„Oldal:Értelem-Kísértő-1937.djvu/6” változatai közötti eltérés
Jump to navigation
Jump to search
(→Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2|158|}}}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c| ni fogja nevét. (Mózes II. 9:16) A világból egy bizonyos osztályt kiválasztott és J…”) |
(→Korrektúrázva) |
||
Oldal állapota | Oldal állapota | ||
- | + | Korrektúrázva | |
Oldal (be lesz illesztve): | Oldal (be lesz illesztve): | ||
2. sor: | 2. sor: | ||
{{raw:data:c| | {{raw:data:c| | ||
{{raw:data:p|c| | {{raw:data:p|c| | ||
− | ni fogja nevét. (Mózes II. 9:16) A világból egy bizonyos osztályt kiválasztott és Jézus Krisztus, a király parancsnoksága alá rendelte; ennek mondja Jehova: "Ti vagytok annak tanui, hogy én vagyok az Isten; nekem kell szolgálnotok és hirdetnetek kell, hogy rajtam kívül nincsen Isten." — A maradék tehát nagyon felelősségteljes tisztséget tölt be és minden más földi teremtménynél nagyobb megtiszteltetésben részesült; de ezt a megtiszteltetést nem maga veszi magának, s nem is dicsekszik azzal, hogy mennyire fontos személy. A maradék tagjai Isten szolgái; megbecsülik tisztségüket és örvendenek, hogy azon a vártán állhatnak, | + | ni fogja nevét. (Mózes II. 9:16) A világból egy bizonyos osztályt kiválasztott és Jézus Krisztus, a király parancsnoksága alá rendelte; ennek mondja Jehova: "Ti vagytok annak tanui, hogy én vagyok az Isten; nekem kell szolgálnotok és hirdetnetek kell, hogy rajtam kívül nincsen Isten." — A maradék tehát nagyon felelősségteljes tisztséget tölt be és minden más földi teremtménynél nagyobb megtiszteltetésben részesült; de ezt a megtiszteltetést nem maga veszi magának, s nem is dicsekszik azzal, hogy mennyire fontos személy. A maradék tagjai Isten szolgái; megbecsülik tisztségüket és örvendenek, hogy azon a vártán állhatnak, amelyre Isten állította őket. „És senki sem veszi magának ezt a tisztességet, hanem akit Isten hív el, miként Áront is." (Zsidók 5:4) Isten Jézus Krisztus útján tanította őket, kiválasztván és a maga szervezetében tisztséggel bízva még, s ezt a tisztségüket csak akkor fogják megtartani, ha értelmesek és a bölcseségben és a hűségben is kitartanak. Isten ezeket fogja győzelemmel megjutalmazni Jézus Krisztus útján, feltéve, ha mindhalálig hívek lesznek (Korinthus I. 15:57; Jelenések 2:10) Az ily hűségesek részesülnek most azon megtiszteltetésben és kiváltságban, hogy "Isten szokatlan munkájában" részük lehet (Ésaiás 28:21) s emiatt most reájuk vonatkoznak az apostol következő szavai: „Azért szeretett, atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában (munkájában) mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban." — Korinthus I. 15:58.}} |
− | amelyre | + | {{raw:data:p|47|47| Most érkezett el az idő, amidőn ezek „mindnyájan férfiak az értelem terén" és férfiasan erősek. (Korinthus I. 14:20; 16:13) Az ilyenek férfiak a Krisztusban, illetve érettkorúak. Szeretik az Istent s ezért félve tisztelik s nem embertől félnek. Látják, hogy ez az Úr ítéletének a napja s hogy minden nemzetet maga elé gyűjtött. Az Úr parancsa náluk van, hogy menjenek és figyelmeztessék a „kereszténység" népeit, mielőtt Isten „szokatlan munkája" megkezdődik; Isten iránti szeretetök készteti erre a munkára. Amidőn munkába vonulnak, nem felfuvalkodottak, hanem bátrak: „Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert amint ő van, úgy vagyunk mi is e világban. A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben." — János I. 4:17, 18.}} |
− | + | {{raw:data:p|48|48| Látva, hogy a királyság eljött, a hű maradék megérti, és észreveszi, hogy végezni kell az Isten nevéről és királyságáról bizonyságot tevő munkát s öröme telik abban, hogy ebben a munkában közreműködhetik. Aki tehát azt állítja, hogy a felkent maradékhoz tartozik, válaszoljon saját magának a következő kérdésre az Úr előtt: „Látod és értékelni tudod-e a most eldöntésre kerülő nagy vitás kérdést? Látod-e Istennel való kapcsolatodat, akinek a neve most tisztáztatni fog? Tudomást szereztél-e most a vég bekövetkezése előtt az Úrnak ezen parancsáról, hogy „az ő országának evangéliumát most világszerte hirdetni kell"? Iszonyodol-e most a vallástól, mint ami az ördögtől származik és tiszteled s teljesítsd-e az Úr parancsait? Teljesen az Úr mellé állottál-e és engedelmeskedel-e az ő parancsainak, hogy életet nyerjél? Vagypedig tétlenül leültél, elmulasztva a legnagyobb alkalmat, amelyben valahais földi teremtmény részesült, s ezek folytán a biztos vesztedbe rohansz-e? Gondold meg, Isten azt parancsolta | |
− | + | bizenyságtevőinek. hogy engedelmeskedjenek Jézus Krisztusnak, s aki nem hallgat erre a nagy prófétára, kiirtatik a nép közül. — Apcsel. 3:23}}| | |
− | + | {{raw:data:p|49|49| Aki most megőrzi tisztaságát Isten előtt és tartózkodni fog minden zúgolódástól, civakodástól és viszálykodástól, felhagy minden önzéssel s teljesen Istenhez és az ő országához való ragaszkodás indítja az alkalmak felhasználására, bizonyságot fog tenni Jehováról, az ő királyáról és országáról. Mi most a hadakozás idejében élünk, ez az Igazság harca a Gonoszsággal szemben, az Igazság harca a valótlanságokkal szemben, s azok, akik Istent és az ő igazságát szeretik, most örömmel fogják megtenni a maguk részét s az Úr zászlaját magasra emelik, hogy a jóindulatú emberek meglássák az Igazsághoz vezető utat és a menedékhelyet. A maradék azon tagjai, akik Krisztus szellemével bírnak, fogják végezni a vezetést, s a jonadábok velük fognak tartani. Együtt fogják Jehova, Jézus Krisztus és az ő | |
− | + | országának dicsőségét zengeni s közösen résztvesznek az Úr munkájában. A jonadábok csendes szövetséget kötöttek az igazság hirdetésére s ezzel fejezik ki, hogy az Úr szervezetéhez tartoznak. A maradék és a jonadábok tehát közösen vesznek részt a bizonyságtevő munkában. Soha ezelőtt nem élveztek ily kiváltságot földi teremtmények s ez a kiváltság sohasem fog többé visszatérni; | |
− | + | mert a „szokatlan munka" folyik most s amidőn teljesen befejeződik, akkor hirtelen Isten "rendkívüli munkája" fog kezdődni, amidőnis a földről minden ellenségeit teljesen eltávolítja. Azért most mindenki, aki szereti Istent és Jézus Krisztust, vegye tudomásul a parancsot és teljesítse is: "Hadd támadjunk | |
− | + | reá haddal!" (Abdiás 1.) Azután az örökkévalóságon át énekelhetjük majd a győzelmi dalt az ő nevének dicsőségére.}} | |
− | győzelemmel megjutalmazni Jézus Krisztus útján, | + | {{raw:data:s|{{raw:data:ta|c| TANULMÁNYKÉRDÉSEK}}}} |
− | + | {{raw:data:q|1| Miért hangsúlyozta Jehova minduntalan az értelmesség fontosságát? Nevezd meg, miért lesz most ismét erre figyelmeztetve Isten népe?}} | |
− | 57; Jelenések 2 :10) Az ily hűségesek részesülnek most | + | {{raw:data:q|2| Mit értsünk „értelem" vagy belátás alatt? Mily feltételek alapján lehet értelmet szerezni?}} |
− | azon megtiszteltetésben és kiváltságban, hogy | + | {{raw:data:q|3-4| Mutasd ki a) azon prófétái tisztséget, melyet Mózes és Izrael a Sinaitól Kánaánig vezető úton betöltötték; b) milyenek s mennyiben voltak fontosak abban és a mostani időben is a Moáb síkságán mondott szavak?}} |
− | szokatlan munkájában" részük lehet (Ésaiás 28:21) s | + | {{raw:data:q|5| Magyarázd meg szövetséges viszonyban állnak-e a jonadábok, illetve a nagysokaság jehovával s mily felelősség terheli őket?}} |
− | emiatt most reájuk vonatkoznak az apostol következő | + | {{raw:data:q|6| Alkalmazd ebben az összefüggésben Kor. I. 10:11-et!}} |
− | szavai: „Azért szeretett, atyámfiai erősen álljatok, | + | {{raw:data:q|7-8| Mily okból jegyeztettek fel Mózes V. 1:12, 13 szavai? Mily fontos oktatást láthat bennük Isten mai népe?}} |
− | + | {{raw:data:q|9| Mily nagy kegyben részesítette az izraelitákat Jehova? Megbecsülték-e tőle való függésüket? Miért? s mi lett az eredménye?}} | |
− | + | {{raw:data:q|10-11| Mutasd ki szövegek alapján és indokold meg a józan ésszel, mily viselkedés képezi a helyes magaviseletet a teremtmény részéről a Teremtővel szemben?}} | |
− | hiábavaló az Úrban." — Korinthus I. 15:58. | + | {{raw:data:q|12-13| Magyarázd meg szövegek alapján, miképpen kerülhet Isten családjába egy emberi teremtmény!}} |
− | + | {{raw:data:q|14-15| Mutasd ki szövegek alapján, mit akar az Isten azzal, hogy egy csoport embert kiválasztott és újteremtményekké tett a Krisztusban?}} | |
− | + | {{raw:data:q|16| Mit jelent kiválasztva és felkenve lenni? Miért történik az?}} | |
− | + | {{raw:data:q|17-19| Hogyan bírhatjuk a Lélek bizonyságtevését arra nézve, hogy Isten gyermekei vagyunk-e vagy sem és társörökösei Krisztusnak?}} | |
− | + | {{raw:data:q|20-21| Ismertesd nzok pályáját, akiket az Úr mint „más juhait" gyűjti maga köré! Megigazultak-e mostan? Mily reménységgel és mily kapcsolatban állnak a mindenható Istennel és Krisztussal?}} | |
− | félve tisztelik s nem embertől félnek. Látják, hogy ez | + | {{raw:data:q|22-23| Alkalmazd Mikeás 6:8-at, 119. zsoltár 105, Lukács 12:48 és Máté 22:37—1O-et azon követelményeket illetőleg, melyek mindazoktól megköveteltetnek, akik Isten elismerését kívánják bírni, valamint tanításuk |
− | az | + | forrását és felelősségüket!}} |
− | elé gyűjtött. Az Úr parancsa náluk van, hogy | ||
− | |||
− | |||
− | iránti | ||
− | munkába vonulnak, nem | ||
− | |||
− | |||
− | úgy vagyunk mi is e világban. A | ||
− | félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a | ||
− | félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett | ||
− | |||
− | |||
− | |||
− | és királyságáról bizonyságot | ||
− | abban, hogy ebben a munkában közreműködhetik. Aki | ||
− | |||
− | válaszoljon saját magának a következő kérdésre az Úr | ||
− | előtt: „Látod és értékelni tudod-e a most eldöntésre | ||
− | |||
− | |||
− | |||
− | ezen parancsáról, hogy „az ő országának | ||
− | |||
− | a vallástól, mint ami az ördögtől származik és | ||
− | |||
− | mellé | ||
− | |||
− | elmulasztva a legnagyobb alkalmat, amelyben valahais | ||
− | földi teremtmény részesült, s ezek folytán a biztos | ||
− | |||
− | |||
− | Krisztusnak, s aki nem hallgat erre a nagy prófétára, | ||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | és az | ||
− | |||
− | az ő királyáról és országáról. Mi most a hadakozás | ||
− | |||
− | |||
− | azok, akik Istent és az | ||
− | |||
− | magasra emelik, hogy a jóindulatú emberek meglássák | ||
− | az Igazsághoz vezető utat és a menedékhelyet. A | ||
− | |||
− | fogják végezni a vezetést, s a jonadábok velük fognak | ||
− | tartani. Együtt fogják Jehova, Jézus Krisztus és az | ||
− | országának dicsőségét zengeni s közösen résztvesznek | ||
− | az Úr munkájában. A jonadábok csendes szövetséget | ||
− | kötöttek az igazság hirdetésére s ezzel fejezik ki, hogy | ||
− | az Úr szervezetéhez tartoznak. A maradék és a | ||
− | |||
− | |||
− | |||
− | visszatérni; | ||
− | amidőn teljesen befejeződik, akkor hirtelen Isten | ||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | reá haddal!" (Abdiás 1.) Azután az örökkévalóságon | ||
− | át énekelhetjük majd a győzelmi dalt az ő nevének | ||
− | |||
− | |||
− | |||
− | fontosságát? Nevezd meg | ||
− | figyelmeztetve Isten népe? | ||
− | 2 | ||
− | |||
− | 3 | ||
− | és Izrael a Sinaitól Kánaánig vezető úton | ||
− | |||
− | |||
− | szavak? | ||
− | 5 | ||
− | |||
− | |||
− | 6 | ||
− | 7 | ||
− | Mily fontos oktatást láthat bennük Isten mai népe? | ||
− | 9 | ||
− | |||
− | az eredménye? | ||
− | 10 | ||
− | |||
− | |||
− | 12 | ||
− | |||
− | 14 | ||
− | |||
− | |||
− | 16 | ||
− | |||
− | |||
− | nézve, hogy Isten gyermekei vagyunk-e vagy sem és | ||
− | társörökösei Krisztusnak? | ||
− | 20 | ||
− | juhait" gyűjti maga köré! | ||
− | Mily reménységgel és mily kapcsolatban állnak a | ||
− | mindenható Istennel és Krisztussal? | ||
− | 22 | ||
− | 12:48 | ||
− | illetőleg, melyek mindazoktól | ||
− | Isten elismerését kívánják bírni, valamint tanításuk | ||
− | forrását és felelősségüket! | ||
}} | }} |
A lap 2022. november 11., 10:31-kori változata
A lap korrektúrázva van
158
ni fogja nevét. (Mózes II. 9:16) A világból egy bizonyos osztályt kiválasztott és Jézus Krisztus, a király parancsnoksága alá rendelte; ennek mondja Jehova: "Ti vagytok annak tanui, hogy én vagyok az Isten; nekem kell szolgálnotok és hirdetnetek kell, hogy rajtam kívül nincsen Isten." — A maradék tehát nagyon felelősségteljes tisztséget tölt be és minden más földi teremtménynél nagyobb megtiszteltetésben részesült; de ezt a megtiszteltetést nem maga veszi magának, s nem is dicsekszik azzal, hogy mennyire fontos személy. A maradék tagjai Isten szolgái; megbecsülik tisztségüket és örvendenek, hogy azon a vártán állhatnak, amelyre Isten állította őket. „És senki sem veszi magának ezt a tisztességet, hanem akit Isten hív el, miként Áront is." (Zsidók 5:4) Isten Jézus Krisztus útján tanította őket, kiválasztván és a maga szervezetében tisztséggel bízva még, s ezt a tisztségüket csak akkor fogják megtartani, ha értelmesek és a bölcseségben és a hűségben is kitartanak. Isten ezeket fogja győzelemmel megjutalmazni Jézus Krisztus útján, feltéve, ha mindhalálig hívek lesznek (Korinthus I. 15:57; Jelenések 2:10) Az ily hűségesek részesülnek most azon megtiszteltetésben és kiváltságban, hogy "Isten szokatlan munkájában" részük lehet (Ésaiás 28:21) s emiatt most reájuk vonatkoznak az apostol következő szavai: „Azért szeretett, atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában (munkájában) mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban." — Korinthus I. 15:58.
47 Most érkezett el az idő, amidőn ezek „mindnyájan férfiak az értelem terén" és férfiasan erősek. (Korinthus I. 14:20; 16:13) Az ilyenek férfiak a Krisztusban, illetve érettkorúak. Szeretik az Istent s ezért félve tisztelik s nem embertől félnek. Látják, hogy ez az Úr ítéletének a napja s hogy minden nemzetet maga elé gyűjtött. Az Úr parancsa náluk van, hogy menjenek és figyelmeztessék a „kereszténység" népeit, mielőtt Isten „szokatlan munkája" megkezdődik; Isten iránti szeretetök készteti erre a munkára. Amidőn munkába vonulnak, nem felfuvalkodottak, hanem bátrak: „Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert amint ő van, úgy vagyunk mi is e világban. A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben." — János I. 4:17, 18.
48 Látva, hogy a királyság eljött, a hű maradék megérti, és észreveszi, hogy végezni kell az Isten nevéről és királyságáról bizonyságot tevő munkát s öröme telik abban, hogy ebben a munkában közreműködhetik. Aki tehát azt állítja, hogy a felkent maradékhoz tartozik, válaszoljon saját magának a következő kérdésre az Úr előtt: „Látod és értékelni tudod-e a most eldöntésre kerülő nagy vitás kérdést? Látod-e Istennel való kapcsolatodat, akinek a neve most tisztáztatni fog? Tudomást szereztél-e most a vég bekövetkezése előtt az Úrnak ezen parancsáról, hogy „az ő országának evangéliumát most világszerte hirdetni kell"? Iszonyodol-e most a vallástól, mint ami az ördögtől származik és tiszteled s teljesítsd-e az Úr parancsait? Teljesen az Úr mellé állottál-e és engedelmeskedel-e az ő parancsainak, hogy életet nyerjél? Vagypedig tétlenül leültél, elmulasztva a legnagyobb alkalmat, amelyben valahais földi teremtmény részesült, s ezek folytán a biztos vesztedbe rohansz-e? Gondold meg, Isten azt parancsolta
bizenyságtevőinek. hogy engedelmeskedjenek Jézus Krisztusnak, s aki nem hallgat erre a nagy prófétára, kiirtatik a nép közül. — Apcsel. 3:23
49 Aki most megőrzi tisztaságát Isten előtt és tartózkodni fog minden zúgolódástól, civakodástól és viszálykodástól, felhagy minden önzéssel s teljesen Istenhez és az ő országához való ragaszkodás indítja az alkalmak felhasználására, bizonyságot fog tenni Jehováról, az ő királyáról és országáról. Mi most a hadakozás idejében élünk, ez az Igazság harca a Gonoszsággal szemben, az Igazság harca a valótlanságokkal szemben, s azok, akik Istent és az ő igazságát szeretik, most örömmel fogják megtenni a maguk részét s az Úr zászlaját magasra emelik, hogy a jóindulatú emberek meglássák az Igazsághoz vezető utat és a menedékhelyet. A maradék azon tagjai, akik Krisztus szellemével bírnak, fogják végezni a vezetést, s a jonadábok velük fognak tartani. Együtt fogják Jehova, Jézus Krisztus és az ő
országának dicsőségét zengeni s közösen résztvesznek az Úr munkájában. A jonadábok csendes szövetséget kötöttek az igazság hirdetésére s ezzel fejezik ki, hogy az Úr szervezetéhez tartoznak. A maradék és a jonadábok tehát közösen vesznek részt a bizonyságtevő munkában. Soha ezelőtt nem élveztek ily kiváltságot földi teremtmények s ez a kiváltság sohasem fog többé visszatérni; mert a „szokatlan munka" folyik most s amidőn teljesen befejeződik, akkor hirtelen Isten "rendkívüli munkája" fog kezdődni, amidőnis a földről minden ellenségeit teljesen eltávolítja. Azért most mindenki, aki szereti Istent és Jézus Krisztust, vegye tudomásul a parancsot és teljesítse is: "Hadd támadjunk
reá haddal!" (Abdiás 1.) Azután az örökkévalóságon át énekelhetjük majd a győzelmi dalt az ő nevének dicsőségére. TANULMÁNYKÉRDÉSEK