Oldal:Az-ő-háboruja-1-2-rész-1938.pdf/7

184

megnyitotta az utat Jehova tanúi számára és lehetővé tette nekik, hogy a National-Broadcasting-Company [Nemzeti rádió-társaság] rádióhálózatát Isten üzenetének a torontói (Kanada) kongresszusáról való közvetítésére használják. Ebben a rádióelőadásban a Sátán szervezetének egyesült elemei világosan le lettek leplezve. Ez az üzenet az ellenjelképes Moábitákat, Ammo­niákat és Moábitákat vagy a Seir hegyi vallásoskodókat annyira haragra gerjesztette, hogy ettől kezdve a National Broadcasting Company szerelvényének a hasz­álatnálatát Jehova tanúitól egyszer és mindenkorra megta­gadták. A harc hevesebbé lett, és Jehova tanúi mégjobban igyekeztek a bizonyságtevő munkát a rádió útján fejleszteni. Amerikában, Kanadában és más helyeken rádióleadókat építettek és azokat felhasználták. 1928-ban a kanadai kormány megtagadta a Jehova ta­núi tulajdonát képező rádióleadók engedélyének a megújítását. A Jehova tanúi elleni támadás mindjobban kiterjedt, ami őket nagyobb istenfelelemre indította, mély aggodalommal töltötte el és arra késztette, hogy az Úr ábrázatát és vezetését keressék.

{{{2}}}

előtt semmivé tegye, teljesen meghajoljon Isten hatalmas keze alatt s ezt örömmel tegye, amennyiben magát nyíltan a Legfelségesebb hírnökeként és szolgájaként ismerteti.

{{raw:data:p|c|

³⁵

A feljegyzés szerint a böjt „egész Júda országában ki lett hirdetve. A beteljesedésnél ez azt jelenti, hogy mindazok, akik a világból Jehova neve számára kiválasztattak, elhívattak, hogy tagadják meg önmagukat és nagyobb figyelmet szenteljenek a Jehova Isten „szolgálatának. Erre a tényállásra vannak figyelmeztetve az Úrtól a templomban, aki az őt képviselő földi szervezete 

által cselekszik. Ezzel összhangban hívta fel

fel a Watch Tower 1926 május 1-i száma a figyelmet az úgynevezett, „jellemfejlesztés“ csalóka voltára. Kimutatta, hogy ha valaki magát, teljesen Istennek szentelte és szövetségben áll Isten akaratának a cselekvésére, ennek megfelelően - amint az Úr megparancsolta — szorgalmasan és komolyan Isten szolgálatához kell lásson és így kell megtartsa az Istennel kötött szövetségét, ahelyett, hogy magára vállalná önmagának a tökéletessé, és jámborrá való tételét. A maradék tagjai felismerték azután, hogy mennyire fontos a Jehovával kötött szövetségük megtar­tása s hogy tevékenyen, serényen és szorgalmasan részt vegyenek a királyság üzenetének a hirdetésében. Ettől kezdve az Úr nagyobb szolgálati alkal­makat nyújtott népének, s az összes hűségesek a király­ság üzenetének a hirdetőivé lettek.

{{raw:data:p|c|

³³

Ezen a ponton Jósafát Isten népének a földi tevékenységét árnyékolta elő. Amint a prófétai kép mondja: „Jehovát kezdte keresni és egész Júda országában böj­töt hirdetett.“ (Krón. II. 20:3). Ezt nem lehet arra magyarázni, hogy Jehova tanúi az ellenség részvétét keres­te volna, hanem ez azt jelenti, hogy az Isten akaratá­nak a jobb megértését keresték, mivel tudni szerették volna, hogy mit kell tenniük. „Bojtöl“ szószerint „a szájat betakarni“, jelent. „Pedig én az ő betegségükben gyászba öltöztem, böjttel gyötörtem, lelkemet, imádságom keblemre vissza-vissza szállt.“ (35. zsoltár 13) „Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt meg en­gem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám. Ha sírok és böjtöléssel „gyötröm lelkemet, az is gyaláza­tomra válik. Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.“ (69. zsoltár 13) Térdeim tántorognak a böjtöléstől, és testem lesoványodott. Sőt gyalázatossá lettem előttük; ha látnak engem, fejüket csóválják.“ (109, zsoltár 24, 25) Ha Isten népét veszély fenyegeti, Isten azt akarja, hogy ily módon az ő ábrázatát keresse. „De még most is így szól Jehova: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; böjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. És szíveteket szaggassátok meg ne ruháitokat, úgy térjetek meg Jehovához, a ti Istenetekhez: mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt. Fújjatok kürtöt a Sionon, szenteljetek böjtöt, hirdessetek gyűlést! Akkor buzgó lesz Jehova szeretete az, ő földe iránt, és kegyelmez az ő népének.“ (Jóel 2:12, 13, 15, 18) „Menj el és gyűjts egybe mindén zsidót, aki Susánban találtatik, bőjtöljetek érettem és ne egyetek és ne igyatok három napig se éjjel se nappal én is és leányaim' így böjtölünk és eképpen megyek be a ki­rályhoz, noha törvény ellenére; ha azután elveszek, hát elveszek!“ (Eszter 4:16) Így nyújtott az Úr figyelemreméltó példákat népe vezetésére a mostani nyomorúságos időre.

{{raw:data:p|c|{{raw:data:p|35|35|id=q18|

Amidőn

aztán a bizonyságtevő munka gyarapodott és Jehova tanúi bátran és örömmel hozzáláttak a szövetségükkel kapcsolatos kötelességek teljesítéséhez, az ellenség részéről fenyegető veszély szemmel látha­tóbbá lett. A „római katolikus tekintély-hierarchia“, amely a valóságban egy kereskedelempolitikai szervezet, s amely a vallás leple alatt működik, aktívabban hozzá látott Isten hű tanúinak a támadásához és üldözésükre más erőket is igénybe vett. 1929-ben a pápa és Mussolini, Olaszország fanatikus politikai uralkodója szövetséget kötöttek és a Pápa visszanyerte időleges uralmát a nemzetek között. Azután az Úr szervezete kiadta az Élet című könyvet, amely a tizenkettedik fejezetben a Jehova nevének az igazolására hívta fel a figyelmet. Ezután következett a Jövendölés című könyv­ kiadása, amely világosan feltárja, hogy a Jehova ne­vének az igazolása a legkiemelkedőbb vitakérdést ké­pezi, amelyet most egyszer és mindenkorra el kell dönteni. A nácik, illetve Németországnak Isten- és király­ságellenes társasága azután még szigorúbban hozzá lá­tott Jehova tanúinak az üldözéséhez s őket ebben külö­nösen a „római katolikus tekintély-hierárchia" s az általuk képviselt kereskedelmi érdekcsoportok támo­gatták, ösztönözték, tanácsolták és vezették. Júda egyesült ellenségeihez hasonlóan, kezdték meg ekkor Sátán szervezetének az egyesült elemei a támadásra való fel­vonulást Istennek Armageddonhoz, a ’seregtérhez' összegyűjtött népe ellen. Jehova Krisztus Jézus, legfőbb megbízottja útján ugyanekkor folytatta az ellenséget oly állásba kényszeríteni, amint azt akarta, s ugyanakkor felvilágosította a népét, hogy a végharc napja nagyon közel van. Ezek a dolgok már régen ki lettek mutatva a prófétai képben s a mi oktatásunkra jegyeztettek fel. Isten bejelentett szándékát képezi, hogy most megsokasítsa a népe tagjainak az ismeretét és megerő­sítse reménységüket, amennyiben megérteti velük az ellenséges támadás végleges kimenetelét. Az itt vizsgálat tárgyát képező s a jövendölésben feljegyzett prófétai kép éppen a népének ily módon való felvilágosítását kell szolgálja. Vágyakozó kívánsággal keresi azért Isten népe továbbra is az ő ábrázatát és nagyobb ismeretre törekszik, és Isten nagyobb ismeretben részesíti és így megerősíti a reménységét. Ez a jövendölés Isten népének, különösen pedig a maradék tagjainak az oktatását szolgálja, amennyiben kimutatja, hogyan kell viselkedjenek és melyik a helyes eljárási mód számukra, hogy biztosak lehessenek a Legfelségesebb keze által

. való oltalomban és vezetésben. Jehova népe ebben az

__ időben nagyobb érdeklődéssel tanulmányozza a jővén-

{{raw:data:p|c|

³³

A böjtölés célja önmegtartóztatás oly dolgokban, ami az embernek szórakozást jelentene, hogy utat és módot találhasson Isten szolgálatára és még alaposabb és hatékonyabb megismerésére. (Ésaiás 58:13) A böjtöléssel nem azt a célt kell követni, hogy az emberek tetszését vagy részvétét megnyerjük. (Máté 6:16—18). Ennek nem az a célja, hogy valaki, nagyon jónak és jámbornak tűnjék fel vagy a fejét káka módra lecsüggessze hogy mások részvétét felkeltse (Ésaiás 58:5), hanem éppen ellenkezőleg azt jelenti, hogy bátran síkra szálljon az Úr mellett, — akármilyen gyalázatot is zúdítsanak Isten szolgáira —, és magát s önmagától mindent megtagadjon, ami az Úr rávonatkózó akaratának a helyes megértésében akadályozhatná. Ez az önmegtagadás útja testi szenvedésekkel, amelyeket mások nem szükséges, hogy lássanak. Az Úr iránti hű odaadás miatt hoz ez az út gyalázatot minden egyesre az ellenség részéről. Ez jelenti, hogy az ember magát a világ-

|