Oldal:A-nagysokaság-összegyűjtése-3-4-rész-1937.djvu/3

                                   Az ŐRTORONY
                         és Krisztus jelenlétének hírnöke
                       24. évfolyam 1937 január hó 1—2 szám
                           A nagysokaság összegyűjtése

„Azon a napon ezt mondják Jeruzsálemnek: Ne félj! Ne lankadjanak kezeid, Sion!“ — Sofóniás 3:16

                                   (3. rész)

¹ PRÓFÉTÁI útján Jehova immár a hajdan korban íratott a jelen napok, illetve az ő napjának eseményei felől. Most ezeket a próféciákat a hű maradék reménységének megerősítésére, vigasztalására és segítésére feltárja. (Róma 15 :4) A választott maradék világosan látja ezt s így az ördög semilyen ravaszsága, sem hanyagság nem tudja elfordítani. A maradék az Úrban bízik, minden útjaiban felismeri, s ezért bízik teljesen abban, hogy Isten vezeti útain. Most egy önző stréber, aki túl okosnak képzeli magát, s azt szeretné, hogy mások is tanultnak és okosnak tekintsék, a következőket mondotta: „A folyóirat csak egy embernek a nézetét közli, s amit közöl, nem egyebek gyermeteg következtetéseknél." Ezzel a kijelentéssel akar elfogultságot előidézni az olvasók között a folyóirattal szemben s akarja figyelmüket beképzelt „bölcsekre" terelni. Ámde a hű maradék tudatában van annak, hogy Jehova és Jézus Krisztus a tanítóik s nem emberi nézettel táplálkozik s ezért nem is követi valamely önző ember ravaszul kitalált és előadott szavait. Amiképpen minden ökör ismeri urának jászolját, ugyanúgy tudja Isten minden kis gyermeke is, hogy az ő lelki tápláléka az Atya tárházából származik. Tovább fogja tehát tanulmányozni a próféciákat, nagy örömmel fogja nyomon követni azoknak az Úrtól való feltárását és tovább is minden hálájával a mennyei Atyának és a nagyobb Józsuénak fog elismeréssel adózni.

² Azok az őszinte emberek, akik a r. kat. hierarchiának és szövetséges papságának lábainál ültek és önző emberek fecsegéseit meghallgatták, megfosztattak olcsó jogaiktól, rászedettek és sötétségben tartattak; most azonban az Úr kegyelme által itt az idő, hogy megérés és felvilágosodás birtokába jussanak s látják is, hogy segítség érkezett számukra Jehova Istentől, az Úr Jézus Krisztus útján. Most pedig figyeljük meg, mily találóan példáztatta előre Jehova munkájának ezt a részét immár a hajdani időkben.

³ Amiképpen az Úr a gibeonitákat vezérelte, hogy Józsuéhoz forduljanak, vezéreli ma is az őszinte érzelműeket, hogy forduljanak Jézus Krisztushoz: „Küldének azért Gibeon férfiai Józsuéhoz a táborba , Gilgálba, mondván: Ne vond meg kezeidet a te szolgáidtól! Jöjj fel hozzánk hamar és ments meg minket és segíts rajtunk, mert mind felgyűltek ellenünk az Emoreusok királyai, akik a hegyen lakoznak" — Józsué 10 :6

⁴ Józsué hadseregével Gilgálnál táborozott. Ez a szó „vedlést" jelent s arra a helyre mutat, ahol „Egyiptom szégyenét" (amely a világtörténelemből származott) az izraeliták, Jehova népe a körülmetélés által levedlette. Jehova akkor eltávolította tőlük gyalázatukat, mivel engedelmeskedtek azon parancsának, hogy a pászka előtt tisztuljanak meg. (Józsué 5 : 2—9) Hasonlóképpen távolította el Isten a világ gyalázatát a hű maradéktól, mivel az ő parancsának szót fogadott, a világtól különvált s magát teljesen Jehovának és az ő országának szentelte.

⁵ Amiképpen a gibeoniták Józsuéhoz fordultak segítségért, látja most a Jonadáb, illetve a nagysokaság osztály, hogy Jehova bizonyságtevői teljesen hívek az Istenhez; s mivel a jonadábok segítségre vannak szorulva, Jehova bizonyságtevöihez fordulnak segítségért és életfenntartó táplálékért. A gibeonitáknak Józsuéhoz intézett segítségkérése teljesen egyezik azon jóakaratú emberek segélykiáltásával, akik Jézus Krisztushoz, a nagyobb Józsuéhoz fordulnak, hogy mentse meg őket az álkereszténység szörnyűségeitől s a jóakaratuakat mentse meg az Isten számára. (Ezékiel 9 : 4) Most Jehovának a bizonyságtevőkhöz intézett utasításai oly világosak és tiszták, hogy senki sem állhat elő azzal, hogy tévesen értette azokat. A maradék azokat teljesíteni tartozik, amennyiben az ország evangéliumát mindazokhoz elviszi, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot.

⁶ A gibeoniták segélykérése a köv. hangzott Józsuéhoz: „Jöjj fel hozzánk hamar és ments meg minket és segíts rajtunk!" A képnek ezen része világosan mutatja, hogy a cselszövők szembe fognak szállani a nagysokaság érdekében folyó munkával, t. i. a r. kat. hierarchia és cselszövő társai, akik mindnyájan Góg, Sátán fővezérének, parancsnoksága alatt állanak. Azonkívül ez a kép azt is megmutatja, hogy Isten a nagyobb Józsué, Krisztus parancsnoksága alatt a maradékra bízta az ország gyümölcseinek a nagysokasághoz való elvitel munkáját és Isten tanúbizonyságainak most e parancs végrehajtásán kell dolgozniok. „Jeruzsálem" Jehova szervezetének az elnevezése, amely az Urat dicsőíti, s ugyancsak őt dicsőíti a nagysokaság is mondván: „Üdv a mi Istenünknek, aki a királyi székben ül, és a Báránynak!" (Jelenések 7 :10) Amiképpen a gibeonitákat annak idején az ellenségek ostromolták, ostromolják a mostani gibeonitákat, a jóakaratú embereket Isten szervezetének (népének) ellenségei; ezért mondja most Jehova a jóakaratú embereknek, akik neki szolgálnak és őt kívánják tisztelni: „Ne félj! Ne lankadjanak kezeid!" Most ugyanígy szól Jehova Sion maradékához, amely