Oldal:HUw1936.04 Samson 3-5.djvu/22

78

hez. (Tesalonika I. 5:17) Sámsonnak saját magától nem volt ereje a nagy épület ledöntésére, de Jehova hajlandó volt ellátni őt a szükséges erővel. Így a Sámson-osztálynak sincs hatalma Sátán épületének ledöntésére; de Isten erőt ad neki akaratának végrehajtására, amint előre is bejelentette. (Korintus II. 10:4) Ekkor Sámson az Úrhoz kiáltott és mondá: Uram Isten, emlékezzél meg kérlek én rólam és erősíts meg engemet csak még egyszer, ó Isten! Hadd álljak egyszer bosszút a filiszteusokon két szemem világáért.” (Bírák 16:28) Sámson nyilván hangosan imádkozott, hogy a filiszteusok is hallják és tudomásul vegyék, ki által fog bekövetkezni a pusztulásuk.

⁴⁴ Hasonlóképpen imádkozik most a Sámson-osztály Istenhez és hangosan kiáltja az ő nevét és széles körben hirdeti az ő üzenetét, hogy a filiszteusok meghallják és tudomásul vegyék, kinek a hatalma fog bajt zúdítani reájuk. „Hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr (Jehova).” Most a maradék teljesen tudatában van az eldöntésre váró nagy kérdés jelentőségének, ismeri a helyzet kulcsát, amely a döntést elő fogja idézni és Jehovához könyörög, kérve hatalmának kifejezését a gonosz szervezet elbuktatására. „Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön. Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért! És kegyelmedből rontsd meg ellenségeimet és veszítsd el mindazokat, akik szorongatják lelkemet, mert szolgád vagyok.” (143. zsoltár 10—12) Én Istenem! Tedd őket olyanokká, amilyen a porfelhő és amilyen a polyva a szél előtt. Hogy megtudják, hogy te, akinek neve Jehova, egy magad vagy felséges Isten az egész földön.” — 83. zsoltár 14, 15, és 18

⁴⁵ Sámson így könyörgött: „Csak most az egyszer, ó Isten!” Tudta, hogy ez az ő utolsó erőfeszítése és azáltal mindannak a megvalósítására törekedett, amire képességet érzett. Ez „Jehovának a napja” és ez „egyetlen egy nap”. Ez Jehova nevének az igazolására szolgáló alkalom most „az egyszer”. „De lesz egy nap, amelyet az Úr tud, se nappal, se éjszaka, és világosság lesz az estének idején.” (Zakariás 14:7) Jehova hű bizonyságtevői, kiket Sámson példáz, elhatározták, hogy ezt a napot a legjobban fogják felhasználni azon következményekre való tekintet nélkül, amiket az emberek okozhatnak nekik. A vak Sámson-osztály is, amely mindennel szemben vak, Isten akaratát kivéve az ő nevének igazolására, tudja, hogy meg kell halnia és szívesen meghal és elhatározta, hogy a Felséges szolgálatában kíván meghalni. Tagjai mindennel szemben vakok s nem engedik magukat eltéríteni az útról és nem irányítják figyelmüket egyébre. Miképpen a hű Pál apostol mondotta, mondják ők is: „Egyet cselekszem", hogy Jézus Krisztus igazi követője lehessek. (Filippi 3:14) A hű maradékot Istennek tett fogadalmától nem térítik el a támadások, fenyegetések a rossz bánásmód és a börtön. „Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját” erre határozták el magukat. — Jelenések 2:10

Az ő szemei

⁴⁶ Sámson azért imádkozott, hogy elégtételt vehessen a filiszteusokon „az ő két szeméért.” Más fordítások ezt így adják vissza: „hogy bosszút álljak a két szemem egyikéért." (Paralel Biblia fordítás szerint; így fordítja a Menge és egy zürichi Biblia is) „Hogy egyszeri bosszúállással megbosszuljam két szemeim egyikét.” (Rotherham angol fordítás) Sámson egyik szemének megvakítását Delilának tulajdoníthatta, ami azt példázza, hogy az Úr szolgaosztálya 1918-ban vigyázatlan volt és megalkuvást követett el. A másik szeméért a filiszteusokat vádolta, amiről Istennek számot kell adniok, mivel Sámson az Isten szolgája volt. Sámson nem a saját szeméért, hanem Jehova nevének az igazolásáért fohászkodott Istenhez, hogy bosszút álljon. Jehova bizonyságtevői sem a maguk személyéért fohászkodnak, hogy Jehova bosszút álljon a mai filiszteusokon, hanem Jehova nevének az igazolása érdekébe imádkoznak. A Sámson-osztály hanyagsága, amiért Isten haragudott reá, de amit későbben megbocsátott és őt ismét kegyelmébe fogadta, részben vaksággal járt; de a mostani filiszteusok a teljes megvakításáért felelősek és így imádkozik a Sámson-osztály Jehova nevének igazolásáért a mostani filiszteusokon való bosszúállás céljából. Ez az igazolás összefüggésben áll az ő bizonyságtevőivel, mivel Jehovának a bizonyságtevői és mivel őket az ellenség gyalázza és elpusztításukra összeesküdött. A mostani filiszteusok meggyalázták Jehova nevét az ő bizonyságtevőinek üldözése által és a számla most kerül kiegyenlítésre az ő szent nevének igazolása által. A filiszteusok alaptalanul döntötték bajba Isten szolgáit, úgy Sámson napjaiban, miképpen mostan is. (Zakariás 1:15) Az a szerep, amelyet Sámson a drámának ebben a részében vakságával kapcsolatban játszott, ama tényt példázza, hogy Jehova bizonyságtevői, mint a Felséges szolgái Isten akaratának kivételével minden egyéb iránt vakok, miképpen Jézus Krisztus is vak volt. (Ézsaiás 42:19) Jehova nem jogosította fel a filiszteusokat arra, hogy Sámsont megvakítsák és így a mostani filiszteusokat sem jogosította fel az ő hű szolgaosztályának megvakítására. A mostani filiszteusoknak erre irányuló törekvése tehát bűntény az Úr szemei előtt és számot kell adniok róla. Az ő nevét meggyalázták, amennyiben szándékosan rosszul bántak és szidalmazták az ő bizonyságtevőit, emiatt kell és emiatt fognak elpusztulni az Úr kezétől.

⁴⁷ Jehova nevének és igéjének közzététele mindennél fontosabb és a mostani filiszteusok pusztulása előtt meg kell történnie. „És átfogta Sámson a két középső oszlopot, melyeken a ház nyugodott, az egyiket jobb kezével, a másikat bal kezével és hozzájuk támaszkodott.” (Bírák 16:29) A filiszteusok úgy tudván, hogy Sámson ereje megtört és nem értették, hogy az ö hosszú haja az Úr hű szolgájának gyalázatát példázza, s hogy az Isten ismét erőt adott neki, az ő fohászkodását hallgatva, nyilván hahotázni kezdtek és káromolták az Istent. így tesznek a mai filiszteusok is Jehova bizonyságtevőivel, őket erőtleneknek