vétségeivel halálra szánta őket. (79. zsoltár 11; 102:20) Az ellenség azt gondolta, hogy most megszabadul Jehova népétől, munkáját megállítva és a bizonyságtevőket börtönbe vetvén; Isten gondoskodott azonban a szabadonbocsátásukról, hogy a kellő időben ismét megjelenjenek a színtéren.
16 Jeremiást verembe (földalatti üregbe) zárták több napon át. „Mikor Jeremiás a tömlöcbe és a börtönbe juta és sok napig vala ott Jeremiás." (Jeremiás 37:16) Hasonló helyzetben voltak a világháború alatt többen Isten népe közül. Sedékiás gyáva volt, miképpen mindazok, akik az ördögnek szolgálnak, s ebből az okból keresett magának valamily biztos helyet: „Akkor elkülde Sedékiás király és előhozatá őt és megkérdező a király a maga házánál titkon és monda: van-é kijelentésed az Úrtól? Akkor monda Jeremiás: Van! És azt is monda: A babiloni király kezébe adatol." (Jeremiás 37:17) Jeremiástól kérdezősködött, azt gondolván, hogy kifürkészi a veszélyt, hogy nehogy Isten képviselőjének kezébe kerüljön. Hasonló megpróbáltatás következett a hasonmásban a Jeremiás osztályra annak megállapítása miatt, hogy megalkusznak-e a világi tényezőkkel. Több állami tisztviselő önző célokból akkor beletekintett a Társulat irodalmába a tartalom megismerése s annak megállapítása végett, hogy mit tudnának belőle a saját önző érdekeik számára felhasználni. Az amerikai kormány akkor eltiltotta a Társulat könyveit s nyilván azt remélte, hogy az Úr hű népe, a Társulat képviselői, mostmár meg fognak alkudni s olyasmiket fognak mondani, ami a földi tényezőknek tetszeni fog és félelmüket megenyhíti. A hibásak mindig félnek. A világi tényezők azonban nem kaptak kiegyezésre irányuló választ Isten népétől, hanem ellenkezőleg, tudomásukra adatott, hogy Isten ki fogja irtani az álkereszténységet a maga idejében. Ezt példázza az, amit Jeremiás Sedékiásnak válaszolt, t. i., hogy Sedékiás a babiloni király kezébe fog kerülni, aki Jehova ítéletvégrehajtóját példázza.
17 Jeremiás azután megkérdezte a királytól: „Mit vétettem ellened és a te szolgáid (tisztviselőid) ellen és e nép ellen, hogy a fogházba vetettetek engem?” (Jeremiás 37:18) Hasonlóképpen kérdezték 1918-ban Isten szervezetének képviselői is, hogy tulajdonképpen mit vétettek? Tiltakoztak és kijelentették, hogy semmilyen tekintetben sem hibáztak és a törvények értelmében ártatlanok. Az amerikai kormány vallás-tanácsadói a, világháború előtt azt mondották, hogy a WT-társulat közleményeiben jelzett világnyomor és Armageddon közelségéről szóló tudósítás teljesen esztelenség. Sőt a világi papok azzal kérkedtek, hogy egy világháború teljesen képtelenség. Jeremiás így szólt a királyhoz: „És hol vannak a ti prófétáitok? Akik prófétáltak nektek, mondván: Nem jő el a babiloni király ti ellenetek és e föld ellen?!” (Jeremiás 37:19) Hasonlóképpen nyíltan közölte Isten hű népe is a világhatalmakkal és megkérdezte tőlük: „Hol vannak a ti papjaitok, akik azt állították, hogy nem lesz világháború és nem következik világnyomor?” „Kit igazolnak most a tények”? Ez a kijelentés felbőszítette a klérust és szövetségeseit még jobban, mint azelőtt, mert hiszen azt remélték, hegy meg fogják törni Jehova hívő népének a bátorságát.
- ’ Jeremiás aztán arra kérte felügyelőit, hogy
ne vessék vissza a verembe, hogy ..ott meg ne
haljon". (Jeremiás 37 : 20) A világháború utol¬
só részében és a háború megszűnésekor a VVT-tár-
sulat a politikai és bírói tényezőkhöz fellebbezett,
hogy ne tartsák őket tovább is fogságban. Nem
a saját érdekükben, hanem amiatt tették, hogy
az Űr nevében végzet munkát tovább folytathas¬
sák. Jeremiás is hasonló kéréssel fordult a ki¬
rályhoz. Parancsolta azért Sedékiás, hogy vessék
Jeremiást a tömlöc pitvarába és adjanak neki na¬
ponként egy-egy darab kegyeret a sütök utcájá¬
ból, amíg minden kenyér elfogy a városból. És ott
marada Jeremiás a tömlöc pitvarában." — Jere¬
miás 37 : 21
. '• A bíróság a Jeremiásban példázott Jehova
népe iránt nem táplált magában gyölölséget, két
római katolikus vallású bírón kívül- Az volt a
kérdés: Mit tegyenek mostmár velük? A papság
nyájai előkelőségeivel minden befolyását Jehova
bizonyágtevői ellen vetette latba, s habár szaba¬
don , is bocsátották, de nagyen silány eledelre
szorították; ezt példázza a kenyér és a víz. (Ezé-
kiel 4 : 9—15) A „tömlöc pitvara" azon korlá¬
tozottságot példázza, amelyben a bizonyságtevő¬
ket felügyelet alatt tartották.
” A fejedelmek, a hasonmásban a papság, tu¬
domást szereztek arról, amiről Isten népe beszélt
és széles körben terjesztett (38 :1) Jeremiás az
Űr utasítására a következőket prófétája: „Azt
mondja az űr: Aki megmarad e városban meghal
fegyver miatt, éhség miatt és döghalál (járvány)
miatt, aki pedig kimegy a káldeusokhoz, él és az
ő élete nyereség lesz neki és él." (Jeremiás 38 : 2)
Hasonló közlemény jelent meg tulajdonképpen a
WT-társulat irataiban is, ami arra figyelmeztet¬
te az embereket, hogy azok, akik a világban és
Jézus Krisztus, a király ellen létesített szövet¬
kezésben kitartanak, el fognak pusztulni; a töb¬
biek pedig, akik az Űr Jézushoz fordulnak élni
fognak. A nép értesittetett hogy a „keresztény¬
ség" közt mindazok, akik elszakadnak Sátántól s
Jehova és az ő igazolója mellé állanak, élni fog¬
nak. Jehova bizonyságtevői ezt a kijelentést azó¬
ta mind e mai napig megismételték a világi em¬
berek füle hallatára.
’* Azután az űr a következőkre utasította Je¬
remiást: „Bizonnyal a babiloni király seregének
kezébe adatik e város és beveszi azt." (Jeremiás
38 : 3) Ezt az ostromot és pusztítást a hasonmás¬
ban Jehovának az Űr Jézus Krisztus parancsnok¬
sága alatt álló láthatatlan seregei fogják elvé¬
gezni. , Mivel Jehova bizonyságtevői az igazság
hirdetését híven folytatták, a klérus és nyájának
kiválóságai nagyon megharagudtak és hasonló
szavakkal fordultak a politikai tényezőkhöz, mint
előképeik annak idején: „És mondának a feje¬
delmek a királynak: Kérünk, ölettesd meg ezt az
embert, mert megerőtleníti a vitézek kezeit, akik
megmaradtak a városban és az egész nép kezeit,
hogy efféle szókat szól nekik, mert ez az ember
nem a nép megmaradására igyekszik, hanem ve¬
szedelmére." (Jeremiás 37 :4) A világháború
alatt hasonló gyilkos szándékot táplált magában
a papság is és ugyanily szellemet fejezett ki azon