Oldal:W1929.08.01-hu.djvu/12

236

15. szám

Azon, az ember számára adott gyakorlati tapasztalatok között, amelyeket Isten az ő bölcseségében megengedett, a legfőbb az, hogy az emberiség próbálja ki a maga útjait és terveit, jól tudván azt, hogy azok közül mindegyik csődöt fog mondani. Hatezer éven át Isten megengedte, hogy az ember a maga legbölcsebh pénzügyi, politikai és vallási terveit próbálja, ki. Ez a hatezer év pedig tele van az emberi okoskodások, reménykedések és tervek hajótörésének roncsaival. Minden pénzügyi, politikai és vallási terv, amit csak a föld legbölcsebbjei kieszelhettek, csütörtököt mondott, és az emberiség mégsem tanulta meg az Isten igéjében oly világosan és határozottan kifejezett leckét, nevezetesen azt, hogy "e világ bülcsesége Istennél bolondság."

Annak az oka, hogy az emberek tervei nem sikerülnek, az, hogy azok önzőek, míg Isten tervei a szereteten épülnek fel, mert Jehova maga jelentette ki: "Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből; és szeresd felebarátodat mint önmagadat!" Minden, a faj megáldására irányuló terv, hogyha az másra van építve, mint a szeretetre, kudarcra és az azzal járó szomorúságra, csalódásra és megbánásra van ítélve. Mindazonáltal az emberi bölcsésség hatezer évének minden kudarca, csalódása és szívfájdalma még mindig nem tanította meg az embert arra, hogy Istennek törvénye és terve a legjobb.

Miért tanulja meg az emberiség ezeket a leckéket olyan lassan? A felelet erre az, hogy azért, mivel az ember elbukása óta a bűn folytán büszkévé, gőgössé, kérkedővé, eltompulttá, romlottá, nyakassá, keményszívűvé, önakaratúvá és lázadlóvá lett. Ez az állapot akadályozza meg őt abban, hogy tapasztalataiból okuljon. Mindezt ebben az egy szóban: önzés lehet összefoglalni. Az önzés pedig Sátántól ered és a szeretetnek, amely Istentől van, az ellentétje. A bukott embereken, még közülük a legjobbakan ís, az önzés uralkodik.

Isten eltervezte, hogy egy bűntelen és boldog lényekből álló emberi faja lesz, amely örökké fog élni a földön. Ezen faj létrehozását Ádámban kezdette el, akinek megmondotta, hogy sokasodjon és gyarapodjon és töltse be a földet. Világosan és hangsulyozottan megmondotta neki, hogyha engedelmeskedik, élni fog, ha pedig engedetlen lesz, meg fog halni. Ádám nem volt tudatlanságban afelől, hogy Isten mit kíván tőle. Pál mondja: "Ádám nem csalattatott meg." (1. Timótheusz 2 :14) Ö Isten kimondott igéjének birtokában volt, de nem az azt megerősítő gyakorlati tapasztalatoknak; és így mikor egy döntő fordulat jött, nem mutatott elegendő bízalmat, tiszteletet és odaadást az ő Teremtője iránt és szántszándékkal a maga útját választotta. Ő kétségtelenül abban a hiszemben volt, hogy bölcsen választott, és Isten hagyta, hogy választása szerint cselekedjék. Az eredmény az lett, hogy bűn és halál, háborúk, büntetések és minden gonosz dolgok jöttek létre.

Isten azáltal hajtotta végre Ádám büntetését, hogy kiűzte őt a kertből és magára hagyta, hogy a maga terveit és okoskodásait kövesse. A hiábavaló igyekezet 930 éve után meghalt. De micsoda egy örökséget hagyott utódjaira! A Róma 1 :21—31-ben van feljegyezve. Egy részét itt idézzük:

"Mert bár (az emberek) az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették Őt, sem néki hálákat nem adtak, hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek és az ő balgatag szívök megsötétedett. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek; és az örökké való Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával. Annakokáért adta is őket az Isten szívök kívánságaiban tisztátalanságra, . . . mint akik az Isten igazságát hazugsággá változtatták és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a Teremtő helyett . . . Annakokáért adta őket az Isten

tisztátalan indulatokra, . . . és amiképen nem méltatták Istent arra, hogy ismeretükben megtartsák, azonképen odaadta őket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek; akik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; rakvák írigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölccsel; susárlók, rágalmazók, istengyűlölők, dölyfösek, kevélyek, dicsekedők, rosszban mesterkedők, szüleiknek engedetlenek, balgatagok, összeférhetetlenek, szeretet nélkül valók, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok."

Mily szörnyű leírása ez az egész emberi fajnak! És mégis mindenkinek el kell ismernie, hogy ez így van. Megjegyzendő: Isten nem hibás ezen állapotokért. Az emberiség senkit sem hibáztathat, csak magát. Elsősorban Ádám hibáztatandó. Ő vezette az emberi fajt a lesüllyedésbe, míg minden ivadéka csak folytatta ezt a lesüllyedést. Az emberek meg akarják állítani ezt a lefelé való süllyedést, de ezt nem a helyes módon teszik. Ezt ők a maguk és nem Isten útján akarják megtenni. Az ember bölcseségét és hatalmát önző módon használja. Igazságosságot erőszakkal akar teremteni. A törvénykezés és a katonai hatalom erős karját és a propaganda erejét használja fel arra, hogy a közvéleményt hamis és önző irányba terelje, és azzal hiteti magát, hogy ezek fogják a földön az igazságosság állapotát megteremteni.

Az igazságosságnak a népre való ráeröltetése mindig kudarcot vallott és mindig kudarcot fog vallani.

A hatezer éves kudarc dacára az ember még mindig a maga okoskodásainak sikerében bízik, a maga erejével és ügyességével kérkedik, terveinek eredményében reménykedik; a fényűzést korlátozó törvényeket hoz és diktatura és más erőszakos módszerekkel igyekszik kormányzatokat felállítani. Úgylátszik nem okult azokból a leckékből, amelyeket Jehova adott a mult tapasztalatai által.