„Oldal:Abdiás-1-2-rész-1936.djvu/11” változatai közötti eltérés
Jump to navigation
Jump to search
(→Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2||183}}}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c| család. Ez a papi-banda nyilván erősen eltávolodott a nagy sziklától, Jehova Istentő…”) |
(→Korrektúrázva) |
||
Oldal állapota | Oldal állapota | ||
- | + | Korrektúrázva | |
Oldal (be lesz illesztve): | Oldal (be lesz illesztve): | ||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2||183}}}} | {{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2||183}}}} | ||
{{raw:data:c| | {{raw:data:c| | ||
+ | {{raw:data:p|c| siastical Dictionary"-ból van idézve a „pápa'* című fejezetből. Ez az idézet, amely istentelen állításokat tartalmaz, csupán azon célt szolgálja, hogy nagy benyomást gyakoroljon a hiszékenyekre s így annál könnyebben kényszerítse őket az ördögi hierarchia iránt való engedelmességre: „A pápa oly méltóságot és tekintélyt visel, hogy többé nem is ember, hanem Istenhez hasonló és Isten helytartója ... ezértis van a pápa háromszoros koronával megkoronázva, mégpedig menny, a föld és a pokol királyává. Sőt a pápa hatalma és felsőbbsége nemcsupán mennyei, földi és pokoli dolgokra terjed ki, hanem az angyalokra is kiterjed; mert ő az elöljárójuk, olyannyira, hogyha az angyalok a hittől elszakadnának, vagy azzal ellenkező érzelmeket táplálhatnának, a pápa megítélhetné és kizárhatná őket... Oly nagy hatalommal és méltósággal rendelkezik, hogy Krisztussal azonos bírói széket foglal el s így mindaz, amit a pápa cselekszik, Isten szájából származónak tetszik ... A pápa Istenhez hasonló a földön, a Krisztusban hívők egyedüli fejedelme, minden királyok legnagyobbika, teljes hatalommal rendelkezik, rá van bízva a mennyei és a földi királyság. A pápa oly nagy hatalommal és erővel rendelkezik, hogy az isteni törvényeket megváltoztathatja, magyarázhatja és értelmezheti. Sőt néha az isteni törvényekkel ellentétesen is cselekedhetik mégpedig korlátozás, magyarázás, stb. útján".}} | ||
+ | {{raw:data:p|8|8-12.| Természetesen Jehova előre tudta az álszent klérus, főképpen a róm. kat. hierarchia önfelmagasztalását s emiatt íratta meg prófétájával: „Szived kevélysége csalt meg téged, ki sziklahasadékokban lakozol, kinek lakóhelye magasan van, aki ezt mondja az ő szívében: Ki vonhatna le engem a síkra?" — Abdiás 1:3}} | ||
+ | {{raw:data:p|9|8-12.| A felfuvalkodott annyira el van telve a saját beképzelt nagyságával és fontosságával, hogy minden egyéb iránt vak, s így önmagát megcsalja. Ha nem tér meg erről az útról, biztosan el fog bukni. „A megromlás előtt kevélység jár és az elbukás előtt felfuvalkodottság". (Példb. 16:18) A gőg gyorsan szándékos bűnökre indít, ami Isten és az igazságszeretők előtt is szégyen. „Megutálja felebarátját a bolond, az eszes férfiú pedig hallgat." (Példb. 11:12) Az edomiták magasan a sziklákon laktak, nagyon fontosaknak tartották magukat és másokat lenéztek. Így fészkelték be magukat a papok és társaik magasan más emberek fölött; gőgösen és felfuvalkodottan viselik magukat s magukat a nyáj többi tagjainál nagyobbaknak tartják. A róm. kat. hierarchia a könnyen elámítható és hiszékeny népet, amely az ő elvetemült szervezetüket fenntartja, „katolikus népnek" nevezi s ezeket a szegény embereket arra kényszeríti, hogy hibáikat meggyónják az istentelen papoknak, hogy azok annál könnyebben tudják kiszedni a pénzt zsebeiből. A róm. kat. hierarchia kegyetlen és gúnyolódó, gőgös és szigorú. A köznép rovásán él, amelyet megcsalt és elhitetett, magát az Úr helytartójának és a hierarchiát isteni szervezetnek tüntetvén fel. A papság tagjai a nép további ámítására magukat „atyáknak" neveztetik, a többi katolikusokat pedig, akik nem papok, az „egyház gyermekeinek" nevezik. Ezeknek a büszke pulykakakasoknak nagyon sok házasságon kívüli gyermekük van; mert szabályként állították fel maguknak, hogy nem fognak megnősülni, nyilván azon vágytól indíttatva, hogy ne korlátozza őket}}| | ||
{{raw:data:p|c| család. Ez a papi-banda nyilván erősen eltávolodott a nagy sziklától, Jehova Istentől és az ő szervezetének fejétől a szeglet és alapkőtől, Jézus Krisztustól. Ha tényleg az Úr nyomdokain járt volna és őt képviselte volna, nem tanúsítana pártoskodást az emberek között, hanem meggondolná, hogy az Úr Isten és Jézus Krisztus nem személyválogató, s hasonlóképpen cselekedne. Ezekben az emberekben azonban nincsen istenfélelem. Megvetik az ő szavát, amely mindenkinek szól, aki azt állítja, hogy neki szolgál, s amely így szól: „Azért az Úr félelme legyen rajtatok, vigyázzatok arra, amit tesztek; mert az Úrnál, a mi Istenünknél nincsen hamisság, sem személyválogatás, sem ajándékvétel." (Krónika II. 19:7) Ezek a képmutató papok azonban a szegényeket félretolják, arra kényszerítik, hogy egy szekrénybe bujt istentelen papnak meggyónjanak, akihez egy lyukon keresztül sugdosódnak. Amidőn gazdag vagy tekintélyes ember megy gyónni hozzájuk, sokkal figyelmesebbek iránta, mégpedig azon összeg nagysága szerint, amit a lyukon keresztül dug nekik. Így történik ez főképpen Rómában a „szt-Péter" nevezetű templomban. Gyakori látvány ottan, hogy szegény, nyomorult emberek az épület kőpadlóján térdelnek és pénzt dobálnak be a lyukon keresztül a szekrénybe a paphoz és a pap fülébe susognak. Hogy az ilyesmi utálatos Isten előtt, kitűnik a következő kijelentésből: „Ha a ti gyülekezetetekbe bemegy egy aranygyűrűs férfi fényes ruhában, bemegy pedig egy szegény is szegényes ruhában, és rátekinttek arra, akin fényes ruha van és azt mondjátok neki: Te ülj ide szépen; és a szegénynek ezt mondjátok: Te állj ott vagy ülj ide az én zsámolyom mellé: Nem mondtatok-é ellent magatoknak és nem lettetek-e gonosz gondolkozású bírákká? ... De ha személyválogatók vagytok, vétkeztek, elmarasztaltatva a törvény által, mint annak megrontói." — Jakab 2:2—4, 9}} | {{raw:data:p|c| család. Ez a papi-banda nyilván erősen eltávolodott a nagy sziklától, Jehova Istentől és az ő szervezetének fejétől a szeglet és alapkőtől, Jézus Krisztustól. Ha tényleg az Úr nyomdokain járt volna és őt képviselte volna, nem tanúsítana pártoskodást az emberek között, hanem meggondolná, hogy az Úr Isten és Jézus Krisztus nem személyválogató, s hasonlóképpen cselekedne. Ezekben az emberekben azonban nincsen istenfélelem. Megvetik az ő szavát, amely mindenkinek szól, aki azt állítja, hogy neki szolgál, s amely így szól: „Azért az Úr félelme legyen rajtatok, vigyázzatok arra, amit tesztek; mert az Úrnál, a mi Istenünknél nincsen hamisság, sem személyválogatás, sem ajándékvétel." (Krónika II. 19:7) Ezek a képmutató papok azonban a szegényeket félretolják, arra kényszerítik, hogy egy szekrénybe bujt istentelen papnak meggyónjanak, akihez egy lyukon keresztül sugdosódnak. Amidőn gazdag vagy tekintélyes ember megy gyónni hozzájuk, sokkal figyelmesebbek iránta, mégpedig azon összeg nagysága szerint, amit a lyukon keresztül dug nekik. Így történik ez főképpen Rómában a „szt-Péter" nevezetű templomban. Gyakori látvány ottan, hogy szegény, nyomorult emberek az épület kőpadlóján térdelnek és pénzt dobálnak be a lyukon keresztül a szekrénybe a paphoz és a pap fülébe susognak. Hogy az ilyesmi utálatos Isten előtt, kitűnik a következő kijelentésből: „Ha a ti gyülekezetetekbe bemegy egy aranygyűrűs férfi fényes ruhában, bemegy pedig egy szegény is szegényes ruhában, és rátekinttek arra, akin fényes ruha van és azt mondjátok neki: Te ülj ide szépen; és a szegénynek ezt mondjátok: Te állj ott vagy ülj ide az én zsámolyom mellé: Nem mondtatok-é ellent magatoknak és nem lettetek-e gonosz gondolkozású bírákká? ... De ha személyválogatók vagytok, vétkeztek, elmarasztaltatva a törvény által, mint annak megrontói." — Jakab 2:2—4, 9}} | ||
− | {{raw:data:p|10|8-12.| Korunk protestáns papsága a hierarchia vezetését követi. Ez a szöveg mindazokra szól, akik | + | {{raw:data:p|10|8-12.| Korunk protestáns papsága a hierarchia vezetését követi. Ez a szöveg mindazokra szól, akik Isten akaratának cselekvésébe beleegyeztek vagy- pedig csendes szövetségben vannak Istennel állításaik következtében, ami a papságra is kiterjed, mivel Isten képviselőjének vallja magát. Viszont azok, akik Istent szeretik, amint írva van, ezzel éppen ellenkező úton járnak: „Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítom; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom; az én pajzsom, üdvösségem szarva, menedékem." (18. zsolt. 3) „A föld széléről kiáltok tehozzád: mert szívem elepedt: Vígy el engem innen a sziklára, ahova én nem jutok." (61. zsolt. 3) Jézus Krisztus hű követői Jehovában, a nagy kősziklában bíznak és az ő szeretett fiában, az ő szervezetének fundamentomában.}} |
− | Isten akaratának cselekvésébe beleegyeztek vagy- | + | {{raw:data:p|11|8-12.| A papság, illetve a hasonmási edomiták ellenben okosságukkal és szervezetük erejével kérkednek. A világi hatalmakat teszik „szikláikká". Magas politikai pozíciókba másznak és résztvesznek azoknak tanácskozásain, akik e világ láthatatlan istenének, Sátánnak, az ördögnek a hatalma alatt uralkodnak. Az ily klerikálisok ügyesen tudnak lovagolni a „fenevadon"; mert a róm. kat. hierarchia s a vele szövetséges többi papok hamisan nevezik magukat Isten és Krisztus képviselőinek, mert ugyanakkor nyíltan és szándékosan együtt működnek a világ gazdasági tényezőivel, a hivatá-}}}} |
− | pedig csendes szövetségben vannak Istennel | ||
− | |||
− | mivel Isten képviselőjének vallja magát. Viszont | ||
− | azok, akik Istent szeretik, amint írva van, ezzel | ||
− | éppen ellenkező úton járnak: „Az | ||
− | |||
− | kősziklám, ő benne bízom; az én | ||
− | |||
− | széléről kiáltok tehozzád: mert szívem elepedt: | ||
− | Vígy el engem innen a sziklára, ahova én nem | ||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | azoknak tanácskozásain, akik e világ láthatatlan | ||
− | istenének, Sátánnak, az ördögnek a hatalma alatt | ||
− | uralkodnak. Az ily klerikálisok ügyesen tudnak | ||
− | |||
− | |||
− | |||
− | mert ugyanakkor nyíltan és szándékosan együtt | ||
− | működnek a világ gazdasági tényezőivel, a | ||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− |
A lap jelenlegi, 2020. november 4., 10:57-kori változata
A lap korrektúrázva van
183
siastical Dictionary"-ból van idézve a „pápa'* című fejezetből. Ez az idézet, amely istentelen állításokat tartalmaz, csupán azon célt szolgálja, hogy nagy benyomást gyakoroljon a hiszékenyekre s így annál könnyebben kényszerítse őket az ördögi hierarchia iránt való engedelmességre: „A pápa oly méltóságot és tekintélyt visel, hogy többé nem is ember, hanem Istenhez hasonló és Isten helytartója ... ezértis van a pápa háromszoros koronával megkoronázva, mégpedig menny, a föld és a pokol királyává. Sőt a pápa hatalma és felsőbbsége nemcsupán mennyei, földi és pokoli dolgokra terjed ki, hanem az angyalokra is kiterjed; mert ő az elöljárójuk, olyannyira, hogyha az angyalok a hittől elszakadnának, vagy azzal ellenkező érzelmeket táplálhatnának, a pápa megítélhetné és kizárhatná őket... Oly nagy hatalommal és méltósággal rendelkezik, hogy Krisztussal azonos bírói széket foglal el s így mindaz, amit a pápa cselekszik, Isten szájából származónak tetszik ... A pápa Istenhez hasonló a földön, a Krisztusban hívők egyedüli fejedelme, minden királyok legnagyobbika, teljes hatalommal rendelkezik, rá van bízva a mennyei és a földi királyság. A pápa oly nagy hatalommal és erővel rendelkezik, hogy az isteni törvényeket megváltoztathatja, magyarázhatja és értelmezheti. Sőt néha az isteni törvényekkel ellentétesen is cselekedhetik mégpedig korlátozás, magyarázás, stb. útján".
8 Természetesen Jehova előre tudta az álszent klérus, főképpen a róm. kat. hierarchia önfelmagasztalását s emiatt íratta meg prófétájával: „Szived kevélysége csalt meg téged, ki sziklahasadékokban lakozol, kinek lakóhelye magasan van, aki ezt mondja az ő szívében: Ki vonhatna le engem a síkra?" — Abdiás 1:3
9 A felfuvalkodott annyira el van telve a saját beképzelt nagyságával és fontosságával, hogy minden egyéb iránt vak, s így önmagát megcsalja. Ha nem tér meg erről az útról, biztosan el fog bukni. „A megromlás előtt kevélység jár és az elbukás előtt felfuvalkodottság". (Példb. 16:18) A gőg gyorsan szándékos bűnökre indít, ami Isten és az igazságszeretők előtt is szégyen. „Megutálja felebarátját a bolond, az eszes férfiú pedig hallgat." (Példb. 11:12) Az edomiták magasan a sziklákon laktak, nagyon fontosaknak tartották magukat és másokat lenéztek. Így fészkelték be magukat a papok és társaik magasan más emberek fölött; gőgösen és felfuvalkodottan viselik magukat s magukat a nyáj többi tagjainál nagyobbaknak tartják. A róm. kat. hierarchia a könnyen elámítható és hiszékeny népet, amely az ő elvetemült szervezetüket fenntartja, „katolikus népnek" nevezi s ezeket a szegény embereket arra kényszeríti, hogy hibáikat meggyónják az istentelen papoknak, hogy azok annál könnyebben tudják kiszedni a pénzt zsebeiből. A róm. kat. hierarchia kegyetlen és gúnyolódó, gőgös és szigorú. A köznép rovásán él, amelyet megcsalt és elhitetett, magát az Úr helytartójának és a hierarchiát isteni szervezetnek tüntetvén fel. A papság tagjai a nép további ámítására magukat „atyáknak" neveztetik, a többi katolikusokat pedig, akik nem papok, az „egyház gyermekeinek" nevezik. Ezeknek a büszke pulykakakasoknak nagyon sok házasságon kívüli gyermekük van; mert szabályként állították fel maguknak, hogy nem fognak megnősülni, nyilván azon vágytól indíttatva, hogy ne korlátozza őket
család. Ez a papi-banda nyilván erősen eltávolodott a nagy sziklától, Jehova Istentől és az ő szervezetének fejétől a szeglet és alapkőtől, Jézus Krisztustól. Ha tényleg az Úr nyomdokain járt volna és őt képviselte volna, nem tanúsítana pártoskodást az emberek között, hanem meggondolná, hogy az Úr Isten és Jézus Krisztus nem személyválogató, s hasonlóképpen cselekedne. Ezekben az emberekben azonban nincsen istenfélelem. Megvetik az ő szavát, amely mindenkinek szól, aki azt állítja, hogy neki szolgál, s amely így szól: „Azért az Úr félelme legyen rajtatok, vigyázzatok arra, amit tesztek; mert az Úrnál, a mi Istenünknél nincsen hamisság, sem személyválogatás, sem ajándékvétel." (Krónika II. 19:7) Ezek a képmutató papok azonban a szegényeket félretolják, arra kényszerítik, hogy egy szekrénybe bujt istentelen papnak meggyónjanak, akihez egy lyukon keresztül sugdosódnak. Amidőn gazdag vagy tekintélyes ember megy gyónni hozzájuk, sokkal figyelmesebbek iránta, mégpedig azon összeg nagysága szerint, amit a lyukon keresztül dug nekik. Így történik ez főképpen Rómában a „szt-Péter" nevezetű templomban. Gyakori látvány ottan, hogy szegény, nyomorult emberek az épület kőpadlóján térdelnek és pénzt dobálnak be a lyukon keresztül a szekrénybe a paphoz és a pap fülébe susognak. Hogy az ilyesmi utálatos Isten előtt, kitűnik a következő kijelentésből: „Ha a ti gyülekezetetekbe bemegy egy aranygyűrűs férfi fényes ruhában, bemegy pedig egy szegény is szegényes ruhában, és rátekinttek arra, akin fényes ruha van és azt mondjátok neki: Te ülj ide szépen; és a szegénynek ezt mondjátok: Te állj ott vagy ülj ide az én zsámolyom mellé: Nem mondtatok-é ellent magatoknak és nem lettetek-e gonosz gondolkozású bírákká? ... De ha személyválogatók vagytok, vétkeztek, elmarasztaltatva a törvény által, mint annak megrontói." — Jakab 2:2—4, 9
10 Korunk protestáns papsága a hierarchia vezetését követi. Ez a szöveg mindazokra szól, akik Isten akaratának cselekvésébe beleegyeztek vagy- pedig csendes szövetségben vannak Istennel állításaik következtében, ami a papságra is kiterjed, mivel Isten képviselőjének vallja magát. Viszont azok, akik Istent szeretik, amint írva van, ezzel éppen ellenkező úton járnak: „Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítom; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom; az én pajzsom, üdvösségem szarva, menedékem." (18. zsolt. 3) „A föld széléről kiáltok tehozzád: mert szívem elepedt: Vígy el engem innen a sziklára, ahova én nem jutok." (61. zsolt. 3) Jézus Krisztus hű követői Jehovában, a nagy kősziklában bíznak és az ő szeretett fiában, az ő szervezetének fundamentomában.
11 A papság, illetve a hasonmási edomiták ellenben okosságukkal és szervezetük erejével kérkednek. A világi hatalmakat teszik „szikláikká". Magas politikai pozíciókba másznak és résztvesznek azoknak tanácskozásain, akik e világ láthatatlan istenének, Sátánnak, az ördögnek a hatalma alatt uralkodnak. Az ily klerikálisok ügyesen tudnak lovagolni a „fenevadon"; mert a róm. kat. hierarchia s a vele szövetséges többi papok hamisan nevezik magukat Isten és Krisztus képviselőinek, mert ugyanakkor nyíltan és szándékosan együtt működnek a világ gazdasági tényezőivel, a hivatá-