Oldal:Ünnepek & Akik armageddont túlélni fogják 1936.djvu/6

Pálmák

²⁵ A sátoros ünnep egy másik kimagasló vonását a pálmagallyak képezték amit a nép az ünnep első napján vett és az egész ünnep alatt használt. (Mózes III. 23:40, 41) Más fagallyak is vannak említve, de főképpen a pálma van kiemelve. A pálmagallyakat örömmel kellett lengetniük az Úr előtt, ami a nép elismerését fejezte ki, hogy Jehova Isten szabadította meg őket Sátán hatalmától és lett a megmentőjük. Az egész esemény Jehova nevének igazolására utal és képletesen mutatja be a Felségesben és a Szentben való örvendezést. Jehova azért utasította a népet ennek az ünnepnek a megtartására ,hogy eképpen megismerje az ő szabadítóját és üdvözítőjét, hogy „megtudják a ti nemzetségeitek, hogy sátorokban lakattam Izrael fiait, amikor kihoztam őket Egyiptom földéről. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek!” (Mózes III. 23:43) Ama körülmény, hogy a sátoros ünneppel kapcsolatban pálmagallyak vannak említve, arra mutat, hogy jelképi jelentőséggel bírnak és a jövőben bekövetkező valamily nagyobb eseményt példáznak.

²⁶ Jézus 11 hű tanítványa elismerte őt, mint Krisztust és örömmel követte. Később, amidőn ő bevonult Jeruzsálembe s mint király bemutatkozott, a köznép szívesen fogadta, pálmagallyakat lengetett s hozsánnát kiáltott Jehova és az ő tiszteletére. Pünkösdkor, a Szentszellem első kitöltésekor a hű tanítványok örvendeztek, elismervén, hogy Jézus Krisztus Jehova dicsőséges királya, akit feltámasztott és a mennyekbe fogadott. 1922-ben, a Szentszellem másodszori kitöltésekor a hű szolgaosztály felismerte Jézus Krisztusnak a templomban való jelenlétét és nagy volt az öröme. A lényeges pont, hogy az örömet a király megjövetelének felismerése okozta. 1922 óta mások, akik nem tartoznak a maradékhoz, ámde Isten és Jézus Krisztus mint király iránt jóindulatúak s őt üdvözítőjüknek és megmentőjüknek tekintik, örvendeznek.

²⁷ A pálma a sátoros ünneppel kapcsolatban volt használandó. Most a maradékon kívül másokról is ki van mutatva, hogy pálmát használnak. Ezek a pálmagallyak használatával mintegy a következőket fejezik ki: „Hozsánnát kiáltunk győzelmes dicső vezérünknek, megváltónknak és üdvözítőnknek!” A Jelenések 7:9-ből kitűnik, hogy a pálmagallyakról a „nagysokaságra” lehet ismerni. Egy kevés idővel a Szentszellem kitöltése után, de csak 1935 után ismerte fel a maradék a földön a nagysokaság valódi értelmét. A nagysokaságról áll megírva: „Ezután nagy sereget látók, melyet senki sem volt képes megszámlálni, minden nemzetből és néptörzsből és népből és nyelvből a trón előtt és a Bárány színe előtt állani, hosszú fehér ruhákba öltözve és kezükben pálmaág: és nagy szóval kiáltának, mondván: Üdv a mi Istenünknek, aki a trónon ül és a Báránynak!” (Jelenések 7:9, Káldi-f.) Ez mutatja, hogyan látta meg a maradék a tőle különálló személyekből álló osztályt, amely minden nemzetből gyülekezik s elismeri azon egyetlen nevet, amely által üdvözülhetnek az emberek. Ez az osztály a nagysokaság. A nagysokaság fenti leírása telje

sen egyezik a sátoros ünnepen használt pálmaágakról szóló próféciával.

²⁸ A sátoros ünnepet „takarodás ünnepének — is nevezték — az esztendő végén, amikor termésedet betakarítod a mezőről.” (Mózes II. 23:16) Jézus kijelentette, hogy „más juhokat” is elő fog hozni, illetve magához fog gyűjteni: ezek a jonadábok, vagy nagysokaság. Ez az osztály a hasonmási év végén (a keresztény korszak végén) s a szellemi osztálynak a templomba való gyülekezése után lesz összegyűjtve. Ezek a jóindulatú emberek az Úr köré gyűjtetnek és az ő nyájának vagy szervezetének lesznek részeivé. Amidőn Mózes, Moáb mezején az izraelitákat Jehova utasítására kioktatta, parancsolta meg nekik: „... A hetedik esztendő végén, az elengedés esztendejének (jubileumi év) idejében, a sátorok ünnepén ... gyűjtsd egybe a népet, a férfiakat, az asszonyokat, a kicsinyeket és a te jövevényedet, aki a te kapuidon belül van, hogy hallják és tanuljanak és féljék az Urat, a ti Isteneteket és tartsák meg és teljesítsék a törvénynek minden igéjét.” — Mózes V. 31:10-12

²⁹ Isten népe e parancs értelmében minden férfit, nőt, gyermeket és idegent aki jóindulatú volt és kapuin belül lakott, az Úr elé kellett hogy gyűjtsön. Ez a szellemi osztállyal, a maradékkal való közvetlen kapcsolatra mutat a „más juhok” részéről, amelyet az év (korszak) végén a nagyobb Mózes gyűjt össze. (János 10:16) Az Úr Jézus felkentjeit használja az „ország ezen evangéliumának” hirdetésére s ezáltal a „többi juhok” magához való gyűjtésére, s ennek az összegyűjtésnek Armageddon előtt kell megtörténnie.

³⁰ Az összegyűlteknek sátorokban kell lakniok, ami a következőket jelképezi: „Mi nem tartozunk Sátán gonosz világához. Most átmeneti lakóhelyen tartózkodunk; de bízunk benne, hogy Jézus Krisztus uralkodása rövidesen világszerte be lesz iktatva.” A pálmaágak vétele és használata tehát azt mutatja, hogy elismerik, hogy minden védelemben Jehova Istentől Jézus Krisztus útján részesülnek s csak annak tulajdonítanak üdvösséget. Jehovát és Jézus Krisztust tekintik szabadítójuknak, üdvözítőjüknek és győztesnek.

³¹ Most pedig figyeljük meg, mily találóan írja le a minden nemzet közül összegyűjtött nagysokaságot a prófécia, főképpen a jóindulatúak összegyűjtését, úgy, ahogyan az Úr Mózesnek megparancsolta. A trón előtt álló, fehér ruhákba öltözött tömeg azokat példázza, akiket az Úr elismerésében részesített, ezek pálmaággal a kezükben örvendeznek Jehova és Jézus Krisztus előtt kiáltván: „üdv a mi Istenünknek, aki a trónon ül és a Báránynak!” (Jelenések 7:10) Nem valamily (horogkeresztes) zászlónak tulajdonítják az üdvösséget. Az üdvösséget a legfelségesebb Jehova Istennek és Jézus Krisztusnak, a trónon ülő királynak, a győzelmes hadúrnak és igazságos uralkodónak tulajdonítják. Semmilyen embert, sem emberi létesítményt nem tekintenek üdvözítőnek és megmentenek. Ezek különböznek a Krisztus nyáját képező „kicsiny seregtől”, amely az Úrral teljes egyetértésben van és neki szolgál. A képlet azután megmutatja, hogy azzal Isten szervezetének összes tagjai egyetértenek s így szólanak: „Ámen!” Ezáltal minden védelmet, üd-

}}