Oldal:7-8-Malakiás-4-5-rész-1937.djvu/7

Malakiás

„Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád te néked"- Mózes II. 20:12

(4. rész)

¹ A próféciákat Jehova nem oly időrendi sorban íratta meg, ahogyan a teljesülés fog történni. Malakiás próféciája, amely a régmúltban a maradék érdekében íratott meg, csak azután lett megérthető a maradék részéről, miután az Úr Jézus a templomhoz jött. A prófécia 3-ik fejezetének 1—4 verse képezi nyilván az egész prófécia megértésének kulcsát, emiatt kell elsősorban ezeket megvizsgálni. Most itt az első és a második fejezetet fogjuk vizsgálat alá venni. Ennek a két fejezetnek egyes részeire a prófécia előző tanulmányaiban is rámutattunk; tanácsosnak tartjuk azonban, hogy most bővebben foglalkozzunk vele. Az Úr Jézus Krisztus templomához jövetelekor mindazoknak meg kell ítéltetniök, akik az ő követőinek és a királyság örököseinek tartják magukat. Ez az ítélet marasztalja el az önzőeket és deríti fel a „gonosz szolga" osztályt és a r. k. hierarchiát, amely Isten gyermekének nevezi magát; ez az osztály azonban sem „attyát" sem „annyát“ nem tisztelte. A prófécia ezeket leplezi le s kimutatja, miért marasztaltatnak el az ítéleten. Ezen az ítéleten derül ki az is, hogy kicsodák az Úr hívei. Ezek tisztíttatnak meg, hogy igazság áldozatával áldozhassanak az Úrnak. A hívek érthetik és láthatják meg az elhangzott ítéletek indokait s egyúttal felvilágosítani is tartoznak azokat, akik nyitva tartják füleiket.

² Malakiás, aki neve szerint „Jehova küldöttét (angyalát) “ jelenti, Jehovától vette át ezeket a szavakat, és a próféciája a következő magyarázattal kezdődik: „Az Úr igéjének terhe Izrael ellen, Malakiás által". (1:1) Eredetileg ez a jóslat Izrael nemzetére vonatkozott. Tágabb alkalmazásában azonban a szellemi Izraelre vonatkozik, illetve azokra, akik Isten akaratának cselekvésére szövetséget kötöttek és Jézus Krisztus nyomdokaiban járnak. „Az Úr igéjének terhe" nyilván téves cselekedeteiért sújtotta terhelő ítélettel Jehova szövetséges népét. Ünnepélyesen figyelmeztette a gonosztevőt, hogy mi lesz a vége, ha nem fognak gyorsan megtérni és megjavulni. Abban az időben, amidőn Malakiás az Úr prófétai kijelentésében részesült a testi Izrael, vagy legalább is egy maradék része Babilonból visszatért Jeruzsálembe és Júda országába. Jehova tiszteletét és szolgálatát helyreállították. A templomot újból felépítették. Ott lakott Zorobábel, Júda akkori kormányzója is. Később Nehémiás tétetett kormányzóvá. (Nehémiás 2:5—8; 5:14—18; Esdrás 2:1, 2; 3:1—8) A prófécia a szellemi Izraelen is beteljesült az Úr Jézus templomához jövetele-, 1918 után a szentélynek 1932-ben bekövetkezett megtisztításáig. — Dániel 8:14

³ Jehova így szólt a testi Izraelhez és később a lelki Izraelhez is: „Szerettelek titeket, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Miben szerettél minket? Avagy nem atyjafia vala-é Ézsau Jákobnak? — azt mondja az Úr. Jákobot pedig szerettem." (Malakiás 1:2) Jehova azzal igazolta ezt, hogy a testi Izraelt Babilonból a Szentföldre visszavezérelte s így megakadályozta annak Sátán világ¬

hatalma által való teljes megemésztését. Jehova e kijelentés igazságát 1918 borzalmas tapasztalatai után a lelki Izraelnek is bebizonyította. Sionból eljött a szabadító; akkor teljesült be az írás kijelentése: „És így az egész Izrael megtartatik, amint meg van írva: Eljön Sionból a szabadító és elfordítja Jákobtól (Isten egész népétől) a gonoszságokat. És ez nékik az én (új) szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket. Az evangéliumra nézve ugyan ellenségek (a hűtlenek) ti érettetek; de a választásra nézve (a hívek) szerelmetesek az atyákért". — Róma 11:26—28

⁴ Amidőn Jehova Mózes útján Moáb mezején a testi zsidókhoz szólott, mondotta: „Mert az Úrnak, a te Istenednek, szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy neki, minden nép közül e föld színén. Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok. Hanem mivel szeretett titeket az Úr, s hogy megtartsa az esküt, amellyel megesküdött volt a ti atyáitoknak; azért hozott ki titeket az Úr hatalmas kézzel és szabadított meg téged a szolgaságnak házából, az egyiptombeli Faraó királynak kezéből." — Mózes V. 7:6—8

⁵ Jehova e szavai sokkal inkább szólanak a szellemi Izraelre, amely a templom megítélésekor hívnek bizonyult. A testi Izrael a prófécia kihirdetése idejében nem viszonozta oly szeretettel Jehova iránta való szeretetét, amint kellett volna s most Jehova ezen közömbösségére figyelmeztette. A lelki Izraelhez szólva, mondja az Úr Jézus: „Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki“ (János 16:27) Mire a hűségesek és engedelmesek így szólnak: „Szeretjük őt, mivel ő előbb szeretett minket." — János I. 4:19

⁶ Mivel a kihűltek és közömbösek az Úr parancsainak követése terén való hanyagságukat mentegetni próbálják, a következőket kérdezik az Úrtól: „Miben szerettél minket?" Isten egész szövetséges népének megparancsolta: „Szeresd a te Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes telkedből és minden erődből!" (Mózes V. 6:5) Ezzel a paranccsal ellenkezően sokan megosztani próbálták szeretetüket Isten, a teremtmények és egyéb dolgok között. Még azok sem méltatták kellőképpen egy ideig Jehova irántuk való jóságát, akik később a „hű és a bölcs szolga" osztályt alkották; ilyen volt a helyzet, amidőn az Úr Jézus templomában megjelent. Mindnyájan a mennyekbe való menetelükre várakoztak, Jehova nevének a tiszteletét figyelmen kívül hagyták elmulasztották Jehovát az ő parancsa értelmében szeretni. De amidőn az Úr Jézus templomához érkezett és a hívek előtt feltárta Jehova szándékát, nagyobb lett a szeretetük és készségesebben követték az Úr parancsait.

⁷ A hűtlenek kérdésére Jehova egy ellenkérdéssel válaszolt: „Avagy nem atyjafia vala-é Ézsau Jákobnak? — azt mondja az Úr. Mindazáltal Já-