Oldal:Az-ő-háboruja-1-2-rész-1938.pdf/3

180

tal Krisztus Jézus és szent angyalai, akik az ítélkezés­ben elkísérték (Máté 25:31), vannak előárnyékolva].”— Krónika II. 19:8

⁶

Tovább vázolván Jósafát cselekedeteit, melyekkel Krisztus Jézus tevékenysége van előárnyékolva, van megírva „És meghagyta nékik [Isten szentélye képvi­selőinek és Izráel atyái fejedelmeinek], mondván: így cselekedjetek Jehova félelmében hűséggel és tökéletes szívvel [indítékkal]. Ha valamely pert előtökbe hoznak atyátokfiai, akik lakoznak a városaikban (tehát Jeru­zsálemen, a fővároson kívül] emberhalál [Elberfeldi szerint: vér és vér (Mózes V. 17:8—13)], törvény és parancsolat, a rendtartások és ítéletek miatt: intsétek őket [a végleges joggyakorlat szerinti ítéletként. (Mó­zes V. 17:8—13)], hogy ne vétkezzenek Jehova ellen, és ne szálljon reátok és atyátokfiaira az Úr haragja [azok részéről, akik jogyakorlatot keresnek]. Így cse­lekedjetek és ne vétkezzetek (Csel. 3:23).“ (Krónika II. 19:9, 10) Így szól az utasítás arra az eljárásra vo­natkozólag, amelyet Isten ellenjelképes népének a temp­lomban követnie kell.

⁷ A tizenkilencedik rész feljegyzéséből olvassuk to­vábbá: „És imé Amária pap lesz a fő ti köztelek Jeho­va minden dolgaiban.” Az Amária név jelentése „Je­hova szólott vagy megígérte”; ebből kitűnik, hogy ez Krisztus Jézust, „Isten Igéjét” szemléltette, aki Isten­nek s a mi vallásunknak főpapja. (Zsidók 3:1) Krisz­tus Jézus a fő Sionban a szellemi és tanítási ügyekben.

⁸ A prófétai feljegyzés a továbbiakban igy hangzik: „És Zebádia, az Ismáel fia lesz a Júda házának vezére [tehát a király után az első] a király minden dolgai­ban. „Zebádia” jelentése „Jehova ajándékozott vagy ellátta”. Zebádia ezért az Úr Jézus Krisztusnak a temp­lomban lévő képviselőit ábrázolta, akik az Úr Jézus parancsai szerint cselekszenek (Máté 13:41; 25:31), és a földön lévő képviselőket, akik az Úr parancsai szerint működnek, illetve a „hű és bölcs szolgát” egy összegyűjtött testületben.

⁹ E prófétai feljegyzésben ezt olvassuk a továbbiak­ban: „A Léviták [akik t.i. a templom megítélésénél hűségeseknek találtattak (Mal. 3:3)] is elöljáróitok [felvigyázóitok (Strong)] lesznek”, illetve oly szolgák az Úr szervezetében, akik az Úr vezetése alatt felvigyázókként működnek. Azután a jövendölés figyelmez­teti az így megszólítottakat; „Legyetek azért erősek a ti tisztetekben [cselekedjetek Isten joggyakorlata sze­rint, tudván, hogy ő megoltalmaz benneteket, amig így cselekesztek: ne féljetek azért a 'gonosz szolga-osztály' vagy a 'bűn embere' tagjaitól, akik körül járnak és nektek ártani törekszenek] és Jehova mellette lesz az igazaknak.” — Krónika II. 19:11.

¹⁰ Ebből kitűnik, hogy a jövendölés akkor teljesedik, ha a „gonosz szolga“ és a „konkoly” összegyüjtetik és a „hű és bölcs szolgától” teljesen elválasztatik, abban az időben, amidőn Isten szervezetében a földön jobb állapotok következnek be — amint ez Ésaiás 60:17-ben van leírva —, amely időben Isten népe között a béke, jog és igazságosság túlsúlyba kell jusson és tény­leg túlsúlyba is kerül s amely időben az Úr a király­ság érdekeinek a földön növekedést ad és hű szolgáit megoltalmazza, védelmezi és megáldja. (Lásdd Az Őrtorony 1938 szeptemberi számát.)

¹¹

A Királyok II. 3:1—27 feljegyzése Moábnak Izráel királya elleni pártütését tárja fel. Jósafát, Júda királya Izráel királyának a kérésére összegyűjtötte hadseregét az utóbbival együtt, hogy a lázadást leverjék, s úgy mu­tatkozik, hogy a Moábiták elleni harcba az Edomiták is be lettek vonva, mivel az Edomiták akkor alá voltak rendelve Júda királyának. Így vonultak ki harcra az Edomiták Júdával és Izráellel Moáb ellen, s ebben a Moábiták mélyen meg lettek alázva és megverettek. A Moábiták kétségkívül bosszút forraltak az őket mé­lyen megalázó vereségért, s mivel az Ammoniták a Moáhitákkal közeli rokonok voltak, nyilván szinpatizáltak egymással. Arravonatkozólag, amit fentebb a tizenki­lencedik részben említetteket illetőleg mondottunk, van

megírva a Krónika II. 20:1-ben: „Ezek után történt szintén.”. (Angol Biblia szerint) A „szintén” szó ezen a helyen valószínűleg Izráel, Júda és Edomnak a Moábi­ ták elleni háborújára vonatkozik. A huszadik rész ez első verse továbbá így 'hangzik: „...eljöttek a Moáb fiai és Ammon fiai és velük mások is az ammoniták közül Jósafát ellen, hogy hadakozzanak vele.”

¹² Ez az Íráshely azt mutatja, hogy az Ammoniták és Moábiták összeesküdtek, hogy Izráel királya ellen hadat viseljenek és megsemmisítsék. A Szentírás azt is feltárja, hogy a Moábitákon és Ammonitákon kívül mások is voltak, akik Izráel ellen vonultak, hogy Jósafátot és haderejét viadalra hívják ki. A Moábiták és Ammoniták Lót leszármazottai voltak a két leányától, s ezért ezek a népek „féltestvérek” voltak. Moáb a prófétai képben a „kereszténység” kereskedelmet űző nagytőkéjét és katonai köreit ábrázolta. Minden hábo­rúban a kereskedelmi elem van előtérben s azért közelebbről érdekelve van. A Moábiták itt azt az elemet ár­nyékolták elő, amely bosszúból hódításból és üzleti ér­dekből háborút folytat és az ördög szervezetének egy részét képezi. A világháború folyamán, amelyben a ke­reskedelmi körök nagyon érdekelve voltak, az Ördög Jehova szövetséges népét a földön arra próbálta kényszeríteni, hogy a háborút támogassa s abban részt ve­gyen, s ezáltal az Istentől kapott kifejezett törvényt áthágja. Azonban az Ördög ebben a törekvésében ve­reséget szenvedett. A Sátán szervezetének katonai-val­lásos körei nagy haragra gerjedtek, mivel Isten szö­vetséges népe vonakodott a saját soraiból a háborús szolgálatra toborozni. Sátán és csatlósai pedig kinyil­vánították bosszúságukat, amennyiben isten népe kö­zül egyeseket bezártak és a bizonyságtevő tevékenysé­get az egész „kereszténységben” akadályozták. Amidőn a háború véget ért, Jehova Krisztus Jézus által kiszabadította népét abból a korlátozásból és fogságból, s ez az Ördög és csatlósai számára igazi vereséget jelentett s ez ebben a jövendölésben a Moábitáknak a Kir. II. 3:1—27-ben vázolt csatában elszenvedett vereségben van előárnyékolva, amidőn Izráel és Jósafát háborút folytatott ellenük.

¹³

Az itt említett felkelés idején a hűtlen izraeliták Jórám alatt voltak megszervezve. Ebben a háborúban az Edomiták a Moábiták ellen és Jósafát, Júda kirá­lya mellett harcoltak. Hasonlóképpen voltak a világhá­ború alatt emberek, akik lelkiismereti okokból a háború ellen léptek fel és bizonyos mértékben Jehova Isten népe mellett állottak, amennyiben ellene állottak a kereskedelem-militarista hatalomnak, amely őket a há­borúba akarta kényszeríteni. Ezek az emberek azonban később szimpatizáltak a militarista-kereskedelmi hata­lommal és Jehova tanúi ellen fordultak. Az edomiták ezt az elemet árnyékolták elő s azért, e helyen a „gonosz szolga” és a „bűn embere“-osztályát szemléltetik, amelyek közé az úgynevezett „keresztény vallásosokodók” is tartoznak. A világháború vége óta az újabbkori Moábiták Isten népe által még egy lesujtóbb vereséget szenvedtek. Ebben az összefüggésben hadd utaljunk itt az 1935 június 3-án Washington D. C.-ben megtartott nyilvános gyűlésre, amidőn nyilvánosan fel lett tárva, hogy a magukat teljesen Jehova Istennek és Királyának szenteltek a gyermekeiket sem nem taníthatnák, sem nem tanítanák a zászlótisztelgés gyakorlására, mert ha ezt cselekednék, az oltalmat, üdvösséget és tisztességet Jehova Istenen kívül másnak tulajdonítanák, ami a Jehova Isten által népének adott kifejezett parancs megsértését jelentené. Ez nagyon megszurta az ördög szervezetének kereskedelem-politikai elemét. Röviddel azután a Jehova tanúi gyermekei, — akik az Úrnak az Igéjében lefektetett parancsai szerint cselekedtek —, vonakodtak alávetni magukat a kényszerítőit zászló­-tisztelgés vallásos ceremóniájának, s ez jobban felpisz­kálta az Úr szervezete ellenfeleinek az ellenségeskedését. Ugyanezen a washingtoni nagygyűlésen ki lett mutatva, hogy a Jonadábok, a „nagy sokaság” helyesen véve a zászlótisztelgést szintén nem gyakorolhatják, hanem tel-