Oldal:W1929.08.01-hu.djvu/3

MINDAZOK FOLYÓIRATJA AKIK KRISZTUS VÉRÉBEN HISZNEK WIEN 1929, AUGUSZTUS 1. 15. SZAM A felső hatalmasságok. 2. rész. "Azért aki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene; akik pedig ellene támadnak, önmagoknak ítéletet szereznek." — Róma 13:2. ¹ JEHOVA a legfelsőbb hatalmasság, Jézus Krisztus és Jehova pedig a felsőbb hatalmasságok, és Isten egy- házának rendelései Jehovától és Jézus Krisztustól származnak. Az egyház minden tagjának, aki Jehova és Jézus Krisztus tetszését bírja, önként kell magát alá- vetnie vagy engedelmeskednie ezen isteni rendelésnek. Nincs kivétel ezen szabály alól; és ezért ezt Isten fel- kentjeinek mindenkor szem előtt kell tartaniok és szigo- rúan követniök. Természetesen nincs semmi ellentét a legfelsőbb hatalmasság és a felső hatalmasságok kö- zött, mivel Krisztus és Isten mindig pontos összhang- ban vannak. Az angol diaglott-fordítás szövegfordítá- sa így hangzik: "Mindenki vesse alá magát a felettes hatóságoknak!" (Káldi-fordítás) Az apostolokat is bele lehet számítani a felsőbb hatóságokba, mivel ök Krisz- tuson és Jehován kívül az egyházban mindenki felett vannak. Ezt az írásrészt a keresztyének régóta a nem- zetek kormányzataira és azok hatóságaira alkalmazták. Nyilvánvaló, hogy Pál apostol nem ezt akarta kifejez- ni, mikor ezeket a szavakat írta. ² A második versben foglalt "ítélet"-szó a görög krímá-ból van fordítva és bírói ítélkezést, elítéltetést jelent, ahogy azt a Káldi-fordítás is mutatja. A régi Károli-fordítás, a Czeglédy-fordítás, valamint az angol diaglott-fordítás ezt a szót "büntetés"-sel adja vissza. Minden keresztyén most bizonnyal láthatja, hogy Isten- nek a szövegben említett rendelése vagy elrendezése nem a nemzetek berendezéseire vonatkozik. Mert egész bizonyos, hogy noha Isten nem akadályozta meg a föld nemzeteit abban, hogy törvényeket hozzanak és azok- nak érvényt szerezzenek, az azokért való felelősség nem Jehováé. Ő annyiban engedte meg ezt, hogy nem akadályozta meg. Szövegünk azonban azt mondja, hogy a hatalmasság Isten rendelése, amiből azt kell követ- keztetnüuk, hogy azért Jehova vállal felelősséget. ³ Nem lehet azt mondani, hogy Istén Pál idejében a világot ítélte, mivel maga Pál mondotta meg, hogy ,Is- ten rendelt egy (jövendő) napot, amikor Ő igazságban (amikor igazságtalan kormányzat nem lesz) fogja a vi- lágot megítélni Jézus Krisztus által (Cselek, 17:31; Jelenések 20 :4) Annak az ítéletnek, amelyre Pál Róma 13 : 2-ben utal, az egyházra kell vonatkoznia, amelynek azon hatalmasság által kell végbemennie, amelyet Isten rendelt az egyház megítélésére. Énnek támogatására figyeljük meg a következő szöveget: "Mert itt az ide- je, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mirajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéli- umának?" (1. Péter 4:17) Figyeljük meg továbbá Pál következő szavait a galatabeliekhez: "Bizodalmam van az Úrban tihozzátok, hogy más értelemben nem lesztek (a körülmetélkedés felől); de aki titeket megza- var, elveszi az ítéletet (kríma), bárki legyen." ⁴ Hogyha a Róma 13 :2-ben említett ítéletet a nem- zetek kormány-hatóságainak kelt meghozniok és vég- rehajtaniok, akkor azt az ítéletet egyeseknek mint bí- róknak kell meghozniok és végrebajtaniok; márpedig ez ellentmond Isten igéjének. Senki emberfia nincsen felhatalmazva arra az egyházban vagy azon kívül, hogy valaki felett, aki Isten gyülekezetéhez tartozik, ítélkez- zen. "Annakokáért menthetetlen vagy, ó ember, bárki légy, ak ítélsz, mert amiben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod, mivel ugyanazokat miveled te, aki ítélsz. .... Vagy azt gondolod, ó ember, aki megítéled azokat, akik ilyenket cselekesznek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét?" Ezért azt kell következtetnünk, hogy az az ,ítélet", amelyről a Róma 13 :2-ben szó van az az ítélkezés, amelyet az Úr az ő szervezetében ezen szervezet feje vagy azok által rendelt, akiket erre kijelölt. ⁵ Pál kijelentésének (Róma 13 :2) lényege ez: Mind- az, aki az egyházban annak az elrendezésnek, amit Is- ten egyházának kormányzására létesített, ellentáll, Is- tennek áll ellent, amiért büntetést fog kapni Istentől Jézus Krisztus által. Hogy a nemzeti hatóságok bünte- tésben részesítik-e a gonosztevőt, az gyakran attól függ, hogy a bűntettel vádoltnak mennyi befolyása van arra, aki bíráskodik. Isten ítélkezésébén nincs részre- hajlás. Bárki is legyen az illető, aki a felsőbbségnek elleneszegül, kivétel nélkül megbüntettetik. Már ez