4 E szabály alá esnek természetesen mindazok is, akik Isten akaratának cselekvésére hajlandók lettek; ezek közé tartozik tehát a „nagysokaság" is. Jehova törvényei szilárdak s nem változnak meg. (Malakiás 3:6) Ez a szabály szól azokra is, akik hitszegésük miatt a „gonoszszolga-osztályhoz” tartoznak, amelyről Jézus így szólt: „De ha e szolga azt mondja szívében: Késik az én Uram és verni kezdi a szolgákat és szolgálókat és eszik, iszik és részegeskedik.” — Lukács 12:45, Káldi.
5 Aminek eljövetelét őszinte emberek évszázadokig várták, az Úr Jézus Krisztusnak és az ő királyságának eljövetele volt. Amidőn valaki Isten akaratának cselekvésébe beleegyezett és felvilágosodott az ő eljövetele és országa felől, oly felelősség terheli, miszerint, ha azután a királyság érdekeivel szemben hanyag lesz, vagy közömbösen viselkedik, viselkedésével az Úr megjövetelét cáfolja és a „gonoszszolga-osztályba” fog soroltatni. Ebből az okból mondja erről az Úr a következőket: „De ha e szolga azt mondja szívében: Késik az én Uram.” A szív az indítékok központját jelenti, s az ember cselekedeteivel fejezi ki indító okait. A szavak szükségtelenek, mert a tettek hangosabban és meggyőzőbben beszélnek a szavaknál. Aki istenfélő, mindenkor vigyázni fog tehát, hogy a királyságnak reábízott érdekeit el ne hanyagolja és az Úr ítéletét magára ne vonja.
Sokat adtak
6 Jegyezzük meg, hogy Jézus szavaiból két különböző dolog tűnik ki, amire vigyáznunk kell: 1). Akinek sokat adtak; s 2). akire sokat bíztak mint szolgára. Isten adja az ő Igéjének ismeretét az ő szolgáinak s ezáltal fejezi ki előttük akaratát. Azonkívül az ő országának érdekeit is reájuk bízza. Amint a Szentírás és az események mutatják, az Úr 1918-ban érkezett templomához s ez világos választóvonalat jelent az Isten szolgáinak adott és a reájuk bízott dolgok között. Rövidesen az apostolok elhunyta után nagy tudatlanság és sötétség ideje következett Jehova szándékainak ismeretét illetőleg, ami sok évszázadon át tartott. De 1878 óta azon igazságok lassú helyreállítása következett, amelyek hosszú időn keresztül rejtve voltak. 1918 óta az Úr szolgái Lukács 12:48-at Krisztus ezeréves uralkodására alkalmazzák. Most azonban világosan látható, hogy Jézus e kijelentése törvényszabály s főképpen és erősebben az Úr Jézusnak a templom megítélésére jövetele óta alkalmazható, amely ítélet azokon kezdődik, akik Isten akaratának cselekvésére szövetséget kötöttek. — Péter I. 4:17
7 1918 előtt a felszenteltek úgy értelmezték és hitték, hogy Isten az ő kedves fiát a földre küldte avégből, hogy az emberiség megváltásáért meghaljon; hogy az örökgyötrelemről szóló nézet téves s a bűnnek halál a büntetése; hogy Isten az emberek közül kiválaszt egy gyülekezetet, amelynek tagjai jellemet kötelesek fejleszteni s annak révén lesznek méltók megdicsőülésük után Krisztussal, a gyülekezet fejével való együtturalkodásra és a világot ezer éven át fogják kormányozni; hogy a gyülekezet, vagy igazi egyház a választottak seregéből, a „kicsiny seregből” fog állani s tagjai az első feltámadásban az Úr Jézus Krisztus hasonlatosságára alakulnak át; s azonkívül a felszenteltek azt is felismerni vélték, hogy Isten a szellemtől szülötteknek egy másik osztályát is fogja alakítani, amely hanyagsága, vagy hűségének hiánya miatt kényszerűségből nagy nyomorúságon fog keresztülmenni, amelyből aztán telje-
