Oldal:Jehova-szolgájának-igazolása-Igazságos-világ-tizparancsolat-nélkül-1946.pdf/6

6

JEHOVA SZOLGÁJÁNAK IGAZOLÁSA

dög világa látszólag hatalommal van felépítve, de mégis Jehova mindenekfelett való hatalma nem lett megrövidítve. Csak azok, akik nem hisznek Jehova Istenben, fognak még félelemmel tekinteni az Isten által elvetett vallás-szervezetre és fognak függni e világtól, amelyhez tartoznak is. A becsületesek el­fognak fordulni a „kereszténység"-töl, elfogadva jó­akarattal Jehovát, a Ki jön a Krisztus Jézus alatti királysága által. Ők örvendeni fognak a királyság­ üzenet hívásának, melyet tanúi által a föld összes nemzeteihez intéz. Ők felelni fognak Jehova ki­áltására, magukat Krisztus által a királyság szolgá­latára szentelvén. Ezek mindannyian tapasztalni fogják Jehova szabadító karjának hatalmát Armageddonban.

A SZOLGA NYELVE

²¹ Miután Jehova beszélt Ézsaiás 50:1—3-ban, elítélve a világi szervezetet és miután bizonyságot tett „saját megváltó és szabadító" hatalmáról, kö­vetkezőleg azután szolgálja beszél a bibliai feljegy­zésben. Ez a beszélő világos ellentétben van a Je­hova kiáltására nem hallgató és királyságát üdvö­zölni nem akaró „kereszténység"-gel. Ez a szolga nem egy személyt jelent, mégha elsősorban Krisz­tus Jézus, Jehova legfőbb szolgájáról is volna szó, akit Jehova választott és akiben az Ő lelke gyö­nyörködik. Krisztus Jézus Feje egy szolga-testületnek, mely végezetül a maga teljében 144.000-et számlál, (Ézsaiás 42:1; Jelen. 7:4—8; 14:1—3.) Ez az egész szolga-testület ugyanazt a Jehova Istent szol­gálja, akit szolgál a „testület” Feje is. Sátán vilá­gának végén Krisztus Jézus, Jehova választott szolgája a templomhoz jön megítélni Isten e szolgáit. A földön, hűségesnek talált maradékot, Krisztus Jézus az Ő főnöksége alatti „hű és bölcs szolgának” ne­vezi. (Máté 24:45—47.) Ő minden „javait”, azaz ki­rályságának érdekeit a földön e szolga-osztály gond­jaira bízza. Azért Ő parancsol a „hű és bölcs szol­ga” osztálynak, mondván: „És az Isten országának ez az evangélioma hírdettetik majd az egész vilá­gon, bizonyságul minden népeknek.” (Máté 24:14; 45—47.) Következőleg ők Jehova tanúi, mert bi­zonyságot tesznek a királyságról, amelyért az Ő Fia őket Istenhez imátkozni tanította, mondván; „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is,” (Máté 6:9—10.)

²² A „kereszténység” és a zsidóság vallási ve­zetői nyelvükkel kritizálták e tanuknak „házrólházra és nyilvánosan” való prédikálását, tagadva, hogy ezek Jehova tanúi volnának. Gúnyolódva kérdik: Honnan kapták a nevet ezek, akik magukat „Jehova tanui”-nak nevezik, mint törvényes tanúi az Ur Istennek, hogy a nép őket kell hallgassa a mi papjaink helyett?” Ezek ez alatt azt értik, hogy ezek a tanuk nevüket és vele kapcsolatos külde­tésüket nem a vallásos papoktól kapják. Ők tisztá­ban vannak ezzel! Ezek a papok nem tanúi Jehovának, hanem gunyolói az Ő nevének; ílymódon, hogy tudnak ők valakit kinevezni (felszentelni), hogy Je-

---

21 Ki az a szolga, aki Ézsaiás 50-ben beszél? és mi külde­tése és felelőssége jelenben ennek a szolgának?

22 Mit mutat a papságnak Jehova tanúival való vitája, ami az ő rendelésüket illeti? és, hogyan vannak ők rendelve és fel­készítve?

hova tanúja legyen? Jehova elvetette az ő vallásos szervezetüket. Ő nem gyakorol semmi tekintetben felszentelést, vagy hivatalbahelyezést általa. Nem használja fel az Ő tanúi részére kiképző és nevelő­ iskola gyanánt. Az Ő tanúinak Őmaga a tanítója, azért mondja: „Ti vagytok az Én tanúim, így szól az Ur; és szolgám, akit elválasztottam; hogy megtud­játok és higyjetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok ... és ti vagytok az én tanúim, így szól az Ur, hogy én Isten vagyok.” (Ézsaiás 43:10—12.) Je­hova túlhalad a papság által nyergelt vallásos feje­delmeken és ezt a szolgatestületet saját maga ne­vezi tanúinak. Megtanítja őket arra, hogy mit mond­janak, azaz hatalmat adva nekik a beszéd kifeje­zésére.

²³ Igy rendeli Őket Jehova Krisztus Jézus által. Jézus mikor a földön volt, nem volt a vallásos intézetek vagy vezetők által rendelve. Mégis az volt mondva felőle az akkori vallásvezetök hívei által: „Soha ember úgy nem szólott, mint ez az ember.” (János 7:46.) És mikor Jézus a vallásvezetők által irányított templomban tanított, „a zsidók csodálkozának, mondván: Mimódon tudja ez az írásokat, holott nem tanulta?!” (János 7:15.) Ez megmagya­rázza a titkot, mely által a szolga-osztály az ő Feje Krisztus Jézus által mondhatja jelenben: „Az Ur Isten bölcs nyelvet adott nékem (a tanítványok nyelvét, hogy tudjam erősíteni a megfáradt beszéd­del, fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok.” (Ézsaiás 50:4.) A tény, hogy valaki képes legyen értelmesen beszélni az Isten dolgairól, nem a világi képzettségektől függ. Jehova Isten, aki a megteremtett Adámmal beszélt az Édenben, Ő a nyelv teremtője és adhat az Ő szolgáinak „nyelvet”, vagy képességet, hogy üzenetét beszéljék.

²⁴ A szolgaosztályból valók a beszélőképesség tekintetében elmaradottaknak érezhetik magukat, gondolva, hogy hiányzik nekik a beszéd ajándéka, mert nem bírnak kellő világi képzettséggel. De jus­son ezeknek eszükbe Jehovának Mózeshez intézett mondása, akit prófétájává választott. Az Ur Isten az Ő angyala a Hóreb-hegy közelében megjelent Mózesnek a csipkebokorban, miután ez a férfiú el­hagyta Faraó palotájának magas kiképző intézmé­nyét, ahol negyven évig tartózkodott, „És monda Mózes az Urnak: Kérlek Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnapelőttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. Az Ur pedig monda neki: Ki adott szájat az embernek? Nemde én, az Ur? Most hát eredj és én leszek a te szád­dal, és megtanítlak téged arra, amit beszélned kell. Ő pedig monda: Kérlek Uram, csak küldd, akit küldeni akarsz. És felgerjede az Ur haragja Mózes ellen és monda: Nemde atyádfia néked a Léví nem­zetségből való Áron? Tudom, hogy ő ékesen szóló és imé ő ki is jő elődbe, s mihelyt meglát, örven­dezni fog az ő szívében. Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én lészek a te száddal és az ő szájával és megtanítlak titeket arra, amit cse-

---

23 Milyen megjegyzés, tétetett Jézus nyelvére vonatkozólag, amikor még a földön volt? és a beszédre való milyen biztatás és milyen dolgokra nézve függ Istentől?

24 Azok, akik visszahúzódnak a beszédet illetőleg világi fel­készülés hiánya miatt, miről kell megemlékezzenek és hogy cse­lekedett Isten vele?