Oldal:A bűnbak & Papok és léviták 1936.djvu/13

169

Ez mutatja, hogy az Úr semmiképpen sem ismeri el azokat, akik csak részben hívek, s a félig híveket nem adományozza meg valamely kisebbrendű tisztséggel sem, a mennyben.

„Viseljék vétküket"

²¹ Abban az időben, amidőn még abban a tévedésben voltunk ,hogy a nagysokaság szellemi osztály és alacsonyabb tisztségre lesz helyezve a mennyei birodalomban, Ezékiel következő jövendölését a nagysokaságra alkalmaztuk: „Sőt még a léviták is, kik eltávoztak én tőlem, mikor Izrael eltévelyedék (akik eltévedtek én tőlem bálványaik útján) viseljék vétküket." — Ezékiel 44:10

²² A szöveg e szavait eddig nem vizsgáltuk összhangjukban, úgy, amint kellett volna. Jegyezzük, meg, ez a szöveg ezt mondja: „Izrael eltévelyedésekor". Akkor a papok és a nem-papok-osztálya is eltévelyedett. „De azok a lévita-papok, Sádok fiai, akik a szenthelyemhez való szolgálatomban foglalatosak voltak, mikor Izrael fiai, eltévelyedtek tőlem, ők járuljanak én hozzám, hogy szolgáljanak nekem és álljanak én előttem, hogy áldozzanak nekem kövérséggel és vérrel, ezt mondja az Úristen, ők járjanak be az én szenthelyembe és járuljanak az én asztalomhoz, hogy szolgáljanak nekem és legyenek foglalatosak az én szolgálatomban." — Ezékiel 44:15, 16

²³ Két különböző szellemi osztályra való utalás helyett a prófécia inkább azt fejezi ki, hogy az Istennek szenteltek, akik hívek az Úr szolgálatában, egykor beszennyeződtek a „kereszténység" által és külsőségeket ápoltak, ami az Úrtól való eltévelyedésük jele volt. Azért neveztetnek tehát szennyes ruhákban levőknek, illetve olyanokhoz hasonlíttatnak, akik az istentisztelet külsőségeit ápolják, de egy bizonyos fokig a világhoz voltak hasonlók. Eltévelyedtek Jehova igazi tiszteletétől. A jövendölés kimutatja, hogy egy maradék „vétkének elviselése" után visszatért az Úrhoz, a templom megítélése alatt megtisztult és igazságtalansága vagy törvénytelensége eltávolíttatott tőle, s ekkor a szolgálatra alkalmas lett. Mindazoknak, akik megtisztultak és a hasonmási léviták maradékává lettek, bizonyos szolgálati kötelességek jelöltettek ki az Úr szervezetében. Ezt a tényt szem elől tévesztettük az „Igazolás" című könyv írásakor (amely könyv angolban kapható). Ez mutatja, hogy Isten népe könnyen eltévelyedhet, ha azt gondolja, hogy jól értelmez valamely próféciát, még a teljesülése előtt. Egyúttal ez azt is bizonyítja, hogy egyetlen ember sem képes megmagyarázni valamely próféciát. Az „Igazolás" című könyv írásakor Isten még nem tárta fel népe előtt a „nagysokaság" felől a helyes értelmet.

²⁴ Figyeljük meg, hogy Isten immár az eltévelyedés előtt figyelmeztette a főpapot, hogy a szentélyen elkövetett vétek következményét viselni kell: „És monda az úr Áronnak: Te és a te fiaid és a te atyádnak háza te veled, hordozzátok a szent hajlék körül való hamisság büntetését. Te és a te fiaid te veled, hordozzátok a ti papságtok hamisságának büntetését." (Mózes IV. 18:1) Itt nyilván a léviták házára történik célzás, mert a kijelentés: „Te és a te fiaid és a te atyádnak háza" csakis az egész Lévi törzsére vonatkozhatik. A nyomban utána következő szövegekben, Mózes IV. 18:2—6-ban az összes léviták, a papok,

segédpapok és nem-papok kötelessége is elő van írva. Jehova azelőtt megparancsolta a főpapnak, hogy készíttessen színaranyból egy táblát és vésesse bele: „Jehovának szenteltettett" szavakat s azt a táblát viselje a főpap a süvegének előleső részén. Azután a következőket is hozzáfűzte: „És legyen az az Áronnak homlokán, hogy Áron viselje a szent áldozatok körül elkövetett vétket, amelyeket az Izrael fiai mindenféle szent adományokban szentelnek. Legyen azért szüntelen a homlokán, hogy kedvesekké tegye őket az Úr előtt." (Mózes II. 28:35—38) Ezek a szövegek mutatják, hogy a papoknak és a nem-papoknak is viselniük kellett a felelősséget, ha hibáztak.

²⁵ A fenti prófétai szavak teljesülésére jellemző a következő: Amidőn az Úr Jézus templomához érkezett Isten házának megítélése céljából, akkor a hasonmási léviták, úgy a papok, mint a segédpapok is eltévelyedésben voltak és viselniük kellett vétkük következményét. Semmi sem mutatja, hogy két különböző osztály állott e megítélés alatt. Világosan van kijelentve, hogy az Úr templomához való eljövetele a Lévi fiainak megtisztítását célozta amint írva van: „De kicsoda szenvedheti el az Ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az Ő megjelenésekor? Hiszen olyan Ő mint az ötvösnek tüze és a ruhamosóknak lúgja. És ül mint ötvös vagy ezüsttisztogató és megtisztítja Lévi fiait és fényessé teszi őket, mint az aranyat és ezüstöt; és igazsággal visznek ételáldozatot az Úrnak." (Malakiás 3:2, 3) „Megtisztítja Lévi fiait," ez természetesen az összes hasonmási lévitákra vonatkozik, a papi valamint a nem-papi-osztályt is magában foglalván. Ezek a megtisztultak lettek tehát az Úr szolgálatába állítva, hogy igazsággal áldozzanak Jehovának. A királyság összes örököseinek meg kellett tisztíttatniok és próbáltatniok. Ha tehát most Ezekiel 44:10—16-ot az előképpel kapcsolatban vizsgáljuk, látni fogjuk, hogy a léviták eltévelyedésük és megtisztulásuk után visszatértek az Úrhoz, s nem kaptak annál kisebbrendű tisztséget, mint amellyel eltévelyedésük előtt bírtak. Ez mutatja, hogy vétkük vagy törvénytelenségük következménye nem azt jelentheti, hogy a léviták a hasonmásban a mennyben kisebbrendű helyet fognak betölteni. Ama tény, hogy az egész szellemi osztálynak meg kellett tisztíttatnia, amidőn az Úr templomához jött, mutatja, hogy az egész szellemi osztály el volt tévelyedve és törvénytelenül cselekedett, de az Úr megtisztította azokat, akik helyes szívállapotban voltak; az Úrtói elismert hű osztály alkotta a „hű és bölcs szolgát". (Maté 24:45—47) Az írás mutatja, hogy az Úr haragudott reájuk eltévelyedésükért; de miután igazságtalanságuk következményét elviselték, bűnbocsánatban és tisztulásban részesültek, örvendezve úgy szóltak, amint írva van: „És így szólsz ama napon: Hálákat adok neked, ó, Uram! mert jóllehet haragudtál reám, de elfordult haragod és megvigasztaltál engemet." — Ésaiás 12:1

²⁶ Azon idő előtt a felszenteltek a földön a világ politikai tényezőit a „felső hatalmaknak" tekintették, akiknek engedelmeskedni tartoznak és messziremenőleg használták a „kereszténységszerte" szokásos külsőségeket. De amidőn visszahúzódtak Babilontól, megtisztultak és örvendeztek, többé semilyen földi hatalomnak sem tulajdonítottak üdvösséget, sem pedig várták a védelmet földi hatalmaktól, hanem így szólottak: „Íme,