Oldal:Értelem-Kísértő-1937.djvu/14

166

³⁶

Azok, akik Isten népéhez tartoznak, az ördög és a démonok, valamint egyéb eszközei támadásának célpontjai? Határozottan; mert ezek harcolnak az Úr felkentjei ellen. Hogyan nyerhetünk biztosítékot és ígéretet arra nézve, hogy védelemben fogunk részesülni? Erre a kérdésre Jehova válaszolja: „Tábort jár az Úr angyala az őt félők körül és megszabadítja őket." (34. zsoltár 7} Akik istenfélők, Isten mellett fognak állani szilárdan s ezek részesülnek csak az ő oltalmában. De azok, akik a „gonosz szolgához" tartoznak, nem isten-félők; mert ha azok lennének, nem támadnák azokat, akikről tudják, hogy Isten szolgálatában állanak. Aki tiszteli Istent, az Urat, fél megvetni az ő parancsait; nem fél azonban emberektől, vagy az ördög ármádiájától. Jehova így szól szolgáihoz: „A Seregek Urát, őt szenteljétek meg, őt féljétek és rettegjétek." — Ésaiás 5:13.

³⁷

Kerüljünk el mindent, ami Isten- és az ő országa ellen van, s azt, aki gyűlöli az Istent, gyűlöljük, mivel Isten ellensége és az ő országának is ellensége. Aki Isten népe között szakadásokat akar előidézni — akár volt vagy nem volt is az illető az igazságban —, az olyan embert kerülni kell, mivel zavarokat akar előidézni. Sem időnk, sem okunk nincs arra, hogy az ilyenekkel vitatkozásokba kezdjünk. (Róma 16:17, 18) Isten ellenségeivel nem kell bizonyításokba kezdenünk és időnket arra tékozolni. Mi a bizonyítékok halmaza által tudjuk, hogy az Úr Jézus Isten templomában tartózkodik, céltalan tehát afelől vitatkozni azokkal, akik ezt a tényállást kétségbe vonják. Mert aki a templomon kívül van, amúgy sem értheti meg ezt a dolgot. Azon próféciák feltárulása, melyek Isten népe előtt az utóbbi öt év folyamán adattak, sok bizonyítékot tárt fel amellett, hogy az Úr a templomban van, s azok, akik a templomhoz tartoznak, az ő dicsőségét hirdetik s nincsen idejük arra, hogy rosszakaratú támadásokkal foglalkozzanak. (29. zsoltár 9) A „gonosz szolga" járjon akármily neki tetsző úton; aki az Urat szereti, folytassa az ő munkáját és teljesítse az Úr parancsát. A gonosz szellemek vagy démonok, köztük Sátán és Góg is, (Ezékiel 38:1—6) minden eszközt megragadnak Isten hű szolgájának elpusztítására; de ha az Urat tiszteljük és szorgalmasan engedelmeskedünk neki, biztonságban leszünk. Amidőn azt látjuk, hogy mások Isten parancsaival ellenkezően járnak el és meg akarják károsítani Isten népét és országát, ne haragudjunk miatta? Igazságos haragot érezhetünk minden igazságtalanság miatt, de az már nem reánk tartozik, hogy a gonosztevőkkel szemben megtorlást alkalmazzunk. Az írás így figyelmeztet: „Ne haragudjatok és ne vétkezzetek!" (Efézus 4:26) A gonosztevővel szemben gonoszság és gyűlölet éreztetése és tettleg való bántalmazása, bűn; viszont az igazságtalanság gyűlölése és a gonosztevőnek útjára való menesztése más dolog. A megtorlás az Úr joga, ő megfizet, tehát nem a keresztények dolga, hogy büntetést szabjanak ki; aki mindazáltal büntetést szab ki, határozottan az ördög és a démonok befolyása alá fog kerülni. Ne feledjük, Jehova közölte: „Enyém a bosszúállás és én megfizetek, azt mondja az Úr. (Zsidók 10:39; Mózes V. 32:35, 36) Aki az Urat szereti, nem fog helyet engedni szívében más emberek iránti haragnak, gyűlöletnek vagy rosszakaratnak, mert azáltal Isten kísértői számára, a démonok előtt nyitja meg szíve ajtaját és biztosan megszállják őt a démonok. Ahelyett tehát, hogy szívünkben nyugtalankodnánk és mások miatt felizgulnánk, gondoljunk az Úr népének adott parancsolatra: „...Legyünk éberek és józanok. Mi azonban, akik nappaliak vagyunk, legyünk ébrek, felöltözvén a

hitnek és szeretetnek mellvértjébe és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe." (Thess. I. 5:6, 8) Mi most harcban állunk s nekünk szól a parancs, hogy készüljünk fel az ellenséggel szemben és induljunk: „Annakokáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz nektek, mikor megjelenik." (Péter I. 1:13) „A vége pedig mindeneknek közel van." (Péter I. 4:7) „Józanok legyetek, vigyázzatok, mert a ti ellenségtek, az ördög mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén kit nyeljen el." (Péter I. 5:8) Tudva, hogy mindenfelől ellenségek vesznek körül, minek következtében mindnyájan nagy veszélyben vagyunk, Isten hűséges népe bízzon rendületlenül benne és tartsa meg Isten parancsait. Ha féljük az Istent, meg is fogjuk tartani az ő rendeléseit s az ilyeneknek ígérte meg határozottan az Isten, hogy megoltalmazza és megvédelmezi, őket. Isten templomának tagjai, akik a templomban is maradnak és az ő rendeleteit megtartják, bizonyosak lehetnek afelől, hogy biztonságban lesznek. „Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugszik az. Azt mondom az Úrnak: én oltalmam, váram, Istenem; ő benne bízom! Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől. Tollaival fedez be téged és szárnyai alatt lészen oltalmad; pajzs és páncél az ő hűsége. Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá: Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közeleg a te sátorodhoz; mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban." — 91. zsoltár 1—4, 9—11.

A harc

³⁸

Mivel Isten azt parancsolja hű bizonyságtevőinek, hogy „keljenek hadra", nem azt jelenti-é ez, hogy harcolni tartozunk? Természetesen, azt jelenti. De a harcban pontosan aszerint kell résztvennünk, ahogyan az Úr parancsai rendelik, s nem úgy, ahogyan a Gonosz akarja. Az ellenség a teremtmények meggyilkolására igyekszik, főképpen azokat szeretné megölni, akik Istennek szolgálnak s ezek testi fegyverekkel intézik harcaikat. A keresztény azonban nem ezen az úton jár. Az igazi keresztény senki emberfiának sem okoz testi kárt. A keresztény szigorúan az Úr rendeleteihez szabja magát, mindenkor a szólás-szabadság híve, hogy mindenki, akinek van valami mondanivalója, szabadon meg is mondhassa, amit akar; az Úr legyen a bíró, s akinek nyitva van a füle, azt engedni kell, hogy tudomásul is vegye az igazságot! Az a fegyver, amelynek használata el van rendelve a keresztény számára, s ez az ő egyetlen fegyvere, amelyet jogosan használhat, az Isten igéje, a „Lélek kardja". (Efézus 6:17) Ez nem, csak védelmi fegyver, hanem támadó fegyver is, amellyel a keresztény rohamot intéz. A keresztény embernek van megparancsolva, hogy „keljen hadra" az ördög szervezete ellen és használja Isten fegyverét bátran és átütő erővel az ellenséggel szemben. (János I. 4:17, 18) Jehova tanúi nem akarnak megkárosítani senkit sem azért, mert az illető katolikus vagy katolikus szervezetekkel áll kapcsolatban. Csupán azt akarják, hogy Isten törvényéhez híven mindenkivel jót tehessenek, az igazság meglátásához segítsék. Valószínű, hogy a „nagysokaság" többsége (Jelenések 7:9—17) a katolikus szervezetekben található. A katolikus nép közül sokan őszinték és megismerni szeretnék az Urat, de arra eddig nem volt alkalmuk. Ez a hierarchia által uralt szervezet az ördög által emelt erődítmény mögé ásta be magát. Ha ezt az erődítményt a „Lélek fegyverével" támadják meg, nagyon meg lesz gyengítve. Isten igéje