Oldal:A-nagysokaság-összegyüjtése-1-2-rész-1936.djvu/8

212

sem, és állást foglalnak-e Isten, Krisztus és az ő népe mellett! „Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre; mert azt mondja az Írás: Valaki hisz Ő benne, meg nem szégyenül. Mert nincs különbség zsidó

meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, aki kegyelemben gazdag mindenekhez,

akik őt segítségül hívják." — Róma 10 :10—13

³¹ A nagysokasághoz tartozóknak hinniök kell, hogy Jehova az egyetlen igaz és mindenható Isten és Jézus Krisztus az emberiség üdvözítője, az élet egyetlen útja; ily hittel kell mindenkinek nyíltan az Úr mellé állania és az Istenben, valamint az Úr Jézus Krisztusban való hitét is megvallania és teljesítenie kell Isten akaratának végrehajtására kötött megállapodását. Ez az üdvösség útja, más út nincsen. Az embernek semilyen földi teremtmény vagy szervezet sem szerezhet üdvösséget, sem az, hogy valamely kép vagy jelkép előtt, amely valamely teremtményt vagy alkotást képvisel, meghajlik. A választóvonal oly éles, hogy eziránt semmi kétség sem állhat fenn.

³² A gibeoniták nem állottak félre és nem várakoztak a döntő ütközet kimeneteléig, amelyet később Gibeonnál vívtak meg. Nem vártak a szerencsére, hanem immár a csata kimenetele előtt nyíltan kifejezték álláspontjukat. Hasonlóképpen a nagysokaság sem várakozhatik most a gibeoni csatában példázott armageddoni csata kifejezésével. Ha a gibeoniták előbb megvárták volna a csata kimenetelét, az Úr nem lett volna kíméletes irántuk. Ha a nagysokaság előbb meg akarja várni Armageddont s csak azután akarna jelentkezni, nem részesülne kíméletben. Amidőn Józsué a gibeonitáknak feltette a kérdést, azonnal így feleltek: „Igen messze földről jöttek

a te szolgáid, az Úrnak, a te Istenednek nevéért, mert hallottuk az ő hírét és mindazt, amit Egyiptomban cselekedett." (Józsué 9 : 9) A gibeoniták azon kijelentése, hogy nagyon messziről jöttek, egyszerűen azt példázza, hogy a nagysokaság nem e világból való, hanem Isten országának eljövetelét várja. A gibeoniták azon kijelentése

Józsué előtt, hogy ők az ő szolgái, nemcsupán udvariassági nyilatkozat volt, hanem azon hajlandóságukat fejezte ki, hogy mindazt megteszik, amire utasítást kapnak.

³³ A gibeoniták szószólója Józsuénak még arról is beszélt, hogy ők hallották, mit cselekedett őértük (a zsidókért) az Úr és „mindazt, amit cselekedett az emoreusok két királyával, akik valának túl a Jordánon, Szíhonnal Hesbon királyával és Oggal, Básán királyával, aki Astarótban vala." (Józsué 9 :10) Erről a többi kananeusok is értesültek; ámde kifejezték, mily balga népek s a mai idők dőréihez képest, akik vezetőik, a róm. kat. hierarchia után futnak, az semilyen benyomást sem gyakorolt reájuk és nem keresték Józsué kegyeinek megnyerését. Napjainkban is a nép nagy részét annyira megfélemlítették, hogy nem hallgat Isten beszédére. A jóindulatúak azonban kivételt képeznek.

³⁴ A gibeoniták megvallották és kifejezték, hogy ismerték némileg Istent s azt is kimutatni kezdték, hogy valamicske okossággal is rendelkeznek. Azok, akik Jehovának ezen a napján a nagysokaságot képezik, ugyancsak tudomást kell szerezzenek Jehováról és az ő országáról (és szereznek is,) s az igazság ezen üzenetéről az Úr azon bizonyságtevőitől értesülnek, akiket az Úr országukba küld. Ez a nap az, amelyen Jehova nevét az Úr Jézus Krisztus útján kijelenti s azt a világból összegyűjtött népére alkalmazza, hogy az ő országát és királyát bejelentse. Akik reá hallgatnak és figyelnek, a bölcseség bizonyos mértékére kezdenek szert tenni. Erről mondja a zsoltáros: „Az Úrnak félelme a bölcseség kezdete; kellő belátással bírnak, akik gyakorolják." Dicséretük örökre megmarad." — 110. zsoltár 10

³⁵ Jehova bizonyságtevői immár régen tudták, hogy csak egy út vezet Istenhez, mégpedig Jézus Krisztus, és az üdvösségnek más útja nincsen. Most tisztábban látják, mint valahais, hogy a nagysokaságot alkotóknak is meg kell ismerniök Jehova üzenetét, országát és az üdvösség egyetlen útját s ezeknek is Isten pártjára kell állaniok, amennyiben szóval és cselekedettel kifejezik Istenben és Jézus Krisztusban való hitüket. Amenynyiben az Úr a maradékot ezzel a felvilágosítással megajándékozza, világosan kimutatja előtte azzal járó kötelességét és megbízatását, azt t. i., hogy a királyság gyümölcseit azokhoz vigyék, akik az üdvösség útját megismerni szeretnék. Mi származna abból, ha most az ördög el tudná hitetni némelyekkel az efféle kijelentéseket, mint: „Nem nagyon fontos most a nagysokaságot keresni", vagypedig: „a nagy munka a nagysokasággal kapcsolatban majd csak Armageddon kitörése után kezdődik"? Ha a maradék az ily fecsegéseknek hinne és azok szerint járna el, nagyon káros eredmény származna abból az ő részére s azon emberek is szerencsétlenül járnának, akik menekülés után epekednek s a nagysokasághoz tartozni szeretnének. Ez világosan kitűnik azon figyelmeztetésből, melyben prófétája szája útján részesítette őrszemeit. (Ezékiel 3 :17—20; 33 : 3—13) Akik Isten igéjéből táplálkoznak és az ő utasításait megfogadják, nem hagyják magukat félrevezetni emberi okoskodások által, hanem most szorgalmasan végre fogják hajtani az Úr utasítását.

” Most, az Úr napján, tisztán áll, miről van szó, s így mindenkinek az ördög, vagypedig Isten és az ő országa mellett kell állást foglalnia. Nyil¬ ván ezt példázza a gibeoniták eljárása és nyilat¬ kozata is: „Ezért szóiénak nekünk a mi véneink és földünk lakosai is mind, mondván: szerezze¬ tek magatoknak eledelt az útra és menjetek elé¬ jük és mondjátok nekik: Szolgáitok vagyunk mi, most azért kössetek frigyet velünk!" — Józsué 9 :11 ” Jegyezzük meg, a gibeoniták egyetlen szóval sem emlékeztek meg valamely köztük levő király¬ ról, sem olyan iránt való alattvalói hűségükről, hanem a .véneikről" ( tanácsadóikról) és földjük minden lakóiról" szólották. A gibeoniták nyilván gyűlést tartottak s azon határozták el azon bizott¬ ság küldését, amely most immár Józsué előtt ál¬ lott. így a maguk és a nép nevében beszélhettek: „Mi a te szolgáid vagvunk!" Más szóval: Nem vagyunk ellenségeid, akik halált érdemelnek ke¬ zeidtől; mi teljesen hajlandók vatrvunk szolgálni neked; kössél hát szövetséget velünk: köss bé¬ keszerződést vagy megállapodást velünk, amely értelmében szolgáid leszünk! ” Jézus Krisztusnak nyilván e képlet lebegett