Oldal:Szervezet 1-2 huW1938.10.djvu/3

163

Egyesek ugyan nem tartották meg ígéretüket, örömmel állapíthatjuk meg, hogy a csoportokban lévő egyenlőtlenségről szóló panaszok sokkal ritkábbak, mint a multban voltak. Reméljük jövőben többé nem válik szükségessé ily panaszok beküldése. Álljunk mindannyian együtt, egyvonalban az ellenséggel szemben, és használjuk fel minden erőnket és képességünket Jehova neve és királya dicsőítésére. Ez a legnagyobb kiváltság, amely valaha teremtményeknek osztályrészül jutott. Ehhez hasonló kiváltságot soha többé ember nem kap a földön. ki akarjátok mutatni e nagy királyság iránti érdekeléseteket, vagy pedig amellett akartok kitartani, amit "jogaitokként" igényeltek? Gondoljatok arra , hogy midőn beleegyeztetek Isten akaratának a cselekvésébe, minden személyes jogaitokat feladtátok, s hogy most az egyedüli kötelességetek abból áll, hogy Jehova nevét dicsőítsétek, amint meg parancsolta néktek.

³⁹ A felkentek most kifejezetten megbízást kapnak, hogy a királyság zászlaját magasra emeljék és mindenkivel tudassák, hogy a jelen kor Jehova neve igazolásának az ideje, s hogy ezt a nagy munkát biztosan keresztül viszi; Jehova Krisztus Jézus útján rövid időn belül megsemmisíti a gonoszokat és a törvénytelenség cselekvőit. Mindazok, akik biztonságban akarnak lenni szilárdan Isten és felkent királya mellett kell álljanak. Itt nem egy kultusz mozgalomról van szó, hanem a kultusz és a Sátán szervezete minden része ellen való egységes fellépésről. Jehova már évszázadokkal ezelőtt előkészületet tett éppen erre az órára, s most elérkezett az idő, hogy végre hajtsa jogos bosszúját királysága minden ellenségein. Mindazok, akik most megakarják őrizni Isten iránti tisztaságukat és ragaszkodásukat, a királysággal szemben teljes és feltétlen ragaszkodást kell tanusítsanak; mivel Jehova a királyság által igazolja a nevét. Most elérkezett az idő, amidőn a Krisztus szeretete az összes felkenteket szilárdan összeköti. Ez azt jelenti, hogy közöttük többé nem szabad önzést találni. Az Úr a felkent templom-seregére bízta a királyság érdekeit, s teljes és tökéletes hűséget követel tőlük a királyság érdekeinek az előmozdításában való egységes eljárásban. Ha valaki magát a Krisztusban lévőnek állítja s amellett a királyság érdekeivel ellentétben a saját személyes érdekeit igyekszik előtérbe helyezni, az ilyen nincs a templomban s következetesen nem tagja a választott szolgának. Akik a templomhoz tartoznak, a királyság érdekein kívül mindennel szemben vakok. "Kicsoda oly vak, mint az én szolgám? és oly süket, mint az én követem, akit elbocsátok? Ki olyan vak , mint az Úr szolgája?"(Ésaiás 42:19) Egyike vagy te az Isten kiválasztottainak és felkentjeinek, akik kiválasztattak a világból, hogy bizonyságot tegyenek szent nevéről? Akkor vigyáz, hogy e nagy kiváltsághoz méltóan viselkedjél! E kiváltság pedig abban áll, hogy most összeköttetésben lehetsz Krisztus Jézussal az igazolás nagyszerű munkájában.

Társak

⁴⁰ A felkent templomsereghez tartozók most mindannyian részt vesznek Jehova "szokatlan munkájában" neve igazolására. Az ilyenek most Isten szervezete láthatatlan részének első sorában vonulnak fel az ellenség ellen és leleplezik a képmutatást és a hiszékenykerítést., és leleplezik a képmutatást és a vallásos zsarolást. A dicsőítő énekeik pedig az Úrban vetett teljes bizalmat és azon meggyőződést árulják el, hogy a Krisztus Király

győzelme biztos és küszöbön van. A vőlegény és a menyasszony együtt vannak ; "és a szellem és a menyasszony ezt mondják: "Jöjj!" Azénekük pedig azoknak a fülébe jut, akik jóakarattal viseltetnek Isten iránt és az igazság után vágyakoznak. Ha az ilyenek tudomást szereznek a dicsőítő énekről, örömmel csatlakoznak a felkentekhez és ezt mondják:"Jöjj!"

⁴¹ A„nagy sokaság** együttműködik a „kicsiny nyájjal" Jehova dicsőítésében. A teljes egységüket és összhangjukat úgy a Szentírás, mint a szemünk szemünk előtt lejátszódó események igazolják. Ez a minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből jövő nagy sokaság most megjelenik Isten trónja előtt és a felkentekkel és a menny angyalaival együtt énekli a Legfelségesebb Csöségét. (Jelenések 7:9—12) A felkentek és társaik egyesültek tehát a cselekedetben és együtt hirdetik, hogy a jJehova igazolásának a napja elérkezett. Senki se pazarolja el most idejét és erejét és ne veszélyeztesse örök életét kevésbé fontos dolgok feletti vitatkozásokkal azok közül, akik azt állítják, hogy szeretik Istent. Ami minden fáradságot megér, az az Isten országa Krisztussal az élen. Minden más kevés jelentőséggel bír és nem méltó a tanulmányozásra. A legcsekélyebb mértékben sem bátortalanodjon el egy sem, akik Isten és felkent királya oldalán állanak. Minden erődet használd fel Jehova nevének a dicsőítésére, mivel nagyon jól tudod, hogy ennél többet nem kíván. A te hited szerint legyen! Ha szilárdan állsz és folytatod megbízatásod és kötelességed örömteljes teljesítését, nem mondhatsz csődöt. A harc nem a tied, hanem Istené. Mindig figyelemben kell tartani a következőket: Jézus megváltotta az emberi nemet a saját vérén; Jehova Krisztus Jézus által a megváltottak közül egy népet választott ki a neve számára; a hű szolgaosztály most egyesült a templomban az Úrnál és egymással összhangban tevékenykednek; és társaik, a "más juhok" a trón előtt vannak. Mindannyian teljes összhangban kell közreműködjenek Jehova dicsőítésére és magasztalására. Krisztus Jézus, Jehova nagy végrehajtó tisztviselője nemsokára teljesen megsemmisíti a király összes ellenségeit, s azután az a boldog idő következik, amidőn minden lélek a Legfelségesebbet fogja dicsőíteni. — 150. zsoltár 6.

Tanulmánykérdések

32-34 Milyen intézkedést tartalmaz a Szentírás az itt a 32. bekezdésben vázolt körülmények közötti eljárásra vonatkozólag?

35-36 Milyen fontos tényt kell mindég szemelőtt tartson mindenki a templomban? Hogyan befolyásol valakit a testvéreivel való viselkedésében és eljárásában, ha e tényeket felismeri és értékeli? Mit mond a Szentírás a személyeskedésről és pártoskodásról?

37-38 Alkalmazd a Filippi 1:27-30! Miért oly fontos most Isten népe felkent seregének minden tagjára nézve, hogy kellőképpen értékelje a viszonyát, jelenlegi nagy kiváltságát, és felelősségét?

39 Milyen feladat lett most a felkentekre bízva? Mennyiben követeli meg a jelen helyzet a személyes és egyesült tevékenységet mindazok részéről, akik megakarják őrizni Isten iránti tisztaságukat?

40-41 Mit bizonyít, hogy a Jel. 17: és 7:9-12-ben megjövendölt tevékenység most folyamatban van s azt Jehova áldása kíséri? Hogyan kell eljárjon ma mindenki, aki azt állítja, szereti Istent, és milyen bizodalommal? Milyen fontos tényeket kell most az olyanoknak figyelemben tartani?

(Angol W. 1938 május 15)