Oldal:7-8-Malakiás-4-5-rész-1937.djvu/2

Az ŐRTORONY

és Krisztus jelenlétének hírnőke

24. évfolyam

1937 április hó

7-8 szám

Malakiás

(III. rész folytatása)

²⁹ Amidőn jövendöléseket az Úr arra kitűzött ideje előtt akartunk megmagyarázni, ezt a jövendölést Krisztus ezeréves uralkodása idejére a zsidókra próbáltuk alkalmazni; de most amióta az Úr feltárta szándékát népe előtt, világosan látja, hogy ez a prófécia az igazi izraelitákra, illetve azokra vonatkozik, akik Jehova igazolása napján teljesen az ő dicsőítésére és szolgálatára szentelik magukat. A Szentírás a régi korban a maradék oktatására és erősítésére íratott, hogy teljesen fel legyen készülve arra a munkára, amelyet Isten Jézus Krisztus útján bízott reá. (Róma 15:4; Tim. II. 3:16, 17) A maradék most világosan felismerheti, hogy a „sugaraiban levő gyógyítás" azon világosság, vigasz és nyugalom, amiben azok részesülnek, akik hívek és ragaszkodóak maradnak az Úr iránt. Isten hű népe a világháború üldöztetései közben nagy szenvedéseken ment keresztül; de a kellő időben az Úr védelmébe vette, megoltalmazta és megtartotta elnyomóival szemben és meggyógyította. Ez a hű nép most Jehovában és Jézus Krisztusban bízik és az Úr gondviselése alatt biztos helyen van, amit a „szárnyak" példáznak, ahol biztonságban van. Az Úr áldásaiért hálatelten a zsoltáros szavaival énekli: „Ó Isten, mily drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek." (36. zsoltár 8) „Hívtalak én, mert te felelhetsz nekem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet. Mutasd meg csodálatosan a te kegyelmedet, aki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól. Tarts meg engemet mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engem. A gonoszak elől, akik pusztítanak engem; ellenségeim elöl, akik lelkendezve vesznek körül engem." (17. zsoltár 6—9) „Könyörülj rajtam, ó Isten, könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, amíg elvonulnak a veszedelmek." (57. zsoltár 2) Most tehát védve, a Felséges védelmében, Istenben való teljes bizalommal éneklik tovább a hűségesek: „Te vagy az én menedékem, s erős torony az ellenség ellen. Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá, Mert te, ó Isten, meghallgattad az én fogadásaimat; a te neved tisztelőinek örökségét megadtad nekem." — 61. zsoltár 4—6

³⁰

Miután az Úr a hű szolga osztályt meggyógyította és felüdítette, küldi: „És kivonultok"- mond az Úr. A hívek, akik most „az ő nevének népei" buzgón vonulnak az ő szolgálatába. Azon korlátozások közül megszabadultak, melyek a világháború alatt akadályozták. Amidőn a hű

maradék felismerte, hogy Babilonnal összekeveredett, hallotta az Úr parancsát: „Menjetek ki Bábelből, fussatok ki Káldeából ujjongásnak szavával; jelentsétek meg, tudassátok ezt, terjesszétek a föld végső határáig; mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákobot." (Ésaiás 48:20) Arra kisiettek, a királyság gyümölcseivel telt edényeket vive. Örömmel mentek és mennek még mindig: „Távozzatok, távozzatok, jertek ki onnan; tisztátlant ne illessetek; jertek ki közülök, tisztítsátok meg magatokat, akik az Úr edényeit hordozzátok. Mert ne sietséggel jertek ki és ne futással menjetek; mert előttetek megy az Úr és követni fog Izrael Istene." — Ésaiás 52:11, 12

³¹

A híveknek szóló ígéret bizonyos és igazságban s lélekben fogják imádni Istent: „Újra felépitlek téged és felépülsz, ó Izrael leánya. Újra felékesíted magad, dobokkal és vígadók seregében jössz ki." (Jeremiás 31:4) Isten hívei a prófécia teljesüléseképpen tartoznak „kivonulni" s ez tényleg főképpen 1922 óta teljesedik, amidőn a Szentszellem Isten minden szolgájára kitöltetett. Azóta mindezideig kivonulnak és az örömük állandó. A nagysokaság a maradékot követi s látni lehet, hogyan vonul ki az is és mutatkozik Isten és az ő országa oldalán. — Ésaiás 49:9

³² Ha egy borjút szűk istállóban tartanak és azután szabadon eresztik, ugrál és szaladgál örömében. Ezt a szöveget az angol Biblia így fordítja: „Kivonultok és felnőttök mint istálló borjúi". Amidőn e szöveg értelme felől találgatásokba bocsátkoztunk, Krisztus ezeréves uralkodására alkalmaztuk s azt mondtuk, hogy azok az emberek, akik engedelmeskedni fognak neki, úgy fognak felnőni mint az istállóban hizlalt borjúk. Ámde ez a szöveg nem ezt jelenti. Más fordítások így szólnak: „Kijöttök és ugrálni fogtok, mint az istállóbeli borjúk." (Miniatür-f.) „Kivonultok és hizlalt tulkok módjára ugráltok." (Elberfeldi-f.). „Örömükben ugrálni fognak mint az istállóból kibocsátott borjak." (Rotherham angol-f.). Az „istállónak" fordított szó a „megkötés" vagy „pányvázóhely" gyökér szavából származik. Amidőn a hű maradék megkötöttségéből felszabadult és Jehova szolgálatába lépett, úgy ugrált örömében mint az istállóból kiszabadult borjú. Isten népe egykor Babilonba volt zárva és nem nyert erőt az ottan kapott takarmányból, — mivel az a takarmány jellemfejlesztés, emberimádás, ájtatoskodás és hasonló dolgokból állott —, vékony és erő nélküli eledel volt; de miután felszabadult és az Úr zöld legelőjére vezéreltetett, amelyet az Úr népe számára készített, erősen fejlődött, meghízott és erős lett az Úrban