Oldal:Jehova-szolgájának-igazolása-Igazságos-világ-tizparancsolat-nélkül-1946.pdf/3

JEHOVA SZOLGÁJÁNAK IGAZOLÁSA

és hierárkiája létezik, a fascizmus szelleme egy folytonos veszedelmet fog jelenteni a liberális demokrá­ciára nézve.

⁵ A „kereszténység" vallásos állapota tagadó bizonyíték amellett, hogy semmi vonatkozása sincs Istennel és nem bírja Jézus Krisztus szellemét. Szét­tagozódva önmagában, száz meg száz felekezetre és szektára összekeveredve, különféle politikai és keres­kedelmi versenyekben, ami nem vall egy olyan szer­vezet állapotára, melyet Isten sajátjának, mint „asszonyá"-nak tulajdoníthatna. Annak kimutatására, hogy egy ilyen testi állapot világi, az Isten szelleme által ihletett írók egyike mondja: „Mert még testiek vagytok; mert amikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajjon nem testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é? Mert mikor egyik azt mondja: én Pálé vagyok; a másik meg: én Apollosé; nem testiek vagytok-é? ... Én nem szólhattam nektek atyámfiai, mint lelkieknek, hanem mint testiek­nek, mint a Krisztusban kisdedeknek." (1 Korintus 3:3, 4, 1.) A részekre osztott „kereszténység”-re so­hasem vonatkozott Annak imája, akit állítása szerint mint „menyasszony" követ, mégpedig a következő ima: „Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem. És én azt a dicsőséget, amelyet né­kem adtál, ő nekik (tanítványaimnak) adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk: Én ő bennök, és te én bennem; hogy tökéletesen eggyé le­gyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amiként engem szerettél.” (János 17:21—23.)

⁶ Ahelyett, hogy eggyek lennének Krisztusban és hasonlóképpen ahelyett, hogy eggyek legyenek Istennel Krisztus által, a „kereszténység" ab­ban az állapotban van Isten előtt, amilyen állapotban a zsidók vannak, akiket üldözött több, mint egy évezreden át. Sőt még annál is rosszabb helyzetben van, mert Krisztus követését vallja és az Ő nevéről nevezi magát. Jehova Isten elvetette őt éppen úgy, mint a zsidó vallásos szervezetet is. Jehova tanúi el­utasítják a „kereszténység"-gel való bármilyen kapcsolatot és az ő ellenkezéseiben, politikai és vallásos bűntényeiben, valamint vallási zavaros vitatkozásaiban való részesedést. Állástfoglalva ők Jehova leg­nagyobb tanúja, Krisztus Jézus, valamint az összes őskori tanuk mellett, szavukat bátran emelik fel a „kereszténység" ellen. A népet arra figyelmeztetik, hogy Isten elvetette. E tanuk üzenete és a „kereszténység"-gel szembeni álláspontjuk erőteljes nyoma­tékossággal van tükröztetve Ézsaiás próféciájának 5O-dik fejezetében, melyet most közösen megvizsgá­lunk a mi hallgatólagos hasznunkra.

KITŐL VÁLT EL Ő?

⁷ „Igy szól az ur: Hol van anyátok elváló­levele, amellyel őt elbocsátám? vagy hol van egy kölcsönadóim közül, akinek titeket eladtalak? Imé,

---

5 Hogyan tagadja a „kereszténység” állapota ami az egy­séget illeti, hogy neki valamilyen vonatkozása volna Istennel, és hogy bírja a Krisztus szellemét?

6 Mi akkor a jelen álláspontja a „kereszténységnek” Isten­nel szemben? és következőleg milyen álláspontot foglalnak el Jehova tanúi?

7 Milyen kérdésekkel fordul először Jehova a zsidó vallásos szervezethez? és mit mondanak az Ő szavai?

a ti vétkeitekért adjátok el és bűneitekért bocsát­tatott el anyátok! (Ézsaiás 50:1.) Jehova Isten az Ő tanúja Ézsaiás által itt először a zsidókhoz szól. Kérdést intéz hozzájuk, hogy vallásos szervezetük­nek miért nincsen kapcsolata Istennel, Szervezetüket Ő egy elvált asszonyhoz hasonlítja; és a zsidók, a szervezet tagjai, mint az asszony gyermekeinek említetnek. Jehova eme végzetes szavaiban mi egy prófé­ciát hallunk, az Izrael nemzeti szervezetének idejé­ből, mely mint rendszer, Általa teljesen kitagadva elvettetik, ámbár a zsidók, mint egyének, a szerve­zettől való elkülönülés által összhangba jöhetnek Is­tennel, hogy megszabaduljanak a szervezet sorsától.

⁸ Ama tény, hogy a zsidó nemzeti szervezet elvettetett Istentől, előárnyékolva volt éppen az ő édesatyjuk, Ábrahám által, Ábrahám ígéretet kapott Istentől, hogy egy magot, utódot fog nemzeni, aki­ben a föld összes nemzetségei meg fognak áldatni. (I Mózes 12:1—7; 13:14—16; 15:4—6.) Sára, az ő 75 éves felesége azt hitte, hogy ő már túl öreg ahhoz, hogy szülője lehessen a megígért magnak. Azért szolgálóját, egy Hágár nevű egyiptomi leányt ajánlott Ábrahámnak terhesedés szempontjából a létrehozása érdekében. Hágár megkísérelte, hogy mint feleség szolgálja Ábrahámot, de az általa szült fiú, Ismáel, a Jehova Isten által számított mag, aki által az áldások az összes nemzetségekre fognak maradni. Tizennégy évvel később Isten egy csodája képesítette a 90 éves Sárát, hogy megszülje Izsákot, az Isten által elismert fiút.

⁹ Elfogja-e ismerni Hágár és az ő fia Ismáel Izsáknak, Sára fiának Isten általi választottságát? Fogják-e szolgálni és úgy tekinteni reá, mint az Is­ten áldáslevezető csatornájára? E tekintetbeni ha­tározatuk akkor lett nyilvánvaló, amikor Izsák 4—5 éves korában az anyatejtől elválasztatott. Ismáel akkor mintegy 20 éves volt és üldözni kezdte a gyermek Izsákot, ami az ő létére nézve veszélyes volt. Sára látva az Izsákot fenyegető veszedelmet, arra kérte Ábrahámot, hogy távolítsa el Hágárt, a szolgálót és fiát Ismáelt. Ábrahám, az Istentől vett utasításnak megfelelően teljesítette Sára kérését, kiűzve Hágárt és fiát Ismáelt, felfüggesztvén szol­gálatától. Azon időtől kezdve ők Ábrahámtól füg­getlenül állottak és szolgálhattak tetszésük szerint, akinek akartak. (1 Mózes 16 és 21 fejezetek.)

¹⁰ Jehova Isten ihlette az ő szolgáját, Pál apostolt e dolgok értelmének kimutatására és hogy mindezek élő próféciák voltak. Mégis némelyek előtt nagyon különösnek tűnik fel a Biblia ama ki­jelentése, hogy Istennek „asszonya" van. A Galáciai levél 4-ik fejezetében az apostol megmagyarázza, hogy Jehova „asszonya" egy szent szervezet, mely vele házassági viszonyban van, éppen úgy, mint Sára Ábrahámmal. Jehova „asszonya" az Ő univerzális (egyetemes) szervezete, mely a Neki szentelt mennyei teremtményekből áll. Erre az „asszonyára (szervezetre) gondolt Jehova az Édenkertben, amikor az ősi kígyónak, az ördögnek mon­dotta, hogy mardosni fogja a mag sarkát, de végeredményben az „asszony magva" elfogja tapodni a „kígyó fejét." (1 Mózes 3:15.) Az „asszony", illetve

---

8-9 Ábrahámnak milyen cselekedete árnyékolta elő, hogy Isten elhagyja a zsidó nemzeti szervezetet?

10 Kit igazol Pál apostol, mint Sárában és fiában előárnyékoltat?