Oldal:Ünnepek & Akik armageddont túlélni fogják 1936.djvu/13

vétségeivel halálra szánta őket. (79. zsoltár 11; 102:20) Az ellenség azt gondolta, hogy most megszabadul Jehova népétől, munkáját megállítva és a bizonyságtevőket börtönbe vetvén; Isten gondoskodott azonban a szabadonbocsátásukról, hogy a kellő időben ismét megjelenjenek a színtéren.

¹⁶ Jeremiást verembe (földalatti üregbe) zárták több napon át. „Mikor Jeremiás a tömlöcbe és a börtönbe juta és sok napig vala ott Jeremiás." (Jeremiás 37:16) Hasonló helyzetben voltak a világháború alatt többen Isten népe közül. Sedékiás gyáva volt, miképpen mindazok, akik az ördögnek szolgálnak, s ebből az okból keresett magának valamily biztos helyet: „Akkor elkülde Sedékiás király és előhozatá őt és megkérdező a király a maga házánál titkon és monda: van-é kijelentésed az Úrtól? Akkor monda Jeremiás: Van! És azt is monda: A babiloni király kezébe adatol." (Jeremiás 37:17) Jeremiástól kérdezősködött, azt gondolván, hogy kifürkészi a veszélyt, hogy nehogy Isten képviselőjének kezébe kerüljön. Hasonló megpróbáltatás következett a hasonmásban a Jeremiás osztályra annak megállapítása miatt, hogy megalkusznak-e a világi tényezőkkel. Több állami tisztviselő önző célokból akkor beletekintett a Társulat irodalmába a tartalom megismerése s annak megállapítása végett, hogy mit tudnának belőle a saját önző érdekeik számára felhasználni. Az amerikai kormány akkor eltiltotta a Társulat könyveit s nyilván azt remélte, hogy az Úr hű népe, a Társulat képviselői, mostmár meg fognak alkudni s olyasmiket fognak mondani, ami a földi tényezőknek tetszeni fog és félelmüket megenyhíti. A hibásak mindig félnek. A világi tényezők azonban nem kaptak kiegyezésre irányuló választ Isten népétől, hanem ellenkezőleg, tudomásukra adatott, hogy Isten ki fogja irtani az álkereszténységet a maga idejében. Ezt példázza az, amit Jeremiás Sedékiásnak válaszolt, t. i., hogy Sedékiás a babiloni király kezébe fog kerülni, aki Jehova ítéletvégrehajtóját példázza.

{{raw:data:p|17|17-19|Jeremiás azután megkérdezte a királytól: „Mit vétettem ellened és a te szolgáid (tisztviselő¬ id) ellen és e nép ellen, hogy a fogházba vetette¬ tek engem?" (Jeremiás 37 :18) Hasonlóképpen kérdezték 1918-ban Isten szervezetének képvise¬ lői is, hogy tulajdonképpen mit vétettek? Tilta¬ koztak és kijelentették, hogy semilyen tekintet¬ ben sem hibáztak és a törvények értelmében ár¬ tatlanok. Az amerikai kormány vallás-tanácsa¬ dói a, világháború előtt azt mondották, hogy a WT-társulat közleményeiben jelzett világnyomor és Armageddon közelségéről szóló tudósítás telje¬ sen esztelenség. Sőt a világi papok azzal kérked¬ tek, hogy egy világháború teljesen képtelenség. Jeremiás így szólt a királyhoz: „És hol vannak a' ti prófétáitok? Akik prófétáltak nektek, mond¬ ván: Nem jő el a babiloni király ti ellenetek és

• föld ellen?!" (Jeremiás 37 :19) Hasonlóképpen

nyíltan közölte Isten hű népe is a világhatalmak- kaj és megkérdezte tőlük: „Hol vannak a ti pap¬ jaitok, akik azt állították, hogy nem lesz világhᬠború és nem következik világnyomor?" „Kit iga¬ zolnak most a tények"? Ez a kijelentés felbőszí¬ tette a klérust és szövetségeseit még jobban, mint azelőtt, mert hiszen azt remélték, hegy meg fog¬ ják törni Jehova hívő népének a bátorságát.

• ’ Jeremiás aztán arra kérte felügyelőit, hogy

ne vessék vissza a verembe, hogy ..ott meg ne haljon". (Jeremiás 37 : 20) A világháború utol¬ só részében és a háború megszűnésekor a VVT-tár- sulat a politikai és bírói tényezőkhöz fellebbezett, hogy ne tartsák őket tovább is fogságban. Nem a saját érdekükben, hanem amiatt tették, hogy az Űr nevében végzet munkát tovább folytathas¬ sák. Jeremiás is hasonló kéréssel fordult a ki¬ rályhoz. Parancsolta azért Sedékiás, hogy vessék Jeremiást a tömlöc pitvarába és adjanak neki na¬ ponként egy-egy darab kegyeret a sütök utcájᬠból, amíg minden kenyér elfogy a városból. És ott marada Jeremiás a tömlöc pitvarában." — Jere¬ miás 37 : 21 . '• A bíróság a Jeremiásban példázott Jehova népe iránt nem táplált magában gyölölséget, két római katolikus vallású bírón kívül- Az volt a kérdés: Mit tegyenek mostmár velük? A papság nyájai előkelőségeivel minden befolyását Jehova bizonyágtevői ellen vetette latba, s habár szaba¬ don , is bocsátották, de nagyen silány eledelre szorították; ezt példázza a kenyér és a víz. (Ezé- kiel 4 : 9—15) A „tömlöc pitvara" azon korlᬠtozottságot példázza, amelyben a bizonyságtevő¬ ket felügyelet alatt tartották. ” A fejedelmek, a hasonmásban a papság, tu¬ domást szereztek arról, amiről Isten népe beszélt és széles körben terjesztett (38 :1) Jeremiás az Űr utasítására a következőket prófétája: „Azt mondja az űr: Aki megmarad e városban meghal fegyver miatt, éhség miatt és döghalál (járvány) miatt, aki pedig kimegy a káldeusokhoz, él és az ő élete nyereség lesz neki és él." (Jeremiás 38 : 2) Hasonló közlemény jelent meg tulajdonképpen a WT-társulat irataiban is, ami arra figyelmeztet¬ te az embereket, hogy azok, akik a világban és Jézus Krisztus, a király ellen létesített szövet¬ kezésben kitartanak, el fognak pusztulni; a töb¬ biek pedig, akik az Űr Jézushoz fordulnak élni fognak. A nép értesittetett hogy a „keresztény¬ ség" közt mindazok, akik elszakadnak Sátántól s Jehova és az ő igazolója mellé állanak, élni fog¬ nak. Jehova bizonyságtevői ezt a kijelentést azó¬ ta mind e mai napig megismételték a világi em¬ berek füle hallatára. ’* Azután az űr a következőkre utasította Je¬ remiást: „Bizonnyal a babiloni király seregének kezébe adatik e város és beveszi azt." (Jeremiás 38 : 3) Ezt az ostromot és pusztítást a hasonmás¬ ban Jehovának az Űr Jézus Krisztus parancsnok¬ sága alatt álló láthatatlan seregei fogják elvé¬ gezni. , Mivel Jehova bizonyságtevői az igazság hirdetését híven folytatták, a klérus és nyájának kiválóságai nagyon megharagudtak és hasonló szavakkal fordultak a politikai tényezőkhöz, mint előképeik annak idején: „És mondának a feje¬ delmek a királynak: Kérünk, ölettesd meg ezt az embert, mert megerőtleníti a vitézek kezeit, akik megmaradtak a városban és az egész nép kezeit, hogy efféle szókat szól nekik, mert ez az ember nem a nép megmaradására igyekszik, hanem ve¬ szedelmére." (Jeremiás 37 :4) A világháború alatt hasonló gyilkos szándékot táplált magában a papság is és ugyanily szellemet fejezett ki azon